Az i. sz. 140-150 körül írt csillagászati, földrajzi munkái teljes terjedelmükben fönnmaradtak. Az ókori szerző geográfián a lakott világ arculatának megrajzolását értette. A könyv részletes térképeit föltehetőleg később rajzolták meg Ptolemaiosz koordinátajegyzéke alapján.
A Római Birodalom részeként, illetve a peremterületeként több lapon is föltűnik a mai Kárpát-medence térsége. Nyolckötetes térképészeti munkájának, a „Földrajzi segédletének” II-III. kötete Magyarországot a lakható világon belül Európa térképén, az Illyris (Pannóniától délre), Itália, Noricum (Pannóniától nyugatra) és Germania által határolt részen tünteti föl (Pannonia superior és inferior), míg a Dunától keletre eső földet (A Duna- Tisza közét) „iazigok” földjének mondja és Erdély területét pedig Daciaként írja le.
Egy 4. századi munka a Római Birodalom úthálózatát mutatja be hétméteres pergamentekercsen. A Kárpát-medence területe a Duna és a Száva mentén elnyúló keskeny sáv, amely a Dunántúl és Erdély útjainak, valamint néhány településének ad helyet. A fontosabb táborhelyeket és városi településeket épületek jelképezik (pl. Svaria, Brigetio, Aquincum) A Rómából szemlélt világkép torzított ábrázoláshoz vezetett, ezért kerülhetett Róma fölé a Duna paksi szakasza.
Az ókori földleírások után a földrajz és térképészet visszaesett. A középkori térképek a Biblia leírását követve, a földet korong alakúnak ábrázolják, a világ kerekségének (orbis terrarum) megfelelően.
Vincenzo Maria Coronelli olasz történész, geográfus 1687-ben Párizsban kiadott réznyomatos térképének (La Royaume de Hongrie) részlete. A térkép az egyik első ábrázolás a török hódoltság alól felszabadult Magyarorságról.
Az O betűbe zárt föld közepe Jeruzsálem, melynek bal alsó körnegyede Európa. A Kárpát-medencét elfoglaló magyarokat a honszerzés utáni évszázadban keletkezett ún. Angolszász-térkép, mint a hunok leszármazottait (hunorum gens) jelöli. Az 1235 körül készült német Ebstorfi térképen már azt olvashatjuk, hogy most Magyarország a hunok egykori földje (Pannonia inferior quae nunc Ungria = Felső-Pannónia, amely most Magyarország). Ez az első térkép, amelyen Magyarország neve megjelenik.
Az arab tudós Idriszi (1099-1166) Szicilia normann királya, II. Roger udvarában dolgozott. Kereskedők beszámolóit hallgatva készítette el 1150 körül világtérképét. 70 térképoldalon foglalta össze ismereteit, melyből az egyik kettős lap a Kárpát-medencét ábrázolja. A Duna keletről nyugatra folyva, középen szeli keresztül a lapot. Felette a Kárpátok, alatta a Karszt hegyvonulatahúzódik. A föltüntetett települések a korszak jelentős városai voltak, de egymáshoz viszonyított helyzetük gyakran teljesen rossz. Esztergom Bécstől és Pozsonytól nyugatra fekszik, Ungvár pedig a Kárpátokon túl, a Szeret és a Dnyeszter összefolyásánál. Ez, a két folyó találkozása után áttöri a Kárpátokat, és a Tisza vonalában Zenta és Pancsova mellett éri el a Dunát. A térkép közepe táján a Magyarország (Bilad Ankria) írás csak az ország déli részére vonatkozik, az ország északi részét, a Buda – Nyitra közötti területet Morvaország névvel jelöli.
Az első magyar térkép Lázár, 1514 körül
A kárpát-medencei térbeli tájékozódás fontos forrásai az ún. portolán térképek. Ez a típus a mágnestűvel hajózás segítésére született meg, elnevezése a „kikötől-kikötőig” (portus) kifejezésből származik. Elsősorban tengeri térképek voltak, szárazföldet nem igen ábrázoltak, ezért kivételesek Angelini Dulcert 1330 körül készített portolánjai, amelyek jónéhány magyar települést is föltüntetnek. A Duna nyugati-keleti irányban folyva ömlik a Fekete-tengerbe hazánk területén Győrnél (Jaurum), Budánál és a Dráva-Tisza (!) Dunába ömlésénél három nagy szigetet alkotva. Székesfehérvárt hatalmas zászlórajz díszíti a főváros jelképeként. Fehérvártól délre egy apró foltból kiszakadó ág tart egy hosszabb folyóba. Néhány tudós szerint ez a kis tórajz a Balaton első térképi jelentkezése. Ezek a térképek már a középkori állapotoknak megfelelő, a kortárs ismereteket tükrözik a Kárpát-medencében európai hatalommá vált Magyar Királyságról.
A reneszánsz kultúra fölkeltette az érdeklődést a szárazföldi országok térképezése iránt A 14-15. század fordulóján egymás után jelentek meg az egyes országok részletes térképei. Ezen országtérképek sorába illeszkedett az első magyar térkép, Lázár 1514 körüli munkája, aki Bakócz Tamás esztergomi érsek titkára volt. Fametszetű térképének rendkívül gazdag a hegy és vízrajza, a névanyaga (mintegy 1300 településnév és majdnem 400 egyéb földrajzi név található rajta). A települések egymáshoz viszonyított irányának és távolságának helyessége bizonyítja, hogy a váza pontos csillagászati helymeghatározáson, részletei pedig gondos helyszíni bejáráson alapulnak. Ez lett a magyar térképészet ősforrása, hiszen mintegy két évszázadon keresztül - sokszoros közvetítéssel - valamennyi hazánkról készült térkép belőle táplálkozott.
dr. habil. Marjanucz László
tanszékvezető egyetemi docens (SZTE)
