Vallási türelem
Farkas Zoltán
2007/11/24 08:00
5775 megtekintés
A cikk lejárt! Valószínű, hogy már nem aktuális információkat tartalmaz!

Amikor kontinensünk nyugati régióiban véres vallásháborúk dúltak a protestánsok és a katolikusok között, akkor Erdélyben soha nem látott vallási türelem alakult ki. Írásunkban azt vizsgáljuk, hogy a vallások valóban békésen élhettek egymás mellett?

Történelmi feltételrendszer

1526-ban a mohácsi csatával Magyarország elindult azon az úton, amely a Hódoltság létrejöttéhez vezetett, és a szakaszos hódítás elvét figyelembe véve már csak idő kérdése volt, hogy mikor épül ki a török közigazgatási rendszer. 1541-ben az események sodrában az ország végleg három részre szakadt, és az egyes részek politikailag egymástól lényegesen különböző politikai pályára álltak. Erdély török vazallus fejedelemségként viszonylagos önállósággal rendelkezett, és nagyon sok múlt a fejedelmi hatalom jellegén és céljain. Ez kihatott a reformáció erdélyi sorsára is, ugyanis az erdélyi fejedelmek - szemben nyugat-európai uralkodótársaikkal - viszonylag rövid időn belül csatlakoztak a protestantizmushoz. E tekintetben igen meglepő, hogy János Zsigmond, akit hithű katolikusként neveltek, már 1562-ben csatlakozott a helvét hitvalláshoz, majd a kálvinizmustól igen hamar eljutott az unitárius vallásig. Ez a fejedelmi paradigmaváltás összefüggött az erdélyi rendek protestantizálódásával, amelynek keretében 1556-ban szekularizálták az erdélyi egyházi birtokokat. János Zsigmond az áttéréssel is megnyerni igyekezett Erdély urait, és éppen azért 1562-ben, mert ekkor az árulásoknak, székely felkelésnek, a Habsburg-török tárgyalásoknak köszönhetően amúgy is megingott a fejedelmi hatalom. A trón stabilizálása érdekében döntött az áttérés mellett az ifjúkori hányattatások folytán plurális szellemiséget elsajátító fejedelem. Ugyanilyen okokkal magyarázható az 1569-es újabb hitvallás-váltás, amelynek során János Zsigmond korábbi szellemi mentorát, Méliusz Juhász Pétert is felcserélte Dávid Ferencre (az egykori kálvinista, jelenleg unitárius prédikátorra). János Zsigmond a szultán előtt. A korábbi években a fejedelem és az erdélyi rendek, valamint a rendek egymás közötti vitája megint válsággal fenyegetett, és ezen úgy kívánt János Zsigmond felülkerekedni, hogy újabb, a rendeken kívüli támogatókra tesz szert - őket vélte megtalálni az unitáriusokban. Az erdélyi valláspolitika alakulásában azonban nagy szerepe volt Izabella királynénak is, aki 1557-ben fogalmazta meg az Erdélyben követendő valláspolitikai elvet: "királynői tisztünk és méltóságunk szerint minden egyházat védeni tartozunk." Ennek értelmében már katolikusként is felvette János Zsigmond a protestáns egyházak fő világi elöljárójának tisztét, ezzel egyben olyan uralkodói modellt jelenített meg, amelyhez a későbbi fejedelmek is tartották magukat.
Milyen faladatot takart az elöljárói tiszt? A protestáns prédiátorok által választott püspökök megerősítése; zsinatok összehívása; döntés egyházi tanítások ügyében. Mindebben azonban nem a kegyúri státuszt kell hangsúlyozni, hanem az uralkodó és az egyházak közötti együttműködést, az erdélyi egyházak ugyanis a fejedelemben más vallásokkal szembeni védelmezőt is láttak - ezért is ruházták fel Báthori Istvánt 1572-ben a vallási újítók excommunicatios (kiközösítés) jogával. (Ezzel az eszközzel távolították el később az unitárius egyház éléről magát az alapítót, Dávid Ferencet is.)

Vallások Erdélyben

A katolikusok

Egészen más a katolikus egyház és a fejedelem viszonya, ugyanis Fráter György 1551-es halálát követően a katolikusok kiszorultak az erdélyi hatalomból, tovább tépázta befolyásukat az 1556-os szekularizáció, ráadásul ettől az évtől kezdve a római katolikus vallásgyakorlatot is erőteljesen korlátozták (pl. szerzetesrendek kiutasítása, 1566-tól a katolikusoknak távozniuk kellett Erdélyből). Ezek a korlátozások egészen Báthori István fellépéséig korlátozták a katolikusokat, mígnem az új fejedelem 1581-ben ismét visszaállította a katolikusok vallásszabadságát is, ami voltaképpen az 1568-as felekezetválasztási szabadság kiterjesztését jelentette a katolikusokra.
Lassan beszivároghattak a szerzetesrendek is (pl. ferences, jezsuita), ám térítő tevékenységet nem fejthettek ki. Összességében arra a következtetésre juthatunk, hogy míg a katolikus egyház dominanciája 1551 után megszűnt, a fejedelmek ódzkodtak attól, hogy új egyházi dominanciát építsenek ki a helyébe, vagyis mintegy a különböző vallási hierarchiák között balanszíroztak. Ám azért sem válhatott egyik felekezet sem államvallássá Erdélyben, mert a rendek is ezt az egyensúlyi állapotot-megosztottságot tekintették a fejedelemség szempontjából a legüdvözítőbbnek.

Erdély térképe a török korban.

Az unitáriusok

Servet Mihály, a vallásalapító

Az erdélyi vallásszabadságnak egy másik, ugyancsak történelmi léptékű jelensége az antitrinitarianizmus egyik irányzatának "bevett" vallássá válása. Az unitáriusok elnevezésüket az unitas [lat.] = egység szóból eredeztetik, mivel abból az alaptételből indultak ki, miszerint Isten lényege és személyisége szerint is egy, vagyis elvetették a szentháromság tanát. Az unitárius egyházat Dávid Ferenc szervezte meg, erre Erdély mellett csak Lengyelországban nyílott lehetőség! Az irányzat gyors terjedésének két magyarázata van, az egyik a lenyűgöző erejű segítőkészség, a másik az az intellektuális élmény, amit a rendkívül képzett, filozófiában, teológiában a protestánsokhoz és jezsuitákhoz képest is meglepő jártassággal rendelkező prédikátorok biztosítottak.
A korszak szabadgondolkodóinak is nevezik őket, akik az addigi értékek felülvizsgálatában jeleskedtek, és vitáikkal hozzájárultak ahhoz, hogy a többi protestáns irányzat tanítása is megállapodjék. 1571-ben, majd 1572-ben már a tordai országgyűlés révén szabadon gyakorolhatók tanaik, de minden vallási reformot tiltottak a rendek. 1579-ben azonban az unitárius egyházon belül is viszály támadt. A rendek támogatásával a belső ellenzék (Blandrata) eltávolította az egyház éléről a szombatosság felé közelítő Dávid Ferencet. Az eset súlyossága azzal magyarázható, hogy nemcsak Dávid Ferenc személyéről, nemcsak az unitarius egyház problémájáról van szó, hanem arról, hogy jelentősen sérült a korábbi időszakra oly jellemző gondolatszabadság. Ennek indoka, módja: "őfelsége tégedet érdemed szerint mások példájára megbüntet, hogy efféle eszelős újításoktól elirtózzanak."

Lutheránusok/evangélikusok

Már 1543-ra Johannes Honterus kidolgozta az alakuló szász evangélikus felekezet és egyház alaptételeit, és a gyulafehérvári országgyűlésen (1543) már bántatlanságot is ígértek Honterusnak, aki Brassó prédikátora lett. Idővel a többi szász város is követte Brassó példáját, és 1545-ben a szász egyeteme szebeni gyűlése elfogadta a lutheri tanokat. 1553-ban a polgárháborús időszakot kihasználva pedig a szász papság saját püspököt is választott magának. 1554-ben pedig a magyar lakta területek egyik központjában, Kolozsvárott is egerősödött átmenetileg az evangélikus vallás, mégpedig Dávid Ferencnek köszönhetően.

Kálvinisták

Fráter György minden eszközzel akadályozta a kálvinisták erdélyi megtelepedését, ám a Temesközből folyamatosan szivárogtak be a protestáns tanok, majd az erdélyi szász prédikátorok, Dávid Ferenc és Heltai Gáspár magyar nyelvű prédikációinak köszönhetően gyorsan is terjedtek a kálvinizmus eszméi. Jól működő iskolahálózatuk és nyomdáik révén a reformátusok száma folyamatosan nőtt. A katolikus egyház visszaszorulásával párhuzamosan, mint fentebb láttuk, politikai befolyásra is szert tettek, és elérték, hogy az 1560-as években a bevett vallások közé tartozzon a kálvini irányzat is (1564). Az igaz és a hamis vallás korabeli ábrázolása.

Országggyűlések és "bevett vallások"

Izabella, romantikus ábrázolása (XIX. sz.)

A fejedelmek a külső és belső támadásoktól való félelem folytán arra törekedtek, hogy egyfelől mérsékeljék a társadalmat Európa-szerte megosztó vallási vitákat, másfelől a felekezeteket saját politikai támaszukként tudják mozgósítani. Ezt a politikát az erdélyi rendek is támogatták, ezért 1557-ben országgyűlésen mondták  ki a katolikusok és az evangélikusok szabad vallásgyakorlatát, amit követett az evangélikusok és a reformátusok (1564) felekezeti türelme.
1568-ban a tordai országgyűlésen pedig elfogadták a negyedik bevett vallás, az unitárius szabad gyakorlatát is. A vallási türelemből csak az ortodoxok és az anabaptisták maradtak ki. Az 1568-as tordai országgyűlés így rendelkezett az Európában így is egyedülálló vallási türelemről.
"Urunk ő felsége miképen ennek előtte való gyűlésibe országával közönséggel az religio dolgáról végezött, azonképpen mostan és ez jelen való gyűlésbe azont erősíti, tudniillik, hogy midőn helyükön az prédikátorok az evangéliumot prédikálják, hirdessék, kiki az ő értelme szerént, és az község ha venni akarja, jó, ha nem penig, senki kénszerítéssel ne kénszerítse az ü lelke azon meg nem nyúgodván , de oly prédikátort tarthasson, az kinek tanítása ő nékie tetszik. Ezért penig senki az superintendensök közül, se egyebek az prédikátorokat meg ne bánthassa, ne szidalmazhassék senki az religióért senkitől, az elébbi constitutiók szerént, és nem engedtetik ez senkinek, hogy senkit fogsággal, avagy helyéből való priválással fenyögessön az tanításért, mert az hit Istennek ajándéka, ez hallásból lészön, mely hallás Istennek igéje által vagyon."

Felhasznált és ajánlott irodalom

  • Magyarország története III. (Szerk.: R. Várkonyi Ágnes)
    Akadémiai K., Bp. 1985
  • Erdély története I. (Szerk.: Makkai László, Mócsy András)
    Akadémiai K., Bp. 1986
  • Bitskey István: Hitviták tüzében
    Gondolat K., Bp. 1978
  • Tanulmányok Erdély történetéről (Szerk.: Rácz István)
    Csokonai K., Debrecen, 1988
  • Péter Katalin: Papok és nemesek
    Ráday Gyűjtemény Bp., 1995
  • Barta Gábor: Az Erdélyi Fejedelemség születése
    Gondolat K., Bp. 1984
  • Bucsay Mihály: A protestantizmus története Magyarországon 1521-1945
    Gondolat K., Bp. 1985

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE program Program iskoláknak a bullying ellen
Jövő osztályterme Modern tanulási környezetekről a Sulineten