Windows TCP/IP I.
2004/04/17 18:46
2146 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
A TCP/IP (Transmission Control Protocol / Internet Protocol) a 70-es évek óta ismert megoldás a hálózatok világában, mint a csomagkapcsolt adatátviteli protokollok gyűjteménye.

TCP/IP alapok

A TCP/IP igazi jelentőségét valószínűleg az a tény adja, hogy az Internet szabványos és elfogadott kommunikációs protokolljává nőtte ki magát. Így az Internet és a helyi hálózatok problémamentes összekapcsolása miatt mára a helyi hálózatok kvázi szabványává is vált. Jól felismerhető ez a Microsoft termékek változásában is, hiszen a Windows 9x-ek illetve a Windows NT-k világában még csak utólag feltelepíthető hálózati komponens volt, viszont a Windows 2000/XP/2003 operációs rendszereknél már a telepítésnél alapból felkerül, ez a javallott alapértelmezés, erre épül szinte minden kommunikáció a gépek illetve alkalmazások között.

Néhány általánosan jellemző tulajdonság

  • tervezésének célja: heterogén hálózatokat úgy összekötni, hogy a célállomások között mindig több útvonal legyen kialakítható, bármiféle központ nélkül
  • őse az NCP (Network Control Protocol), ami az ARPANet-hez (1969) készült az USA-ban
  • kizárólagos fejlesztője nincs, nem is tulajdona senkinek
  • szabványai nyilvánosak (úgynevezett RFC-kben deklaráltak), bárki által szabadon bővíthetőek (persze alapos vizsgálat után)
  • minden operációs rendszer hálózati része ismeri alapból vagy feltelepíthető komponensként
  • laza kapcsolatban áll az OSI hálózati szabvány hét rétegével, a Microsoft féle TCP/IP implementáció (is) ugyanezt 4 rétegben (alkalmazás, szállítás, internet és hálózati csatoló rétegek) valósítja meg

A protokollkészlet elemei

A TCP/IP nem csupán két protokoll, hanem inkább egy protokollkészlet. Már a nevéből adódódan is látszik, hogy legalább két részre bontható: a szállítási réteghez tartozó TCP felel az adatcsomagok hibamentes átviteléért és eredeti sorrendbe való visszaállításáért, az internet réteghez tartozó IP pedig a csomagok célba juttatásáért, de a különböző hálózati rétegekhez további felületek és konkrét protokollok tartoznak, íme egy lista teljesség igénye nélkül:

Hálózati csatoló (Link) réteg:

  • Ethernet, Token Ring, Frame Relay, ATM, stb.

Internet (Internetwork) réteg:- IP

  • ICMP (Internet Control Message Protocol): az IP és magasabb szintű protokollok használják beállítandó paraméterek és helyzetjelentések továbbítására általában útválasztók között
  • IGMP (Internet Group Management Protocol): a LAN kliensek ezzel jegyzik be magukat az útválasztók útvonal tábláiba
  • ARP (Address Resolution Protocol): MAC címek (hardvercímek) feloldása

Szállítás (Transport) réteg:- TCP

  • UDP (User Datagram Protocol): visszaigazolás nélküli, kis adatmozgásokhoz

Alkalmazás (Application) réteg:

  • DNS (Domain Name System): az interneten (és a Windows 2000-től kezdve a tartományban is) használt névfeloldó rendszer
  • RIP (Routing Information Protocol): kis és közepes hálózatokon az útválasztási információk cseréjét valósítja meg
  • SMTP (Simple Message Transfer Protocol): szabályozza az e-mailek továbbításának és a célkiszolgálóra az interneten keresztül való eljuttatásának módját
  • SNMP (Simple Network Management Protocol): lehetőséget biztosít a hálózati állomások (munkaállomások, kiszolgálók, útválasztók, hidak, hubok) központi számítógépről történő kezelésére
  • FTP (File Transfer Protocol): állományok fel- és letöltését segítő protokoll
  • HTTP (HyperText Tranfer Protocol): az internet grafikus felületén keresztüli adatátvitel módját meghatározó protokoll
  • Windows Sockets felület (winsock) hálózati API, kommunikál az alkalmazások és a TCP/IP között
  • NetBIOS felület: elsősorban névfeloldásra használják a régebbi kliensek (Windows 9x, Windows NT) a belső hálózatban

Amit mindenképp tudnunk kell egy Windows TCP/IP beállításához

  • MAC (Media Access Control) cím: a hálózati interfész egyedi és (elvileg) megváltozhatatlan 6 byte-os hardvercíme, pl.: 20-4e-42-1a-00-16
  • IP cím: alhálózatonként szintén egyedi (de változtatható), 4 byte-os azonosító, 4 részre tagolva, pl. 192.168.0.1 (tagonként az első nullákat nem jelöljük),
  • alhálózati maszk: szintén 4 byte-os (pl. 255.255.255.0="C" osztályú maszk maximum 254 címmel), a címosztályok jelölésére szolgál, közvetlenül csak az azonos alhálózatba kapcsolt gépek tudnak egymással kommunikálni
    Az alhálózat méretétől függ a hálózati (Network ID) illetve gép azonosító (Host ID) mérete

Ez utóbbi két paraméter pontos beállításával - persze megfelelő hardver körülmények mellett - már fel tudja venni a kapcsolatot két számítógép egymással pl. egy munkacsoportban.

Természetesen van még bőven opció, és egy Windows tartományban részben kötelező, részben célszerű is beállítani a következőket:

  • DNS szerver(ek) címe(i)
  • DNS zóna neve
  • WINS szerver(ek) címe(i)
  • NetBIOS engedélyezése (csak belső hálózaton)

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE program Program iskoláknak a bullying ellen
Jövő osztályterme Modern tanulási környezetekről a Sulineten