1834-ben megállapították, hogy az Uránusz mozgásában jelentkező zavarok egy másik, rajta kívül eső bolygó tömegvonzásával magyarázhatók.
John C. Adams cambridge-i diák és Urbain Leverrier fiatal francia csillagász egymástól függetlenül meghatározták a 8. bolygó pozícióját, majd a számítások alapján 1846-ban meg is találta J. G. Galle német asztronómus.
A Neptunusz nagysága az Uránuszéhoz fogható. Színe kékes, légköre főképp hidrogénből, héliumból és metánból áll.
A bolygó lélegzetelállítóan szép ékességei a légkör tetején lebegő fátyolfelhők, amelyeket egyedül itt figyelhetünk meg a Földön kívül.
A Neptunusznak jelenleg nyolc holdját ismerjük, ebből hatot a Voyager-2 fedezett fel 1989-ben.
A Voyager-2 figyelte meg, hogy a bolygónak gyűrűje is van; két keskeny gyűrűből és a köztük lévő porsávból áll.
A Föld a Neptunuszhoz képest.
Gyorsan változó felületén a legfeltűnőbb egy Nagy Sötét Folt nevű, kb. 14 000 kilométer átmérőjű ovális felhőörvény.
A legnagyobb holdja a Triton, amelyet már 1846-ban, a bolygó felfedezésének évében megfigyeltek.
A 14 000 kilométer átmérőjű ovális felhőörvény.
