Trendek

Mit nevezünk trendnek?

A trendek olyan változások vagy tendenciák egy adott rendszeren belül, amelyekről valószínűsítjük, hogy növekedni fog a jelentőségük, és hatással lesznek a rendszer működésére. Egyes trendek lehetőségeket rejtenek magukban, mások bomlasztóak, vagyis kihívásokkal vagy veszélyekkel járnak. Vannak olyan újdonságok, amelyek csak rövid életűek (az innovációk például vagy trendekké alakulnak át, vagy elhalnak), mások csak lassan kapnak szárnyra, szinte alig észrevehetően, hosszú távon mégis felforgató erejűek, és sok időre velünk maradnak. Előfordul, hogy egy trend csak egy országban terjed el, akadnak azonban olyanok is, amelyek világméretűvé válnak.

A globális trendek közé olyan folyamatok tartoznak, mint a robotizáció következtében növekvő munkanélküliség, a gazdaság globalizálódása, az etnikai és vallási ellentétek kiéleződése és a fokozódó migráció.

Az oktatási rendszereket érintő trendek között olyan példákat említhetünk, mint az iskolák autonómiájának növelése, a személyre szabott oktatás jelentőségének emelkedése és az adatvezérelt döntéshozatal. Olyanok is vannak ezek között, amelyekre az egyes iskolák vajmi kevés befolyással bírnak, az iskolafejlesztési terv kidolgozásakor azonban ezeket és a helyi, iskolai szintű trendeket (pl. a diákokért folyó verseny kiéleződése, a szülők bevonása az iskola életébe, az egész iskolára kiterjedő tanártovábbképzés, az inkluzív pedagógia terjedése) is érdemes beazonosítani és számításba venni, hogy időtállóvá és hatékonnyá tudjuk tenni az tanítás és a tanulást folyamatát.

A trendek az oktatási intézményeket és a tanulás jellegét átalakító technológiai fejlődéshez is kapcsolódhatnak. Idetartozik például a diákok tulajdonában lévő készülékek számának növekedése, a korábbinál gyorsabb és megbízhatóbb internetkapcsolat és a költséghatékony felhőszolgáltatásokhoz való hozzáférés. A technológiai trendek önmagukban nem idéznek elő változást az oktatási rendszerekben, de bizonyos esetekben a tanításhoz és a tanuláshoz kapcsolódó innováció szükséges feltételei. Gartner hiperciklus-elmélete hasznos módszer a technológiai fejlődés figyelemmel kísérésére, továbbá segít megkülönböztetni a felkapott dolgokat a valós értékektől. A modell szerint az új technológiák a következő állomásokon esnek át: Innovációs (technológiai) ravasz → A felfokozott várakozások csúcsa → A kiábrándulás vályúja → A felvilágosodás emelkedője → A termelékenység platója. Az utolsó szakasz a széles körű elterjedtség korszaka, amikor az eredmények elkezdenek stabilizálódni, a technológia alkalmazása teljes mértékben hétköznapivá válik, értékét pedig már nem próbálják mesterségesen felkapni, marketinggel vagy elterjesztéssel fokozni. A túlzott elvárások és az alulteljesítés jelensége egyidős magával a technológiával, és már a telefonnál, a televíziónál, a modemeknél és a CD-lemeznél is megfigyelhettük. Fontos ezért, hogy az oktatás esetén elsősorban az adott technológiai fejlesztések oktatási vetületére, a lehetőségekre és a kihívásokra összpontosítsunk. Helyezzük a hangsúlyt a technológiáról az ember szerepére! Mit fognak csinálni az emberek? Mit akarnak majd csinálni az emberek? Ha a technológia hajtja a változást, mi hajtja a technológiát?

Új technológia, 1989

Sokféle trend van tehát, amely hatással lehet az oktatási rendszerek fejlődésére: globálisak, oktatási, technológiai, vagy egész rendszerre kiterjedő és lokális trendek is. A Jövő Osztályterme Innovációs Eszköztár segít megállapítani, hogy ezek közül melyek a fontos, nagy hatású trendek, amelyeket számításba kell venni és priorizálni kell a tervezés során.

Lentebb néhány hasznos, a kulcsfontosságú trendekhez kapcsolódó segédanyagot talál. Az Ön véleményére is kíváncsiak vagyunk.

Hasznos segédanyagok

Globális trendek

1. A Pew Kutatóközpont rendszeresen készít hiteles jelentéseket a globális trendekről és veszélyforrásokról.
2. A The Economist eszköztára a jövő előrejelzésére. Három eszközt tartalmaz:

   a) Történelemórák: technológiatörténeti mintázatok, pl. új bűncselekmények felbukkanása, az adatvédelemmel kapcsolatos aggodalmak stb.
   b) Egyenetlen eloszlás: azokat a helyeket érdemes figyelni, ahova korábban érkezik el a jövő (2001-ben például Japánban már kifejezetten elterjedtek voltak a fényképező funkcióval felszerelt, színes képernyős hordozható telefonok).
   c) A sci-fikben megjelenő elképzelések a jövőről: nem feltétlenül megbízhatóságuk miatt, inkább ihletforrásként.

Általános trendek az oktatásban

1. Az oktatást formáló trendek 2016 (OECD). Ez az évente megjelenő kiadvány az oktatás jövőjét formáló főbb trendeket elemzi, és a politikai döntéshozókra, illetve az oktatási szakemberekre váró kihívásokkal is foglalkozik. A publikáció nem analitikai jelentés, nem statisztikai adatgyűjtemény, nem az OECD szakpolitikai javaslatainak tára, és egyáltalán nem nyújt kőbe vésett válaszokat a felvetett problémákra. Inkább gondolatébresztőként érdemes olvasnunk, amelynek segítségével áttekinthetjük az oktatást a jövőben esetlegesen befolyásoló – és megfordítva az oktatás által is befolyásolt – főbb tendenciákat.
2. Az Európai Bizottság anyagai sok mindent elárulnak az oktatás jövőbeli irányaival kapcsolatban. Ilyen például az Az iskolák és az oktatás minőségének fejlesztése a fiatalok életkezdési esélyeinek javítása érdekében című közlemény.
3. A TALIS report (OECD) Összefoglaló jelentés az OECD nemzetközi tanárkutatás első eredményeiről, hasznos anyag a tanárok továbbképzési igényeinek változásáról. A Tanári útmutató a speciális nevelési igényű diákok tanítását és az IKT-eszközök használatát jelöli meg a két legfőbb szükségletnek (ilyen sorrendben).
4. Az Innováció a pedagógiában (Open University, Egyesült Királyság) című, évente megjelenő kiadvány 2016-os kiadása többek között a tervezői gondolkodás és a produktív hibák fontosságára hívja fel a figyelmet.

Oktatástechnológiai trendek

1. Gartner hiperciklus-elmélete (pl. Az alap- és középfokú oktatást 2017-ben legjobban meghatározó öt stratégiai fontosságú technológia). A jelentések teljes verzióját költséges megvásárolni, az összefoglalókba azonban ingyenesen is betekinthetünk, és kiválóan használhatjuk beszélgetésindítóknak.
2. Horizon K-12 (New Media Consortium, Egyesült Államok): évente megjelenő jelentések, amelyek (2017-es jelentés) körülbelül 40 (a világ különböző tájain élő, nagyrészt azonban egyesült államokbeli) szakértő közös álláspontja alapján mutatják be az előttünk álló kihívásokat, a látható trendeket és a fejlődő technológiákat.
3. A holland Kennisnet projekt Technológiai iránytű az oktatáshoz című, évente megjelenő jelentései (2016-os kiadvány) az iskolavezetőknek kívánnak tájékoztatást nyújtani a világszerte megjelenő technológiai innovációkról, és az oktatás területén felmerülő kihívások megoldásában játszott szerepükről is véleményt alkotnak.
4. Hogyan tarthatnak lépést a tanárok a technológiai trendekkel? (Lee Watanabe Crockett)
5. Az Edfutures (edfutures.net) abban szeretne segítséget nyújtani, hogy oktatási rendszereink alkalmassá váljanak a 21. század igényeinek kiszolgálására. Középpontjában a technológia mint a változás eszköze áll. Lásd például a Digitálistechnológia-stratégiák című kiadványt.

Tanárok által beazonosított trendek – szálljon be Ön is!

A tanárok és a diákok számára a döntéshozói pozícióban lévő oktatási szakembereknél, az oktatástechnológia-kutatóknál és egyéb iparági szereplőknél sok szempontból könnyebb az oktatást befolyásoló, jelentősebb trendek beazonosítása, ők ugyanis nap mint nap első kézből szereznek tapasztalatokat arról, hogyan használhatók az újonnan megjelenő eszközök, és milyen pedagógiai megközelítésekkel lehet kiaknázni a bennük rejlő lehetőségeket. A European Schoolnet a Jövő Osztályterme kezdeményezés részeként ezért rendszeresen kikéri az európai tanárok és diákok véleményét azzal kapcsolatban, hogy mely trendek fogják leginkább befolyásolni a jövő osztálytermeit, majd megosztja az eredményeket az iparági szereplőkkel, a politikai döntéshozókkal és a kutatói közösséggel.

A legfrissebb eredmények itt érhetők el. A Jövő Osztályterméről az fcl.eun.org oldalon talál bővebb tájékoztatást.

Tények a tanítással kapcsolatban

Előretör a szakmaiság: az utóbbi időben egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a tanárok szakmaiságára. Több oktatási rendszerben is arra a következtetésre jutottak, hogy a tanulás minőségének javítása a tanári munka minőségének javításával érhető el legbiztosabban. A jónak minősített tanárok ezért újabb ösztönzőket kapnak, keményebbek a munkaerő-felvételi eljárások, és általában is szigorúbb ellenőrzés alá vonják a minőségirányítást a közoktatásban.

Nagykorúvá vált a formatív értékelés: Az oktatók többsége ma már egyetért abban, hogy a formatív értékelés (a diákok napi szintű értékelése osztályozás helyett diagnosztikai céllal, illetve a tanítás dinamikus alakítására) hatékony módszer. Az is világossá vált azonban időközben, hogy ehhez a fajta értékeléshez teljes mértékben újra kell gondolnunk a tanár és a diák fogalmához hagyományosan társított szerepköröket, ami időbe telik, és nem mindenkinek megy külső támogatás nélkül.

A tanulás kitör a négy fal közül. A tanár is tudja követni? Az oktatást az emberek mindig is összekapcsolták az iskolával, az új technológiák azonban kiviszik a tanulást az iskola falain kívülre. Ez a trend a hagyományos tanári szerepekre nézve is kihívást jelent. A lehetőségek és a kockázatok között az alábbiakat említhetjük: iskolaidőn kívüli oktatás; nagyobb hangsúly a facilitáción, a mentoráláson és a tanár mint idegenvezető szerepkörén; megnövekedett munkaterhek; kapcsolattartás a diákok családjával; a diákokkal való informális kapcsolattartásból fakadó kockázatok (pl. emailben vagy szöveges üzenetben történő kommunikáció).

Inklúzió a gyakorlatban: sok kulturálisan és etnikailag sokszínű osztály van Európában. A tanárok egyre tapasztaltabbak a kulturális különbségek kezelésében. Időben felismerik és tudják is kezelni a befogadással és elfogadással kapcsolatos problémákat.

Alacsony szén-dioxid-kibocsátású oktatás: ez jóval szélesebb körű trendekhez kapcsolódik, mint amilyenek például a fenntarthatóbb életvitel felé való elmozdulás vagy az alternatív energiaforrások keresése. Egyre inkább arra ösztönzik az iskolákat és a tanárokat, hogy érintsék ezeket a témákat a foglalkozások, a tanulókkal folytatott beszélgetések és a feladatok során.

Tények a diákokkal kapcsolatban

MTMI (matematikai, természettudományos, műszaki és informatikai tárgyak): jelenleg nagy hangsúlyt fektetnek az oktatásügyben az MTMI készségekre, de más területekhez és szakmákhoz képest továbbra is kevés diák (különösen kevés lány) érdeklődik ezek iránt a tárgyak és szakmák iránt. Sok tanuló érzi úgy, hogy nem a való életről, az iparágban bevett gyakorlatról tanul, és hiányzik a valós tapasztalat is alapvető tárgyak esetén.

21. századi készségek: fokozódik az elvárás a diákok felé, hogy fejlesszék a munkaerőpiacon használható kompetenciáikat. Idetartozik a médiaműveltség, az IKT-eszközök használatában való jártasság, a kommunikáció, a problémamegoldás és az együttműködés.

Informális tanulás: korunk diákjai egy olyan világban élnek, amely telis-tele van érdeklődési körükhöz és kedvelt elfoglaltságaikhoz kapcsolódó, lebilincselő technikai eszközökkel és lehetőségekkel. Amint belépnek az iskola kapuján, hobbijaikat és belső motivációikat maguk mögött hagyják, így pedig szakadék keletkezik az „iskolai tanítás” és az informális közegekben történő „tanulói tanulás” között. A kihívás az iskolák számára nem más, mint megpróbálni áthidalni ezt a szakadékot.

Információdömping: a tanuláshoz egyre több segédanyag érhető el digitálisan, azok a diákok azonban, akik nem tudnak megbirkózni ezzel a mennyiséggel és a széles körű információkhoz való hozzáféréssel, komoly problémát okoz az információbőség és az összetettség.

Technológia

Nem akarjuk ’kikapcsolni’: a szülők és a diákok azt akarják, hogy több IKT-eszköz legyen az osztályteremben, és olyan, új tanítási gyakorlatok mellett foglalnak állást, amelyek a tanulás hatékonyságának növelésére használják a technológiát.

Kiterjesztett oktatási terek: a (fizikai) oktatási terek az elkövetkező években nem fognak gyökeresen megváltozni, az IKT területén elért fejlődés azonban a tanulási folyamat dinamikájának átalakulását vonja maga után (személyre szabás, együttműködés iskolán belül és kívül).

A jelenlegi szolgáltatásokon is túl: a különböző platformok (virtuális tanulási környezetek, tanulásmenedzsment-rendszerek stb.) továbbra is fontos szerepet fognak játszani a tanulási folyamat irányításában, a Web 2.0 (és a Web 3.0) fejlődése azonban kihívások elé fogja állítani a hagyományos tartalomszolgáltatói modelleket.

A felhasználók által létrehozott tartalmaké a jövő: a felhasználók által létrehozott tartalmak és a jó minőségű források támogatják a tanári munkát és a társas tanulást, ezek használata bevett gyakorlattá is válhat.

Szélesebb körű hozzáférés a tartalmakhoz és segédanyagokhoz: a Web 3.0 lehetővé fogja tenni a tanulóknak, hogy tananyagokhoz és egyéb értékes információforrásokhoz férjenek hozzá. A forrásalapú tartalmakat a területek szakértői, tanulók és mentorok fogják továbbfejleszteni.

A többérintéses bevitel (multi-touch input) gyökeret ver: az interaktív kijelzőtechnológiák mint például az interaktív táblák, vagy egyéb érintőképernyős készülékek pl.: netbook, okostelefon, (melyek közül van olyan, amely az iskola, van, ami a diákok tulajdona) illetve az oktatási platformok támogatják a kollaboratív tanulást, és a „tudásátadás” és a „feladatkiadás” világán túlra repítik a pedagógiai munkát.

Ígéretes innovációk a láthatáron: a digitális játékok, a 3D-technológia, a lenyűgöző tanulási környezetek és a kiterjesztett valósághoz kapcsolódó kutatások eddig pozitív eredményekről számolnak be. Annak érdekében, hogy széles körben hozzáférhetővé tudjuk tenni a technológiák használatának lehetséges előnyeit, még további kutatás szükséges ezeken a területeken.