Tomori Pál - a 'csuhás hadfi'
Farkas Zoltán
2007/11/03 15:05
1577 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Az egykori kúriai jegyző, erdélyi sókamarai ispán, majd kincstári tisztviselő az "udvar erős emberévé" küzdötte fel magát. 1505-ben fogarasi várnagy lett, 1506-ban az udvar megbízottjaként szétverte az ökörsütésnek nevezett adó miatt lázongókat.

A felemelkedés időszaka

Dózsa György

1475 körül született. Az egykori kúriai jegyző, erdélyi sókamarai ispán, majd kincstári tisztviselő az "udvar erős emberévé" küzdi fel magát. 1505-ben fogarasi várnagy lett, 1506-ban még mint az udvar megbízottja szétverte az ökörsütésnek nevezett adó miatt lázongó székelyeket, 1514-ben pedig részt vállalt a parasztháború elfojtásában.
Ezt követően 1515-ben a munkácsi vár parancsnokává nevezték ki. 1519-ben a nádorválasztó országgyűlésen erélyesen lépett fel a köznemesi zendüléssel szemben. A törökkel először 1512-ben került közvetlen kapcsolatba, amikor követként jelent meg a Portán.
1520-ban viszont ismeretlen oknál fogva szétosztotta vagyonát rokonai között, s obszerváns ferences rendi szerzetesnek állt be - egyes vélemények szerint a parasztháború borzalmaitól csömörlött meg, s jutott erre az elhatározásra.
1523-ban csak a pápa utasítására hagyta el esztergomi kolostorát, fogadta el a kalocsai érseki címet, s lett egyúttal az ország déli részeinek (alsó-magyarországi) főkapitánya. Mivel főpapként is szerzetesi csuhában járt, s ezért "cseri basának" gúnyolták. Műveltségével és katonai szaktudásával hírnevet szerzett magának.

Az első csaták

Kalocsa - érseki központ

Alig foglalta el péterváradi őrhelyét, máris szembesítette a törököt az új helyzettel: 1523 augusztusában ugyanis Ferhád pasa ellen diadalmas hadjáratot vezetett. Mivel Ferhád boszniai pasa átkelt Szabácsnál a Dráván azzal a céllal, hogy a Szerémséget feldúlja, Tomori ellenlépésre szánta el magát. Sajkásokkal a Dráván, szárazföldi csapatokkal pedig a török fősereg mögött akasztja meg a török vonulását. Először is elsüllyesztette a törökök átkelési alkalmatosságait, a védelmükre érkezett egységeket pedig megsemmisítette. Ferhád seregét pedig Szávaszentdemeternél (1523. augusztus 6-7.) fogadta, s egy rövid ütközetben súlyos csapást mért a folyóba hátráló seregre, ráadásul a csata során maga a pasa is elesett. (Az ütközetben ekkor még a magyar hadakat nem személyesen Tomori vezette, hanem Bárdy István, az udvari huszárok kapitánya.)
A következő évben már felkészülten várta Tomori serege a törököket, 1525-ben pedig már nem csak arra futotta erejéből, hogy megállítsa a török előrenyomulását, hanem török területre is képes volt behatolni, s ott komolyabb pusztítást vitt véghez: Szabács tartományban pl. Kolics városát prédálta fel. Mindeközben erősítette a magyar végvárakat, toborzott, az udvarban pedig állandóan újabb és újabb jogos követelésekkel állt elő. Az üres kincstárból azonban nem igen jutott a végvári feladatok ellátására. Ugyan Jajcát két ízben is - 1522, 1525 - is felmentette a török támadás alól, Klissza városát is sikeresen védelmezte 1522-ben és 1524-ben – a török sikeres térhódítását azonban a rendelkezésére álló eszközökkel nem állíthatta meg. Nándorfehérvár 1521-es elestét követően a végvárvonalban támadt rést sikeresen szélesítették a törökök: 1522-ben elfoglalták Orsovát, 1524-ben Szörényt.

Mohács mezején

A mohácsi csata

Ilyen viszonyok közepette érkezett el 1526 végzetesnek mutatkozó esztendeje. Tomorit a menekülő szerbek arra figyelmeztették, hogy a török készül valamire. Tomori ismét az udvarba indult, hogy pénzt szerezzen a védelemre. A támogatásra már annál is inkább nagy szükség volt, mert a délvidéki végváriak már tizenegy hónapja nem kapták meg az udvartól a járandóságukat, s Tomori érseki jövedelmeiből fizette a katonákat.(Időnként a törökkel folytatott kereskedelemből származó bevételből fedezte a katonai kiadásokat.) Ám márciusban a végvidéki katonai parancsnokok - többek között Tomori Pál is -beadták a felmondásukat. Már január 12-én benyújtotta Tomori a lemondását a reménytelen helyzet láttán, de az udvar akkor még maradásra tudta bírni. Kincstartóvá kívánták kinevezni, de két hónapos budai tartózkodást követően az üres kincstár és az udvari intrikák következtében érzett tehetetlenség miatt éjnek idején megszökött az udvarból. Némi segítséget kapott A. Burgio pápai követtől, aki 200 huszár zsoldját kifizette. A pápának írt levelében viszont Tomori azzal fenygetőzik, hogy lemond, elhagyja az érseki széket, és visszatér a kolostorba.
Így érkezik el a nyári időszak, melyben a török szinte akadálytalanul vonul Mohácsig. Június 30-án a török már a Szávánál táborozik, de a túlparton nem néz vele farkasszemet a magyar had. Mindössze Tomori 2000 főnyi serege védte a déli szakaszt. Tomori ekkor azt javasolja a királynak, hogy emeljenek ideiglenes erődöt a Szávánál, hogy ezzel akadályozhassák és késleltethessék az előrenyomulást. De nem hallgattak rá, sőt Tomori szerint ekkor a király és a főurak "még a lovak lábát sem patkoltatták meg". II. Lajost pedig külön is figyelmeztette, amikor a Száván Nándorfehérvár térségében a török zavartalanul verhetett hidat: "Tudnia kell szent felségednek, a hidat a császár nem azért verette, hogy vásárt tartson". A kalocsai érsek ekkor nem tehetett mást, minthogy visszavonult július elején Pétervárad felé.

A végzetes nap

Szulejmán

A csata előestéjén Brodarics István szerémi püspök nem volt derülátó, épp ellenkezőleg vélekedett: "Egyedül Isten vagy Isten akaratából bekövetkező véletlen mentheti meg ezt az országot a pusztulástól. Semmi más utat a meneküléshez nem látok. Ha valamiben szolgálhatnék, szívvel-lélekkel megtenném, de mit gondol szentséged, mit tehetek, amikor a királynak nincs semmije; a helyzet teljesen zavaros, az emberek gonoszak és széthúznak, az ellenség túlerőben van ..."
Tomori s néhány főúri társa azonban még a csatát megelőzően is bizakodott, a török hadsereget nem tekinti olyan komoly ellenfélnek, mint amilyennek bizonyult. A hadak élére két főparancsnokot választottak, egyikük Tomori Pál lett, aki egy merész, de egyes vélemények szerint nem eleve kudarcra ítélt, hanem épp ellenkezőleg, sikeresnek tűnő támadási tervet dolgozott ki. Ennek lényege az volt, hogy akkor kell egy meglepetésszerű támadást intézni a törökök ellen, amikor a főerők még nem vonultak fel. E hirtelen roham azonban elmaradt, s csak később indítottak el egy másfajta támadást, de ekkor már a szulejmáni derékhad is megkezdte a felvonulást.
A csata török győzelemmel ért véget, s a csatamezőn halt hősi halált Tomori Pál is - valószínűleg a jobbszárny - sikertelen - támadása során. "A papnak [Tomori Pál] és a töbi bégnek a feje is a dívánba hozatott." Így számolt be a hősi halálról a mohácsi csatáról is hírt adó török napló.

Felhasznált irodalom

II. Lajos

  • Tringli István: Az újkor hajnala
    Vince K., 2003
  • A magyar középkor története
    Pannonica K., én. (Szerk.: Szvák Gyula)
  • Pálosfalvi Tamás: Nikápolytól Mohácsig 1396-1526
    Zrínyi K., Bp., 2005
  • Földi Pál: Magyar hadfiak és vitézek lexikona
    Anno K.,
  • Szakály ferenc: A mohácsi csata
    Akadémiai K. Bp., 1981
  • Perjés géza: Mohács
    Magvető K. Bp., 1979
  • Magyarország hadtörténete I.
    Zrínyi Katonai K., 1984
  • Barta Gábor: A Sztambulba vezető út (1526-1528)
    Magvető K. Bp.198

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE program Program iskoláknak a bullying ellen
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek
Jövő osztályterme Modern tanulási környezetekről a Sulineten