Kézműves és rajz feladat

Irodalmi feladat

Az álom leírása

Gazdagon terített asztalnál ültem, tálamon fehér kenyér, poharamban illatos bor. Kortyoltam belőle, majd törtem egy falat ízletes kenyeret.

A következő pillanatban minden elsötétedett, és én lebegtem a semmiben. Féltem, hogy megfulladok, de tudtam levegőt venni. Valami selymes, puha anyag vett körül, lágyan ringatott.

Úszni kezdtem, majd felbukkanva a folyóban találtam magam. Hirtelen valami megmozdult a nád között. Megrémültem, biztosan kígyófészek van ott. Gyorsan alámerültem, nehogy a kígyók észrevegyenek. Mehen vigyázzon rám! Féltem, hiszen a kígyómarás halálos, nincsen rá orvosság. Igyekeztem minél távolabb úszni a parttól.

Mikor már úgy éreztem, a folyó közepén vagyok, biztos távolságban a part menti nádastól, fel akartam jönni a felszínre. Ekkor egy bárka haladt el felettem. Csakis a napbárka lehetett! Hamarosan odaér ahhoz a partszakaszhoz, ahol felbukkantam, és kezdődik a harc Széth és Ré ősellensége, Apophisz között. Nagy levegőt vettem, és alámerültem, hogy minél messzebb jussak, mielőtt a harc megkezdődik. Ha észrevesznek, végem! Sokáig úsztam a víz alatt, és amikor már szédültem, feljöttem a felszínre, hogy levegőt vegyek. Világosodott, felbukkant a fényes napkorong az égen.

A parton embereket láttam. Közelebb úsztam, hogy megnézzem, mi történik. Zűrzavar volt, történt valami. A nők és férfiak kiabáltak, futottak mindenfelé, és kutyák csaholtak körülöttük. Biztosan kerestek valakit vagy valamit. Ahogy még közelebb úsztam, fegyvereket láttam a kezükben, késeket, kapákat, husángokat. Elrejtőztem a part menti növényzet között, nehogy észrevegyenek, még a végén rablónak néznek, és elfognak, megölnek. Meglapultam, jaj, csak a kutyák fel ne figyeljenek rám! Azonban szagot fogtak! A part felé iramodtak, ahol a rejtekhelyem volt. Ez nem jó. Ha odajönnek az emberek is, végem! Gyorsan alámerültem, és igyekeztem minél messzebb kerülni tőlük. Ekkor egy áramlat elkapott, sodort magával, egyre gyorsabban. Azonban ez az áramlat nem arra vitt, amerre a folyó haladt, hanem az ellenkező irányba! Kapálóztam, próbáltam szabadulni, de elfogyott az erőm. Hagytam, hogy magával vigyen, bármi is a szándéka velem, elpusztítani nem akar, hiszen már megtette volna. Egy idő után lelassult a sodrás, lassú hullámzás váltotta fel. Már nem féltem, megnyugtatott ez a lágy lebegés. A víz megállt, és én alámerültem. Mikor ismét felbukkantam, víz csobogását hallottam, és korsók koccanását. A távolban kutyák ugattak. Ekkor felébredtem.

Kézműves és rajz feladat

Irodalmi feladat

A kutyaidomár álma

Egy szép reggel felkeltem, és hirtelen nagyon megéheztem. Körülnéztem otthon, de semmi ételt nem találtam, csak egy száraz lótuszlevelet. Azt gondoltam, hogy megeszem, de eszembe jutott valami. Ma van a találkozó, ezért fogtam a lótuszlevelet, és útközben elrágcsáltam. A barátaim vártak a megbeszélt helyen. Elmentünk íjászkodni az erdő közelébe. Még nem voltam annyira tapasztalt, de megpróbáltam célba lőni. Egyik nyílvessző elszállt az erdő sűrűjébe. Utána mentem, kerestem, kerestem, de nem találtam. Egyszer csak azt vettem észre, hogy eltévedtem. Elkezdtem kiabálni hátha meghallja valaki. Egy öregember figyelt fel rám, aki rámförmedt, hogy hagyjam már abba, mert különben belelök a folyóba. Nem tehettem mást, tovább üvöltöttem, hogy valaki a segítségemre jöjjön. A goromba öreg nem hagyta ezt annyiban, belelökött a vízbe. Szerencsétlenségemre nem tudtam úszni. Hirtelen kutyák hada jelent meg a parton, és egyikőjük galléromnál fogva kihúzott. Leültem közéjük, mert kimerültem a kaland során, erre az egyik kutya odajött hozzám szájában egy kenyérdarabbal, megmentve az éhenhalástól. Egy másik eb eközben hangos ugatásba kezdett, amire végül felébredtem.

Kézműves és rajz feladat

Irodalmi feladat

A kódolt üzenet

A férfi szépet álmodott. Ezt a kutyája is megérezte, és vidám csaholással jelzett gazdájának. A kutyáról álmodhatott? Vagy a következő napot előre álmodta meg? A kutya azért érezte meg a gazdája jó álmát, mert róla (a kutyáról) álmodhatott. De az állat, hogy érezte ezt meg? Valami nagyon erős kapcsolat van az ember, és az általa nevelt állat közt? Nagyon szereti az állat a gazdáját?

Sokat mondták már azt, hogy „ A kutya az ember legjobb barátja”. Ez igaz? Vagy csak egy olyan ember mondta, akinek nem volt más barátja csak a kutyája?

No, mit álmodhatott az ember? Biztos valami szépet, mert a kutyája vidáman keltette. Egy sakálfejű isten jelent meg álmában, akinek a feje hasonlított az általa nem régen látott kutya fejéhez. Az isten az ő kutyája szerepében jelent meg előtte. Azt jósolta, hogy egy különleges feladatot fog kapni a Fáraótól.

A férfi álma: A Fáraó udvarában megjelent egy nagyon különleges, ismeretlen kutya. Azért riadtak meg az emberek, mert a kutya feje nagyon hasonlított az Anubisz szobrán látható fejre. A Fáraó ezt egy jelnek látta, a kutya hozott valami tudást, üzenetet az istenektől. Rögtön küldött is a „kutya pásztoráért”, és azt a feladatot adta neki, hogy fejtse meg, mit jelent ez az üzenet?

A Kutyák pásztora magához is vette a kutyát, de semmi különleges dolgot nem látott, amit jelentenie kellett volna a Fáraónak. Hosszú idő telt el, a jövevény kutya a többi kutya között élte mindennapjait. A Fáraó értetlenül, és türelmetlenül várta, kiderül-e az Istenek üzenete. Az egyik este a jövevény kutya és a saját kutyája egy kiskutyával jött elő az odúból, ahol éltek. A kiskutya egy új, robosztus kinézetű, mégis okos kutya tulajdonságait mutatta. A "Kutyák pásztora" jelentette a Fáraónak, hogy született egy kis kutya, amelyet boldogan mutatott meg az uralkodónak, és ez egy új faj létrejöttét jelentette. Ez egy olyan kinézetű kutya volt, amely eddig nem létezett, ez lehetett az üzenet az istenektől. A sakálfejű isten, Anubisz üzent, hogy védelmébe veszi a Fáraót…

Kézműves és rajz feladat

Irodalmi feladat

A boldogság forrása

Épp a királyi udvar kapujánál jártam a kutyámmal, mikor megpillantottam régen látott barátaimat, akik integettek nekem, hogy menjek oda hozzájuk. Kutyám persze egyből rángatni kezdett, rohant volna, talán étel szagát érezte a távolban. A nagy sietésben majdnem orra buktam, de szerencsére meg tudtam akadályozni az esést. Mikor odaértünk, az agár körülugrálta ismerőseimet, hangosan csaholva. Mosolyogva figyeltem és beszélgetni kezdtem velük. Elmondták, hogy éppen az ebédjüket fejezték be, és ahogy kiléptek az ajtón, megláttak engem. Barátaim engem is megkínáltak étellel, és mivel éppen üres volt a gyomrom, nagyon szívesen elfogadtam a meghívást.

Kérdezgetni kezdtek az életemről, mesterségemről, arról, hogy mivel telnek a napjaim. Elmeséltem nekik, hogy a királyi udvarban vagyok kutyaidomár már évek óta. Szeretem a munkámat, mert szeretem az állatokat is. Mást nem nagyon tudtam mondani nekik, egyszerűen nem volt mit. Napjaim ugyanúgy teltek már évek óta, de nem is bánom, mert én így élvezem az életet. Tiszteletből persze én is visszakérdeztem és érdeklődtem családjuk felől. Egyikőjük a vezír házában dolgozott szakácsként. A vezír egyik lánya csak az ő főztjét hajlandó megenni – dicsekedett nekünk. A másik ismerősöm, aki csak véletlenül vetődött erre, apja mesterségét folytatta, a kőfaragást. Felesége várandós volt a harmadik gyermekükkel.

Miután az evést befejeztem, kimentünk az udvarra, hogy megpróbálkozzunk egy-két nyíl kilövésével. Ifjabb korunkban sokat lőttünk célba, szerettük volna felidézni az elmúlt idők szép emlékeit. A kutyám vidám ugatással, fejét felszegve ugrándozott körülöttünk. Véletlenül azonban rálépett hosszú ruhámra, elszakítva annak alsó részét. Persze mérges lettem, mivel tönkretette a ruhát, de szerencse a szerencsétlenségben, hogy kőfaragó barátom felesége, aki otthon volt, mivel - ahogy már említettem - gyermeket várt éppen, a legjobb varrónő a környéken. Ő majd helyrehozza a kárt – nyugtattak meg gyorsan. Elmentünk hozzá és így is lett.

Barátom nagyapja, egy mindig mosolygó, bölcs öregember sietett ki a szomszédos házból a nagy csaholásra, azonnal felismert minket. Nagyon örült, hogy újra együtt látott minket, s elmondta, hogy nagyon hiányzott neki a társaságunk. Mi is bevallottuk, hogy igazán hiányoltuk az évek során azokat a napokat, amikor mindig együtt játszottunk, s olyankor csak egymásra figyeltünk, nem izgatva magunkat a külvilág problémáin.

Az öreg a kezünkbe adott egy-egy nyilat. Először szakács barátom lőtt. Ügyetlenkedve ajzotta fel az íjat. Régen nem csináltuk ezt már, kijött a gyakorlatból. Végül valahogy mégis beletalált a célként szolgáló tábla egyik szélső körébe. Másodikként a kőfaragó próbálkozott. Ő egyszerűen, de nagyszerűen célzott, és beletalált majdnem a tábla közepébe. Utolsóként én lőttem. Kezem remegni kezdett, ahogyan megkaptam az íjat. A többiek bátorítottak, a kutyám, mintha megérezte volna, hogy most békén kell hagynia, távolabb húzódott, és feszülten figyelt. Minden erőmet összeszedtem, s csak a célra koncentráltam. A nyíl rettentő gyorsasággal repült, majd beletalált a táblába, éppen a középpontba…

Ekkor felébredtem. Körbenéztem, de nem láttam mást, csak hűséges barátomat, a kutyámat, aki ugyanabban a pillanatban riadt meg, mint én. Ugatni kezdett, ezzel próbált jelezni valamit. Nem tudtam megfejteni mit, de látszott rajta, hogy boldog. Hirtelen nekem is boldogságérzetem támadt, ismeretlen okból, és éreztem, hogy az elkövetkezendő napom jól fog sikerülni.

Kézműves és rajz feladat

Irodalmi feladat

Álom

Búsan lóbáltam lábaimat az útszéli akácfa alsó ágán ülve. A nap utolsó sugarai átvilágítottak a fa száraz ágai közt. Lábaim alatt egy bronzszínű kobra siklott el kiszemelt zsákmányára, egy kövön sütkérező gyíkra vadászva. Óvatosan egy hegyes ágért nyúltam, majd letörve azt, minden erőmet bevetve az állat nyakába döftem. Sokáig néztem a vergődő kígyót, amelyhez hasonló állat okozta kutyám, Fáraó halálát, ki oly sok évig hűséges társam és készséges szolgálóm volt. Fáraó halála óta minden állatban őt láttam. Nélküle szürkének és monotonnak hatott a világ minden szeglete. Mielőtt kedvencem emlékére első könnyem párduc arcom közepére gördült volna, erőt vettem magamon és leugrottam a száraz fűbe. Könnyeimtől ködösen láttam tudtam, nem mehetek haza, mert bajtársam emléke minden percben gyötörne. Hirtelen kutyám ugatását hallottam magam mögött, s mikor megfordultam, ismerős tekintettel találtam szembe magam. A lemenő nap fénye megcsillant aranybarna szőrén, de a hirtelen jövő boldogság úgy illant el, ahogy jött. Lehet, hogy csak szeretett kutyám hiánya okozta élénk fantáziámat, azonban tisztán láttam, hogy az állat körvonala egyre halványabb lesz, majd köddé válik.

Szomorúan néztem utána, egyre csak magamat hibáztattam minden csalódásért. Már majdnem visszafordultam, amikor megpillantottam egy erdővel szegélyezett köd lepte utat. Valami egészen furcsa hang azt súgta, fontosabb nekem arra az útra lépnem, mint a hazafelé vezetőre. A kíváncsiság már szinte emésztett, úgyhogy úgy döntöttem elindulok. Két óra telhetett el, de lehetett az több is, mire fáradtan rogytam le egy kidőlt fára, kimerülten, a sötét erdőtől védtelenül, talán már el is feledtem küldetésem. Fejemet lehajtottam, és már csukódott le szemem, de kutyám tekintetét, bármilyen hihetetlennek tűnt is, megint éreztem hátamon. Felálltam, s mikor elindultam volna kutyám árnya újra elém vágott, mintha azt üzente volna, kövessem. Bizonytalan léptekkel elindultam, amerre kutyám árnyéka vezetett. Egy régi, ismerős ház elé értem. Emlékképek villantak be. Az én régi, szeretett házamról, ami előtt ott álltam, torkomban dobogó szívvel. Az árny mellettem állt és várta, hogy kinyissam a rég érintetlenül hagyott, romos ház ajtaját. Lenyomtam a kilincset és kitártam az ajtót. Beléptem a porlepte, lepedővel takart bútorok közé. Ismerős, kellemes érzés lett úrrá rajtam, ahogy körbenéztem. Ahogy a kutyám belépett az ajtón, megelevenedett a teste és a fantom élővé változott. Ledermedtem és még jobban meglepődtem, mint mikor az árnyát követtem. Közelebb léptem hozzá és megérintettem selymes szőrét. Napok teltek el, de én csak perceknek éreztem ezt az időt. Szívem mélyén talán mindig is tudtam, hogy el fog következni egyszer, de sosem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan. Egyik reggel kutyám vonyítására ébredtem. Először azt hittem biztosan éhes, de hamar elvetettem ezt a gondolatot, mert az ajtót kezdte kaparni. Kis vívódás után kinyitottam az ajtót és engedtem, hogy kirohanjon. Döntésemet azonnal megbántam, mert ahogy kilépett az ajtón köddé vált és szertefoszlott a teste. Bánatosan néztem utána. Talán jó döntés volt elengednem, talán nem. A kutyám viszont vidám volt és nekem csak ez számított. Szabad lett. És én örültem ennek az ajándéknak. Az égre emeltem a tekintetem és örömtől csillogó szemekkel könnyeztem.

Kézműves és rajz feladat

Irodalmi feladat

Az álomfejtés

Kutyával álmodni sokféle jelentéssel bírhat. Az álom jelentése függ: a kutyák viselkedésétől, kinézetétől, az emberhez való viszonyától. Macskát látni az egyiptomiak szerint jót jelent, például nagy aratást. A kutya nem olyan egyértelmű, ha ismeretlen kutyát látunk, akkor az balszerencsét jelent. Ha az álomban a kutya ugat, akkor az veszekedést, konfliktust, feszültséget jelezhet előre. Ha harcoló kutya tűnik fel az éjszakai látomásában, akkor az arra figyelmeztet, hogy óvakodjon az álmodó ellenségeitől, vagy esetleg rablótámadást jelezhet előre. Átmeneti anyagi gondokat jósolhat, ha a kutya megharapja az álmodót. Megtévesztő lehet a hozzánk dörgölődzködő kutya álombeli feltűnése, ez egy barát árulását jelenti. Viszont, ha egy kutya és egy macska együtt jelenik meg az álmában, ez igaz barát közeledését jelezheti előre.

Ennyit a kutya álombeli megjelenéséről általánosságban. Hogy miről is álmodott pontosan a szolga? A következő történt az álomban. Egy egyiptomi papirusztekercs belsejében játszadozott a szolga kedvenc agaraival. Felszabadultan ugráltak, mókáztak a hieroglif jelek között. Az egyik kutya a többitől különválva ugrabugrált a képek, jelek között. Amelyik jelre ráugrott az aranyszínűvé vált. A kirajzolódó szöveg a következő volt: a kutya az ember jó barátja, ne hagyd, hogy a macskák szeretete elfeledtesse az egyiptomi emberekkel az ebeket. Gondoskodj róla, hogy felismerjék az emberek a kutyák jó tulajdonságait. Mosolyogva ébredt fel a szolga, már tudta, mit kell tennie.

Kézműves és rajz feladat

Irodalmi feladat

1. Szerencsés napom lesz! (idomár)

Egy napon jót álmodtam! Éppen a kutyáimmal mentem vadászni, és ki akartam próbálni az íjamat. Láttam egy cserépkorsót, és azt gondoltam, hogy jó lesz céltáblának. Mikor szétlőttem, kiugrott belőle egy nyúl, és a kutyáimmal elkezdtük üldözni. Már majdnem elkaptuk, de a kutyám megérezte, hogy milyen jót álmodok, és vidám csaholással felébresztett.

2. A mesés álom

Egyszer az idomár kutyájával utazott a szekéren, egy idő után elaludt, amit a kutya sem bánt. Azt álmodta, hogy elutazott Uaszetbe. Ott éppen nagy ünnepséget tartottak a fáraó tiszteletére.

Egyszer az idomár kutyájával utazott a szekéren, egy idő után elaludt, amit a kutya sem bánt. Azt álmodta, hogy elutazott Uaszetbe. Ott éppen nagy ünnepséget tartottak a fáraó tiszteletére.
Az ünneplő tömegben találkozott gyermekkori barátjával, Bojtával. Nagyon boldogok voltak, mikor megismerték egymást, hiszen már tíz éve nem találkoztak. Beszélgetés közben szó esett a borról is, az idomár dicsérte a finom nedűt. Ekkor Bojta szóba hozta barátja régi életet, amikor gyakran nézett a pohár fenekére. Az idomár védekezett:
- Már tudod, hogy nem vagyok ilyen, de ez a bor mennyei.
- Ó, bocsáss meg, nem akartalak megbántani. – nyöszörgött Bojta.
- Semmi gond. Megesik az ilyen az emberrel. – mondta az idomár megbocsátóan. - De most már igazán megkóstolhatnád, egy kicsi nem árt meg.
Bojta tiltakozott: - Hogy képzeled? Én nem vagyok iszákos.
- Nem is arra gondoltam. – mondta az idomár. – Én arra céloztam, hogy finom a BOR.
A két barát végül kibékült.
- Azt javaslom, most menjünk el Per-Ramszeszbe. – mondta az idomár.
Bojta beleegyezett és elindultak. Ott is volt ünnepség, akkor már Bojta is ivott. Nem volt már bor egy fogadóban sem, ugyanis hamar kiürültek az edények.
Aztán Bojta megszólalt: - Nekem mennem kell, mert otthon vár a feleségem és két gyermekem. Ha felkeresnél itt a címem. Azzal átnyújtott barátjának egy papirusz darabot, amin ez állt: Uaszet, Nyurka u. 23.
- Rendben, akkor, szia, még találkozunk. – mondta kissé szomorúan a jó barát, majd elindult ő is haza. Aztán felébredt és ott ült a szekéren mosolyogva, ugyanis álma azt jelenti, hogy helyesen fog élni. Később boldogan mesélte kutyájának, hogy miről álmodott. Nemsokára megérkeztek a tervezett helyre.

Kézműves és rajz feladat

Irodalmi feladat

Az álom

A kutyát idomító ember azt álmodta, hogy elindult otthonról és gyalogolt a sivatagban. Magával vitte a kutyáit és néhány szolgálóját. Útközben találkoztak egy vándorral. Így mentek tovább, mikor megláttak egy kígyót. A kutyák egyből letámadták, de az egyiket megmarta a kígyó, ezért a kutyát idomító eltaposta. Majd továbbmentek és elértek egy kúthoz. Merítettek egy korsó vizet és megitták. Továbbmentek és megláttak a távolban egy szamarat, ami látszólag nagyon szomjas volt, ezért odahívták magukhoz. Mikor közelebb ért hozzájuk, jól kivehető lett az alakja és kiderült, hogy az egy szarvasmarha. Megitatták és mivel közel voltak már ahhoz városhoz, ahova készültek, így magukkal vitték. Mikor odaértek betértek egy házba. Ott megvendégelték őket, és cserébe ők a vendéglátóiknak adták a marhát, ami mindaddig követte őket. A házban megsütötték a marha egy részét, a másik részét elrakták szűkösebb időkre. A sült marhahúsból ők is kaptak, ezt nagyon megköszönték és odébbálltak. Azért indultak el otthonról, mert akartak beszélni a messzi földről érkezett jóssal. Viszont sajnos nem volt otthon, és senki sem tudta, hol lehet. Ezért hazamentek, és mivel este volt, lefeküdtek.

Majd hirtelen felkelt, mert a kutyái elkezdtek ugatni.

Kézműves és rajz feladat

Irodalmi feladat

Az álom

Ő is megérezte, vidám csaholással ébresztett. Felébredtem, s végig gondoltam, mit álmodtam. Éppen vadászni indultam íjjal a kezemben kedvenc agarammal. Nagyon szerencsés volt a vadászatom. Arra emlékszem leginkább, hogy sosem engedtem el az íjat, ám egyszer majdnem kiesett a kezemből. Azt már nem tudom, mi volt az oka, de a végén meg tudtam tartani. A jóízű alvás után végre felcsillant a remény, hogy lesz egy új munkám. – Mert tudod fiam, amíg a fáraónak nem kellenek a kutyák, nem tudom, mit csináljak, mivel keressek pénzt… De látom, mindjárt elérjük úti célunkat.

Kézműves és rajz feladat

Irodalmi feladat

A palota szolgájának álma

Álmomban a folyóparton ültem egy pálmafa tövében. Fáradt hátamat a fa törzsével masszíroztattam, miközben lótuszlevelet rágcsálva élveztem a lemenő nap melengető sugarait.

Egyszer csak éktelen kiabálásra lettem figyelmes: Krokodil, krokodil – kiabálták a palota folyóparton játszadozó gyerekeire felügyelő szolgálók, és azt sem tudták ijedtükben, melyik gyerek után kapjanak. Egy szempillantás alatt felpattantam, odarohantam az egyik szolgához, akit megbénított a hatalmas krokodil látványa, és csak hasztalanul hadonászott egy íjjal a kezében. Kikaptam a kezéből a fegyvert, egyenesen a félelmetes állat nyitott pofájába céloztam, felhúztam az ideget és lőttem. A bestia szinte azonnal kimúlt. Mondanom sem kell, hogy álmomban hősként ünnepeltek. Szobek szent állatából pedig pompás vacsora lett. A lakománál a Saruhordozó mellett, az egyik főhelyen ülhettem, az ínycsiklandó falatokat pedig finom borral öblítettem le. Közben leszállt az éjszaka, s a nehéz lakoma fáradalmait a tetőteraszon sétálva próbáltam kiheverni.

Reggel felébredve mindebből arra következtettem, hogy hamarosan valami nagyon jó fog történni velem, aminek örülni fogok. Ezt érezte a kutyám is, mert lelkesen körbecsaholt. Amikor reggel átkeltünk a folyón, és a velünk tartó rejtélyes idegen egyszer csak eltűnt a sivatagban, még nem sejtettem, hogy őt kell majd megtalálnom. De az álmom alapján már biztos vagyok benne, hogy ezt kell tennem. Ha sikerrel járok, még hivatalt és tisztes megélhetést is nyerhetek a palotában.

Kézműves és rajz feladat

Irodalmi feladat

Az álom

A kutyát idomító férfi egyik este nagyon fáradtan tért nyugovóra. Hirtelen rátört egy nyomasztó álom. A következőket látta:

A következő pillanatban minden elsötétedett, és én lebegtem a semmiben. Féltem, hogy megfulladok, de tudtam levegőt venni. Valami selymes, puha anyag vett körül, lágyan ringatott.

Fenn ült egy fán és közben a távolban emberek nagy sietséggel tüzet oltottak. Érezte, hogy segítenie kell ezért leszaladt a folyóhoz, kiemelte a vízből a henu-edényt és oltani kezdte ő is a tüzet. A tűzoltás sikeres volt ezért hirtelen eltörte lábával az edényt és már a folyón hajózott lefelé, hogy Busziriszba tegyen látogatást. Ahogy hajózott Buszirisz felé a folyó másik oldalán megpillantott egy krokodilt. Útja épp arra felé vezetett, de mivel nagyon félt a krokodiltól ezért visszafordult és lenn a mezőn, a földön töltötte az éjszakát. Elkezdett fát fűrészelni, hogy tüzet gyújtson, de ekkor hirtelen egy macska jelent meg szájában egérrel, amit a szántóföldről hozott.

Ekkor hirtelen a kutyát idomító férfi felébredt, rájött, hogy az egész csak egy álom volt. A másik oldalára fordult és azzal a gondolattal aludt tovább, hogy reggel mindenképpen utánanéz, mit is jelenthetett ez a mozgalmas álom.

Kézműves és rajz feladat

Irodalmi feladat

Álmoskönyv

Álmoskönyvekrol nehéz írni, mert nagyon régiek és megfejtésük szinte lehetetlen.

Mégis az az álom kapcsolódhat, az idomár álmához melyben karakter datolyát szed, mert az agarak által zsákmányul elejtett vad tálalása fejedelmi lakomát jelent a fáraónak és az általa meghívott személyeknek. Ehez az álomhoz tartozott az isten adta vad mely azért lehetséges, mert az idomár könyöröghetett valamelyik Istenhez, hogy segítsen a másnapi vadászatban. De végülis nagyon jó ez az álmos könyv csak az az egyetlen problémája, hogy nem elég pontos így például egy másik álom is szóba jöhet, melyben leesik az adott személy, mert az boséget jelent, ami pedig akár a boséges zsákmányra gondolhat.

Nekem ez a két ötletem volt, de nagyon érdekes dolog ez az álmos könyv és tényleg kreatív irodalmi feladat.

Kézműves és rajz feladat

Irodalmi feladat

Az álom

Képzeld el, tegnap éjjel egy nagyon érdekes álmom volt.

Vadászni indultam egy íjjal a kezemben. Egy vadat láttam, gyorsan kihúztam az íjam, és ellőttem a nyílvesszőmet. Az állat épphogy megmenekült. A nyilam egy nagy fa tetején kötött ki. Fölmásztam a fára, de mászás közben tönkretettem a ruhámat. Teljesen szétszakadt. Ráültem az ágra, és hirtelen Su kertjében termettem. Megdöbbentem. Egyszerre csak maga az isten állt személyesen előttem. Su egy nagyot csettintett, és szolgák jelentek meg előttem. Egy hatalmas tálcán sült szamárhúst hoztak, és így szóltak:

Egyél! Ezt parancsolja Su.

Elkezdtem falatozni a szamárhúsból, amihez friss kenyeret is kínáltak. Ekkor egy szép lány jött felém, bort adott, és így szólt: Igyál, mert Su azt mondta!

Megettem, megittam mindent. Ezután hirtelen a siratót láttam, fekete ruhában volt. Egy messzi tóra mutatott és így szólt hozzám: Eredj a tóhoz!

De miért? – kérdeztem érdeklődve és egy kicsit félve. Csak menj! Tedd, amit mondok! Nézz bele a tóba és jól figyelj, mi történik! - parancsolta a sirató.

Gondoltam, nem lesz semmi baj, ezért elindultam a távoli tóhoz. Nagyon meleg lett, aztán hirtelen lehűlt a levegő. Nem tudtam mi történik, csak mentem tovább. Mikor a tóhoz értem a víz hullámzott, hol világos, hol pedig sötét színű volt. Belenéztem a víz tükrébe és megláttam magamat. Nem értettem, hogy miért kellett ide jönnöm. Már éppen el akartam indulni, mikor valami azt súgta belülről, hogy nézzem meg magam még egyszer a víztükörben. Belenéztem. Egyszer csak saját arcom helyett egy párduc nézett vissza rám. Megijedtem, de annyira, hogy kiabálni kezdtem.

Arra ébredtem, hogy kedvenc kutyám nyalogatja az arcomat. Lassan megnyugodtam, de elaludni már nem tudtam.

Kézműves és rajz feladat

Irodalmi feladat

Az idomár álma

Hnummosze és az idomár, míg együtt indultak a vendéget megkeresni, szóba elegyedtek egymással.

- És miből gondolod, hogy szerencsés napja lesz ma? Mi volt az az álom? - kérdezte Hnummosze.

- Tudod, azt álmodtam, hogy a tetőn sétáltatom a kutyámat pórázon. Ám a póráz hirtelen átváltozott íjjá, és a kezemben tartva céloztam vele a templom kertjében álló szobor kezére. Lőttem és eltaláltam. A kézből víz tört elő. Ahogy szépen lassan csordogált a vízsugár, irányítottam, hogy merre folyjon. A csermely patakká, a patak folyóvá duzzadt. Át kellett kelnem a másik partra. Elmerültem a vízben, az ár magával ragadott, és messzire, nagyon messzire vitt. Életemben még soha nem voltam ilyen helyen: egy sötét erdőig sodort el a víz, s ott sikerült megkapaszkodnom egy faágban. Kimentem a partra és körülnéztem. Észak felé indultam el. A Nap már a fejem felett járhatott, amikor egy óriással találkoztam. Ő nem bántott, hanem óvatosan felvett a kezére és visszavitt oda, ahol a folyó áramlott. Ekkor hirtelen felébredtem.

Egy ideig csendben ballagtak tovább, de Hnummosze a kíváncsiságtól hajtva végül megtörte a csendet és megkérdezte:

- Ez az álom miért jelent olyan jót?

Az idomár elmosolyodott, de megadta a választ: - Gyerekkoromban a rendkívül bölcs és okos nagyapám, aki a palotában szolgált a papoknál, sokat mesélt nekem azokról a dolgokról, amelyeket munkája során látott, hallott. Később én magam is tanulmányoztam az álmokat, és tudom, hogy az, amikor a tetőn láttam magamat, azt jelenti, hogy találok valamit. Az íj, amit a kezemben tartottam, és amellyel célba lőttem, jót jelez, valamilyen fontos hivatalt fogok kapni. A víz irányítása bőséget, a folyóba merülés a bajtól való mentesülést jelenti. Sőt, még az óriás jelenléte az álmomban szintén azt mutatja, hogy valami sikert érek el a kutyáimmal a közeljövőben. Mint említettem, kutyáim rendkívül okosak, nagyon érzékenyek, hű barátaim, akik soha nem hagynak cserben. Ezek után megértheted, miért hiszek a mai napon a szerencsémben.

Hnummoszénak nem is volt több kérdése, mert meglepetésére ebben a pillanatban az idomár kutyája izgatottan vakkantott néhányat, s a így a férfiak meglátták a földön az idegen különleges saruival hagyott lába nyomát. Nyílegyenesen vezetett előttük, csak követniük kellett...

Kézműves és rajz feladat

Irodalmi feladat

Az álom

Hnummosze faggatására végre mesélni kezdett a kutyaidomár az álmáról:

- Álmomban a folyó partjánál aludtam. Olyan jól aludtam, mintha a saját ágyamban tettem volna a házamban, nem pedig a szabad ég alatt. Felébredve aztán megmerítkeztem a folyóban, a víz éltetőn átjárt, megtisztult a testem és kitisztult a szívem tőle. Aztán keserves sírás, nem szűnő jajveszékelés hangját hozta a szél felém. Gyorsan a hang irányába indultam, hogy kiderítsem az okát. Egy temetési menet közeledett. A halott idős ember lehetett, mert a felesége egy csupa ránc anyóka volt. Már éppen fordultam volna el, amikor közelebb érve rájöttem, hogy a ráncos anyóka nem más, mint a tulajdon anyám. Akkor tudtam kivenni a szavait, amit sírva mondogatott: - „Óh, Ozirisz, az egyetlen fiamhoz légy kegyes! Maat tolla ne ítélje őt a szörnyek gyomrába!” Itt nagyot sóhajtott elérzékenyülve a mesélő, majd folytatta álmának ismertetését: - Akkor nyilallt a szívembe a gondolat, hogy a halott én magam vagyok! Képzelheted a döbbenetemet. Zavarodottan futottam vissza a folyó partjára, ahol épp egy víziló csörtetett a nádasban. Felkaptam alvóhelyem mellől a lándzsám és elhajítottam felé. Szinte csodával határos módon lándzsám leterítette, én pedig levágtam a nőstényvízilovat a kezemmel, feldaraboltam a szép kövér húsát. Ahogy a folyó fölé hajolva mosni kezdtem a kezem a víziló vérétől, megláttam tükörképem a vízben. A hajam nagy lett, dúsabb és hosszabb. Kicsit furcsállottam a dolgot, de aztán gyorsan tüzet raktam és megsütöttem reggeli lakomának egy jókora darabot a vízilóhúsból. Arra ébredtem fel, hogy a nyál összefut a számban.

- Brr, halottnak látni magunkat, micsoda szörnyű álom! – kiáltott fel megdöbbenve Hnummosze.

- Épp ellenkezőleg, várj mindjárt megmagyarázom az álmom – vette át a szót újra az idomár. – A folyó azt jelenti, hogy az istenem meghallgatja kiáltásom, azaz végre a kívánságom teljesülhet a segítségével, hogy több lehessek egyszerű kutyaidomárnál. A folyóba merülésem pedig azt jelenti, hogy minden bajtól mentesülök. Idős embert temetni pedig bőséget jósol, ki ne vágyna erre? Az pedig, hogy halottnak láttam magam, további jót jövendölt, mert azt jelenti, hosszú élet áll előttem. A nőstényvíziló levágása a kezemmel pedig már a fáraó elismerését jelzi, hiszen azt jelenti, hogy nagy ételt kapok a királyi palotából. Az pedig, hogy a hajam nagy lett álmomban olyan dolgot ígér, amitől arcom fel fog ragyogni, tehát valami örvendetes dolgot. Láthatod, hogy az álmomban szereplő jelek mind csupa jót ígérnek, hát természetes, hogy vidáman ébredtem. A te történetedből pedig már tudom is, hogy miként valósíthatom meg az álmomban jósolt szerencsémet, megkeresem az eltűnt királyi követet!

Utolsó szavai nyomatékaként megpaskolta a mellette pórázon sétáló agár fejét, aki okos szemével nézett fel gazdájára. Így érkezett meg a kis társaság az Igazság helyére.

Kézműves és rajz feladat

Irodalmi feladat

Az álom

Mivel hosszú volt az út a faluig, így Hnummosze faggatni kezdte az idomárt szerencsét jelentő álmáról, mire az a következőket mesélte:

- Álmomban kinéztem házam ablakán, majd mivel kellemesnek ígérkezett az idő, így felmentem a tetőre. Ott üldögélve a fiam fehérkenyeret nyomott a kezembe, amit reggelire küldött utánam a feleségem, én pedig jóízűen beleharaptam. A kenyeret majszolva kémlelni kezdtem a láthatárt. Egyszer csak észrevettem az égen egy repülő darvat. Szerencsére még mellettem volt a fiam, aki a kenyeret hozta utánam, így rögtön leszalajtottam az íjamért, hogy hozza gyorsan fel a tetőre. Életrevaló gyerek, így hamarosan már a kezembe is nyomta az íjamat. Én pedig még éppen célba tudtam venni a darvat, hogy lelőjem. De amikor kilőttem felé a nyílvesszőt, az utcánkban elhaladó árus teherhordó szamara az iázásával megzavart, így elvétettem a célt.

- Elég zavaros egy történet. Hogyan lehet ez szerencsés álom, ha elvétette a madarat a nyílvesszővel ? - kérdezte értetlenkedve Hnummosze.

- Várj, elmagyarázom – kezdett hozzá az idomár. – Az, hogy kinéztem az ablakon azt jelenti, hogy az istenem végre meghallgatja kiáltásom. Márpedig én már számtalanszor mutattam be áldozatot, hogy végre sikert érjek el a kutyák idomításával, így az álmomnak ez a része azt jelenti, hogy az istenek végre hozzásegítenek e kívánságom beteljesüléséhez. Az, hogy a tetőn láttam magam, pedig azt jelenti, hogy találok valamit. Látod, te a királyi követ eltűnéséről meséltél, mi ez, ha nem szerencse, hogy őt találhatom meg a kutyáimmal? Biztos, hogy sikerrel fogok járni a keresésben, mert fehérkenyeret adott nekem a fiam, ami pedig olyan dolgot jelent, amitől az arcom fel fog ragyogni, az az örömmel tölt majd el. A repülő daru megpillantása jólétet ígér, tehát a követ megtalálásáért biztosan megjutalmaznak majd. Az íj a kezemben pedig azt jelenti, hogy fontos hivatalt fogok kapni, talán előléptetnek egyszerű idomárból valami jelentősebb pozícióba. Hogy így lesz, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a darura célba lőttem. Ez mutatja, hogy valami jó fog történni velem. A szamár felbukkanása pedig nem elrontja az álmom, hanem ellenkezőleg, nagy ételt jelent a királyi palotából. Az az, az előléptetés mellé még egy bőséges lakoma is a jutalmam lesz a királyi követ megtalálásáért. Felébredve még nem tudta a szívemben megérteni teljesen az álmom jelentését, csak azt tudtam, hogy valami jó vár rám, de veled találkozva végre úgy érzem, teljesen megfejtettem.

- Óh, ez így tényleg nagyon biztatóan hangzik! – kiáltott fel Hnummosze. – Siessünk! Gyorsan meséljük el az Igazság helyén lakóknak, mert már nagyon aggódnak!

Kézműves és rajz feladat

Irodalmi feladat

A mérgezett ajándék

A fáraó megtudta, hogy egy nemes ember jön a városba. Az Ő tiszteletére megkérte a kutyákat idomító szolgáját, hogy tanítsa be kedvenc kutyáját olyan trükkre, amit egy kutya sem tudott megcsinálni eddig, mert ha nem, akkor a krokodilok közé veti a Nílusba.

A szolga rögtön nekilátott az idomításnak. Arra gondolt, mekkora szolgálat lenne, ha olyan trükkre tanítaná, hogy kiszagolja a mérgezett ételt, nehogy íly módon a fáraó életére törjenek. Teltek- múltak a napok és a szolgának nem sikerült betanítania a kutyát a trükkre. Végső elkeseredésében arra jutott, hogy búcsúlakomát szervez barátaival, mivel másnap meg kell jelennie a fáraó előtt és a kutya még mindig nem tud semmit. Annyira teletömte a hasát a vacsoránál, hogy a sok étel nem engedte nyugodtan aludni. Álmodott: álmában koldus volt. A fáraó palotája előtt koldult , amikor arra járt egy öregasszony. A nénike annyira megsajnálta, hogy elhívta magához és megvendégelte. Kuszkuszt és 2 szelet fehér kenyeret adott neki. Másnap ébredés után, álmából sejtette, hogy szerencséje lesz, de megvalósulását nem tudta hogyan fog bekövetkezni. Búsan, leszegett fejjel indult a fáraóhoz. Palota bejárata előtt feltekintett az égre és így szólt:

-Ré, istenek legnagyobbika, könyörgöm segíts rajtam!!!

Amint a folyosón bandukolt a trónterem felé, végig az járt a fejében, hogy s mint fogja túlélni ezt a napot. Amikor a trónterembe belépett, szeme elkerekedett egy pillanatra, megállt az idő és forgott vele a föld. Kit láttak szemei: az öregasszonyt az álmából, aki éppen egy tortát nyújt át a nemes vendég fogadásból a fáraónak. Ekkor a kutya, akit 7 napig tanított, heves ugatásba kezdett és megindult a nénike felé. Megérezte a tortában lévő áspis kígyó mérgét melyet a felségnek szántak. Az uralkodó nem értette miért ugat ilyen hangosan és vérszomjasan a kutya, mire a szolga elmesélte az elmúlt 7 nap történetét.

Miután a fáraó megértette, mekkora szolgálatot tett neki, jutalmul egy maréknyi aranyat ajánlott fel és hogy ha eljő a szolga végső órája sírhelyén megrajzolják fenomenális tettét.

Kézműves és rajz feladat

Irodalmi feladat

Kedves Feleségem!

Most, hogy Deir el-Medinában vagyok, távol tőled, Fáraónk parancsára, ahogy megígértem mindenről beszámolok neked, ami velem történik.

Tegnap este későn értem haza, Urunk agarait képeztem nyúlvadászatra. Lefeküdtem, próbáltam még olvasni kicsit, de az álom elnyomott. Épp a jobb oldalamon feküdtem. Álmomban egy tetőn találtam magam, ahol egy terített asztal fogadott. A szolgák marhahússal kínáltak.

Ahogy falatoztam, egyszer csak megnőtt a hajam, pedig kopasz vagyok. A hajam nőtt-nőtt és én rajta lecsúszva Su kertjében találtam magam. Felmásztam egy fára, üldögéltem rajta és ekkor egy fehér kenyeret dobtak felém. A fából hirtelen ház lett. Az ablakon kinéztem és egy tehenet pillantottam meg az ajtó előtt, aki friss tejjel kínált. Bal oldalamra fordultam és az álom folytatódott, épp célba lőttem egy daru társaságában és közben lótuszlevelet rágcsáltam.

Lassan virradt, szolgám ébresztett. A kutyák megérezték, hogy furcsa álmom volt, hisz izgatottan ugráltak körül. Álmoskönyvemért nyúltam és megnéztem mit jelent az álmom. Az álom jó és szerencsés napot ígért. Vártam, mi fog történni ma velem. És képzeld! Bekövetkezett a jóslat. Minden balszerencse elkerült, csak szerencse ért. Én mondhattam el a jó hírt, hogy a város vendége már a közelben jár. Mindenki engem ünnepelt! Már nagyon várom, hogy újra lássalak! Most lefekszek aludni, remélem ma is jó álmokat látok!

Szerető férjed

Kézműves és rajz feladat

Irodalmi feladat

A palotai kutyaidomár története

Volt egyszer egy palotai kutyaidomár, akinek sok nyúlvadászatra kiképzett állata volt, de embert is tudtak menteni.

Az egyik napon jól sikerült a vadászat, és ezen az estén rengeteg sört gurított le a torkán. Az alkohol álmot hozott a szemére. Alvás közben azt látta, hogy rossz dolog fog vele történni! Azt álmodta, hogy meleg sört iszik szenvedni fog. Másnap nem következett be az álom. Másnap éjszaka megint álomra bocsátotta fejét, de nem álmodott semmit. Reggel mikor megy a kutyáit tanítani, látja, hogy: este valaki nyitva hagyta a kaput. Reggelre a kutyái megszöktek. Reszkető lábakkal gondolkodott, hogy mitévő legyen. Az idomár a nagy idegessége miatt rögtön elaludt, és különös álma volt:álmában lótuszlevelet rágcsált. Ez azt jelentette, hogy jó napja lesz, örülni fog valaminek.

Miközben a kutyák a városban kóboroltak, észrevették ,hogy egy fontos ember háza ég. Ez a lakás nem másé volt, mint az írnok családjáé. Az írnok és a felesége a nagy ijedtségben bent hagyták a házban a csecsemőjüket. A kutyák hallották a baba sírását,és bátran bementek. Az idomár is a közelben volt , ezért ő is látta ,hogy ég valami. Odaszaladt, azonban majd el szörnyülködött a látványtól!Azt látta, hogy az állatai is bent vannak az égő házban. A jószágok már ruhájánál fogva hozták ki a kicsit. Az írnok hálás volt az idomárnak. Hősünk jó kedvvel bocsátotta fejét álomra. Azt álmodta, hogy papiruszra ír, és ez jót jelent. Hivatalba való iktatását jelenti.

Másnap a fáraó előléptette az uralkodói vadászatok főfelügyelőjévé. A jószágoknak, amikor meghaltak, a palota előtt szobrot állítottak. Ez volt a palotai kutyaidomár története.

Kézműves és rajz feladat

Irodalmi feladat

A kutyaidomtó álma

Az új agár kölykök idomítása igen nehéznek bizonyult, így a kimerítő nap után holt fáradtan rogytam ágyba.

Álmomban a Nílus partján jártam datolya pálmák árnyékában, amikor hirtelen rám tört az éhség, de nem hagyott el a reménység. Datolyát erjesztettem, így erőmet visszanyertem. A forró napsütés elől a Nílus hűs habjaiba akartam merülni, mikor ágyékkötőm beakadt a papirusz nádba. Dühöngve gyökerestől kitéptem a növényt, ám ekkor döbbenten láttam, hogy Desheret felől óriási homokvihar közeleg. Gyors futásom ellenére Széth dühe utolért, és a következő pillanatban már a végtelen sivatagban találtam magam. Azt hittem vége az életemnek, ám különös módon a sivatag istene párbajra hívott, melyben a fegyvernemet én választhattam meg. A nád nagyon jó nyílvesszőnek bizonyult, ezért az íj lett a fegyverem. A céltábla maga a napkorong volt. Nyílvesszőm oly magasra repült, hogy csak Hórusz szeme látta. Széth dühe iszonytató volt, ellenem küldte seregét, mely krokodilokból, kígyókból, antilopokból és vízilovakból állt. Az istenek megkönyörültek rajtam, és segítségül küldték a szent Ápisz bikát. Hátára pattanva Kemetig jutottam, ahol Széth hatalma már meggyengült, de még így is meg tudta babonázni a szent állatot, mely a Nílus partján, hirtelen megtorpant. Napot hordozó két szarva fölött belezuhantam, a krokodiloktól és vízilovaktól hemzsegő folyóba. Hápi, a Nílus istene kegyes volt hozzám, így csurom vizesen, de sértetlenül értem partot. Ekkor Széth démoni kígyói jelentek meg, de én gyorsabban futottam, mint az agárkutyáim és elértem a falu legszélső házát. A tetőre szaladva körül néztem, hogy hova kerültem. Ekkor egy öregember kiáltott rám, hogy tüstént járuljak elébe. Ijedtemben azonnal teljesítettem parancsát. Félve kérdeztem meg, hogy tud-e élelmet és szállást adni éjszakára. Az élet házának írnoka - mert mint később elmondta, az ember Thot tanítványa volt- szívesen látott vendégül otthonában. Másnap megkérdeztem, hogy mivel hálálhatnám meg nagylelkűségét. Rövid szabadkozás után eszébe jutott, hogy éppen most javítják a kőből készült kapuját. Nyomban átvettem az egyik kőhordó munkáját. Munka közben az egyik kövön hirtelen megcsillant valami. Ahogy közelebbről megnéztem, rémülten láttam: egy antilop képe van belevésve a kőbe. Ijedtembe felkiáltottam: Horusz segíts! Széth dühe ismét utolért…

Kiáltásomat kutyáim meghallották és ugatásukkal szerencsére felébresztettek. Álmomban ugyan Széth üldözött, de az álmoskönyv szerint csak jó dolgok történhetnek ezután!

Kézműves és rajz feladat

Irodalmi feladat

Az álom rejtélye

Hnummosze számára nagyon izgalmas volt ez a mai nap. A vacsoránál még mindig áradozott a Noferrenpet szövődéjében látottakról. A fiú most látott először alsó keresztfás szövőszéket, hiszen otthon csak vízszintes szövőszékkel találkozott. Azután az idomítás is nagyon érdekes volt számára, nem csoda, hogy ilyen hamar elaludt. A kutyát idomító szolga nagyon örült annak, hogy a fiú gyorsan álomba szenderült, mert ő is nagyon elfáradt a nehéz nap után, igaz egy kicsit izgatta, hogy még mindig nem érkezett meg a vendég. Reggel, amikor felébredtek mindenkinek áradozott álmáról az idomár.

Képzeljétek el, álmomban Deir el –Medinában jártam, ahol lótuszlevellél kínáltak a templomokban dolgozó munkások, ekkor már gondoltam, hogy valami jó fog történni velem. Innen a Királyok Völgyébe mentem és a város peremén hirtelen egy kígyót pillantottam meg, nem véletlenül. Rájöttem, hogy ennek a városnak miért Meretszeger istennő a főistene. Szerencsére nem ijedtem meg, mert tudtam, hogy a kígyó jót jelent.

Már nagyon kíváncsi vagyok. Milyen jó dolog történt veled? - kérdezte Hnummosze.

Nagyon finom ennivalókkal kínáltak a dolgozók. A szorgumból készített kenyéren kívül volt az asztalon sivatagi szilva, a szentjánoskenyérfa termésének porából készült gyümölcskenyér süteménynek pompás illata volt. – válaszolt az idomár.

Mesélj még nekem! – bíztatta a fiú a férfit.

Várd ki türelmesen, amíg mindent elmondok!

Álmom folytatásában a tetőn láttam magam. Ekkor azt gondoltam, hogy rábukkanok a várva várt vendégre. Nem így lett, hanem egy szép edénydarabot találtam. Igaz, hogy a festék már egy kicsit lekopott róla, de a vésett mintát még jól láttam. Vendéglátóim pedig elmagyarázták, hogy nyílt tűzön égették ki az ilyen edényeket. Miközben nézegettük az edénydarabot, bort ittunk, tehát helyesen fogunk élni. Ekkor azonban vendéglátóm elkezdett sürgetni, mert felesége megbízta azzal, hogy estére vigyen haza datolyát. Én is segítettem neki szedni a gyümölcsöt.

Mit jelent a datolya szedése az álomban? – kérdezte a gyerek.

Áldozati állat találását jelenti. A legjobban azonban annak örültem volna, ha rátalálok vendégre. Ekkor eszembe jutott, hogy még nem tettem fel ma a nyakamba az amulettemet, pedig varázserejével már biztosan segített volna ebben a nagy keresésben. Az idő szép lassan haladt előre, és szerencsére a lakosok is felfigyeltek arra, hogy már kora délután van, és megvendégeltek fehér kenyérrel, amitől felragyogott az arcom, hiszen most már annyi jel mutatott arra, hogy hamarosan megtaláljuk a vendéget. Így is lett. Képzeld el, hogy a Királyok Völgyében egy nyúl után szaladt egy idegen ember. Valóban ott találtuk meg ahol az írnok mondta, a Folyón túl, de ekkor már a démonnak nyoma sem volt.

Rögtön induljunk el oda, ahol mindezt láttad álmodban! – kiáltott fel Hnummosze.

Ekkor keserves nyávogásra lettek figyelmesek.

Akkor előbb megetetjük a szék alatt ülő macskát és azután már indulunk is! – mondta a kutya tulajdonosa.

Hamarosan megtalálták a szeretettel várt vendéget, és így lett az álomból valóság!

Kézműves és rajz feladat

Irodalmi feladat

1. álom

Egy fárasztó, forró nap után ágyában hevert a kutyaidomító, de csak forgolódott álmatlanul. Egyre csak saját, nyomorúságosnak tartott sorsán kesergett. Nem tudott elaludni, ezért felkelt, néhány korty vizet ivott egy korsóból, kicsit tett-vett, majd visszatért az ágyába és álomba keseregte magát. Hirtelen a faluja mellett húzódó földút mellett találta magát. Egy hosszú menetoszlop tartott felé, mely egy magas rangú hivatalnokot kísért. A hivatalnok gyaloghintója épp mellé ért, mikor az egy szolga hibájából megbillent, s a hivatalnok majdnem a földre esett. Ám a kutyaidomító villámgyorsan odaugrott, s elkapta őt, majd visszasegítette a hintóba. A hirtelen ijedtség elnyomta a hivatalnok dühét és érdeklődéssel fordult az idomár felé. Megtetszett neki a fiú becsületes tekintete, erős termete, magához vette, majd úgy megkedvelte, hogy fiává fogadta. A hivatalnok halála után az egykori idomárt tették meg a tartomány urává. Kezdetben igyekezett mindenki véleményét meghallgatni, de annyi kapzsi és irigy tanácsadó vette körül, hogy már nem állt ellen a csábításnak, s maga is kapzsi, gőgös emberré lett. Azok, akik eddig rajongva szerették, most utálkozva fordultak el tőle, nem maradt egy igaz barátja sem. Napjai egyre magányosabban és szomorúbban teltek, mígnem egy szép napon elment egy Egyiptom-szerte ismert és becsült jövendőmondó bölcshöz. Megkérdezte tőle, hogyan lehetne boldogabb. A jós azt mondta neki, ennek egyetlen módja az, hogy elmegy a legendás Kék tóhoz, s ott megleli a választ a kérdésére. De meghagyta neki, hogy egyedül, gyalog kell nekivágnia az útnak, s nem vihet magával semmit a ruháján kívül.

Elindult hát a Kék tóhoz, mely egy heti járásra volt a palotájától. Ment megállás nélkül, s a fáradságot is alig érezte, míg oda nem ért. Amikor egy reggel megérkezett a tó partjára, kortyolt a vizéből, majd összerogyott a fáradtságtól. Napnyugtára tért magához, s bolyongani kezdett a tóparton. Járt körbe-körbe mindenfelé, de nem tudta hol találja a választ a kérdésére. A napokon át tartó bolyongás után hirtelen rátört az éhség, s valami ennivalót keresett. Egy mocsaras vidékre ért, telis-tele halvány rózsaszín lótuszvirággal. Leszakította a legszebb virágot és rágcsálni kezdte. Mikor kissé elverte az éhét, elaludt a tóparton.

Arra ébred, hogy vidáman süt rá a nap és kedves kutyája ott ül az ágya mellett, farkát csóválva. Kiment az udvarra, hogy ellássa kutyáit, akik boldogan ugráltak körülötte. Kedvenc kutyája a fülét hegyezve figyelt, így jelezte gazdájának, hogy idegen közeledik. Ekkor jött Hnumossze…

Kézműves és rajz feladat

Irodalmi feladat

Az álom

Éppen lótuszlevelet rágcsáltam, mikor kinéztem az ablakon,ahol egy daru volt. Ebben a pillanatban nagy lett a hajam, s ezután megláttam egy fehérkenyeret amit nekem szántak, de én odaadtam az ott levő madaraknak. Épp néztem a tájat amikor kedvem támadt lemerülni a folyóba, mentem 500 métert, de itt megláttam, hogy valaki a fán ül, tovább akartam menni de már nagyon fáradt voltam, már nem tudtam hazamenni, ezért lefeküdtem a földre. Ekkor felkeltem. "Rögtön tudtam,hogy szerencsés napom lesz."

Kézműves és rajz feladat

Irodalmi feladat

Az álom

Tegnap éjjel azt álmodtam, hogy egy Isten szerű lény szállott a fejem fölé.

Reám nézett és azt súgta: Holnap olyan kutyákat veszel majd, melyek minden érzésed és minden álmod megérzik! Olyan hűségesek lesznek hozzád, mint hozzám a hívőim. De ne feledd, te is szolgáld őket, nézd minden lépésük, rezdülésük. Vigyázz rájuk, mint a szemed világára! Majd utána fogta magát és tovaszállott, mint egy angyali lény a túlvilágról. Olyan fényesség és homokvihar kerekedett a szobámban, hogy az álmomban elveszett a szememnek világa. Fölkeltem, körülnéztem a szobába, de sehol semmit nem láttam, míg rá nem jöttem, hogy ez csupán csak álom volt. Már tudtam előre holnap jó napom lesz.