Mindenesetre ha több különböző gyártóktól származó WLAN képes gépünk van, hamar bekavarodhatunk a beállításokkal, hiszen (talán az operációs rendszer kezdeti gyér támogatása miatt is) a gyártók maguk is fejlesztettek kezelőfelületet a kliens beállításához. Ám az SP2-ben már gondoltak erre, és egy komolyabb megoldást vezettek be, amely külön telepítés nélkül is "kéznél van", minden SP2-es gépen. Ez a "Windows Connect Now" (korábban Windows Smart Network Key, amely automatikusan felderíti és csatlakoztatja a klienseket a vezetéknélküli hálózathoz, sőt, ennél jóval többet is tud! A telepítővarázsló segítségével végigmehetünk a kliens beléptetéséhez szükséges összes teendőn, majd elmenthetjük a konfigurációt és más gépekre, eszközökre is alkalmazhatjuk. Ezt a megoldást csak az SP2 ismeri, viszont elöljáróban annyit róla, hogy a Longhorn-ba is belekerül és nemcsak a WLAN, hanem a hagyományos LAN és WAN kapcsolatok egyszerű beállításához is használható lesz a jövőben.

A varázsló használata az első alkalommal
1. Indítsuk el a Wireless Network Setup varázslót a Vezérlőpultból vagy a My Network Places ablakból, majd az üdvözlő képernyő után gépeljük be a hálózatunk nevét (SSID = Service Set Identifier), és adjuk meg a kulcsgenerálás ill. a kiválasztás módját. Ha a varázslóval akarjuk elkészíttetni a kulcsot, akkor a felső opciót, ha már van kulcsunk (pl. egy előremegosztott jelszó), vagy manuálisan akarjuk megadni az új kulcsot akkor a "Manually assign key a network key" opciót válasszuk.
Az SSID és a kulcsgenerálás/megadás .. És már ki is sült az izmos WPA jelszó Az első esetben ha alul a "Use WPA encryption instead..." opciót üresen hagyjuk, akkor vagy egy 5-13 karakteres, vagy egy 10-26 karakteres erős (számok és nagybetűk is) WEP jelszót kreál a varázsló. Ha viszont bepipáljuk, azaz biztosak vagyunk benne, hogy minden WLAN eszközünk támogatja a WPA-t, akkor vagy egy 8-63 karakteres vagy egy erősebb, pontosan 64 karakteres, számokat és nagybetűket is tartalmazó WPA jelszó birtokába jutunk. A jelszavakat természetesen mindegyik esetben a végén majd kinyomtathatjuk.

2. A következő lépésben egy - valószínűleg - minden üzemeltető számára fontos dolgot kell eldöntetünk: lementjük-e az adott beállításokat egy USB flash meghajtóra, vagy rengeteg időnk és türelmünk van egyenként belőni a többi WLAN klienst is?
Mentsünk egyszer vagy gépelgessünk sokszor? Ha a pendrive mellett döntünk, akkor a varázsló automatikusan megkeresi és felismeri a betűjelét. Minden automatikus Folytatjuk...

Gál Tamás
gtamas@tjszki.hu