Telepítés előtti kérdezz-felelek
Milyen licensztípust válasszunk?
A licenszelési technika is megváltozott a Windows 2000 Serverhez képest, immár két fő irány van: a Per Device (eszközönkénti) vagy a Per User (fiókonként) illetve a Per Server (kiszolgálónként) mód. A Per Device vagy a Per User mód megköveteli a külön kliensoldali licenszet az ún. Client Access License-t (CAL) minden számítógéphez, amely kapcsolódik Windows 2003 Servert futattó géphez. A Per Server mód pedig minden konkurrens kapcsolathoz igényli mindezt.
Szeretnék több operációs rendszert a számítógépen...
Amennyiben szükséges vagy pl. tesztelés szempontjából fontos, hogy több operációs rendszerünk legyen a gépen, akkor nem árt az operációs rendszerek telepítési sorrendjére odafigyelni. Általános (de nem kötelező!) szabály, hogy több Windows esetén mindig a régebbivel kezdjük a telepítést, így az újabb rendszer telepítője bizonyosan felismeri a már a gépen lévő operációs rendszer betöltő rekordját és problémamentesen be tudja illeszteni a saját bootmenedzser programjába.
Melyik állományrendszert akarjuk használni a rendszerpartición?
Elméletileg három filerendszer között választhatunk: NTFS, FAT és and FAT32. Gyakorlatilag azonban nincs kétség: az NTFS-t kell választanunk. Ez az egyetlen állományrendszer amelyet (sok más szolgáltatás vagy kiszolgáló termékkel együtt) az Active Directory is támogat, és nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a biztonságot, a stabilitást, a robusztusságot összehasonlítva is az NTFS a nyerő. A Windows 2000 óta, a Recovery Consol (Helyreállítási Konzol) birtokában (ami az NT4-hez is használható) nem probléma a CD-ről történő rendszerindítás után a rendszerparticióhoz való hozzáférés sem, így nem nagyon maradt más ami indokolná a FAT filerendszerek használatát.
Melyik particióra illetve kötetre kerüljön az operációs rendszer?
Ha nem új telepítést végzünk, akkor általában kényszerít bennünket az előző rendszer telepítésekor megtervezett partíció és kötet elosztás és szűk a mozgásterünk. Még az is előfordulhat, hogy az előrelátás hiánya miatt drasztikus változásokat kell tennünk pl. a particiók méretével, betűjelével kapcsolatban. Mivel (akármilyen korrekt szoftvereink is vannak pl. az első problémára) ez a megoldás mindig magában hordozza a rizikót, érdemes vastagon tervezni egy új telepítésnél a lemezhelyfoglalást és konzervatív módon ragaszkodni a C: meghajtójelhez és a lemez első particiójához. Márcsak azért is érdemes, mert a rendszerpartició betűjel átnevezésére továbbra sincs támogatott megoldás. Arra is oda kell figyelnünk, hogy legyen helyünk a jövőben a tetszőleges, akár szerepkörök szerint szeparált partíciók létrehozására. Tulajdonképpen a particiótervezést nyugodtan hagyhatjuk a telepítés utánra, hiszen a telepítés során bőven elég a rendszerparticiót létrehozni, ráadásul (az esetek nagy többségében) nem is érdemes túlságosan ennek túlságosan nagy helyet biztosítani: a 6-8 GB még a Windows Server 2003 magja számára is elég.
Mi legyen a TCP/IP beállításokkal?
Mivel a TCP/IP protokollkészlet kötelező elem a Windows Server 2003 esetén is (már persze ha van hálózati interfészünk, viszont csak akkor telepíthetjük fel az operációs rendszert ha valamilyen mégiscsak van ), ezért nem árt ha előre tisztázzuk, hogy mely hálózati interfészen (ha több van) dinamikus (ezen belül DHCP-vel vagy APIPA-val kell, hogy kapjuk majd a címet) vagy statikus IP címet választunk (ez a valószínűbb a különböző szerverszolgáltatások miatt), hogy merre van az átjárónk (már ha van egyáltalán), hogy mi a DNS vagy WINS szerver(ek) címe a választott névfeloldás típusától függően és még sorolhatnám a telepítés során előjövő kérdéseket. Muszáj alaposan megközelíteni ezt a területet, mivel a gépünk már a telepítés közben is (de legkésőbb az első belépéskor) használni fogja ezeket az adatokat, és így sok minden múlhat ezeken az opciókon, főképpen ha internetre kötött számítógépről van szó.
