Egy kis történelem

Az ezüst vegyületeinek fényérzékenységét már nagyon régen felismerték. A középkorban Albertus Magnus ezüst-nitráttal (AgNO₃) folytatott kísérleteket. A XVII. század elején az ezüst-klorid (AgCl) került előtérbe, míg 1727-ben Heinrich Schultze hallei német orvos krétaporral és ezüst-nitráttal bevont papíron már írásokat reprodukált.
A fényképezés felfedezésére a XIX. században került sor. Először 1802-ben T. Wedgowood ezüst-kloriddal érzékenyített papíron és bőrön képet fogott fel, néhány évvel később Humphry Davy felfedezi az ezüst-jodid (AgI) fényérzékenységét, majd 1819-ben Herschel felfedezi a nátrium-tioszulfát (Na₂S₂O₃) az ezüst-kloridot oldó hatását.
A francia Niepce és Daguerre kísérletei nyomán 1838-ban Daguerre bemutatja a jódgőzzel (I₂) kezelt ezüstlemezzel történő fényképezést. A képet higanygőzökkel hívta elő és nátrium-tioszulfáttal rögzítette. 1839-ben a francia állam megvásárolta a találmányt és dagerrotípia néven hozta nyilvánosságra.
Ugyanebben az évben Fox Talbot ezüst-jodiddal bevont papírra negatívot készített és ezt másolta át ezüst-kloriddal érzékenyített papírra, így feltalálta a negatív-pozitív eljárást (talbotípia).
1851-ben az angol Archer nedves eljárást dolgozott ki az előhívásra, így lehetővé téve a tetszés szerinti sokszorosítást.
1871-ben az ezüst-bromidot már zselatinemulzióban vitték fel a fotólemezre, 1887-ben pedig lemez helyett már celluloidfilmet hozott forgalomba G. Eastman, a Kodak gyár alapítója.

Vegyszerek

A fényképészeti eljárásokban nagyon sokféle anyagot használnak, ezeket mutatjuk be a teljesség igénye nélkül.
Az előhívók azok az anyagok, amelyek a megvilágított ezüstsókat fémezüstté alakítják. Ezek általában benzolszármazékok. Pl. metol, hidrokinon, pirokatechin.
Az előhívó oldat tartóssá tételéhez szükségesek és az ezüstsók oldását segítik a konzerváló anyagok. Ilyen pl. a nátrium-szulfit (Na₂SO₃).
A lúgosító anyagok gyorsítják az előhívást biztosítva a bázikus kémhatást. Ezek közé tartozik a nátrium-hidroxid (NaOH), a nátrium-karbonát (szóda, Na₂CO₃), a kálium-karbonát (hamuzsír, K₂CO₃), a trinátrium-foszfát (trisó, Na₃PO₄), nátrium-tetraborát (bórax, Na₂B₄O₇ ^. 10 H₂O).
A késleltető- és egyben fátyolgátló anyagok az ezüstsók oldhatóságát csökkentik, növelik a negatív kontrasztját és visszatartják a fátyolképződést. Ilyen anyag a kálium-bromid (KBr) és a benztriazol.
Előhívás után szükség van a meg nem világított ezüstsók eltávolítására, azaz a kép fixálására. A legfontosabb fixáló anyag a fixírsó, a nátrium-tioszulfát (Na₂S₂O₃), de használnak ammónium-tioszulfátot ((NH₄)₂S₂O₃)és ammónium-kloridot (NH₄Cl) is.

Néhány recept

Az alábbiakban néhány olyan recept következik, amelyet negatívok hívásához használhatunk.

Az oldást a fenti sorrendben kell megtenni!