A búvárokhoz nem azért hasonlítanak, mert közeli rokonok lennének, hanem az azonos életmódon és a megegyező környezethez való alkalmazkodáson alapszik. Azoknál a jellemzőknél, amelyek nem a környezet hatására alakultak ki, már közel sem beszélhetünk hasonlóságról. Jelentős különbségek mutatkoznak a vöcskök és búvárok nyári és téli tollazata között. Evezőtollait a búvárokhoz hasonló módon egyidőben vedli, emiatt egy ideig a vöcskök sem tudnak repülni. A még pihés fiókákon világos csíkok vannak. Ujjaikon oldallebenyszerű úszóhártyát viselnek, ami jellemző a madarak eme rendjére.

A vöcskök tojásai mindig fehérek (a búvároké színesek és foltosak). Abban is különböznek, hogy amíg a vöcskök fészekalja 3-8 darab tojásból, a búvároké csak 2 darabból áll. A vöcskök édesvízi madarak, tengeren csak elvétve láthatók. Úszó fészküket vízinövényekből a part közelében építik. A vöcskök több mint 12 faja a mérsékelt és meleg égövet lakja.

Búvárkodásban és úszásban ügyesek, járásuk ügyetlen. A nagyobb testű fajok csőre gémszerűen hosszú és hegyes, némelyik kistermetű fajon viszont rövid és durva. Egész életüket a vízen töltik. A talajon vöcsköt mozogni nemigen láthatunk. A pelyhes, hosszanti csíkos fiókák kikelésük után azonnal tudnak úszni, de eleinte szüleik meleg tollazatába rejtőznek, vagy a hátukon cipeltetik magukat.

A vöcskök egyedülálló sajátossága, hogy tollakat is lenyelnek: fiókáik már az első nap kapnak tollat. Nem egészen világos, hogy mi a tollak szerepe, lehet, hogy a szálkák szúrása ellen védik a gyomrot, amíg a halcsont teljesen megemésztődik. Táplálékuk a halakon kívül, csigák, békák, gőték, vízi rovarok. Leginkább a víz alá bukva ejti el zsákmányát. A víz alatt leszorított szárnyakkal, csak a lábuk segítségével úsznak. Rendszerint csak néhány méter mélyre merülnek, és körülbelül 50 másodpercig bírják a víz alatt.

Hazánkban a viszonylag gyakori búbos vöcsök mellett megtalálható a vörösnyakú-, feketenyakú- és a kis vöcsök, ritka kóborló vendég a füles vöcsök.