A Maurja dinasztia bukása (Kr.e. 180 k.) után az egységes állam megszűnt Indiában, a létrejövő kisebbek önálló királyságként működtek. Akár azért ragaszkodtak a királyok a címhez, hogy a – bevezetőben idézett – Manu által megalkotott törvényt betartsák, akár azért, hogy személyes hatalmukat biztosítsák, tény, a Kr.u. IV. századig nem jött létre újabb nagy egységes állam Indiában.
Gupta Birodalom létrejötte
India északi vidékein, a Gangesz-síkságon létrejött kisebb államok közül emelkedett ki a Magadha Királyság, s hozta létre a Gupta Birodalmat. Ennek a felemelkedésnek a története meglehetősen rejtélyes, annyi azonban biztos, hogy jelentős szerepet játszott benne egy előnyös házasság. Ez a tényező a történelemben többször sorsfordító volt és lesz… A dinasztia a vaisja rendből (varnából) származik. A család első, uralkodóvá váló tagja Csandragupta (320-335) volt, aki a már említett előnyös házassággal kiterjesztette befolyását a szomszédos államra is. Ő magát mahárádzsádhirádzsának nevezte, aminek jelentése a királyok fő királya, azaz ő már birodalom urának tartotta magát, a hozzá hű hűbéres uralkodók urának.
A Gupta Birodalom fénykora
Utóda Szamudragupta lett (335-380), akiről hosszas dicshimnuszt véstek Asóka egyik, ma Alláhábádban található oszlopára, például földön élő istennek nevezi a felirat. Sikeres hódító háborút viselt számos kisebb fejedelemség ellen, s bár India jelentős részét uralma alá vonta, meg sem közelítette a Maurják államának kiterjedését. Hatalmukat és a megszerzett területek feletti uralmat újabb dinasztikus házasságokkal erősítették azért, hogy olyan államokat is függésbe vonjanak, amelyeket katonailag nem sikerült meghódítani. A területszerzést részben katonai akciókkal, részben dinasztikus politikával Szamudragupta fia, II. Csandra Gupta (380-414?) szilárdította meg. Az ő uralkodása idején volt a legnagyobb kiterjedésű a Gupta Birodalom.
A hun támadások
Utóda a fia, Kumáragupta (414 körül–455) volt az első uralkodó, akinek szembe kellett néznie az egyre erősödő hun betörésekkel. (A források ezt a csoportot fehér hunoknak nevezik, mert fehér bőrük volt, kék szemük és szőke hajuk). A Gupták egy évszázadon át az ő nyomásuk alatt éltek, de egy ideig fel tudták tartóztatni a hun hódítást. Ez a nyomás késztette a hunok egy részét arra, hogy nyugat – azaz Európa – felé vándoroljanak tovább, hiszen India és Kína is szorította őket abba az irányba. Az V. század végén azonban a hunok megvetették a lábukat Pandzsábban, és 550-re a Gupta Birodalom gyakorlatilag eltűnt. A dinasztia egy ága még Magadhában megőrizte a hatalmát, a Birodalomból pedig összesen négy jelentős királyság vált ki.
A bukás
A bukásnak több oka volt. Legfontosabb minden bizonnyal a gazdasági hanyatlás, mert ez a hadsereg meggyengülését vonta maga után. A külső támadásnak egy gyenge haderő nem tudott ellenállni, különösen azért nem, mert a hunok kiváló lovasok és íjászok voltak, lovagláskor már kengyelvasat is használtak.
A Gupta-korszak jelentősége
A Gupta-kor történeti értékelése viták tárgya. Egyesek soha nem látott jólétet tulajdonítanak a birodalomnak, mások az állandó pénzügyi nehézségekre helyezik a hangsúlyt. Kétségtelen tény azonban, hogy a Gupta-korszak idején a kultúra és a tudomány addig példátlan virágzásnak indult, ezért is nevezik ezt a korszakot aranykornak vagy klasszikus korszaknak. A szanszkrit nyelvű irodalom és a filozófia felvirágzása mellett foglalkoztak csillagászattal, matematikával és különböző egyéb tudományágakkal. Ekkor alakult ki a templomépítészet szimbolikus rendszere, és a világ változásához alkalmazkodva átalakult a brahmanizmus, s így létrejött a hinduizmus.
Válság
A hunok kiszorítására tett kísérletek több évszázados bizonytalanságot és háborúskodást eredményeztek, ami tönkretette a harcok által leginkább érintett Észak-India gazdaságát. Tovább nehezítette a helyzetet a Római Birodalom összeomlása, mert ez véget vetett a korábbi nagyon jövedelmező kereskedelemnek. A háborúk miatt a kereskedelmi útvonalak áttevődtek Közép-Ázsiából Délkelet-Ázsia (például Thaiföld, Kambodzsa és a mai Malajzia) felé.
További érdekes oldalak
Farkas Judit cikke
