Zene: ADY ENDRE: IMÁDSÁG HÁBORÚ UTÁN /Szélkiáltó együttes/
A szereplők fokozatosan mennek fel a színpadra egy-egy zenekari rész alatt kettesével.
Narrátor: 1945 áprilisában véget ért a II. világháború. Az ország romokban hevert. A magyar nép óriási erővel látott hozzá a haza újjáépítéséhez. Az országot megszálló szovjet csapatok segítségével azonban olyan ember kerültek hatalomra, akik rútul becsapák a népet. Függetlenséget, szabadságot, jólétet hirdettek, de valójában zsarnokság nyomorította az embereket. A falusi emberektől elvették a festményeiket, állataikat. A városi munkásoknak igen nehéz volt a megélhetésük. Az értelmiség nem mondhatott igazat. Aki az igazságtalan rendszer ellen szót emelt, azt megfélemlítették, vagy elvették a szabadságát, börtönbe csukták.
Vers: ILLYÉS GYULA: BARTÓK
Mert olyanokat éltünk meg, amire ma sincs ige...
Amit mi átéltünk, emberek,
Amit nem érthet aki nem érte meg,
Amire ma sincs szó, s tán az nem is lehet más
Csak zene, zene, zene, olyan mint a tietek.
Közben aláfestő zene: Fölszállott a páva. Az utolsó sornál indul a zene.
Vers:
Hol zsarnokság van,
Ott zsarnokság van
Nemcsak a puskacsőben,
Nemcsak a börtönben.
Ott zsarnokság van
Az óvodában
Az apai tanácsban,
Az anya mosolyában,
Abban, ahogy a gyermek
Idegennek feleget:
Tányérban és pohárban,
Az ott van az orrban, a szájban,
Hidegben és homályban
Szabadban és szobában...
Narrátor: Az elégedetlenség, az elkeseredés, a szabadságvágy az 1956. október 23-ai felvonással kezdődött, és a magyar forradalomhoz vezetett.
Szólóének: FÖLSZÁLLOTT A PÁVA - 1. versszak
Narrátor: A nemzet jogokat és reformokat követelt:
A: Vonják ki a szovjet csapatokat Magyarországról!
B: Általános, titkos választásokat!
C: Teljes szólás és sajtószabadságot!
D: Szabad rádiót!
E: Az idegen címer helyett a Kossuth címer visszaállítását!
Mind: Szabadságot akarunk! Szabadságot akarunk! Nagy Imrét a kormányba! Nagy Imrét a kormányba!
Szólóének: FÖLSZÁLLOTT A PÁVA - 2-3. versszak
Vers: KISS DÉNES: VELÜNK VAGY ELLENÜNK
Döntsd el magyar, mondd ki a szót!
Itt visszalépni nem lehet!
Az ifjúság acél-szíve
A forróságtól megeredt!
Döntsd el magyar, döntsd el diák,
És fogjuk lánccá a kezünk!
Döntsd el, ki élsz itt e honban!
Velünk jössz-e? vagy ellenünk?
Zene: HIMNUSZTÖREDÉK / Kaláka együttes /
Ébredj magyar! Ma aludni
Gyalázat! Vakondok-szerep!
Jöjj el közénk égő szívvel
S emeld fel büszkén a fejed!
Birka-fejjel gyávák járnak!
Napba-néző a mi szemünk!
Ne várj tovább! Ma határozz!
Velünk jössz-e? Vagy ellenünk?
Énekkar: HIMNUSZTÖREDÉK / Kaláka együttes /
Zene: A Kaláka dal végén lévő zenekari rész aláfestő zene
Narrátor: Fegyveres harc kezdődött a budapesti utcákon, folyt a drága magyar vér. Ám a Szovjetúnió sem késlekedett. November 4-én megindították a támadást tankjaikkal a forradalom ellen.
/ Zene vége /
Narrátor: Naplótöredék '56-ból. Részletek az akkor 15 éves Czeglédi Edit naplójából:
Első Prózamondó: 1956. november 1. Halottak napja van. Délután Édesanyámmal és Édesapámmal a temetőbe mentünk. Ma este 6 órakkor az ablakokban gyertyát gyújtanak országszerte a szabadságharcban elesettek tiszteletére...Együtt vagyunk örömben, együtt vagyunk a gyászban - ezt jelezte számomra az ablakokban égő gyertyaláng...
Második Prózamondó: 1956. november 4. Vasárnap van. Tegnap úgy terveztem, hogy ma templomba megyek. A városban, a középületek előtt és az utcákon végig orosz tankok sorakoznak. Napok óta nem engedik be a Budapestre érkező vöröskeresztes szállítmányokat. És Pesten 30.000 sebesült ellátásáról kell gondoskodni. Itthon mindenki ideges. Édesapám nagyon kedvetlen. Folyton azt mondogatja, hogy túl szép álom volt függetlennek lenni, kapunk helyette olyan terrort, amilyen még nem volt...
Narrátor: Zbigniew Herbert lengyel költő verse a MAGYAROKNAK
Kezünket kinyújtva
Állunk a határon
S a levegőböl roppant zsinórt
Fonunk nektek testvérek.
Állunk a józan ész
Jól-fontolt határán
Innen nézzük a tűzvészt -
Halálba bámulunk.
Narrátor: A forradalom napjai. Részletek Simonffy András írásából
Harmadik Prózamondó: A Nagykörúton megdöbbentő látvány tárult a szemünk elé: a villamossínekene gy meggyújtott teherautó lángolt. A kockakövek felszedve hevertek a sínek között. Engem valami szorongás fogott el: délután ilyesmire nem is gondoltunk, nem ezt akartuk mi délelőtt, amikor fellelkesítve Budapestet, kivágattuk az idegen címert a zászlókból...Ha így folytatódik, akkor csakhamar megszólalhatnak a fegyverek is...És megszólaltak...
Negyedik Prózamondó: Még nem értük el a sarkot, amikor magyar tankok érkeztek, magasra tűzött nemzetiszínű zászlókkal. A harckocsikon a katonák mellett diákok éljeneztek... Akkor történt az, hogy a parancsnokuk felmászott a sarkon megállt tankra, és szózatot intézett az ott gyülekezőkhöz. Azt mondta, hogy ő csepeli munkásfiatalként került a tiszti pályára. Ő nem fog munkásokra és diákokra lövetni. Ők éppúgy megszenvedték az elmúlt éveke, mint a civil lakosság, neki az az ellensége aki itt a népre lő.
Narrátor: Jules Superville francia költő verse: MAGYAR BARÁTAINKOZ. Részlet.
Forog a Föld, forog
Nagy könyörtelenül
Minden nemzetével
Magyarország körül
Hegye-völgye vérzik
Öt világrész helyett
Mi bűnünk hogy így kell
Halnotok élnetek...
/ Aláfestő zene /
Narrátor: És november 4-én a szovjet tankok megszállták Budapestet. Nagy Imre megválasztott miniszterelnök hiába kért segítséget a nyugati világtól. A szovjet tankok túlerejével szemben a bátor ifjúság és a forradalmárok elbuktak. Az 1956-os októberi forradalmat vérbe folytották, a magyar szabadságharc összeomlott.
/ Aláfestő zene folytatódik a vers alatt is /
Vers: ZAS LÓRÁNT: NOVEMBERBEN
Novemberben itt esküt szegtek,
Gyaláztak törvényt, tiportak jogot.
Novemberben vörössel, vérrel
A máglya lobogott.
Novemberben erőszak vágott,
Gumibot tépett, börtön kacagott.
Novemberben a homlokunkra
Égettek csillagot.
Novemberben sírnak az utcák
Novemberben sírnak az emberek.
Novemberben könnyek köszöntik
Az elesetteket.
Novemberben csend van és béke,
Temető, fejfa, virág és kereszt.
Novemberben az álmodó rög
Itt tart és nem ereszt.
Narrátor: Az országból közel kétszázezer magyar menekült el nyugatra. A Kádár-rendszer sok embert kivégeztetett, akiket akkor jeltelenül hantoltak el.
/ Zene vége /
Mind:
Verje meg az Isten, veretlen ne hagyja,
Lobogó hitünket, ki lábbal tiporta
A az idegen fegyvert ölésünkre hozta!
Vers: ERNESTO PINTI: DAL AZOKRÓL, AKIKET A HOLNAP MEGKOSZORÚZ
Áldott légy Budapest,
Gyászodban, megk1nzatásodban, szivárgó sebeidben,
Mert csorgó véred lemossa földünk gyalázatát
S halottaid nyomában biztos lábbal
Indul a szabadság.
Narrátor: Több, mint 30 év telt el, amíg az új nemzedék jogokat kért, követelt magának. 1989. október 23-án - a forradalom 33. évfordulóján - az Országház előtt kikiáltották a Magyar Köztársaságot. Ma már nincsenek megszálló csapatok az országban, hazánk szabad és független.
A dolgos nép szorgalma, reméljük, hazánkban is hamarosan megteremti a szebb és jobb életet. Ti pedig öltöztessétek ünneplőbe a szíveteket október 23-án, és gondoljatok tisztelettel azokra, akik életüket áldozták a nemzet szabadságáért.
Mind:
...mert csorgó véred lemossa földünk gyalázatát
és halottaid nyomában biztos lábbal indul a szabadság.
Énekkar: HA ÉN RÓZSA VOLNÉK
/A szereplők 1-1 verssszak közötti zenekari rész alatt lejönnek a színpadról fokozatosan, és virágot helyeznek el./
