A vékonyszerverek átmenetet képeznek az osztott architektúra és az önálló szerverek között: rendszerint kis méretűek, 1-2-3 unit magasak, alacsony energiafogyasztásúak, önálló tápegységgel, és 1-6 db merevlemezzel lehetnek felszerelve.
Amikor szervert választunk, ne felejtkezzünk meg arról se, hogy áramszünet esetén is biztosítani tudjunk egy 10-30 perces működést, védjük az eszközt túlfeszültségtől, érkezzen az bárhonnan (elektromos, telefon, ethernet hálózat) is. A szerver működése során hőt termel, ezt egy klímaberendezéssel el kell vezetni a tárlóhelyiségből, illetve a működése zajjal jár, tehát ha zajos a szerverünk, nem tehetjük olyan helyiségbe, ahol embereknek is dolgozni kell folyamatosan. Továbbá, a megfelelő elhelyezésről is gondoskodnunk kell, valamint a működés során felvett elektromos energiát is tudnunk kell biztosítani. Ezeket a paramétereket minden komoly gyártó közzéteszi, így ha nem egy barkácsolt eszközt választunk, már előre nagy biztonsággal el tudjuk dönteni egy megoldásról, hogy megfelel-e igényeinknek.
A lehetőségek tehát elég tágak, de nézzünk bele kicsit a szerverek "belsejébe" is! A szerver lelke, csakúgy, mint az asztali gépeké, a CPU: Ez legyen szerverbe szánt modell, jelenleg az Intel és az AMD kínál szerverekbe szánt processzorokat. Közös jellemzőjük a hatalmas és gyors belső cache memória, a többprocesszoros (MP, SMP) működés támogatása, megfelelő hővédelem és túlhevülés elleni védelem. Az Intel Celeron és az AMD duron tehát egyértelműen nem szerverbe való! Leggyakrabban az Intel Xeon processzorcsaládba tartozó modellekkel találkozhatunk a szerverekben.
A processzoron kívül természetesen számtalan összetevő kell még egy szerverhez. Általában minél jobb egy szerver, annál inkább jellemző rá, hogy egy adott fajta eszközből többet is beépíthetünk ugyanabba a gépbe, így biztosítva egy alkatrész meghibásodása esetén a zavartalan működést. Például, egy középkategóriás szerverben 2 db CPU, RAID merevlemeztömb, 6-8 db RAM modul hely, 2 tápegység, és második hűtőventillátorok számára van hely.
Nézzük meg, a további alkatrészeknél milyen lehetőségekből választhatunk! Alaplap: Az alaplap legfőbb alkotóeleme a chipkészlet, amely az egyes részegységek közötti együttműködést biztosítja. Az asztali gépekhez képest itt nem ritka a 8-10 bővítőhely, 2-4 GByte RAM kezelése 6-8 db memóriamodul-foglalattal, extra hibajavító eljárásokkal felvértezve. 24-48 szabad megszakítással gazdálkodhatunk, és a DMA csatornák száma is több, mint amit korábban az íróasztalon megszokhattunk. A buszrendszert 32 bites 33 MHz-es PCI sínek helyett 64 bites, 66 MHz-es PCI-X bővítőhelyeket találunk, amelyek négyszeres tempóra képesek, a gyakorlatban pedig akár 10-20 szoros sebességnövekedés is elérhető, mivel a PCI busz alatt levő sávszélesség is sokkal nagyobb, és az előzőekben ismertetett erőforrásokat is bőven mérték, így nem fordulhat elő, hogy egy hálózati kártya és egy monitorvezérlő meg az USB egér is egymást fogja.
A merevlemezeket rendszerint SCSI szabvány szerint vezérlik. Ha több merevlemezt használunk, választhatunk különböző RAID szintek között is, amelyek a rendszer működését gyorsabbá és/vagy hibatűrőbbé teszik. A legnagyobb különbség az IDE rendszerekhez képest, hogy a SCSI merevlemezek működése legalább egy nagyságrenddel kevesebb CPU erőforrást igényel, mint a hasonló IDE merevlemezé. Pl. egy ultra160 és egy SATA150 merevlemez ugyanabban a fájlszerverben teljesen másképpen fog teljesíteni. És ne feledjük, hogy jelenleg már ultra320 15.000 fordulat/perc sebességű merevlemezek várnak ránk, ha új gépet akarunk rendelni.
A RAID funkciókból némelyiket (0,1,0+1) az egyszerűbb SCSI vezérlők is tudják nyújtani, de a fejlettebb (5, és feletti) szintekhez legtöbbször külön vezérlőt kell vásárolni. Ezekben jobbára már nagy méretű cache memória is található (64-256 MByte), ami ráadásul egy akkumulátorral védett. Ennek akkor van jelentősége, ha egy áramszünet akkor találja meg a rendszerünket, amikor az még nem írt ki minden adatot a cache memóriából a merevlemeztömbre. Ekkor az akkumulátor akár 1-2 napig is biztosítani tudja a cache RAM tartalmának megőrzését, és amint újra bekapcsolódik a gép, azonnal kiírja azt a merevlemez-tömbre. A hálózati kártyáknál is hasonló, manapság már gigabit ethernet sebességre számíthatunk, amely biztosítja, hogy a rendelkezésre álló merevlemez és hálózati sebességet kihasználjuk. Több olyan hálózatot is ismerek, ahol a hálózati fájlszerverre gyorsabban lehet dolgozni, mint a helyi Ultra ATA 133 merevlemezre! Egy jól méretezett szerverrel és egy jól konfigurált ethernet hálózattal ez viszonylag könnyen el is érhető.
A gép hűtéséről gondoskodó ventillátorok is rendszerint önálló perifériaként vannak kezelve: állapotukról folyamatosan tájékoztatják az alaplapot, hiba esetén működés közben cserélhetőek, illetve egymás mögé akár 2-3 darabot is beépíthetünk, jobb hibatűrést és hűtést biztosítva ezzel is. A tápegység is kettőzhető: ezáltal több eszközt is beépíthetünk a szerverbe, illetve meghibásodás esetén szintén működés közben cserélhetjük a hibás darabot.
Találhatunk még olyan perifériákat is, amelyek az asztali gépekben nem is léteznek: ilyen pl. a management port, ami ugyan gyártóspecifikus, de lehetőséget biztosít a szerver kikapcsolt állapotában is bizonyos műveletek távoli elvégzésére: távoli ki és bekapcsolás, BIOS upgrade, diagnosztika, távoli operációs rendszer telepítés, bootolás hálózatról adott image fájlból.
Egy ilyen 'álomszerver' beszerzési ára első látásra igen magas lehet: 1-3 millió Ft, attól függően, hogy mennyi alkatrészt rendelünk bele, mennyit többszörözünk, mennyi tartalékot hagyunk. Persze ne feledjük el, hogy ezekre az eszközökre az alapár rendszerint magában foglal 3 év helyszíni garanciát is, másnapi megjelenéssel. Ha mégsem tudunk ennyit rászánni, nem szabad elkeseredni, mert a cikksorozat következő részében olyan pénzügyi fogásokat fog találni, amelyek segítségével valóság lehet egy ilyen 'álomszerver' is!
