Az erdős szavannát lombhullató szárazerdők, a bokros szavannát ligetes, lombhullató facsoportok jellemzik. Lombkoronájuk csak egyszintű, benne fánlakó és kúszónövények nem élnek. A füves szavannákon csupán a folyókat kísérik ártéri erdők (galériaerdők).
Az Etióp-magasföld szavannáiról származik a kávécserje, Dél-Amerikából a földimogyoró; afrikai akáciák adják az arab-gumit (gumiarábikum).
Az Egyenlítő környéki vagy átmeneti öv szavannáinak talajtakarója a csapadék és a növényzet változását követi. Az erdős szavanna alatt a podzolos vörösföldeknél kevésbé kilúgozott, de hozzájuk nagyon hasonló vörösföldek alakulnak ki. A bokros szavannák vörös- és sárgaföldjeinek kilúgzási (A) szintje vékonyabb, fölhalmozódási (B) szintjük több tápanyagot tartalmaz. A füves szavannák alatt a szerves anyagok lassú bomlásakor keletkező humusz a sötét szavannatalajokat feketére festi. Humuszos (A) és átmeneti (B) szintjük egyaránt tápanyaggazdag.
A szavanna füves térségei rengeteg növényevőt – rágcsálót és patást – tartanak el. A növényevőkre főleg macskaféle ragadozók vadásznak.
A szavanna állatai
