Az első szilíciumból készült napelem 1954-ben készült el az amerikai Bell laboratóriumban. A fejlesztők Chapin, Fuller és Pearson voltak, akik abban az év áprilisában bemutatták a nagyközönségnek is terméküket. A New York Times azt írta, hogy ezzel a találmánnyal egy új korszak vette kezdetét az energia előállításában. (Hozzátéve, hogy ez a modul nagyjából 6%-os hatásfokkal rendelkezett.)
A 50-es évek végétől kezdve a napelemek fejlesztése terén a fő húzóerőt az űrkutatás jelentette. A világűrben a napenergia rendelkezésre áll, már csak a megfelelő technológia kidolgozás volt szükséges. 1960-ban a Hoffman Electronics által készített napelem már 14%-os hatásfokú volt, ami már közel áll a napjainkban használt PV cellák hatékonyságához. A kutatások következő fontos iránya a napelemek élettartamának növelése volt. A fejlesztések eredményeképpen jelentősen megnőtt a napelemek élettartama és csökkent az előállítási költségük.
1957-ben aztán augusztus 1-jén már egy egész épület fűtését oldotta meg a Nap, illetve a belőle származó energia - ennek szenteljük napi galériánkat augusztus első napján.
Napenergia a világban
