A hazai mikroszámítógép-gyártás csúcsának is tekinthetjük a VIDEOTON részben saját fejlesztésű számítógépét, amely az 1980-as évek iskolai számítógépesítési hullámának részeként vált ismertté. A kiemelkedő műszaki konstrukció sajnos az akkori magyar dizájn és megvalósítás eredményeképpen nem aratott teljesítményéhez illő sikert. Kisebb hibái miatt a Commodore C64-nek nem tudott méltó vetélytársa lenni, a nyolcvanas évek végén hazánkban is kaphatóvá vált, a nyugati piacon már igencsak lecsengett Commodore +4 pedig szinte nyom nélkül elsöpörte a hazai piacról.
A későbbi Enterprise számítógépet gyártó cég licencét vásárolta meg a VIDEOTON 1983-ban, és a terveket átalakította a hazai viszonyokra és alkatrészekre.
A TV Computer első változata 1984 készült el, 12800 Ft-ba került. Ez akkoriban egy tanár háromhavi fizetése volt. Főként iskolák számára, de otthoni felhasználásra illetve különböző munkák megkönnyítésére szánták, például könyvelésre is.A TVC-t három változatban gyártották: 32 kB, 64 kB, 64 k+ jelzéssel. A 32 kB és a 64 kB között csak a felhasználói RAM mérete között volt különbség, a 32 kB-os változatot egy RAM bővítő modul alkalmazásával teljesen kompatibilissé lehetett tenni a 64 kB-os változattal. A 64 k+ elsősorban a video-RAM méretében különbözött, ami a 16 kB helyett 64 kB lett.
Az alapegység és a tápegység része volt a készüléknek, de a kép megjelenítéséhez egy TV-készülékre volt szükség, ami persze lehetett fekete-fehér és színes is. A TVC-t az antennabemeneten keresztül lehetett csatlakoztatni a tévékészülékhez. A 36-os videomagnó sávot használta. A begépelt programok elmentését közönséges kazettás magnetofonnal oldhattuk meg, erre az alapegység a magnetofon csatolója teremtett lehetőséget. AZ ezidőtájt elérhető BRG MK27 magnót használták legtöbben erre a célra, de ez a Polimer szalaggal együtt inkább kalandos szerencsejátéknak tűnt, mint megbízható tárolásnak.
A magnetofonnal a készülékhez fejlesztett csekély számú kész program is betölthető volt, ha éppen megfelelő fejállást sikerült elérni. Biztonságosabb programbevitel történhetett a ROM áramköröket tartalmazó dugaszolható programmodulok, úgynevezett cartridge-ok segítségével is, ha a program nem haladta meg a 16 kB-ot.
A programok és adatok tárolására a következő memóriafelosztást alkalmazták:
- Rendszer ROM (az OS és a BASIC számára): 20 kB
- Felhasználói RAM: 32 kB (bővíthető 64 kB-ig)
- Video-RAM: 16 kB vagy 64 kB
- Programmodul hely (cartridge): maximum 16 kB
- A bővítésként jelentkező rendszerelemek kezelőprogramjai számára bővítésként legfeljebb 4 db hely: maximum 8 kB
Az alapegység hanggenerátora által keltett hangjel a tévé hangszóróján keresztül volt hallható. A géphez Centronics típusú interfésszel rendelkező nyomtatót csatlakoztathatunk. A felhasználást segítő egyéb rendszerelemek (soros-, párhuzamos interfész, floppycsatoló stb.) bővítésként csatlakoztathatók a TVC e célra kialakított négy csatlakozójába. A kilencvenes évek elején készült hálózati csatoló és vezérlőegység is, amelyek együtt nagyjából egy tucatnyi gép összekötését tették lehetővé egy termen belül.
A TVC csatlakozói és kezelőszervei
- RESET gomb: A gombot egyszer megnyomva a gép alapállapotba került, de a betöltött program nem törlődött ki. Ha rövid időn belül kétszer nyomták meg a gombot, akkor a gép törölte a memóriáját, és úgy indult el, mint amikor bekapcsolták.
- Antennacsatlakozó: Koaxiális kábellel a tévé UHF kimenetéhez csatlakozott, a videók frekvenciáját használta.
- Színkikapcsoló: Ha be volt kapcsolva, nem színes képet adott, így fekete-fehér tévén jobb lett a kép, színes tévékészülékekhez célszerű volt kikapcsolni.
- RGB-kimenet: RGB-monitor esetén volt használható.
- Összetett videojel-kimenet: Ha a tévé rendelkezett ilyen bemenettel is, célszerű volt használni, mivel jobb képminőséget lehetett elérni, mint az antennakimenettel.
- Magnócsatlakozó: Legfeljebb 2 magnó csatlakoztatását tette lehetővé.
- Tápegység-csatlakozó
- Nyomtatócsatlakozó: Centronics típusú interfésszel rendelkező nyomtatók voltak csatlakoztathatók.
- Bővítő kártyahelyek: Bővítő és interfész modulok csatlakoztathatók: memóriabővítés, TV-játék modul, floppycsatoló, adatátviteli vonal stb.
- Programmodul-csatlakozó (cartridge): Programbevitelre ad lehetőséget dugaszolható programmodul segítségével.
- Két botkormány-csatlakozó: A játékok kényelmesebb irányítására.
- Billentyűzet
- Beépített kis botkormány: Kurzor mozgatására, illetve játékokhoz a külsőleg csatlakoztatható botkormány egyikének helyettesítésére is alkalmas lett volna. Készült olyan széria, amelyben igen finoman kellett vele bánni, mert sérülékeny volt, de készült olyan is, amelyben a "joystick" kezelése felért egy teniszmeccsel
Az agy
A TVC egy 8 bites mikroprocesszorra épült, a Z80-ra, majd lésőbb a Z80A-ra, aminek órajel-frekvenciája 3,125 MHz volt. A mikroprocesszor széria 16 bites címzést tett lehetővé, azaz 64 kB elérését biztosította. Azonban a csatlakoztatható memóriák összmérete 152 kB, illetve 200 kB volt a 64 k+ változatban. Ez a kissé talán meglepő tény annak volt köszönhető, hogy módosítani lehetett a fizikai memóriák hozzárendelését a központi egység címtartományaihoz. Egyidejűleg természetesen csak maximum 64 kB memória volt elérhető a processzor számára. Amennyiben a programfutás során más fizikai memória használatára lett szükség, akkor a program meghatározott utasításokkal a kívánt memóriát a kívánt címtartományhoz kapcsolta, miután az addig ott elérhető memóriát lekapcsolta. A fizikai memóriák mindegyike egy működést engedélyező jelvezetékkel rendelkezett.
Grafika
A 24 soros, 16 szín használatát lehetővé tevő karakteres megjelenítés mellett a TVC a felbontást és színek számát tekintve háromféle grafikus üzemmódban volt képes működni:
- 240×128, 16 szín
- 240×256, 4 szín
- 240×512, 2 szín
A lehetséges üzemmódok mindegyike a 16 kB képmemória szöveges üzemmód számára fenntartott memóriaterülete mellé pont elfért.
Az előd-utód
A kissé furcsa cím oka az, hogy ugyan az Enterprise 128 márkanéven hazánkban is forgalmazott számítógép csak 1985-ben jelent meg, a fejlesztése már 1983-ban megindult, csak más néven: kezdetben az Elan 64, majd pedig a Flan nevet viselte. A kezdetben szintén 64 kB memóriás készüléknek a tervezői és a TVC fejlesztői gyakorlatilag munkakapcsolatban álltak, sok megoldás azonos is a két gépben. Jóllehet, a két készülék igen sok közös vonást mutat, különösen belső felépítésében, a formatervezés és a kivitelezés ég és föld.
Az elsőként kibocsátott Enterprise 64-et nagyon gyorsan követte a 128-as modell, amelynek megjelenésekor a piac igencsak telített volt, de a bővítésként megvásárolható sok eszköz, a cserélhető programmodul, és főleg az azonnali szoftverválasztékot biztosító Spectrumszimulátor-bővítés, mind-mind növelték az esélyeit. A remek hangnak és képnek, a nagy memóriának, és a kényelmesen használható, jó minőségű billentyűzetnek köszönhetően eladhatóvá vált.
A készülék a 80-as évek végén hazánkban is megjelent, a Centrum áruházakban lehetett kapni, 18 ezer Ft körüli áron. A beérkezett pár ezer darab példány a nyugaton gyakorlatilag már eladhatatlan volt, és olcsón be lehetett szerezni. A készülék egyébként a képen látható német billentyűzettel is forgalomba került az angol mellett.
A TVC és az Enterprise "bukását" a Commodore +4 okozta, amikor az igen nyomott áron jelent meg a piacon, majd a COCOM lista enyhítésével egyre szabadabban és olcsóbban forgalmazható IBM PC AT adta meg a végső kegyelemdöfést a két készüléknek.
