Ám így képtelenség három vágással nyolc részre osztani. Rá kell jönnünk, hogy a tortát elôször két "hagyományos" vágással négy egyenlô részre kell osztani, majd a harmadik vágással vastagságában is el kell felezni a sütit.
Hogy ki jön rá erre, és ki nem, az nem sokat jelent - a pszichológusokat a megoldás folyamata érdekli igazán. Ennek során ugyanis az ember általában zsákutcába jut, majd késôbb hirtelen felismerés - "aha-élmény" - révén jut el a megoldáshoz.
Gyakori tapasztalat, hogy ha zsákutcába kerülvén szünetet tartunk a gondolkodásban, utána hamarabb eljuthatunk a felismeréshez. Vajon mi történik a fejtörés felfüggesztésekor?
Sokan úgy vélik, ilyenkor valamiféle tudattalan problémamegoldó folyamat zakatol bennünk, s ez "dobja ki" a megoldást a szünet végeztével. Mások szerint viszont a szünet alatt nem történik semmi, és éppen ez a nagyszerű benne. Amíg nem a feladat megoldásán jár az eszünk, szépen elhalványul, megsemmisül az a hibás gondolati keret, amelyben elôzôleg mozogtunk, így a visszatéréskor más szögbôl vagyunk képesek látni a problémát.
Ez utóbbi nézetet vallja Eliaz Segal izraeli kutató is. Szerinte ha tudattalan feladatmegoldásról van szó, akkor minél hosszabb a szünet, annál jobb lesz az eredmény, hiszen annál több idô jut a megoldásra. Az pedig mindegy, hogy közben mivel foglalkozunk.
Ha viszont a szünet értelme a korábbi gondolatmenetünktôl való elszakadás, akkor nem az idôtartam számít, hanem az, hogy mennyire tudjuk gondolatainkat másfelé terelni.
Kísérletében több mint száz diák eredményeit értékelte, akiknek egy trükkös geometriai feladatot kellett megoldaniuk. A résztvevôk egy része egyáltalán nem kapott szünetet. A többiek vagy 4 vagy 12 perces szünetet tarthattak, amikor elakadtak a gondolkodásban. Ôk az idôt vagy intenzív gondolkodást igénylô új feladattal (keresztrejtvény-fejtéssel) töltötték - vagy újságok lapozgatásával, ami kevésbé terelte új mederbe gondolataikat.
Kiderült, hogy a leggyengébb teljesítményt azok nyújtották, akik nem tarthattak szünetet: csak 10 százalékuk jött rá a megoldásra.
A keresztrejtvény-fejtôknek viszont mintegy 40 százaléka volt eredményes! Az újságlapozgatók között rövid szünet esetén 35 százalék, hosszú szünet esetén 26 százalék volt a megfejtôk aránya.
Mindez azt jelenti, hogy a szünet beiktatása valóban hatásos volt, mégpedig hosszától függetlenül, s az eredmény akkor volt a legjobb, ha a diákok gondolatait a korábbitól jó messze terelték. Ez pedig arra utal, hogy nincs szó tudattalan feladatmegoldó folyamatokról; a szünet abban segít, hogy a hibás keretbe szorult tényeket friss szemmel, új rendezô elv szerint kezelhessük.
Mannhardt András
Kép:
http://www.origo.hu/itthon/20050815nemtilthatjak.html
