Az olvasónapló készítése nem tartozik a legnépszerűbb iskolai feladatok közé, sokszor körvonalazatlan, hogy mi az elvárás a végtermékkel szemben, kevés a szempont, vagy ellenkezőleg, az olvasónapló elkészítése nagyon mechanikus, minden tanulótól ugyanazokat a válaszokat várja el, és csak egy helyes válasz van az előre megadott kérdésekre. Az alábbiakban két olyan ötlettel szeretnénk szolgálni, ami a kötelező olvasmányok feldolgozását élvezetesebbé teheti.
Alapvetően két irányt képviselünk itt, egyik sem a kötelezők (vagy a kivonatolás) kivonatolásáról szól. Az egyik irány az olvasó olvasási élményeire fókuszál, a másik a regény/dráma/novella világában rejlő szerepjáték lehetőségére.
Blogbejegyzések
Sok olvasmányélményből építkező blogot ismerünk a magyar weben is. Általában a könyv kiolvasását követően keletkezik a bejegyzés a könyvről, némi értékelő felhanggal, és valamelyest az olvasmány cselekményét is kibontandó. Aki nem olvasta a könyvet, de például a bejegyzés hatására szeretné, vagy már folyamatban van, ezek a részek ronthatják a későbbi olvasmányélményt, ezért illik előre jelezni, hogy „spoilerkedés” következik.
Lehet reflektálni:
• a saját olvasás módjára (pl. hogy hol olvastam, hányszor álltam már neki, már ennél és annál a résznél azt gondoltam, félbehagyom, bizonyos részeket átugrottam vagy éppenséggel csak úgy faltam),
• a szereplőkkel és azok tetteivel való azonosulásra, ellenazonosulásra (ki volt a kedvenc szereplőm, milyen jellemfejlődést vettem észre),
• az olvasás során felmerült asszociációkra, más olvasmányélményekre, problémakörökre (pl. becsület, hűség, szerelem, árulás, hazaszeretet, kalandvágy).
A blogbejegyzések előnye, hogy kifejtetten lehet gondolatokat közölni, képekkel lehet díszíteni a bejegyzéseket, saját fotókkal igen személyessé válhatnak (pl. fénykép az olvasóról olvasás közben). A hátránya éppen abban mutatkozik meg, hogy a fiatalság nem feltétlenül szán sok időt a megfogalmazásra, nem szívesen tárja fel gondolatait nagy részletességgel, és egyáltalán, más kifejezőeszközökkel szeretné visszaadni mindazt, amit a könyvről gondol. Az „iskolás beütésű” bejegyzések gyakran valamilyen ismeret reprodukciójában nyilvánulnak meg, valami fáradságos munkával – és nem szórakozásból és szívesen – készített írásról tanúskodnak.
Kiváló könyves bloggerektől lehet tanulni, mindenképp érdemes tanulmányozni könyves tematikával foglalkozó blogokat, mielőtt arra kérnénk tanulóinkat, hogy maguk kezdjenek blogírásba – így sok bizonytalanságtól és kudarctól lehet megszabadítani őket, és más blogok megfigyelése alapján a jó olvasónapló ismérveit és az értékelés szempontjait is meg lehet beszélni.
Csicsergések
A mikroblogokban sokkal kevesebb szöveget lehet egyszerre, egy bejegyzésben közölni, és a bloggal szemben jobban ösztönöz a spontán és azonnali megnyilvánulásokra. A Twitteren (magyar nyelven az oldal nevét a csicsergés szóval lehet összefüggésbe hozni) például 140 karakterben lehet üzeneteket küldeni a nagyvilágba. A mikroblogokon az olvasónapló műfaja mindenképp átalakul: nagyon tömör formában kell megfogalmazni az észrevételeket, megjegyzéseket, érzéseket. Az olvasmányélmény – úgy tűnhet – kissé talán elaprózódik, ugyanakkor pillanatnyi benyomásokat rögzít, így bizonyos szempontból pontosabb lehet, mint a visszatekintő, nagy, összegző blogbejegyzés. Kérdés, hogy nem veszik el az olvasó a részletekben. Úgy is lehet viszont alkalmazni, hogy a mikroblog tartalma szolgál alapul a későbbi, átfogó blogbejegyzéshez, mint egy időbélyeggel ellátott jegyzetfüzetke. Az olvasást folyamatában dokumentáló tweetekhez mások is csatlakozhatnak, válaszolhatnak és továbboszthatják a mikroblog bejegyzéseit. Ha kérdés vetődik fel – netán olyan, ami az értelmezést nehezíti, és a továbbolvasást hátráltatja –, válaszadó is akadhat.
A Twitterature cím a Twitter (népszerű mikroblog-szolgáltató) és a literature ’irodalom’ szó összerántásából keletkezett, és egy olyan könyv viseli, amely Twitter-bejegyzések formájában olyan klasszikusok szerzők szereplőinek gondolatait közvetíti és cselekedeteit rögzíti, mint Jane Austen, Samuel Beckett, Dosztojevszkij vagy Kafka. Korántsem gondolhatjuk, hogy a modern olvasó idejéhez és információfeldolgozási sajátosságaihoz jobban illő forma pótolja az eredeti művek olvasásának élményét, de a műremekek ilyen módon való feldolgozása mindenképp humoros és kedvcsináló lehet a fiatalság számára. A kötelező olvasmány olvasása előtt lehet szerepeket osztani, és ki-ki a saját karakterére fókuszálva, annak szemszögéből csicsereghet annak nevében, miközben a többi szereplő tweetjeit is figyelemmel követi, illetve kapcsolatba lép velük.
További érdekes oldalak:
Néhány blogszolgáltató:
- blogger (a Google blogszolgáltatása)
- freeblog (a legnagyobb hazai blogszolgáltató)
- blog (az Index blogszolgáltatása)
Mikroblog-szolgáltatók:
A Twitter-bejegyzések formájában írott könyv: Aciman, Alexander; Rensin, Emmett: Twitterature. Penguin Books, London, 2009. Honlap:
Kerek Roland cikke
