Milyen hardveren fusson a szolgáltatás? A kérdésre többféle választ is találhatunk. Az előzőekben meghatározott optimális hardverkövetelmények alá nem szabad mennünk, mivel ez lehetetlenné teheti a szolgáltatás megfelelő színvonalon történő nyújtását. Amennyiben van olyan szerver hardverünk, amelyen a szolgáltatás számára megfelelő erőforrásokat tudunk biztosítani, nyugodtan telepíthetjük a szolgáltatást nyújtó szoftvert az adott számítógépre. Ha nincs, akkor még mindig bővíthetünk egy meglévőt, de ha ez nem lehetséges, akkor nincs más hátra, mint előre: új kiszolgáló számítógépet kell beszereznünk.
Ha több szolgáltatást is nyújtanunk kell, és arra jutunk, hogy több különféle futtató operációs rendszert kell használnunk, akkor vagy több számítógépet kell vennünk, vagy veszünk egy nagyot, és azon futtatunk több operációs rendszert egyidejűleg, pl. a vmware vagy a MS Virtual PC program segítségével. Azt a folyamatot, amikor több szerver feladatát egy szerverre bízzuk, szerver konszolidációnak nevezzük. Viszont ha már vásárolunk, akkor a hardvert alaposan ki kell választani. A CPU, RAM, merevlemezes háttértár és egyéb periféria igényeket egyszerűen összeadjuk minden egyes szolgáltatásnál, ami egy operációs rendszerhez tartozik. Az egyes komponenseket méretezzük úgy, hogy lehetőleg ne legyenek 50 %-nál jobban terhelve a tervezett igénybevétel során. Például, ha az első részben ismertetett esetben a fájl megosztás 20 egyidejű felhasználóval 20% CPU terhelést jelent egy 800 MHz-es CPU számára, akkor egy ilyen CPU-val még ki tudunk szolgálni további 30 felhasználót, vagy rábízhatunk egy újabb, hasonló erőforrásigénnyel bíró szolgáltatást.
A szerverekben rendszerint speciális buszrendszer és chipkészlet található, amelyek alapvetően megbízhatóságukban és sebességükben különböznek az asztali gépekben találhatóaktól. Ilyen például a PCI-X buszrendszer, az Intel ServerWorks chipkészlet család, a SCSI merevlemez kezelés, a DDR-II ECC RAM, és még megannyi más hardverelem. Szerverekben fizikálisan ugyan lehetséges asztali gépbe való komponenseket használni, de ez a későbbiekben komoly nehézségeket okozhat, mivel ezeket az alkatrészeket alapvetően 1 felhasználó kiszolgálására tervezték. A szerverek alkatrészeinek összehangolása komoly mérnöki feladat, amelyet általában csak a legnagyobb gyártók képesek elvégezni. A méretezés ugyan a rendszergazda dolga, a megvalósítás viszont a mérnököké. Ne akarjunk egy noname alkatrészekből összeállított hardverrel olyan szolgáltatást megvalósítani, amelynek működése fontos az intézmény életében.A nagy gyártók szervereiket úgy tervezték, hogy azok hosszú távon, megszakítás nélkül akár hónapokig vagy évekig üzemelhessenek komoly megszakítás nélkül. Ilyen szerver számítógépeket találhatunk több neves gyártó kínálatában: IBM, HP, Dell, stb. Közös jellemzőjük, hogy általában adott feladatra optimalizáltak, illetve a szoftveres támogatás is a feladatokhoz illeszkedő hálózati operációs rendszerekre terjed ki.
Kezdjünk hozzá, nézzük meg, hogyan is épül fel egy szerver Osztott vagy Minden-egyben Leggyakrabban a szerver is egy komplett számítógép: egy nagy dobozban van egy tápegység, alaplap, cpu, ram, merevlemezek, tartozik hozzá monitor, billentyűzet és egér. Amennyiben hálózatunkban az összes szolgáltatást egy számítógépen fogjuk futtatni, akkor ez a legmegfelelőbb választás. Ha egynél több szerverünk lesz, maximum 4-5 darab, amelyek beszerzése és cseréje több éven keresztül folyamatos, akkor célszerű vásárolni egy ún. KVM selector vagy CPU switch nevű eszközt: Ez egy kis célgép, amely egy vagy két konzol (monitor + billentyű + egér) segítségével több (2-8) számítógép kezelését végezhetjük. Ezzel helyet spórolunk meg, illetve szükség esetén egy szolgáltatást átvihetünk egy másik kiszolgálóra, például meghibásodás esetén vagy egyszerűen csak ha megnőttek az igények. Az igazi osztott rendszereken akkor érdemes elgondolkodnunk, ha egyidejűleg 3 vagy több szervert kell beszereznünk. Itt jön a képbe egy kevéssé ismert architektúra, a SAN: Storage Area Network. Ebben az esetben a szerver maga nem tartalmaz háttértárat, akár még monitor és billentyűzet sem tartozik hozzá, összesen 3 csatlakozót találunk rajta: egy hálózati csatolót, egy dedikált SAN portot, és egy tápegység csatlakozót. Maga a számítógép csak a CPU-t, a RAMot és a hálózati vezérlőket tartalmazza, a háttértár és a tápegység egy másik eszköz része. A tápegységet többnyire egy befoglaló doboz tartalmazza, amelybe 4-8 szervert tehetünk, a merevlemezek, CD és DVD olvasók, szalagos mentőeszközök pedig egy külön célgépben kapnak helyet, amelybe bármelyikből tetszés szerinti mennyiséget tehetünk.
Ezeknek a rendszereknek a hibatűrése rendkívül magas, mivel tartalék számítógép, merevlemez, stb. beépítésével a meghibásodott eszköz szerepét azonnal át tudja venni egy másik. Egy ilyen rendszer beszerzése kb. 4 db önálló szerver beszerzésétől kezdve tud rentábilis lenni. Csak néhány előny: 4*3 db merevlemez helyett elegendő 9 db egy RAID5 tömbhöz, 4 db ultrium szalagos meghajtó helyett elegendő egy, 2 db nagyteljesítményű klímaberendezés helyett elegendő 2 db kisebb, kevesebb energiát fogyasztunk, és negyedannyi szalag fogy majd a mentésekhez, és az egész elfér egy 20 unit magas rack szekrényben.
