A Mars kutatásának története
2001/08/28 08:00
2734 megtekintés
A cikk lejárt! Valószínű, hogy már nem aktuális információkat tartalmaz!
Juhász Csabának, a nyíregyházi Bánki Donát Műszaki Középiskola végzős diákjának egyik munkáját olvashatja az érdeklődő. A színes kis összefoglalót az elmúlt hetek eseményei (a Polar Lander sikertelen leszállása)is aktuálissá teszik.

A Mars kutatásának történeteA Mars kutatásának története

A földi megfigyelések kora:A földi megfigyelések kora:

Galileo Galilei volt a legelső azoknak a sorában, akik teleszkóp segítségével figyelték meg a Mars bolygót. 1610. december 30-án barátjának, Benedetto Castellinek a következőket írta:”Úgy hiszem, sikerült észlelnem a Mars fázisait. A bolygó képe nem tetszett teljesen körszerűnek előttem.” Galileo Galilei volt a legelső azoknak a sorában, akik teleszkóp segítségével figyelték meg a Mars bolygót. 1610. december 30-án barátjának, Benedetto Castellinek a következőket írta:”Úgy hiszem, sikerült észlelnem a Mars fázisait. A bolygó képe nem tetszett teljesen körszerűnek előttem.”
Galilei távcsöve csupán egyetlen tagból álló tárgylencsével rendelkezett, s ennek is kicsiny volt az átmérője. Nagyítása 32-szeres volt.
Galilei távcsöve csupán egyetlen tagból álló tárgylencsével rendelkezett, s ennek is kicsiny volt az átmérője. Nagyítása 32-szeres volt. Francesco Fontana egy halvány foltot fedezett fel a Marson, majd 1644. december 14-én Daniello Bartoli két további foltot látott. Francesco Fontana egy halvány foltot fedezett fel a Marson, majd 1644. december 14-én Daniello Bartoli két további foltot látott.


Kiszáradt folyómederhez hasonló
domborzati képződmények
Kiszáradt folyómederhez hasonló
domborzati képződmények

A következő „mars-megfigyelők” Giovanni Battista Riccioli, Johannes Hevelius és Christian Huygens voltak. Huygens készítette a történelem folyamán az első rajzot a Marsról (1659). A következő „mars-megfigyelők” Giovanni Battista Riccioli, Johannes Hevelius és Christian Huygens voltak. Huygens készítette a történelem folyamán az első rajzot a Marsról (1659). Domenico Cassini hatalmas méretű teleszkópjával szintén észlelte azt a képződményt, amelyet Huygens rajza ábrázolt, a Syrtis Majort. Domenico Cassini hatalmas méretű teleszkópjával szintén észlelte azt a képződményt, amelyet Huygens rajza ábrázolt, a Syrtis Majort. Ezekben az időkben, Angliában elsősorban Robert Hooke és John Flamsteed foglalkozott, marskutatással. Hooke fedezte fel azokat a sötét képződményeket, amelyeket ma Sinus Meridiani néven foglalunk össze. Ezekben az időkben, Angliában elsősorban Robert Hooke és John Flamsteed foglalkozott, marskutatással. Hooke fedezte fel azokat a sötét képződményeket, amelyeket ma Sinus Meridiani néven foglalunk össze. Ezek az idők a teleszkopikus csillagászat hőskorának tekinthetők, hiszen az 1700-as években két nagyszerű találmány született, amely igen jelentős mértékben segített a marskutatásban.Ezek az idők a teleszkopikus csillagászat hőskorának tekinthetők, hiszen az 1700-as években két nagyszerű találmány született, amely igen jelentős mértékben segített a marskutatásban. Az egyik az akromatikus lencse feltalálása volt, amely John Dollond nevéhez fűződik (1758). Az egyik az akromatikus lencse feltalálása volt, amely John Dollond nevéhez fűződik (1758). A másik nagy találmány pedig a tükrösteleszkóp volt, amelynek legelső példányát Sir Isiaac Newton alkotta meg.A másik nagy találmány pedig a tükrösteleszkóp volt, amelynek legelső példányát Sir Isiaac Newton alkotta meg. A XVIII. században is számos fontos felfedezés született. A párizsi obszervatóriumban Maraldi ismerte fel azt a tényt, hogy a Mars forgásideje 24 óra 39 perc. A XVIII. században is számos fontos felfedezés született. A párizsi obszervatóriumban Maraldi ismerte fel azt a tényt, hogy a Mars forgásideje 24 óra 39 perc. 1777-től kezdve Herschel saját kezűleg épített hatalmas méretű teleszkópját alkalmazta a marskutatásában. Ő fedezte fel, hogy a bolygó poláris sapkáinak kiterjedése az ottani évszakoknak megfelelően változik. Úgyszintén Herschelnek köszönhetjük a Mars látszólagos átmérőjére vonatkozó első értéket. Továbbá azt is, hogy a bolygó körül legalább egy hold is kering.1777-től kezdve Herschel saját kezűleg épített hatalmas méretű teleszkópját alkalmazta a marskutatásában. Ő fedezte fel, hogy a bolygó poláris sapkáinak kiterjedése az ottani évszakoknak megfelelően változik. Úgyszintén Herschelnek köszönhetjük a Mars látszólagos átmérőjére vonatkozó első értéket. Továbbá azt is, hogy a bolygó körül legalább egy hold is kering. A következő nagy marskutató Johannes Hieronymus Schröter volt. 1785-től egészen 1803-ig foglalkozott a bolygó teleszkópos tanulmányozásával, s kiváló minőségű rajzokat készített. Ezek a rajzok annyira finomak és részletesek, hogy még ma is használhatóak.A következő nagy marskutató Johannes Hieronymus Schröter volt. 1785-től egészen 1803-ig foglalkozott a bolygó teleszkópos tanulmányozásával, s kiváló minőségű rajzokat készített. Ezek a rajzok annyira finomak és részletesek, hogy még ma is használhatóak.



Olympus Monsa, a Mars legnagyobb hegye

Aztán az 1800-as években a Dolland által feltalált akromatikus lencsék már szélesebb körben is elterjedtek. Aztán az 1800-as években a Dolland által feltalált akromatikus lencsék már szélesebb körben is elterjedtek. Arago 1811-ben kezdte meg észlelését és nem kevesebb, mint 36 éven át foglalkozott a Mars bolygóval. Meghatározta az égitest átmérőjét és lapultságának mértékét. Arago 1811-ben kezdte meg észlelését és nem kevesebb, mint 36 éven át foglalkozott a Mars bolygóval. Meghatározta az égitest átmérőjét és lapultságának mértékét. A legnagyobb érdem Wilhelm Beeré és Johann Heinrich von Madleré, akik a marskutatás és -marsrajz- megteremtői voltak. 1840-ben publikálták az első olyan marstérképet, amelyen a hosszúsági és szélességi köröket is feltüntették. Ez a térkép a legtöbb olyan jelentősebb marsbeli képződményt tartalmazta már, amelyet napjainkban is ismerünk. Közöttük vonalszerű alakzatok is előfordultak, amelyeket később csatornáknak neveztek.A legnagyobb érdem Wilhelm Beeré és Johann Heinrich von Madleré, akik a marskutatás és -marsrajz- megteremtői voltak. 1840-ben publikálták az első olyan marstérképet, amelyen a hosszúsági és szélességi köröket is feltüntették. Ez a térkép a legtöbb olyan jelentősebb marsbeli képződményt tartalmazta már, amelyet napjainkban is ismerünk. Közöttük vonalszerű alakzatok is előfordultak, amelyeket később csatornáknak neveztek.

EEbben az időben a Vörös Bolygó kutatása óriási lendülettel folytatódott.bben az időben a Vörös Bolygó kutatása óriási lendülettel folytatódott.

  • 1858: Sechi megkezdte a marsfelszín elszíneződéseinek vizsgálatát;1858: Sechi megkezdte a marsfelszín elszíneződéseinek vizsgálatát;
  • 1862: Lassel és Rosse elsőrendű rajzokat készített a bolygóról, egy 120 cm és egy 200 cm átmérőjű tükrösteleszkóp-óriással;1862: Lassel és Rosse elsőrendű rajzokat készített a bolygóról, egy 120 cm és egy 200 cm átmérőjű tükrösteleszkóp-óriással;
  • 1863: Rutherfurd, Huggins és Vogel felfedezték a Fraunhofer-féle színképvonalakat a Mars spektrumában;1863: Rutherfurd, Huggins és Vogel felfedezték a Fraunhofer-féle színképvonalakat a Mars spektrumában;
  • 1864: Kaiser egy új marstérképet készített, még ugyanebben az évben Dawes kb. 10 vonalas képződményt fedezett fel a Mars felszínén;1864: Kaiser egy új marstérképet készített, még ugyanebben az évben Dawes kb. 10 vonalas képződményt fedezett fel a Mars felszínén;
  • 1867: von Zöllner Seidel és Schmidt meghatározták, milyen az égitest felszínének fényvisszaverő-képessége (albedója). Eredményeik szerint:1867: von Zöllner Seidel és Schmidt meghatározták, milyen az égitest felszínének fényvisszaverő-képessége (albedója). Eredményeik szerint:

    • aa Mars albedója 0,267, Mars albedója 0,267,
    • a Holdé 0,174,a Holdé 0,174,
    • a Szaturnuszé 0,498,a Szaturnuszé 0,498,
    • a Jupiteré 0,624,a Jupiteré 0,624,
    • a homoké 0,237 (tehát nagyon közel áll a Marséhoz!), és végül a homoké 0,237 (tehát nagyon közel áll a Marséhoz!), és végül
    • a fehér papíré 0,a fehér papíré 0,700.700.
  • 1869: Proctor egy új marstérképet publikált, elsősorban saját és Dawes megfigyelései alapján. A bolygón látható képződményeket kortársairól és a korábbi idők nagy marskutató csillagászairól nevezte el. Ezt a nevezékrendszert egészen 1888-ig alkalmazták.1869: Proctor egy új marstérképet publikált, elsősorban saját és Dawes megfigyelései alapján. A bolygón látható képződményeket kortársairól és a korábbi idők nagy marskutató csillagászairól nevezte el. Ezt a nevezékrendszert egészen 1888-ig alkalmazták.


A marsszondák kora
A marsszondák kora::

A Mars felszínéről új ismeretekre tehettünk szert, hiszen számos “közelről” készített fénykép van ma már birtokunkban a különböző automatikus űrhajók kameráinak és képtovábbító berendezéseinek köszönhetően. A Mars felszínéről új ismeretekre tehettünk szert, hiszen számos “közelről” készített fénykép van ma már birtokunkban a különböző automatikus űrhajók kameráinak és képtovábbító berendezéseinek köszönhetően. Az első marsszondát Szovjetunióból bocsátották fel 1962. november 1-én. Ez a Marsz-1 jelzésű űrhajó 1963. június 19-én elhaladt ugyan a bolygó közvetlen közelében, de mérési eredményeket sajnos nem közvetített. Az első marsszondát Szovjetunióból bocsátották fel 1962. november 1-én. Ez a Marsz-1 jelzésű űrhajó 1963. június 19-én elhaladt ugyan a bolygó közvetlen közelében, de mérési eredményeket sajnos nem közvetített. A Zond-2 jelzésű, szintén szovjet űrhajót 1964. november 30-án indították útjára. 1965. augusztus 6-án 1500 km-nyi távolságban száguldott el a Mars felszínétől. A rádiókapcsolat 1965 áprilisában szűnt meg. A Zond-2 jelzésű, szintén szovjet űrhajót 1964. november 30-án indították útjára. 1965. augusztus 6-án 1500 km-nyi távolságban száguldott el a Mars felszínétől. A rádiókapcsolat 1965 áprilisában szűnt meg. A két említett űrszonda útja nem volt sikertelen, hiszen a rádiókapcsolat megszűnéséig nagyszámú adatot közöltek a bolygóközi térség fizikájáról. A két említett űrszonda útja nem volt sikertelen, hiszen a rádiókapcsolat megszűnéséig nagyszámú adatot közöltek a bolygóközi térség fizikájáról. A Mariner-4 űrszonda 1965. július 14-én két és fél hónapos út után 9789 km távolságban elszáguldott a Mars mellett. Kevesebb, mint fél óra leforgása alatt a Mariner-4 kamerái 22 felvételt készítettek a bolygóról. Sajnos az utolsó 7 kép nem sikerült a teljes éjszakai sötétség miatt, de a többi képek értékelhetőek voltak és a marskutatás történetében valóban fordulópontot jelentettek. A képek legtöbbje gyűrűs képződményeket mutatott, de kifejtették, hogy a 11. felvétel tarthat számot nagy érdeklődésre, minthogy ez egyike korunk legjelentősebb tudományos fényképfelvételeinek. A Mariner-4 képei alapján az a vélemény alakult ki, hogy a Mars sokkal erőteljesebben hasonlít a Holdra, mint a Földre.A Mariner-4 űrszonda 1965. július 14-én két és fél hónapos út után 9789 km távolságban elszáguldott a Mars mellett. Kevesebb, mint fél óra leforgása alatt a Mariner-4 kamerái 22 felvételt készítettek a bolygóról. Sajnos az utolsó 7 kép nem sikerült a teljes éjszakai sötétség miatt, de a többi képek értékelhetőek voltak és a marskutatás történetében valóban fordulópontot jelentettek. A képek legtöbbje gyűrűs képződményeket mutatott, de kifejtették, hogy a 11. felvétel tarthat számot nagy érdeklődésre, minthogy ez egyike korunk legjelentősebb tudományos fényképfelvételeinek. A Mariner-4 képei alapján az a vélemény alakult ki, hogy a Mars sokkal erőteljesebben hasonlít a Holdra, mint a Földre.


Az első, a Marsot meglátogató
űrszonda, a MARINER-4 felvétele

A Mariner-6 és -7 útja csakhamar elhomályosította a Mariner-4 kísérletet, hiszen a Mariner-6 74, a Mariner-7 pedig 126 teljes fényképet sugárzott vissza a Földre. A Mariner-6 útját úgy választották meg, hogy a Juventae Fons és Oxia Palus oázisokat is fényképezhesse. A Mariner-7 pedig 469 000 km-nyire volt a bolygótól, amikor a felvételeket készítette. A Mariner-7 által készített felvételek egy olyan különleges területet is kimutattak, amelyen gyűrűshegyek egyáltalán nincsenek, de annál több a rendszertelenül elhelyezkedő rövidebb-hosszabb gerinc. A Mariner-6 és -7 útja csakhamar elhomályosította a Mariner-4 kísérletet, hiszen a Mariner-6 74, a Mariner-7 pedig 126 teljes fényképet sugárzott vissza a Földre. A Mariner-6 útját úgy választották meg, hogy a Juventae Fons és Oxia Palus oázisokat is fényképezhesse. A Mariner-7 pedig 469 000 km-nyire volt a bolygótól, amikor a felvételeket készítette. A Mariner-7 által készített felvételek egy olyan különleges területet is kimutattak, amelyen gyűrűshegyek egyáltalán nincsenek, de annál több a rendszertelenül elhelyezkedő rövidebb-hosszabb gerinc. A Mariner-4 a felszínnek csupán 1 százalékát, a Mariner-6 és -7 további 20 százalékát fényképezte le. A Mariner-4 a felszínnek csupán 1 százalékát, a Mariner-6 és -7 további 20 százalékát fényképezte le. 1971. május 8-án bocsátották fel az amerikai Mariner-8 űrlaboratóriumot, amely a Mariner-9 párja lett volna. A rakéta műszaki hibája miatt azonban a Mariner-8 nem állt rá a kívánt pályára, hanem az Atlanti-óceánba zuhant és megsemmisült.1971. május 8-án bocsátották fel az amerikai Mariner-8 űrlaboratóriumot, amely a Mariner-9 párja lett volna. A rakéta műszaki hibája miatt azonban a Mariner-8 nem állt rá a kívánt pályára, hanem az Atlanti-óceánba zuhant és megsemmisült.

Az, hogy a Marsról ma már olyan elsőrendű térképeink vannak -ideértve a felszín geológia térképeit is-, amelyek a legjobb holdtérképekkel is felveszik a versenyt, elsősorban a Mariner-9 űrhajó által szolgáltatott fényképfelvételeknek köszönhető. A Mariner-9 útja az űrhajózás eddigi történetének egyik legnagyobb diadala volt. Ez az automatikus űrlaboratórium feltárta előttünk a maga teljes valóságában az idegenszerű és távoli világot, amely évszázadok óta foglalkoztatta az emberiség képzeletét. A Mariner-9 1972 májusáig mintegy 7000, október 27-ig, a fényképezési program befejezéséig pedig összesen 7273 felvételt készített, és ezeknek a képeknek köszönhetően újabb 70 százalékot ismertünk meg a bolygó felszínéből. A Mariner-9 képei is kimutattak kisebb hegyláncokat, így azok az előző állítások, hogy nincsenek, nem fogadhatóak el. A Mars holdjairól először a Mariner-9 készített jó, közeli felvételeket. Ezek a holdak a Phobos és a Deimos, melyek nagyságáról úgy szerezhetünk szemléletes képet, ha valamely jól ismert födi képződménnyel, hasonlítjuk őket össze, pl.: a Balatonnal. A Phobos és a Deimos felszíne erősen kráterezett és egy gerincet is sikerült felfedezni, melyet Keplerről neveztek el, így sikerült elkészíteni a Phobos részletes térképét is.Az, hogy a Marsról ma már olyan elsőrendű térképeink vannak -ideértve a felszín geológia térképeit is-, amelyek a legjobb holdtérképekkel is felveszik a versenyt, elsősorban a Mariner-9 űrhajó által szolgáltatott fényképfelvételeknek köszönhető. A Mariner-9 útja az űrhajózás eddigi történetének egyik legnagyobb diadala volt. Ez az automatikus űrlaboratórium feltárta előttünk a maga teljes valóságában az idegenszerű és távoli világot, amely évszázadok óta foglalkoztatta az emberiség képzeletét. A Mariner-9 1972 májusáig mintegy 7000, október 27-ig, a fényképezési program befejezéséig pedig összesen 7273 felvételt készített, és ezeknek a képeknek köszönhetően újabb 70 százalékot ismertünk meg a bolygó felszínéből. A Mariner-9 képei is kimutattak kisebb hegyláncokat, így azok az előző állítások, hogy nincsenek, nem fogadhatóak el. A Mars holdjairól először a Mariner-9 készített jó, közeli felvételeket. Ezek a holdak a Phobos és a Deimos, melyek nagyságáról úgy szerezhetünk szemléletes képet, ha valamely jól ismert födi képződménnyel, hasonlítjuk őket össze, pl.: a Balatonnal. A Phobos és a Deimos felszíne erősen kráterezett és egy gerincet is sikerült felfedezni, melyet Keplerről neveztek el, így sikerült elkészíteni a Phobos részletes térképét is.

A Mars holdjai:
PHOBOS DEMIOS

A Mars körüli térség vizsgálata során a Mariner-9 a bolygótól mintegy 40 000 km távolságig kiterjedő hidrogénfelhőt is felfedezett. A Mars körüli térség vizsgálata során a Mariner-9 a bolygótól mintegy 40 000 km távolságig kiterjedő hidrogénfelhőt is felfedezett. Az összes eddigi marsűrhajó közül kétségkívül az 1971 májusában felbocsátott két szovjet laboratóriumnak, a Marsz-2-nek és -3-nak jutott a legérdekesebb szerep. Mindkettőt olyan berendezéssel látták el, amely leereszkedett a bolygó felszínére, miközben a két anyaűrhajó a Mars körül záródó pályára állt és a Mariner-9-cel együtt a bolygó mesterséges holdjává vált.Az összes eddigi marsűrhajó közül kétségkívül az 1971 májusában felbocsátott két szovjet laboratóriumnak, a Marsz-2-nek és -3-nak jutott a legérdekesebb szerep. Mindkettőt olyan berendezéssel látták el, amely leereszkedett a bolygó felszínére, miközben a két anyaűrhajó a Mars körül záródó pályára állt és a Mariner-9-cel együtt a bolygó mesterséges holdjává vált. A Marsz-2 és a Marsz-3 egyaránt 4650 kg tömegű volt. A közép-ázsiai kilövőállomástól a Marsig a két űrhajó nagyszámú mérést hajtott végre a világűrben: vizsgálta a Napból érkező elektromágneses és részecskesugárzást, a bolygóközi mágneses tér szerkezetét, a kozmikus sugárzást és természetesen magát a Marsot is. Mint általában minden kozmikus űrhajót, úgy a Marsz-2 és Marsz-3 űrszondákat is automatikus optikai orientációs rendszer irányította a világűrben. Az elsőt és a másodikat hagyományos módon a földi megfigyelőállomás utasítására irányították, a harmadikat az űrhajózás történetében első ízben - a földi irányítás teljes mellőzésével bonyolították le. A Marsz-2 és a Marsz-3 egyaránt 4650 kg tömegű volt. A közép-ázsiai kilövőállomástól a Marsig a két űrhajó nagyszámú mérést hajtott végre a világűrben: vizsgálta a Napból érkező elektromágneses és részecskesugárzást, a bolygóközi mágneses tér szerkezetét, a kozmikus sugárzást és természetesen magát a Marsot is. Mint általában minden kozmikus űrhajót, úgy a Marsz-2 és Marsz-3 űrszondákat is automatikus optikai orientációs rendszer irányította a világűrben. Az elsőt és a másodikat hagyományos módon a földi megfigyelőállomás utasítására irányították, a harmadikat az űrhajózás történetében első ízben - a földi irányítás teljes mellőzésével bonyolították le. Az űrhajó saját orientációs rendszere és fedélzeti számítógépe adta meg az adatokat és a pályakorrekció önműködően megtörtént.Az űrhajó saját orientációs rendszere és fedélzeti számítógépe adta meg az adatokat és a pályakorrekció önműködően megtörtént.

A bolygó közelébe érve mind a Marsz-2-ről, mind pedig társáról levált a leszállóegység, amelynek saját rakétahajtóműve volt. A Marsz-2-ről a leszállóegység 1971. november 17-én indult, és csakhamar el is érte az égitest felszínét, de jelzéseket ismeretlen okok miatt nem közvetített többé. A Marsz-3-ról a leszállóegység december 2-án vált le. A Marsz-3, amikor a bolygó légkörét elérte, sebessége kb. 6 km volt másodpercenként. Végül, a felszíntől alig 20-30 méternyire, a rádióradar magasságmérő jelzése bekapcsolt egy fékező rakétát. Ennek hatására minimális sebességgel érte el a talajt, hogy semmiféle műszere ne menjen tönkre. Másfél perccel a talajra való megérkezés után már működni kezdtek a jelzések, melyek rövidesen megszakadtak. Ennek oka valószínűleg az volt, hogy a szél könnyen belekapaszkodott az ejtőernyőkbe és az egész berendezést nekilódította egy kemény sziklának, vagy pedig a leszállóegységet homokkal fújta be és eltemette. A mérési eredményeket rögtön azok beérkezése után feldolgozták az űrhajók, melyek legfőképpen a marsfelszín hőmérsékletmérésére szolgáltak. A bolygó közelébe érve mind a Marsz-2-ről, mind pedig társáról levált a leszállóegység, amelynek saját rakétahajtóműve volt. A Marsz-2-ről a leszállóegység 1971. november 17-én indult, és csakhamar el is érte az égitest felszínét, de jelzéseket ismeretlen okok miatt nem közvetített többé. A Marsz-3-ról a leszállóegység december 2-án vált le. A Marsz-3, amikor a bolygó légkörét elérte, sebessége kb. 6 km volt másodpercenként. Végül, a felszíntől alig 20-30 méternyire, a rádióradar magasságmérő jelzése bekapcsolt egy fékező rakétát. Ennek hatására minimális sebességgel érte el a talajt, hogy semmiféle műszere ne menjen tönkre. Másfél perccel a talajra való megérkezés után már működni kezdtek a jelzések, melyek rövidesen megszakadtak. Ennek oka valószínűleg az volt, hogy a szél könnyen belekapaszkodott az ejtőernyőkbe és az egész berendezést nekilódította egy kemény sziklának, vagy pedig a leszállóegységet homokkal fújta be és eltemette. A mérési eredményeket rögtön azok beérkezése után feldolgozták az űrhajók, melyek legfőképpen a marsfelszín hőmérsékletmérésére szolgáltak.

A két szovjet marsszonda hőmérsékleti mérései szerint a bolygó felszíne az est leszálltával nagyon gyors ütemben hűl le. Mind a két szovjet marsszondában elhelyeztek egy-egy miniatürizált műszert is, amely a bolygó termális rádiósugárzását mérte. Így a talaj legfelső rétegének sűrűségéből kapták, hogy a felszínt száraz, porszerű és homokos anyag borítja. A két szovjet marsszonda hőmérsékleti mérései szerint a bolygó felszíne az est leszálltával nagyon gyors ütemben hűl le. Mind a két szovjet marsszondában elhelyeztek egy-egy miniatürizált műszert is, amely a bolygó termális rádiósugárzását mérte. Így a talaj legfelső rétegének sűrűségéből kapták, hogy a felszínt száraz, porszerű és homokos anyag borítja. A marsbeli légnyomás mérésére a harmadik szovjet űrhajó egy fotométert is magával vitt, amely a légkör széndioxid-tartalmát mérte. A nagy homokvihar rendkívül megnehezítette a fényképezést, de a Marsz-2-nek mégis sikerült egy felvételt készítenie a kavargó porfátylon keresztül. Ezt a képet olyan szovjet geológusok értékelték ki, akik a légi felvételek alapján végzett földtani kutatás szakemberei. A marsbeli légnyomás mérésére a harmadik szovjet űrhajó egy fotométert is magával vitt, amely a légkör széndioxid-tartalmát mérte. A nagy homokvihar rendkívül megnehezítette a fényképezést, de a Marsz-2-nek mégis sikerült egy felvételt készítenie a kavargó porfátylon keresztül. Ezt a képet olyan szovjet geológusok értékelték ki, akik a légi felvételek alapján végzett földtani kutatás szakemberei. A Szovjetunió és az Egyesült Államok között még a Marsz típusú űrhajók és a Mariner-9 időszakában megállapodás jött létre, hogy a kapott adatokat kicserélik egymással. Ez annál is inkább hasznosnak bizonyult, hiszen a szovjet és az amerikai kísérletek eltérő célkitűzésűek voltak. A Mariner-9 legfontosabb feladataként a bolygó fényképezését írták elő. A Marsz-2 és -3 műszerei egészen 1972 augusztusáig működtek és szolgáltatták a további adatokat a bolygóról. Végül említést érdemel, hogy az űrhajók a bolygótól 200 000 km-re egy elektronokból álló felhőrendszert fedeztek fel. A Szovjetunió és az Egyesült Államok között még a Marsz típusú űrhajók és a Mariner-9 időszakában megállapodás jött létre, hogy a kapott adatokat kicserélik egymással. Ez annál is inkább hasznosnak bizonyult, hiszen a szovjet és az amerikai kísérletek eltérő célkitűzésűek voltak. A Mariner-9 legfontosabb feladataként a bolygó fényképezését írták elő. A Marsz-2 és -3 műszerei egészen 1972 augusztusáig működtek és szolgáltatták a további adatokat a bolygóról. Végül említést érdemel, hogy az űrhajók a bolygótól 200 000 km-re egy elektronokból álló felhőrendszert fedeztek fel. Az 1973. július 21-én indított szovjet Marsz-4 űrállomást július 25-én követte a Marsz-5, augusztus 5-én a Marsz-6 és végül augusztus 9-én a Marsz-7. A Marsz-6 és -7 francia műszereket is vitt magával, amelyek a Nap méteres hullámhosszúságú elektromágneses sugárzásán a szoláris plazmaáramlást (napszelet), valamint a kozmikus sugárzást vizsgálták. Az 1973. július 21-én indított szovjet Marsz-4 űrállomást július 25-én követte a Marsz-5, augusztus 5-én a Marsz-6 és végül augusztus 9-én a Marsz-7. A Marsz-6 és -7 francia műszereket is vitt magával, amelyek a Nap méteres hullámhosszúságú elektromágneses sugárzásán a szoláris plazmaáramlást (napszelet), valamint a kozmikus sugárzást vizsgálták. A Marsz-4 fékezőegysége nem kapcsolódott be, ezért az űrállomás mintegy 2200 km távolságban haladt el a bolygó mellett. A Marsz-4 fékezőegysége nem kapcsolódott be, ezért az űrállomás mintegy 2200 km távolságban haladt el a bolygó mellett. Közben televíziós úton fényképeket készített és közvetített a Mars felszínéről, útja további során pedig a Marson túli térségek fizikai állapotáról nyújtott adatokat. Közben televíziós úton fényképeket készített és közvetített a Mars felszínéről, útja további során pedig a Marson túli térségek fizikai állapotáról nyújtott adatokat. A Marsz-5 1974. február 12-én pályára állt, amely a Mars körül zárult. Ettől kezdve a méréseit teljes egészében saját automatikus berendezései irányították. A Marsz-5 által készített felvételek minőségileg teljesen egyenértékűek a Mariner-9 űrszonda révén kapott fényképekkel. A Marsz-5 képek egyikén 150 km átmérőjű gyűrűshegy látható, amelynek nyugati falán egy nem túlságosan idős kráter helyezkedik el. A Marsz-5 segítségével még színes képeket is sikerült előállítani a földi irányítóközpontban. A Marsz-5 1974. február 12-én pályára állt, amely a Mars körül zárult. Ettől kezdve a méréseit teljes egészében saját automatikus berendezései irányították. A Marsz-5 által készített felvételek minőségileg teljesen egyenértékűek a Mariner-9 űrszonda révén kapott fényképekkel. A Marsz-5 képek egyikén 150 km átmérőjű gyűrűshegy látható, amelynek nyugati falán egy nem túlságosan idős kráter helyezkedik el. A Marsz-5 segítségével még színes képeket is sikerült előállítani a földi irányítóközpontban. A Marsz-6 pályája igen erőteljesen lapult pálya volt, amely azt a célt szolgálta, hogy a bolygó körüli térséget szélesebb övezetben szondázhassa. A Marsz-6 pályája igen erőteljesen lapult pálya volt, amely azt a célt szolgálta, hogy a bolygó körüli térséget szélesebb övezetben szondázhassa. A Marsz-7 jelzésű szondában ismét hiba mutatkozott a berendezések egyikében. Emiatt a fékezőrakéta nem kapcsolódott be, és a leszállóegység nem jutott el a bolygó felszínére, hanem mintegy 1300 km-re száguldott el a leszállásra kijelölt pont fölött. A Marsz-7 jelzésű szondában ismét hiba mutatkozott a berendezések egyikében. Emiatt a fékezőrakéta nem kapcsolódott be, és a leszállóegység nem jutott el a bolygó felszínére, hanem mintegy 1300 km-re száguldott el a leszállásra kijelölt pont fölött. A kísérletsorozat legeredményesebb tagja kétségkívül a Marsz-6 volt. Ez az automatikus űrlaboratórium 1974. március 12-én közelítette meg annyira a bolygót, hogy a leszállóegység elindulhasson a Marsra. A leszállóegység másodpercenkénti 5700 méteres sebességgel lépett be a bolygó légterébe. A nagy súrlódás következtében fémburkolata rendkívül erőteljesen felmelegedett. Csak ezt követően nyílt ki a nagy ejtőernyő, amely 148 másodpercen keresztül fékezte tovább a leszállóegységet mindaddig, amíg az el nem érte a bolygó szilárd felületét. Az utolsó másodpercekben megszakadt a leszállóegység és a Mars körül keringő Marsz-6 közötti rádió-összeköttetés (a Földre az adatokat a Marsz-6 közbeiktatásával továbbították). A kísérletsorozat legeredményesebb tagja kétségkívül a Marsz-6 volt. Ez az automatikus űrlaboratórium 1974. március 12-én közelítette meg annyira a bolygót, hogy a leszállóegység elindulhasson a Marsra. A leszállóegység másodpercenkénti 5700 méteres sebességgel lépett be a bolygó légterébe. A nagy súrlódás következtében fémburkolata rendkívül erőteljesen felmelegedett. Csak ezt követően nyílt ki a nagy ejtőernyő, amely 148 másodpercen keresztül fékezte tovább a leszállóegységet mindaddig, amíg az el nem érte a bolygó szilárd felületét. Az utolsó másodpercekben megszakadt a leszállóegység és a Mars körül keringő Marsz-6 közötti rádió-összeköttetés (a Földre az adatokat a Marsz-6 közbeiktatásával továbbították). Amíg a leszállóegység el nem érte a bolygó felszínét, addig a Mars légkörében végzett méréseket, mégpedig a hőmérsékletet, a kémiai összetételt és a nyomást, valamint a páratartalom-méréseket. Amíg a leszállóegység el nem érte a bolygó felszínét, addig a Mars légkörében végzett méréseket, mégpedig a hőmérsékletet, a kémiai összetételt és a nyomást, valamint a páratartalom-méréseket. A floridai Cape Canaveralról 1975. augusztus 20-án indították a Viking-1 jelzésű marskutató laboratóriumot, amelyet körülbelül 10 nappal később követett a Viking-2. A Viking-1 1976. június 19-én állt a Mars körül záródó pályára és az űrhajó leszálló egysége július 7-én ereszkedett le a bolygó felszínére. A Viking-2 1976 augusztusában állt marskörüli pályára és szintén lebocsátott egy egységet az égitest felszínére. A floridai Cape Canaveralról 1975. augusztus 20-án indították a Viking-1 jelzésű marskutató laboratóriumot, amelyet körülbelül 10 nappal később követett a Viking-2. A Viking-1 1976. június 19-én állt a Mars körül záródó pályára és az űrhajó leszálló egysége július 7-én ereszkedett le a bolygó felszínére. A Viking-2 1976 augusztusában állt marskörüli pályára és szintén lebocsátott egy egységet az égitest felszínére. A Mars körül záródó pálya mindkét esetben erősen elnyúlt ellipszis, amelynek a bolygótól legtávolabbi pontja 32 560 km-re, legközelebbi pontja pedig 1500 km-re van a felszíntől. A Viking-1 és -2 számára egy-egy javasolt, s további egy-egy tartaléknak tekinthető leszállási helyet jelöltek ki. A Mars körül záródó pálya mindkét esetben erősen elnyúlt ellipszis, amelynek a bolygótól legtávolabbi pontja 32 560 km-re, legközelebbi pontja pedig 1500 km-re van a felszíntől. A Viking-1 és -2 számára egy-egy javasolt, s további egy-egy tartaléknak tekinthető leszállási helyet jelöltek ki.

űEzek a következők:űEzek a következők:

ŰrhajóŰrhajó

  • Javasolt helyJavasolt hely
  • Tartalék helyTartalék hely

Viking - 1Viking - 1

  • 19,5 fok É, 34 fok (Chrysé)19,5 fok É, 34 fok (Chrysé)
  • 20,5 fok É, 252 fok (Tritanis Lacus)20,5 fok É, 252 fok (Tritanis Lacus)

Viking -2Viking -2

  • 44,3 fok É, 10 fok (Cydonia)44,3 fok É, 10 fok (Cydonia)
  • 44,2 fok É, 110 fok (Alba)44,2 fok É, 110 fok (Alba)

A leszállóegység indítását automatikus berendezések végzik -tehát nem földi parancsra történik -akárcsak a szovjet Marsz-típusú szondák esetében is. (A földi utasítás ugyanis a nagy távolság miatt csak 40 perc késéssel érkezne meg). A leszállóegységek indítása előtt a kiválasztott területeket 10-15 napon át vizsgálják. A legkisebb Mars-űrlaboratórium távolság esetén a televíziós kamerák 50 méteres felbontást képesek elérni, tehát a leszállásra kijelölt helyeket igen nagy pontossággal lehet tanulmányozni.A leszállóegység indítását automatikus berendezések végzik -tehát nem földi parancsra történik -akárcsak a szovjet Marsz-típusú szondák esetében is. (A földi utasítás ugyanis a nagy távolság miatt csak 40 perc késéssel érkezne meg). A leszállóegységek indítása előtt a kiválasztott területeket 10-15 napon át vizsgálják. A legkisebb Mars-űrlaboratórium távolság esetén a televíziós kamerák 50 méteres felbontást képesek elérni, tehát a leszállásra kijelölt helyeket igen nagy pontossággal lehet tanulmányozni.


A VIKING - űrszondák leszállóhelyeinek
környékét por és kőtörmelék fedi

A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.

Linkek:

Marsi képtár egy ifjúsági magazinbanMarsi képtár egy ifjúsági magazinban

környékét por és kőtörmelék fedi

A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.

Linkek:

Marsi képtár egy ifjúsági magazinbanMarsi képtár egy ifjúsági magazinban

A VIKING - űrszondák leszállóhelyeinek
környékét por és kőtörmelék fedi

A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.

Linkek:

Marsi képtár egy ifjúsági magazinbanMarsi képtár egy ifjúsági magazinban

környékét por és kőtörmelék fedi

A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.

Linkek:

Marsi képtár egy ifjúsági magazinbanMarsi képtár egy ifjúsági magazinban

Az első, a Marsot meglátogató
űrszonda, a MARINER-4 felvétele

A Mariner-6 és -7 útja csakhamar elhomályosította a Mariner-4 kísérletet, hiszen a Mariner-6 74, a Mariner-7 pedig 126 teljes fényképet sugárzott vissza a Földre. A Mariner-6 útját úgy választották meg, hogy a Juventae Fons és Oxia Palus oázisokat is fényképezhesse. A Mariner-7 pedig 469 000 km-nyire volt a bolygótól, amikor a felvételeket készítette. A Mariner-7 által készített felvételek egy olyan különleges területet is kimutattak, amelyen gyűrűshegyek egyáltalán nincsenek, de annál több a rendszertelenül elhelyezkedő rövidebb-hosszabb gerinc. A Mariner-6 és -7 útja csakhamar elhomályosította a Mariner-4 kísérletet, hiszen a Mariner-6 74, a Mariner-7 pedig 126 teljes fényképet sugárzott vissza a Földre. A Mariner-6 útját úgy választották meg, hogy a Juventae Fons és Oxia Palus oázisokat is fényképezhesse. A Mariner-7 pedig 469 000 km-nyire volt a bolygótól, amikor a felvételeket készítette. A Mariner-7 által készített felvételek egy olyan különleges területet is kimutattak, amelyen gyűrűshegyek egyáltalán nincsenek, de annál több a rendszertelenül elhelyezkedő rövidebb-hosszabb gerinc. A Mariner-4 a felszínnek csupán 1 százalékát, a Mariner-6 és -7 további 20 százalékát fényképezte le. A Mariner-4 a felszínnek csupán 1 százalékát, a Mariner-6 és -7 további 20 százalékát fényképezte le. 1971. május 8-án bocsátották fel az amerikai Mariner-8 űrlaboratóriumot, amely a Mariner-9 párja lett volna. A rakéta műszaki hibája miatt azonban a Mariner-8 nem állt rá a kívánt pályára, hanem az Atlanti-óceánba zuhant és megsemmisült.1971. május 8-án bocsátották fel az amerikai Mariner-8 űrlaboratóriumot, amely a Mariner-9 párja lett volna. A rakéta műszaki hibája miatt azonban a Mariner-8 nem állt rá a kívánt pályára, hanem az Atlanti-óceánba zuhant és megsemmisült.

Az, hogy a Marsról ma már olyan elsőrendű térképeink vannak -ideértve a felszín geológia térképeit is-, amelyek a legjobb holdtérképekkel is felveszik a versenyt, elsősorban a Mariner-9 űrhajó által szolgáltatott fényképfelvételeknek köszönhető. A Mariner-9 útja az űrhajózás eddigi történetének egyik legnagyobb diadala volt. Ez az automatikus űrlaboratórium feltárta előttünk a maga teljes valóságában az idegenszerű és távoli világot, amely évszázadok óta foglalkoztatta az emberiség képzeletét. A Mariner-9 1972 májusáig mintegy 7000, október 27-ig, a fényképezési program befejezéséig pedig összesen 7273 felvételt készített, és ezeknek a képeknek köszönhetően újabb 70 százalékot ismertünk meg a bolygó felszínéből. A Mariner-9 képei is kimutattak kisebb hegyláncokat, így azok az előző állítások, hogy nincsenek, nem fogadhatóak el. A Mars holdjairól először a Mariner-9 készített jó, közeli felvételeket. Ezek a holdak a Phobos és a Deimos, melyek nagyságáról úgy szerezhetünk szemléletes képet, ha valamely jól ismert födi képződménnyel, hasonlítjuk őket össze, pl.: a Balatonnal. A Phobos és a Deimos felszíne erősen kráterezett és egy gerincet is sikerült felfedezni, melyet Keplerről neveztek el, így sikerült elkészíteni a Phobos részletes térképét is.Az, hogy a Marsról ma már olyan elsőrendű térképeink vannak -ideértve a felszín geológia térképeit is-, amelyek a legjobb holdtérképekkel is felveszik a versenyt, elsősorban a Mariner-9 űrhajó által szolgáltatott fényképfelvételeknek köszönhető. A Mariner-9 útja az űrhajózás eddigi történetének egyik legnagyobb diadala volt. Ez az automatikus űrlaboratórium feltárta előttünk a maga teljes valóságában az idegenszerű és távoli világot, amely évszázadok óta foglalkoztatta az emberiség képzeletét. A Mariner-9 1972 májusáig mintegy 7000, október 27-ig, a fényképezési program befejezéséig pedig összesen 7273 felvételt készített, és ezeknek a képeknek köszönhetően újabb 70 százalékot ismertünk meg a bolygó felszínéből. A Mariner-9 képei is kimutattak kisebb hegyláncokat, így azok az előző állítások, hogy nincsenek, nem fogadhatóak el. A Mars holdjairól először a Mariner-9 készített jó, közeli felvételeket. Ezek a holdak a Phobos és a Deimos, melyek nagyságáról úgy szerezhetünk szemléletes képet, ha valamely jól ismert födi képződménnyel, hasonlítjuk őket össze, pl.: a Balatonnal. A Phobos és a Deimos felszíne erősen kráterezett és egy gerincet is sikerült felfedezni, melyet Keplerről neveztek el, így sikerült elkészíteni a Phobos részletes térképét is.

A Mars holdjai:
PHOBOS DEMIOS

A Mars körüli térség vizsgálata során a Mariner-9 a bolygótól mintegy 40 000 km távolságig kiterjedő hidrogénfelhőt is felfedezett. A Mars körüli térség vizsgálata során a Mariner-9 a bolygótól mintegy 40 000 km távolságig kiterjedő hidrogénfelhőt is felfedezett. Az összes eddigi marsűrhajó közül kétségkívül az 1971 májusában felbocsátott két szovjet laboratóriumnak, a Marsz-2-nek és -3-nak jutott a legérdekesebb szerep. Mindkettőt olyan berendezéssel látták el, amely leereszkedett a bolygó felszínére, miközben a két anyaűrhajó a Mars körül záródó pályára állt és a Mariner-9-cel együtt a bolygó mesterséges holdjává vált.Az összes eddigi marsűrhajó közül kétségkívül az 1971 májusában felbocsátott két szovjet laboratóriumnak, a Marsz-2-nek és -3-nak jutott a legérdekesebb szerep. Mindkettőt olyan berendezéssel látták el, amely leereszkedett a bolygó felszínére, miközben a két anyaűrhajó a Mars körül záródó pályára állt és a Mariner-9-cel együtt a bolygó mesterséges holdjává vált. A Marsz-2 és a Marsz-3 egyaránt 4650 kg tömegű volt. A közép-ázsiai kilövőállomástól a Marsig a két űrhajó nagyszámú mérést hajtott végre a világűrben: vizsgálta a Napból érkező elektromágneses és részecskesugárzást, a bolygóközi mágneses tér szerkezetét, a kozmikus sugárzást és természetesen magát a Marsot is. Mint általában minden kozmikus űrhajót, úgy a Marsz-2 és Marsz-3 űrszondákat is automatikus optikai orientációs rendszer irányította a világűrben. Az elsőt és a másodikat hagyományos módon a földi megfigyelőállomás utasítására irányították, a harmadikat az űrhajózás történetében első ízben - a földi irányítás teljes mellőzésével bonyolították le. A Marsz-2 és a Marsz-3 egyaránt 4650 kg tömegű volt. A közép-ázsiai kilövőállomástól a Marsig a két űrhajó nagyszámú mérést hajtott végre a világűrben: vizsgálta a Napból érkező elektromágneses és részecskesugárzást, a bolygóközi mágneses tér szerkezetét, a kozmikus sugárzást és természetesen magát a Marsot is. Mint általában minden kozmikus űrhajót, úgy a Marsz-2 és Marsz-3 űrszondákat is automatikus optikai orientációs rendszer irányította a világűrben. Az elsőt és a másodikat hagyományos módon a földi megfigyelőállomás utasítására irányították, a harmadikat az űrhajózás történetében első ízben - a földi irányítás teljes mellőzésével bonyolították le. Az űrhajó saját orientációs rendszere és fedélzeti számítógépe adta meg az adatokat és a pályakorrekció önműködően megtörtént.Az űrhajó saját orientációs rendszere és fedélzeti számítógépe adta meg az adatokat és a pályakorrekció önműködően megtörtént.

A bolygó közelébe érve mind a Marsz-2-ről, mind pedig társáról levált a leszállóegység, amelynek saját rakétahajtóműve volt. A Marsz-2-ről a leszállóegység 1971. november 17-én indult, és csakhamar el is érte az égitest felszínét, de jelzéseket ismeretlen okok miatt nem közvetített többé. A Marsz-3-ról a leszállóegység december 2-án vált le. A Marsz-3, amikor a bolygó légkörét elérte, sebessége kb. 6 km volt másodpercenként. Végül, a felszíntől alig 20-30 méternyire, a rádióradar magasságmérő jelzése bekapcsolt egy fékező rakétát. Ennek hatására minimális sebességgel érte el a talajt, hogy semmiféle műszere ne menjen tönkre. Másfél perccel a talajra való megérkezés után már működni kezdtek a jelzések, melyek rövidesen megszakadtak. Ennek oka valószínűleg az volt, hogy a szél könnyen belekapaszkodott az ejtőernyőkbe és az egész berendezést nekilódította egy kemény sziklának, vagy pedig a leszállóegységet homokkal fújta be és eltemette. A mérési eredményeket rögtön azok beérkezése után feldolgozták az űrhajók, melyek legfőképpen a marsfelszín hőmérsékletmérésére szolgáltak. A bolygó közelébe érve mind a Marsz-2-ről, mind pedig társáról levált a leszállóegység, amelynek saját rakétahajtóműve volt. A Marsz-2-ről a leszállóegység 1971. november 17-én indult, és csakhamar el is érte az égitest felszínét, de jelzéseket ismeretlen okok miatt nem közvetített többé. A Marsz-3-ról a leszállóegység december 2-án vált le. A Marsz-3, amikor a bolygó légkörét elérte, sebessége kb. 6 km volt másodpercenként. Végül, a felszíntől alig 20-30 méternyire, a rádióradar magasságmérő jelzése bekapcsolt egy fékező rakétát. Ennek hatására minimális sebességgel érte el a talajt, hogy semmiféle műszere ne menjen tönkre. Másfél perccel a talajra való megérkezés után már működni kezdtek a jelzések, melyek rövidesen megszakadtak. Ennek oka valószínűleg az volt, hogy a szél könnyen belekapaszkodott az ejtőernyőkbe és az egész berendezést nekilódította egy kemény sziklának, vagy pedig a leszállóegységet homokkal fújta be és eltemette. A mérési eredményeket rögtön azok beérkezése után feldolgozták az űrhajók, melyek legfőképpen a marsfelszín hőmérsékletmérésére szolgáltak.

A két szovjet marsszonda hőmérsékleti mérései szerint a bolygó felszíne az est leszálltával nagyon gyors ütemben hűl le. Mind a két szovjet marsszondában elhelyeztek egy-egy miniatürizált műszert is, amely a bolygó termális rádiósugárzását mérte. Így a talaj legfelső rétegének sűrűségéből kapták, hogy a felszínt száraz, porszerű és homokos anyag borítja. A két szovjet marsszonda hőmérsékleti mérései szerint a bolygó felszíne az est leszálltával nagyon gyors ütemben hűl le. Mind a két szovjet marsszondában elhelyeztek egy-egy miniatürizált műszert is, amely a bolygó termális rádiósugárzását mérte. Így a talaj legfelső rétegének sűrűségéből kapták, hogy a felszínt száraz, porszerű és homokos anyag borítja. A marsbeli légnyomás mérésére a harmadik szovjet űrhajó egy fotométert is magával vitt, amely a légkör széndioxid-tartalmát mérte. A nagy homokvihar rendkívül megnehezítette a fényképezést, de a Marsz-2-nek mégis sikerült egy felvételt készítenie a kavargó porfátylon keresztül. Ezt a képet olyan szovjet geológusok értékelték ki, akik a légi felvételek alapján végzett földtani kutatás szakemberei. A marsbeli légnyomás mérésére a harmadik szovjet űrhajó egy fotométert is magával vitt, amely a légkör széndioxid-tartalmát mérte. A nagy homokvihar rendkívül megnehezítette a fényképezést, de a Marsz-2-nek mégis sikerült egy felvételt készítenie a kavargó porfátylon keresztül. Ezt a képet olyan szovjet geológusok értékelték ki, akik a légi felvételek alapján végzett földtani kutatás szakemberei. A Szovjetunió és az Egyesült Államok között még a Marsz típusú űrhajók és a Mariner-9 időszakában megállapodás jött létre, hogy a kapott adatokat kicserélik egymással. Ez annál is inkább hasznosnak bizonyult, hiszen a szovjet és az amerikai kísérletek eltérő célkitűzésűek voltak. A Mariner-9 legfontosabb feladataként a bolygó fényképezését írták elő. A Marsz-2 és -3 műszerei egészen 1972 augusztusáig működtek és szolgáltatták a további adatokat a bolygóról. Végül említést érdemel, hogy az űrhajók a bolygótól 200 000 km-re egy elektronokból álló felhőrendszert fedeztek fel. A Szovjetunió és az Egyesült Államok között még a Marsz típusú űrhajók és a Mariner-9 időszakában megállapodás jött létre, hogy a kapott adatokat kicserélik egymással. Ez annál is inkább hasznosnak bizonyult, hiszen a szovjet és az amerikai kísérletek eltérő célkitűzésűek voltak. A Mariner-9 legfontosabb feladataként a bolygó fényképezését írták elő. A Marsz-2 és -3 műszerei egészen 1972 augusztusáig működtek és szolgáltatták a további adatokat a bolygóról. Végül említést érdemel, hogy az űrhajók a bolygótól 200 000 km-re egy elektronokból álló felhőrendszert fedeztek fel. Az 1973. július 21-én indított szovjet Marsz-4 űrállomást július 25-én követte a Marsz-5, augusztus 5-én a Marsz-6 és végül augusztus 9-én a Marsz-7. A Marsz-6 és -7 francia műszereket is vitt magával, amelyek a Nap méteres hullámhosszúságú elektromágneses sugárzásán a szoláris plazmaáramlást (napszelet), valamint a kozmikus sugárzást vizsgálták. Az 1973. július 21-én indított szovjet Marsz-4 űrállomást július 25-én követte a Marsz-5, augusztus 5-én a Marsz-6 és végül augusztus 9-én a Marsz-7. A Marsz-6 és -7 francia műszereket is vitt magával, amelyek a Nap méteres hullámhosszúságú elektromágneses sugárzásán a szoláris plazmaáramlást (napszelet), valamint a kozmikus sugárzást vizsgálták. A Marsz-4 fékezőegysége nem kapcsolódott be, ezért az űrállomás mintegy 2200 km távolságban haladt el a bolygó mellett. A Marsz-4 fékezőegysége nem kapcsolódott be, ezért az űrállomás mintegy 2200 km távolságban haladt el a bolygó mellett. Közben televíziós úton fényképeket készített és közvetített a Mars felszínéről, útja további során pedig a Marson túli térségek fizikai állapotáról nyújtott adatokat. Közben televíziós úton fényképeket készített és közvetített a Mars felszínéről, útja további során pedig a Marson túli térségek fizikai állapotáról nyújtott adatokat. A Marsz-5 1974. február 12-én pályára állt, amely a Mars körül zárult. Ettől kezdve a méréseit teljes egészében saját automatikus berendezései irányították. A Marsz-5 által készített felvételek minőségileg teljesen egyenértékűek a Mariner-9 űrszonda révén kapott fényképekkel. A Marsz-5 képek egyikén 150 km átmérőjű gyűrűshegy látható, amelynek nyugati falán egy nem túlságosan idős kráter helyezkedik el. A Marsz-5 segítségével még színes képeket is sikerült előállítani a földi irányítóközpontban. A Marsz-5 1974. február 12-én pályára állt, amely a Mars körül zárult. Ettől kezdve a méréseit teljes egészében saját automatikus berendezései irányították. A Marsz-5 által készített felvételek minőségileg teljesen egyenértékűek a Mariner-9 űrszonda révén kapott fényképekkel. A Marsz-5 képek egyikén 150 km átmérőjű gyűrűshegy látható, amelynek nyugati falán egy nem túlságosan idős kráter helyezkedik el. A Marsz-5 segítségével még színes képeket is sikerült előállítani a földi irányítóközpontban. A Marsz-6 pályája igen erőteljesen lapult pálya volt, amely azt a célt szolgálta, hogy a bolygó körüli térséget szélesebb övezetben szondázhassa. A Marsz-6 pályája igen erőteljesen lapult pálya volt, amely azt a célt szolgálta, hogy a bolygó körüli térséget szélesebb övezetben szondázhassa. A Marsz-7 jelzésű szondában ismét hiba mutatkozott a berendezések egyikében. Emiatt a fékezőrakéta nem kapcsolódott be, és a leszállóegység nem jutott el a bolygó felszínére, hanem mintegy 1300 km-re száguldott el a leszállásra kijelölt pont fölött. A Marsz-7 jelzésű szondában ismét hiba mutatkozott a berendezések egyikében. Emiatt a fékezőrakéta nem kapcsolódott be, és a leszállóegység nem jutott el a bolygó felszínére, hanem mintegy 1300 km-re száguldott el a leszállásra kijelölt pont fölött. A kísérletsorozat legeredményesebb tagja kétségkívül a Marsz-6 volt. Ez az automatikus űrlaboratórium 1974. március 12-én közelítette meg annyira a bolygót, hogy a leszállóegység elindulhasson a Marsra. A leszállóegység másodpercenkénti 5700 méteres sebességgel lépett be a bolygó légterébe. A nagy súrlódás következtében fémburkolata rendkívül erőteljesen felmelegedett. Csak ezt követően nyílt ki a nagy ejtőernyő, amely 148 másodpercen keresztül fékezte tovább a leszállóegységet mindaddig, amíg az el nem érte a bolygó szilárd felületét. Az utolsó másodpercekben megszakadt a leszállóegység és a Mars körül keringő Marsz-6 közötti rádió-összeköttetés (a Földre az adatokat a Marsz-6 közbeiktatásával továbbították). A kísérletsorozat legeredményesebb tagja kétségkívül a Marsz-6 volt. Ez az automatikus űrlaboratórium 1974. március 12-én közelítette meg annyira a bolygót, hogy a leszállóegység elindulhasson a Marsra. A leszállóegység másodpercenkénti 5700 méteres sebességgel lépett be a bolygó légterébe. A nagy súrlódás következtében fémburkolata rendkívül erőteljesen felmelegedett. Csak ezt követően nyílt ki a nagy ejtőernyő, amely 148 másodpercen keresztül fékezte tovább a leszállóegységet mindaddig, amíg az el nem érte a bolygó szilárd felületét. Az utolsó másodpercekben megszakadt a leszállóegység és a Mars körül keringő Marsz-6 közötti rádió-összeköttetés (a Földre az adatokat a Marsz-6 közbeiktatásával továbbították). Amíg a leszállóegység el nem érte a bolygó felszínét, addig a Mars légkörében végzett méréseket, mégpedig a hőmérsékletet, a kémiai összetételt és a nyomást, valamint a páratartalom-méréseket. Amíg a leszállóegység el nem érte a bolygó felszínét, addig a Mars légkörében végzett méréseket, mégpedig a hőmérsékletet, a kémiai összetételt és a nyomást, valamint a páratartalom-méréseket. A floridai Cape Canaveralról 1975. augusztus 20-án indították a Viking-1 jelzésű marskutató laboratóriumot, amelyet körülbelül 10 nappal később követett a Viking-2. A Viking-1 1976. június 19-én állt a Mars körül záródó pályára és az űrhajó leszálló egysége július 7-én ereszkedett le a bolygó felszínére. A Viking-2 1976 augusztusában állt marskörüli pályára és szintén lebocsátott egy egységet az égitest felszínére. A floridai Cape Canaveralról 1975. augusztus 20-án indították a Viking-1 jelzésű marskutató laboratóriumot, amelyet körülbelül 10 nappal később követett a Viking-2. A Viking-1 1976. június 19-én állt a Mars körül záródó pályára és az űrhajó leszálló egysége július 7-én ereszkedett le a bolygó felszínére. A Viking-2 1976 augusztusában állt marskörüli pályára és szintén lebocsátott egy egységet az égitest felszínére. A Mars körül záródó pálya mindkét esetben erősen elnyúlt ellipszis, amelynek a bolygótól legtávolabbi pontja 32 560 km-re, legközelebbi pontja pedig 1500 km-re van a felszíntől. A Viking-1 és -2 számára egy-egy javasolt, s további egy-egy tartaléknak tekinthető leszállási helyet jelöltek ki. A Mars körül záródó pálya mindkét esetben erősen elnyúlt ellipszis, amelynek a bolygótól legtávolabbi pontja 32 560 km-re, legközelebbi pontja pedig 1500 km-re van a felszíntől. A Viking-1 és -2 számára egy-egy javasolt, s további egy-egy tartaléknak tekinthető leszállási helyet jelöltek ki.

űEzek a következők:űEzek a következők:

ŰrhajóŰrhajó

  • Javasolt helyJavasolt hely
  • Tartalék helyTartalék hely

Viking - 1Viking - 1

  • 19,5 fok É, 34 fok (Chrysé)19,5 fok É, 34 fok (Chrysé)
  • 20,5 fok É, 252 fok (Tritanis Lacus)20,5 fok É, 252 fok (Tritanis Lacus)

Viking -2Viking -2

  • 44,3 fok É, 10 fok (Cydonia)44,3 fok É, 10 fok (Cydonia)
  • 44,2 fok É, 110 fok (Alba)44,2 fok É, 110 fok (Alba)

A leszállóegység indítását automatikus berendezések végzik -tehát nem földi parancsra történik -akárcsak a szovjet Marsz-típusú szondák esetében is. (A földi utasítás ugyanis a nagy távolság miatt csak 40 perc késéssel érkezne meg). A leszállóegységek indítása előtt a kiválasztott területeket 10-15 napon át vizsgálják. A legkisebb Mars-űrlaboratórium távolság esetén a televíziós kamerák 50 méteres felbontást képesek elérni, tehát a leszállásra kijelölt helyeket igen nagy pontossággal lehet tanulmányozni.A leszállóegység indítását automatikus berendezések végzik -tehát nem földi parancsra történik -akárcsak a szovjet Marsz-típusú szondák esetében is. (A földi utasítás ugyanis a nagy távolság miatt csak 40 perc késéssel érkezne meg). A leszállóegységek indítása előtt a kiválasztott területeket 10-15 napon át vizsgálják. A legkisebb Mars-űrlaboratórium távolság esetén a televíziós kamerák 50 méteres felbontást képesek elérni, tehát a leszállásra kijelölt helyeket igen nagy pontossággal lehet tanulmányozni.


A VIKING - űrszondák leszállóhelyeinek
környékét por és kőtörmelék fedi

A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.

Linkek:

Marsi képtár egy ifjúsági magazinbanMarsi képtár egy ifjúsági magazinban

környékét por és kőtörmelék fedi

A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.

Linkek:

Marsi képtár egy ifjúsági magazinbanMarsi képtár egy ifjúsági magazinban

A VIKING - űrszondák leszállóhelyeinek
környékét por és kőtörmelék fedi

A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.

Linkek:

Marsi képtár egy ifjúsági magazinbanMarsi képtár egy ifjúsági magazinban

környékét por és kőtörmelék fedi

A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.

Linkek:

Marsi képtár egy ifjúsági magazinbanMarsi képtár egy ifjúsági magazinban


Az első, a Marsot meglátogató
űrszonda, a MARINER-4 felvétele

A Mariner-6 és -7 útja csakhamar elhomályosította a Mariner-4 kísérletet, hiszen a Mariner-6 74, a Mariner-7 pedig 126 teljes fényképet sugárzott vissza a Földre. A Mariner-6 útját úgy választották meg, hogy a Juventae Fons és Oxia Palus oázisokat is fényképezhesse. A Mariner-7 pedig 469 000 km-nyire volt a bolygótól, amikor a felvételeket készítette. A Mariner-7 által készített felvételek egy olyan különleges területet is kimutattak, amelyen gyűrűshegyek egyáltalán nincsenek, de annál több a rendszertelenül elhelyezkedő rövidebb-hosszabb gerinc. A Mariner-6 és -7 útja csakhamar elhomályosította a Mariner-4 kísérletet, hiszen a Mariner-6 74, a Mariner-7 pedig 126 teljes fényképet sugárzott vissza a Földre. A Mariner-6 útját úgy választották meg, hogy a Juventae Fons és Oxia Palus oázisokat is fényképezhesse. A Mariner-7 pedig 469 000 km-nyire volt a bolygótól, amikor a felvételeket készítette. A Mariner-7 által készített felvételek egy olyan különleges területet is kimutattak, amelyen gyűrűshegyek egyáltalán nincsenek, de annál több a rendszertelenül elhelyezkedő rövidebb-hosszabb gerinc. A Mariner-4 a felszínnek csupán 1 százalékát, a Mariner-6 és -7 további 20 százalékát fényképezte le. A Mariner-4 a felszínnek csupán 1 százalékát, a Mariner-6 és -7 további 20 százalékát fényképezte le. 1971. május 8-án bocsátották fel az amerikai Mariner-8 űrlaboratóriumot, amely a Mariner-9 párja lett volna. A rakéta műszaki hibája miatt azonban a Mariner-8 nem állt rá a kívánt pályára, hanem az Atlanti-óceánba zuhant és megsemmisült.1971. május 8-án bocsátották fel az amerikai Mariner-8 űrlaboratóriumot, amely a Mariner-9 párja lett volna. A rakéta műszaki hibája miatt azonban a Mariner-8 nem állt rá a kívánt pályára, hanem az Atlanti-óceánba zuhant és megsemmisült.

Az, hogy a Marsról ma már olyan elsőrendű térképeink vannak -ideértve a felszín geológia térképeit is-, amelyek a legjobb holdtérképekkel is felveszik a versenyt, elsősorban a Mariner-9 űrhajó által szolgáltatott fényképfelvételeknek köszönhető. A Mariner-9 útja az űrhajózás eddigi történetének egyik legnagyobb diadala volt. Ez az automatikus űrlaboratórium feltárta előttünk a maga teljes valóságában az idegenszerű és távoli világot, amely évszázadok óta foglalkoztatta az emberiség képzeletét. A Mariner-9 1972 májusáig mintegy 7000, október 27-ig, a fényképezési program befejezéséig pedig összesen 7273 felvételt készített, és ezeknek a képeknek köszönhetően újabb 70 százalékot ismertünk meg a bolygó felszínéből. A Mariner-9 képei is kimutattak kisebb hegyláncokat, így azok az előző állítások, hogy nincsenek, nem fogadhatóak el. A Mars holdjairól először a Mariner-9 készített jó, közeli felvételeket. Ezek a holdak a Phobos és a Deimos, melyek nagyságáról úgy szerezhetünk szemléletes képet, ha valamely jól ismert födi képződménnyel, hasonlítjuk őket össze, pl.: a Balatonnal. A Phobos és a Deimos felszíne erősen kráterezett és egy gerincet is sikerült felfedezni, melyet Keplerről neveztek el, így sikerült elkészíteni a Phobos részletes térképét is.Az, hogy a Marsról ma már olyan elsőrendű térképeink vannak -ideértve a felszín geológia térképeit is-, amelyek a legjobb holdtérképekkel is felveszik a versenyt, elsősorban a Mariner-9 űrhajó által szolgáltatott fényképfelvételeknek köszönhető. A Mariner-9 útja az űrhajózás eddigi történetének egyik legnagyobb diadala volt. Ez az automatikus űrlaboratórium feltárta előttünk a maga teljes valóságában az idegenszerű és távoli világot, amely évszázadok óta foglalkoztatta az emberiség képzeletét. A Mariner-9 1972 májusáig mintegy 7000, október 27-ig, a fényképezési program befejezéséig pedig összesen 7273 felvételt készített, és ezeknek a képeknek köszönhetően újabb 70 százalékot ismertünk meg a bolygó felszínéből. A Mariner-9 képei is kimutattak kisebb hegyláncokat, így azok az előző állítások, hogy nincsenek, nem fogadhatóak el. A Mars holdjairól először a Mariner-9 készített jó, közeli felvételeket. Ezek a holdak a Phobos és a Deimos, melyek nagyságáról úgy szerezhetünk szemléletes képet, ha valamely jól ismert födi képződménnyel, hasonlítjuk őket össze, pl.: a Balatonnal. A Phobos és a Deimos felszíne erősen kráterezett és egy gerincet is sikerült felfedezni, melyet Keplerről neveztek el, így sikerült elkészíteni a Phobos részletes térképét is.

A Mars holdjai:
PHOBOS DEMIOS

A Mars körüli térség vizsgálata során a Mariner-9 a bolygótól mintegy 40 000 km távolságig kiterjedő hidrogénfelhőt is felfedezett. A Mars körüli térség vizsgálata során a Mariner-9 a bolygótól mintegy 40 000 km távolságig kiterjedő hidrogénfelhőt is felfedezett. Az összes eddigi marsűrhajó közül kétségkívül az 1971 májusában felbocsátott két szovjet laboratóriumnak, a Marsz-2-nek és -3-nak jutott a legérdekesebb szerep. Mindkettőt olyan berendezéssel látták el, amely leereszkedett a bolygó felszínére, miközben a két anyaűrhajó a Mars körül záródó pályára állt és a Mariner-9-cel együtt a bolygó mesterséges holdjává vált.Az összes eddigi marsűrhajó közül kétségkívül az 1971 májusában felbocsátott két szovjet laboratóriumnak, a Marsz-2-nek és -3-nak jutott a legérdekesebb szerep. Mindkettőt olyan berendezéssel látták el, amely leereszkedett a bolygó felszínére, miközben a két anyaűrhajó a Mars körül záródó pályára állt és a Mariner-9-cel együtt a bolygó mesterséges holdjává vált. A Marsz-2 és a Marsz-3 egyaránt 4650 kg tömegű volt. A közép-ázsiai kilövőállomástól a Marsig a két űrhajó nagyszámú mérést hajtott végre a világűrben: vizsgálta a Napból érkező elektromágneses és részecskesugárzást, a bolygóközi mágneses tér szerkezetét, a kozmikus sugárzást és természetesen magát a Marsot is. Mint általában minden kozmikus űrhajót, úgy a Marsz-2 és Marsz-3 űrszondákat is automatikus optikai orientációs rendszer irányította a világűrben. Az elsőt és a másodikat hagyományos módon a földi megfigyelőállomás utasítására irányították, a harmadikat az űrhajózás történetében első ízben - a földi irányítás teljes mellőzésével bonyolították le. A Marsz-2 és a Marsz-3 egyaránt 4650 kg tömegű volt. A közép-ázsiai kilövőállomástól a Marsig a két űrhajó nagyszámú mérést hajtott végre a világűrben: vizsgálta a Napból érkező elektromágneses és részecskesugárzást, a bolygóközi mágneses tér szerkezetét, a kozmikus sugárzást és természetesen magát a Marsot is. Mint általában minden kozmikus űrhajót, úgy a Marsz-2 és Marsz-3 űrszondákat is automatikus optikai orientációs rendszer irányította a világűrben. Az elsőt és a másodikat hagyományos módon a földi megfigyelőállomás utasítására irányították, a harmadikat az űrhajózás történetében első ízben - a földi irányítás teljes mellőzésével bonyolították le. Az űrhajó saját orientációs rendszere és fedélzeti számítógépe adta meg az adatokat és a pályakorrekció önműködően megtörtént.Az űrhajó saját orientációs rendszere és fedélzeti számítógépe adta meg az adatokat és a pályakorrekció önműködően megtörtént.

A bolygó közelébe érve mind a Marsz-2-ről, mind pedig társáról levált a leszállóegység, amelynek saját rakétahajtóműve volt. A Marsz-2-ről a leszállóegység 1971. november 17-én indult, és csakhamar el is érte az égitest felszínét, de jelzéseket ismeretlen okok miatt nem közvetített többé. A Marsz-3-ról a leszállóegység december 2-án vált le. A Marsz-3, amikor a bolygó légkörét elérte, sebessége kb. 6 km volt másodpercenként. Végül, a felszíntől alig 20-30 méternyire, a rádióradar magasságmérő jelzése bekapcsolt egy fékező rakétát. Ennek hatására minimális sebességgel érte el a talajt, hogy semmiféle műszere ne menjen tönkre. Másfél perccel a talajra való megérkezés után már működni kezdtek a jelzések, melyek rövidesen megszakadtak. Ennek oka valószínűleg az volt, hogy a szél könnyen belekapaszkodott az ejtőernyőkbe és az egész berendezést nekilódította egy kemény sziklának, vagy pedig a leszállóegységet homokkal fújta be és eltemette. A mérési eredményeket rögtön azok beérkezése után feldolgozták az űrhajók, melyek legfőképpen a marsfelszín hőmérsékletmérésére szolgáltak. A bolygó közelébe érve mind a Marsz-2-ről, mind pedig társáról levált a leszállóegység, amelynek saját rakétahajtóműve volt. A Marsz-2-ről a leszállóegység 1971. november 17-én indult, és csakhamar el is érte az égitest felszínét, de jelzéseket ismeretlen okok miatt nem közvetített többé. A Marsz-3-ról a leszállóegység december 2-án vált le. A Marsz-3, amikor a bolygó légkörét elérte, sebessége kb. 6 km volt másodpercenként. Végül, a felszíntől alig 20-30 méternyire, a rádióradar magasságmérő jelzése bekapcsolt egy fékező rakétát. Ennek hatására minimális sebességgel érte el a talajt, hogy semmiféle műszere ne menjen tönkre. Másfél perccel a talajra való megérkezés után már működni kezdtek a jelzések, melyek rövidesen megszakadtak. Ennek oka valószínűleg az volt, hogy a szél könnyen belekapaszkodott az ejtőernyőkbe és az egész berendezést nekilódította egy kemény sziklának, vagy pedig a leszállóegységet homokkal fújta be és eltemette. A mérési eredményeket rögtön azok beérkezése után feldolgozták az űrhajók, melyek legfőképpen a marsfelszín hőmérsékletmérésére szolgáltak.

A két szovjet marsszonda hőmérsékleti mérései szerint a bolygó felszíne az est leszálltával nagyon gyors ütemben hűl le. Mind a két szovjet marsszondában elhelyeztek egy-egy miniatürizált műszert is, amely a bolygó termális rádiósugárzását mérte. Így a talaj legfelső rétegének sűrűségéből kapták, hogy a felszínt száraz, porszerű és homokos anyag borítja. A két szovjet marsszonda hőmérsékleti mérései szerint a bolygó felszíne az est leszálltával nagyon gyors ütemben hűl le. Mind a két szovjet marsszondában elhelyeztek egy-egy miniatürizált műszert is, amely a bolygó termális rádiósugárzását mérte. Így a talaj legfelső rétegének sűrűségéből kapták, hogy a felszínt száraz, porszerű és homokos anyag borítja. A marsbeli légnyomás mérésére a harmadik szovjet űrhajó egy fotométert is magával vitt, amely a légkör széndioxid-tartalmát mérte. A nagy homokvihar rendkívül megnehezítette a fényképezést, de a Marsz-2-nek mégis sikerült egy felvételt készítenie a kavargó porfátylon keresztül. Ezt a képet olyan szovjet geológusok értékelték ki, akik a légi felvételek alapján végzett földtani kutatás szakemberei. A marsbeli légnyomás mérésére a harmadik szovjet űrhajó egy fotométert is magával vitt, amely a légkör széndioxid-tartalmát mérte. A nagy homokvihar rendkívül megnehezítette a fényképezést, de a Marsz-2-nek mégis sikerült egy felvételt készítenie a kavargó porfátylon keresztül. Ezt a képet olyan szovjet geológusok értékelték ki, akik a légi felvételek alapján végzett földtani kutatás szakemberei. A Szovjetunió és az Egyesült Államok között még a Marsz típusú űrhajók és a Mariner-9 időszakában megállapodás jött létre, hogy a kapott adatokat kicserélik egymással. Ez annál is inkább hasznosnak bizonyult, hiszen a szovjet és az amerikai kísérletek eltérő célkitűzésűek voltak. A Mariner-9 legfontosabb feladataként a bolygó fényképezését írták elő. A Marsz-2 és -3 műszerei egészen 1972 augusztusáig működtek és szolgáltatták a további adatokat a bolygóról. Végül említést érdemel, hogy az űrhajók a bolygótól 200 000 km-re egy elektronokból álló felhőrendszert fedeztek fel. A Szovjetunió és az Egyesült Államok között még a Marsz típusú űrhajók és a Mariner-9 időszakában megállapodás jött létre, hogy a kapott adatokat kicserélik egymással. Ez annál is inkább hasznosnak bizonyult, hiszen a szovjet és az amerikai kísérletek eltérő célkitűzésűek voltak. A Mariner-9 legfontosabb feladataként a bolygó fényképezését írták elő. A Marsz-2 és -3 műszerei egészen 1972 augusztusáig működtek és szolgáltatták a további adatokat a bolygóról. Végül említést érdemel, hogy az űrhajók a bolygótól 200 000 km-re egy elektronokból álló felhőrendszert fedeztek fel. Az 1973. július 21-én indított szovjet Marsz-4 űrállomást július 25-én követte a Marsz-5, augusztus 5-én a Marsz-6 és végül augusztus 9-én a Marsz-7. A Marsz-6 és -7 francia műszereket is vitt magával, amelyek a Nap méteres hullámhosszúságú elektromágneses sugárzásán a szoláris plazmaáramlást (napszelet), valamint a kozmikus sugárzást vizsgálták. Az 1973. július 21-én indított szovjet Marsz-4 űrállomást július 25-én követte a Marsz-5, augusztus 5-én a Marsz-6 és végül augusztus 9-én a Marsz-7. A Marsz-6 és -7 francia műszereket is vitt magával, amelyek a Nap méteres hullámhosszúságú elektromágneses sugárzásán a szoláris plazmaáramlást (napszelet), valamint a kozmikus sugárzást vizsgálták. A Marsz-4 fékezőegysége nem kapcsolódott be, ezért az űrállomás mintegy 2200 km távolságban haladt el a bolygó mellett. A Marsz-4 fékezőegysége nem kapcsolódott be, ezért az űrállomás mintegy 2200 km távolságban haladt el a bolygó mellett. Közben televíziós úton fényképeket készített és közvetített a Mars felszínéről, útja további során pedig a Marson túli térségek fizikai állapotáról nyújtott adatokat. Közben televíziós úton fényképeket készített és közvetített a Mars felszínéről, útja további során pedig a Marson túli térségek fizikai állapotáról nyújtott adatokat. A Marsz-5 1974. február 12-én pályára állt, amely a Mars körül zárult. Ettől kezdve a méréseit teljes egészében saját automatikus berendezései irányították. A Marsz-5 által készített felvételek minőségileg teljesen egyenértékűek a Mariner-9 űrszonda révén kapott fényképekkel. A Marsz-5 képek egyikén 150 km átmérőjű gyűrűshegy látható, amelynek nyugati falán egy nem túlságosan idős kráter helyezkedik el. A Marsz-5 segítségével még színes képeket is sikerült előállítani a földi irányítóközpontban. A Marsz-5 1974. február 12-én pályára állt, amely a Mars körül zárult. Ettől kezdve a méréseit teljes egészében saját automatikus berendezései irányították. A Marsz-5 által készített felvételek minőségileg teljesen egyenértékűek a Mariner-9 űrszonda révén kapott fényképekkel. A Marsz-5 képek egyikén 150 km átmérőjű gyűrűshegy látható, amelynek nyugati falán egy nem túlságosan idős kráter helyezkedik el. A Marsz-5 segítségével még színes képeket is sikerült előállítani a földi irányítóközpontban. A Marsz-6 pályája igen erőteljesen lapult pálya volt, amely azt a célt szolgálta, hogy a bolygó körüli térséget szélesebb övezetben szondázhassa. A Marsz-6 pályája igen erőteljesen lapult pálya volt, amely azt a célt szolgálta, hogy a bolygó körüli térséget szélesebb övezetben szondázhassa. A Marsz-7 jelzésű szondában ismét hiba mutatkozott a berendezések egyikében. Emiatt a fékezőrakéta nem kapcsolódott be, és a leszállóegység nem jutott el a bolygó felszínére, hanem mintegy 1300 km-re száguldott el a leszállásra kijelölt pont fölött. A Marsz-7 jelzésű szondában ismét hiba mutatkozott a berendezések egyikében. Emiatt a fékezőrakéta nem kapcsolódott be, és a leszállóegység nem jutott el a bolygó felszínére, hanem mintegy 1300 km-re száguldott el a leszállásra kijelölt pont fölött. A kísérletsorozat legeredményesebb tagja kétségkívül a Marsz-6 volt. Ez az automatikus űrlaboratórium 1974. március 12-én közelítette meg annyira a bolygót, hogy a leszállóegység elindulhasson a Marsra. A leszállóegység másodpercenkénti 5700 méteres sebességgel lépett be a bolygó légterébe. A nagy súrlódás következtében fémburkolata rendkívül erőteljesen felmelegedett. Csak ezt követően nyílt ki a nagy ejtőernyő, amely 148 másodpercen keresztül fékezte tovább a leszállóegységet mindaddig, amíg az el nem érte a bolygó szilárd felületét. Az utolsó másodpercekben megszakadt a leszállóegység és a Mars körül keringő Marsz-6 közötti rádió-összeköttetés (a Földre az adatokat a Marsz-6 közbeiktatásával továbbították). A kísérletsorozat legeredményesebb tagja kétségkívül a Marsz-6 volt. Ez az automatikus űrlaboratórium 1974. március 12-én közelítette meg annyira a bolygót, hogy a leszállóegység elindulhasson a Marsra. A leszállóegység másodpercenkénti 5700 méteres sebességgel lépett be a bolygó légterébe. A nagy súrlódás következtében fémburkolata rendkívül erőteljesen felmelegedett. Csak ezt követően nyílt ki a nagy ejtőernyő, amely 148 másodpercen keresztül fékezte tovább a leszállóegységet mindaddig, amíg az el nem érte a bolygó szilárd felületét. Az utolsó másodpercekben megszakadt a leszállóegység és a Mars körül keringő Marsz-6 közötti rádió-összeköttetés (a Földre az adatokat a Marsz-6 közbeiktatásával továbbították). Amíg a leszállóegység el nem érte a bolygó felszínét, addig a Mars légkörében végzett méréseket, mégpedig a hőmérsékletet, a kémiai összetételt és a nyomást, valamint a páratartalom-méréseket. Amíg a leszállóegység el nem érte a bolygó felszínét, addig a Mars légkörében végzett méréseket, mégpedig a hőmérsékletet, a kémiai összetételt és a nyomást, valamint a páratartalom-méréseket. A floridai Cape Canaveralról 1975. augusztus 20-án indították a Viking-1 jelzésű marskutató laboratóriumot, amelyet körülbelül 10 nappal később követett a Viking-2. A Viking-1 1976. június 19-én állt a Mars körül záródó pályára és az űrhajó leszálló egysége július 7-én ereszkedett le a bolygó felszínére. A Viking-2 1976 augusztusában állt marskörüli pályára és szintén lebocsátott egy egységet az égitest felszínére. A floridai Cape Canaveralról 1975. augusztus 20-án indították a Viking-1 jelzésű marskutató laboratóriumot, amelyet körülbelül 10 nappal később követett a Viking-2. A Viking-1 1976. június 19-én állt a Mars körül záródó pályára és az űrhajó leszálló egysége július 7-én ereszkedett le a bolygó felszínére. A Viking-2 1976 augusztusában állt marskörüli pályára és szintén lebocsátott egy egységet az égitest felszínére. A Mars körül záródó pálya mindkét esetben erősen elnyúlt ellipszis, amelynek a bolygótól legtávolabbi pontja 32 560 km-re, legközelebbi pontja pedig 1500 km-re van a felszíntől. A Viking-1 és -2 számára egy-egy javasolt, s további egy-egy tartaléknak tekinthető leszállási helyet jelöltek ki. A Mars körül záródó pálya mindkét esetben erősen elnyúlt ellipszis, amelynek a bolygótól legtávolabbi pontja 32 560 km-re, legközelebbi pontja pedig 1500 km-re van a felszíntől. A Viking-1 és -2 számára egy-egy javasolt, s további egy-egy tartaléknak tekinthető leszállási helyet jelöltek ki.

űEzek a következők:űEzek a következők:

ŰrhajóŰrhajó

  • Javasolt helyJavasolt hely
  • Tartalék helyTartalék hely

Viking - 1Viking - 1

  • 19,5 fok É, 34 fok (Chrysé)19,5 fok É, 34 fok (Chrysé)
  • 20,5 fok É, 252 fok (Tritanis Lacus)20,5 fok É, 252 fok (Tritanis Lacus)

Viking -2Viking -2

  • 44,3 fok É, 10 fok (Cydonia)44,3 fok É, 10 fok (Cydonia)
  • 44,2 fok É, 110 fok (Alba)44,2 fok É, 110 fok (Alba)

A leszállóegység indítását automatikus berendezések végzik -tehát nem földi parancsra történik -akárcsak a szovjet Marsz-típusú szondák esetében is. (A földi utasítás ugyanis a nagy távolság miatt csak 40 perc késéssel érkezne meg). A leszállóegységek indítása előtt a kiválasztott területeket 10-15 napon át vizsgálják. A legkisebb Mars-űrlaboratórium távolság esetén a televíziós kamerák 50 méteres felbontást képesek elérni, tehát a leszállásra kijelölt helyeket igen nagy pontossággal lehet tanulmányozni.A leszállóegység indítását automatikus berendezések végzik -tehát nem földi parancsra történik -akárcsak a szovjet Marsz-típusú szondák esetében is. (A földi utasítás ugyanis a nagy távolság miatt csak 40 perc késéssel érkezne meg). A leszállóegységek indítása előtt a kiválasztott területeket 10-15 napon át vizsgálják. A legkisebb Mars-űrlaboratórium távolság esetén a televíziós kamerák 50 méteres felbontást képesek elérni, tehát a leszállásra kijelölt helyeket igen nagy pontossággal lehet tanulmányozni.


A VIKING - űrszondák leszállóhelyeinek
környékét por és kőtörmelék fedi

A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.

Linkek:

Marsi képtár egy ifjúsági magazinbanMarsi képtár egy ifjúsági magazinban

környékét por és kőtörmelék fedi

A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.

Linkek:

Marsi képtár egy ifjúsági magazinbanMarsi képtár egy ifjúsági magazinban

A VIKING - űrszondák leszállóhelyeinek
környékét por és kőtörmelék fedi

A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.

Linkek:

Marsi képtár egy ifjúsági magazinbanMarsi képtár egy ifjúsági magazinban

környékét por és kőtörmelék fedi

A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.

Linkek:

Marsi képtár egy ifjúsági magazinbanMarsi képtár egy ifjúsági magazinban

Az első, a Marsot meglátogató
űrszonda, a MARINER-4 felvétele

A Mariner-6 és -7 útja csakhamar elhomályosította a Mariner-4 kísérletet, hiszen a Mariner-6 74, a Mariner-7 pedig 126 teljes fényképet sugárzott vissza a Földre. A Mariner-6 útját úgy választották meg, hogy a Juventae Fons és Oxia Palus oázisokat is fényképezhesse. A Mariner-7 pedig 469 000 km-nyire volt a bolygótól, amikor a felvételeket készítette. A Mariner-7 által készített felvételek egy olyan különleges területet is kimutattak, amelyen gyűrűshegyek egyáltalán nincsenek, de annál több a rendszertelenül elhelyezkedő rövidebb-hosszabb gerinc. A Mariner-6 és -7 útja csakhamar elhomályosította a Mariner-4 kísérletet, hiszen a Mariner-6 74, a Mariner-7 pedig 126 teljes fényképet sugárzott vissza a Földre. A Mariner-6 útját úgy választották meg, hogy a Juventae Fons és Oxia Palus oázisokat is fényképezhesse. A Mariner-7 pedig 469 000 km-nyire volt a bolygótól, amikor a felvételeket készítette. A Mariner-7 által készített felvételek egy olyan különleges területet is kimutattak, amelyen gyűrűshegyek egyáltalán nincsenek, de annál több a rendszertelenül elhelyezkedő rövidebb-hosszabb gerinc. A Mariner-4 a felszínnek csupán 1 százalékát, a Mariner-6 és -7 további 20 százalékát fényképezte le. A Mariner-4 a felszínnek csupán 1 százalékát, a Mariner-6 és -7 további 20 százalékát fényképezte le. 1971. május 8-án bocsátották fel az amerikai Mariner-8 űrlaboratóriumot, amely a Mariner-9 párja lett volna. A rakéta műszaki hibája miatt azonban a Mariner-8 nem állt rá a kívánt pályára, hanem az Atlanti-óceánba zuhant és megsemmisült.1971. május 8-án bocsátották fel az amerikai Mariner-8 űrlaboratóriumot, amely a Mariner-9 párja lett volna. A rakéta műszaki hibája miatt azonban a Mariner-8 nem állt rá a kívánt pályára, hanem az Atlanti-óceánba zuhant és megsemmisült.

Az, hogy a Marsról ma már olyan elsőrendű térképeink vannak -ideértve a felszín geológia térképeit is-, amelyek a legjobb holdtérképekkel is felveszik a versenyt, elsősorban a Mariner-9 űrhajó által szolgáltatott fényképfelvételeknek köszönhető. A Mariner-9 útja az űrhajózás eddigi történetének egyik legnagyobb diadala volt. Ez az automatikus űrlaboratórium feltárta előttünk a maga teljes valóságában az idegenszerű és távoli világot, amely évszázadok óta foglalkoztatta az emberiség képzeletét. A Mariner-9 1972 májusáig mintegy 7000, október 27-ig, a fényképezési program befejezéséig pedig összesen 7273 felvételt készített, és ezeknek a képeknek köszönhetően újabb 70 százalékot ismertünk meg a bolygó felszínéből. A Mariner-9 képei is kimutattak kisebb hegyláncokat, így azok az előző állítások, hogy nincsenek, nem fogadhatóak el. A Mars holdjairól először a Mariner-9 készített jó, közeli felvételeket. Ezek a holdak a Phobos és a Deimos, melyek nagyságáról úgy szerezhetünk szemléletes képet, ha valamely jól ismert födi képződménnyel, hasonlítjuk őket össze, pl.: a Balatonnal. A Phobos és a Deimos felszíne erősen kráterezett és egy gerincet is sikerült felfedezni, melyet Keplerről neveztek el, így sikerült elkészíteni a Phobos részletes térképét is.Az, hogy a Marsról ma már olyan elsőrendű térképeink vannak -ideértve a felszín geológia térképeit is-, amelyek a legjobb holdtérképekkel is felveszik a versenyt, elsősorban a Mariner-9 űrhajó által szolgáltatott fényképfelvételeknek köszönhető. A Mariner-9 útja az űrhajózás eddigi történetének egyik legnagyobb diadala volt. Ez az automatikus űrlaboratórium feltárta előttünk a maga teljes valóságában az idegenszerű és távoli világot, amely évszázadok óta foglalkoztatta az emberiség képzeletét. A Mariner-9 1972 májusáig mintegy 7000, október 27-ig, a fényképezési program befejezéséig pedig összesen 7273 felvételt készített, és ezeknek a képeknek köszönhetően újabb 70 százalékot ismertünk meg a bolygó felszínéből. A Mariner-9 képei is kimutattak kisebb hegyláncokat, így azok az előző állítások, hogy nincsenek, nem fogadhatóak el. A Mars holdjairól először a Mariner-9 készített jó, közeli felvételeket. Ezek a holdak a Phobos és a Deimos, melyek nagyságáról úgy szerezhetünk szemléletes képet, ha valamely jól ismert födi képződménnyel, hasonlítjuk őket össze, pl.: a Balatonnal. A Phobos és a Deimos felszíne erősen kráterezett és egy gerincet is sikerült felfedezni, melyet Keplerről neveztek el, így sikerült elkészíteni a Phobos részletes térképét is.

A Mars holdjai:
PHOBOS DEMIOS

A Mars körüli térség vizsgálata során a Mariner-9 a bolygótól mintegy 40 000 km távolságig kiterjedő hidrogénfelhőt is felfedezett. A Mars körüli térség vizsgálata során a Mariner-9 a bolygótól mintegy 40 000 km távolságig kiterjedő hidrogénfelhőt is felfedezett. Az összes eddigi marsűrhajó közül kétségkívül az 1971 májusában felbocsátott két szovjet laboratóriumnak, a Marsz-2-nek és -3-nak jutott a legérdekesebb szerep. Mindkettőt olyan berendezéssel látták el, amely leereszkedett a bolygó felszínére, miközben a két anyaűrhajó a Mars körül záródó pályára állt és a Mariner-9-cel együtt a bolygó mesterséges holdjává vált.Az összes eddigi marsűrhajó közül kétségkívül az 1971 májusában felbocsátott két szovjet laboratóriumnak, a Marsz-2-nek és -3-nak jutott a legérdekesebb szerep. Mindkettőt olyan berendezéssel látták el, amely leereszkedett a bolygó felszínére, miközben a két anyaűrhajó a Mars körül záródó pályára állt és a Mariner-9-cel együtt a bolygó mesterséges holdjává vált. A Marsz-2 és a Marsz-3 egyaránt 4650 kg tömegű volt. A közép-ázsiai kilövőállomástól a Marsig a két űrhajó nagyszámú mérést hajtott végre a világűrben: vizsgálta a Napból érkező elektromágneses és részecskesugárzást, a bolygóközi mágneses tér szerkezetét, a kozmikus sugárzást és természetesen magát a Marsot is. Mint általában minden kozmikus űrhajót, úgy a Marsz-2 és Marsz-3 űrszondákat is automatikus optikai orientációs rendszer irányította a világűrben. Az elsőt és a másodikat hagyományos módon a földi megfigyelőállomás utasítására irányították, a harmadikat az űrhajózás történetében első ízben - a földi irányítás teljes mellőzésével bonyolították le. A Marsz-2 és a Marsz-3 egyaránt 4650 kg tömegű volt. A közép-ázsiai kilövőállomástól a Marsig a két űrhajó nagyszámú mérést hajtott végre a világűrben: vizsgálta a Napból érkező elektromágneses és részecskesugárzást, a bolygóközi mágneses tér szerkezetét, a kozmikus sugárzást és természetesen magát a Marsot is. Mint általában minden kozmikus űrhajót, úgy a Marsz-2 és Marsz-3 űrszondákat is automatikus optikai orientációs rendszer irányította a világűrben. Az elsőt és a másodikat hagyományos módon a földi megfigyelőállomás utasítására irányították, a harmadikat az űrhajózás történetében első ízben - a földi irányítás teljes mellőzésével bonyolították le. Az űrhajó saját orientációs rendszere és fedélzeti számítógépe adta meg az adatokat és a pályakorrekció önműködően megtörtént.Az űrhajó saját orientációs rendszere és fedélzeti számítógépe adta meg az adatokat és a pályakorrekció önműködően megtörtént.

A bolygó közelébe érve mind a Marsz-2-ről, mind pedig társáról levált a leszállóegység, amelynek saját rakétahajtóműve volt. A Marsz-2-ről a leszállóegység 1971. november 17-én indult, és csakhamar el is érte az égitest felszínét, de jelzéseket ismeretlen okok miatt nem közvetített többé. A Marsz-3-ról a leszállóegység december 2-án vált le. A Marsz-3, amikor a bolygó légkörét elérte, sebessége kb. 6 km volt másodpercenként. Végül, a felszíntől alig 20-30 méternyire, a rádióradar magasságmérő jelzése bekapcsolt egy fékező rakétát. Ennek hatására minimális sebességgel érte el a talajt, hogy semmiféle műszere ne menjen tönkre. Másfél perccel a talajra való megérkezés után már működni kezdtek a jelzések, melyek rövidesen megszakadtak. Ennek oka valószínűleg az volt, hogy a szél könnyen belekapaszkodott az ejtőernyőkbe és az egész berendezést nekilódította egy kemény sziklának, vagy pedig a leszállóegységet homokkal fújta be és eltemette. A mérési eredményeket rögtön azok beérkezése után feldolgozták az űrhajók, melyek legfőképpen a marsfelszín hőmérsékletmérésére szolgáltak. A bolygó közelébe érve mind a Marsz-2-ről, mind pedig társáról levált a leszállóegység, amelynek saját rakétahajtóműve volt. A Marsz-2-ről a leszállóegység 1971. november 17-én indult, és csakhamar el is érte az égitest felszínét, de jelzéseket ismeretlen okok miatt nem közvetített többé. A Marsz-3-ról a leszállóegység december 2-án vált le. A Marsz-3, amikor a bolygó légkörét elérte, sebessége kb. 6 km volt másodpercenként. Végül, a felszíntől alig 20-30 méternyire, a rádióradar magasságmérő jelzése bekapcsolt egy fékező rakétát. Ennek hatására minimális sebességgel érte el a talajt, hogy semmiféle műszere ne menjen tönkre. Másfél perccel a talajra való megérkezés után már működni kezdtek a jelzések, melyek rövidesen megszakadtak. Ennek oka valószínűleg az volt, hogy a szél könnyen belekapaszkodott az ejtőernyőkbe és az egész berendezést nekilódította egy kemény sziklának, vagy pedig a leszállóegységet homokkal fújta be és eltemette. A mérési eredményeket rögtön azok beérkezése után feldolgozták az űrhajók, melyek legfőképpen a marsfelszín hőmérsékletmérésére szolgáltak.

A két szovjet marsszonda hőmérsékleti mérései szerint a bolygó felszíne az est leszálltával nagyon gyors ütemben hűl le. Mind a két szovjet marsszondában elhelyeztek egy-egy miniatürizált műszert is, amely a bolygó termális rádiósugárzását mérte. Így a talaj legfelső rétegének sűrűségéből kapták, hogy a felszínt száraz, porszerű és homokos anyag borítja. A két szovjet marsszonda hőmérsékleti mérései szerint a bolygó felszíne az est leszálltával nagyon gyors ütemben hűl le. Mind a két szovjet marsszondában elhelyeztek egy-egy miniatürizált műszert is, amely a bolygó termális rádiósugárzását mérte. Így a talaj legfelső rétegének sűrűségéből kapták, hogy a felszínt száraz, porszerű és homokos anyag borítja. A marsbeli légnyomás mérésére a harmadik szovjet űrhajó egy fotométert is magával vitt, amely a légkör széndioxid-tartalmát mérte. A nagy homokvihar rendkívül megnehezítette a fényképezést, de a Marsz-2-nek mégis sikerült egy felvételt készítenie a kavargó porfátylon keresztül. Ezt a képet olyan szovjet geológusok értékelték ki, akik a légi felvételek alapján végzett földtani kutatás szakemberei. A marsbeli légnyomás mérésére a harmadik szovjet űrhajó egy fotométert is magával vitt, amely a légkör széndioxid-tartalmát mérte. A nagy homokvihar rendkívül megnehezítette a fényképezést, de a Marsz-2-nek mégis sikerült egy felvételt készítenie a kavargó porfátylon keresztül. Ezt a képet olyan szovjet geológusok értékelték ki, akik a légi felvételek alapján végzett földtani kutatás szakemberei. A Szovjetunió és az Egyesült Államok között még a Marsz típusú űrhajók és a Mariner-9 időszakában megállapodás jött létre, hogy a kapott adatokat kicserélik egymással. Ez annál is inkább hasznosnak bizonyult, hiszen a szovjet és az amerikai kísérletek eltérő célkitűzésűek voltak. A Mariner-9 legfontosabb feladataként a bolygó fényképezését írták elő. A Marsz-2 és -3 műszerei egészen 1972 augusztusáig működtek és szolgáltatták a további adatokat a bolygóról. Végül említést érdemel, hogy az űrhajók a bolygótól 200 000 km-re egy elektronokból álló felhőrendszert fedeztek fel. A Szovjetunió és az Egyesült Államok között még a Marsz típusú űrhajók és a Mariner-9 időszakában megállapodás jött létre, hogy a kapott adatokat kicserélik egymással. Ez annál is inkább hasznosnak bizonyult, hiszen a szovjet és az amerikai kísérletek eltérő célkitűzésűek voltak. A Mariner-9 legfontosabb feladataként a bolygó fényképezését írták elő. A Marsz-2 és -3 műszerei egészen 1972 augusztusáig működtek és szolgáltatták a további adatokat a bolygóról. Végül említést érdemel, hogy az űrhajók a bolygótól 200 000 km-re egy elektronokból álló felhőrendszert fedeztek fel. Az 1973. július 21-én indított szovjet Marsz-4 űrállomást július 25-én követte a Marsz-5, augusztus 5-én a Marsz-6 és végül augusztus 9-én a Marsz-7. A Marsz-6 és -7 francia műszereket is vitt magával, amelyek a Nap méteres hullámhosszúságú elektromágneses sugárzásán a szoláris plazmaáramlást (napszelet), valamint a kozmikus sugárzást vizsgálták. Az 1973. július 21-én indított szovjet Marsz-4 űrállomást július 25-én követte a Marsz-5, augusztus 5-én a Marsz-6 és végül augusztus 9-én a Marsz-7. A Marsz-6 és -7 francia műszereket is vitt magával, amelyek a Nap méteres hullámhosszúságú elektromágneses sugárzásán a szoláris plazmaáramlást (napszelet), valamint a kozmikus sugárzást vizsgálták. A Marsz-4 fékezőegysége nem kapcsolódott be, ezért az űrállomás mintegy 2200 km távolságban haladt el a bolygó mellett. A Marsz-4 fékezőegysége nem kapcsolódott be, ezért az űrállomás mintegy 2200 km távolságban haladt el a bolygó mellett. Közben televíziós úton fényképeket készített és közvetített a Mars felszínéről, útja további során pedig a Marson túli térségek fizikai állapotáról nyújtott adatokat. Közben televíziós úton fényképeket készített és közvetített a Mars felszínéről, útja további során pedig a Marson túli térségek fizikai állapotáról nyújtott adatokat. A Marsz-5 1974. február 12-én pályára állt, amely a Mars körül zárult. Ettől kezdve a méréseit teljes egészében saját automatikus berendezései irányították. A Marsz-5 által készített felvételek minőségileg teljesen egyenértékűek a Mariner-9 űrszonda révén kapott fényképekkel. A Marsz-5 képek egyikén 150 km átmérőjű gyűrűshegy látható, amelynek nyugati falán egy nem túlságosan idős kráter helyezkedik el. A Marsz-5 segítségével még színes képeket is sikerült előállítani a földi irányítóközpontban. A Marsz-5 1974. február 12-én pályára állt, amely a Mars körül zárult. Ettől kezdve a méréseit teljes egészében saját automatikus berendezései irányították. A Marsz-5 által készített felvételek minőségileg teljesen egyenértékűek a Mariner-9 űrszonda révén kapott fényképekkel. A Marsz-5 képek egyikén 150 km átmérőjű gyűrűshegy látható, amelynek nyugati falán egy nem túlságosan idős kráter helyezkedik el. A Marsz-5 segítségével még színes képeket is sikerült előállítani a földi irányítóközpontban. A Marsz-6 pályája igen erőteljesen lapult pálya volt, amely azt a célt szolgálta, hogy a bolygó körüli térséget szélesebb övezetben szondázhassa. A Marsz-6 pályája igen erőteljesen lapult pálya volt, amely azt a célt szolgálta, hogy a bolygó körüli térséget szélesebb övezetben szondázhassa. A Marsz-7 jelzésű szondában ismét hiba mutatkozott a berendezések egyikében. Emiatt a fékezőrakéta nem kapcsolódott be, és a leszállóegység nem jutott el a bolygó felszínére, hanem mintegy 1300 km-re száguldott el a leszállásra kijelölt pont fölött. A Marsz-7 jelzésű szondában ismét hiba mutatkozott a berendezések egyikében. Emiatt a fékezőrakéta nem kapcsolódott be, és a leszállóegység nem jutott el a bolygó felszínére, hanem mintegy 1300 km-re száguldott el a leszállásra kijelölt pont fölött. A kísérletsorozat legeredményesebb tagja kétségkívül a Marsz-6 volt. Ez az automatikus űrlaboratórium 1974. március 12-én közelítette meg annyira a bolygót, hogy a leszállóegység elindulhasson a Marsra. A leszállóegység másodpercenkénti 5700 méteres sebességgel lépett be a bolygó légterébe. A nagy súrlódás következtében fémburkolata rendkívül erőteljesen felmelegedett. Csak ezt követően nyílt ki a nagy ejtőernyő, amely 148 másodpercen keresztül fékezte tovább a leszállóegységet mindaddig, amíg az el nem érte a bolygó szilárd felületét. Az utolsó másodpercekben megszakadt a leszállóegység és a Mars körül keringő Marsz-6 közötti rádió-összeköttetés (a Földre az adatokat a Marsz-6 közbeiktatásával továbbították). A kísérletsorozat legeredményesebb tagja kétségkívül a Marsz-6 volt. Ez az automatikus űrlaboratórium 1974. március 12-én közelítette meg annyira a bolygót, hogy a leszállóegység elindulhasson a Marsra. A leszállóegység másodpercenkénti 5700 méteres sebességgel lépett be a bolygó légterébe. A nagy súrlódás következtében fémburkolata rendkívül erőteljesen felmelegedett. Csak ezt követően nyílt ki a nagy ejtőernyő, amely 148 másodpercen keresztül fékezte tovább a leszállóegységet mindaddig, amíg az el nem érte a bolygó szilárd felületét. Az utolsó másodpercekben megszakadt a leszállóegység és a Mars körül keringő Marsz-6 közötti rádió-összeköttetés (a Földre az adatokat a Marsz-6 közbeiktatásával továbbították). Amíg a leszállóegység el nem érte a bolygó felszínét, addig a Mars légkörében végzett méréseket, mégpedig a hőmérsékletet, a kémiai összetételt és a nyomást, valamint a páratartalom-méréseket. Amíg a leszállóegység el nem érte a bolygó felszínét, addig a Mars légkörében végzett méréseket, mégpedig a hőmérsékletet, a kémiai összetételt és a nyomást, valamint a páratartalom-méréseket. A floridai Cape Canaveralról 1975. augusztus 20-án indították a Viking-1 jelzésű marskutató laboratóriumot, amelyet körülbelül 10 nappal később követett a Viking-2. A Viking-1 1976. június 19-én állt a Mars körül záródó pályára és az űrhajó leszálló egysége július 7-én ereszkedett le a bolygó felszínére. A Viking-2 1976 augusztusában állt marskörüli pályára és szintén lebocsátott egy egységet az égitest felszínére. A floridai Cape Canaveralról 1975. augusztus 20-án indították a Viking-1 jelzésű marskutató laboratóriumot, amelyet körülbelül 10 nappal később követett a Viking-2. A Viking-1 1976. június 19-én állt a Mars körül záródó pályára és az űrhajó leszálló egysége július 7-én ereszkedett le a bolygó felszínére. A Viking-2 1976 augusztusában állt marskörüli pályára és szintén lebocsátott egy egységet az égitest felszínére. A Mars körül záródó pálya mindkét esetben erősen elnyúlt ellipszis, amelynek a bolygótól legtávolabbi pontja 32 560 km-re, legközelebbi pontja pedig 1500 km-re van a felszíntől. A Viking-1 és -2 számára egy-egy javasolt, s további egy-egy tartaléknak tekinthető leszállási helyet jelöltek ki. A Mars körül záródó pálya mindkét esetben erősen elnyúlt ellipszis, amelynek a bolygótól legtávolabbi pontja 32 560 km-re, legközelebbi pontja pedig 1500 km-re van a felszíntől. A Viking-1 és -2 számára egy-egy javasolt, s további egy-egy tartaléknak tekinthető leszállási helyet jelöltek ki.

űEzek a következők:űEzek a következők:

ŰrhajóŰrhajó

  • Javasolt helyJavasolt hely
  • Tartalék helyTartalék hely

Viking - 1Viking - 1

  • 19,5 fok É, 34 fok (Chrysé)19,5 fok É, 34 fok (Chrysé)
  • 20,5 fok É, 252 fok (Tritanis Lacus)20,5 fok É, 252 fok (Tritanis Lacus)

Viking -2Viking -2

  • 44,3 fok É, 10 fok (Cydonia)44,3 fok É, 10 fok (Cydonia)
  • 44,2 fok É, 110 fok (Alba)44,2 fok É, 110 fok (Alba)

A leszállóegység indítását automatikus berendezések végzik -tehát nem földi parancsra történik -akárcsak a szovjet Marsz-típusú szondák esetében is. (A földi utasítás ugyanis a nagy távolság miatt csak 40 perc késéssel érkezne meg). A leszállóegységek indítása előtt a kiválasztott területeket 10-15 napon át vizsgálják. A legkisebb Mars-űrlaboratórium távolság esetén a televíziós kamerák 50 méteres felbontást képesek elérni, tehát a leszállásra kijelölt helyeket igen nagy pontossággal lehet tanulmányozni.A leszállóegység indítását automatikus berendezések végzik -tehát nem földi parancsra történik -akárcsak a szovjet Marsz-típusú szondák esetében is. (A földi utasítás ugyanis a nagy távolság miatt csak 40 perc késéssel érkezne meg). A leszállóegységek indítása előtt a kiválasztott területeket 10-15 napon át vizsgálják. A legkisebb Mars-űrlaboratórium távolság esetén a televíziós kamerák 50 méteres felbontást képesek elérni, tehát a leszállásra kijelölt helyeket igen nagy pontossággal lehet tanulmányozni.


A VIKING - űrszondák leszállóhelyeinek
környékét por és kőtörmelék fedi

A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.

Linkek:

Marsi képtár egy ifjúsági magazinbanMarsi képtár egy ifjúsági magazinban

környékét por és kőtörmelék fedi

A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.

Linkek:

Marsi képtár egy ifjúsági magazinbanMarsi képtár egy ifjúsági magazinban

A VIKING - űrszondák leszállóhelyeinek
környékét por és kőtörmelék fedi

A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.

Linkek:

Marsi képtár egy ifjúsági magazinbanMarsi képtár egy ifjúsági magazinban

környékét por és kőtörmelék fedi

A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.

Linkek:

Marsi képtár egy ifjúsági magazinbanMarsi képtár egy ifjúsági magazinban

Olympus Monsa, a Mars legnagyobb hegye

Aztán az 1800-as években a Dolland által feltalált akromatikus lencsék már szélesebb körben is elterjedtek. Aztán az 1800-as években a Dolland által feltalált akromatikus lencsék már szélesebb körben is elterjedtek. Arago 1811-ben kezdte meg észlelését és nem kevesebb, mint 36 éven át foglalkozott a Mars bolygóval. Meghatározta az égitest átmérőjét és lapultságának mértékét. Arago 1811-ben kezdte meg észlelését és nem kevesebb, mint 36 éven át foglalkozott a Mars bolygóval. Meghatározta az égitest átmérőjét és lapultságának mértékét. A legnagyobb érdem Wilhelm Beeré és Johann Heinrich von Madleré, akik a marskutatás és -marsrajz- megteremtői voltak. 1840-ben publikálták az első olyan marstérképet, amelyen a hosszúsági és szélességi köröket is feltüntették. Ez a térkép a legtöbb olyan jelentősebb marsbeli képződményt tartalmazta már, amelyet napjainkban is ismerünk. Közöttük vonalszerű alakzatok is előfordultak, amelyeket később csatornáknak neveztek.A legnagyobb érdem Wilhelm Beeré és Johann Heinrich von Madleré, akik a marskutatás és -marsrajz- megteremtői voltak. 1840-ben publikálták az első olyan marstérképet, amelyen a hosszúsági és szélességi köröket is feltüntették. Ez a térkép a legtöbb olyan jelentősebb marsbeli képződményt tartalmazta már, amelyet napjainkban is ismerünk. Közöttük vonalszerű alakzatok is előfordultak, amelyeket később csatornáknak neveztek.

EEbben az időben a Vörös Bolygó kutatása óriási lendülettel folytatódott.bben az időben a Vörös Bolygó kutatása óriási lendülettel folytatódott.

  • 1858: Sechi megkezdte a marsfelszín elszíneződéseinek vizsgálatát;1858: Sechi megkezdte a marsfelszín elszíneződéseinek vizsgálatát;
  • 1862: Lassel és Rosse elsőrendű rajzokat készített a bolygóról, egy 120 cm és egy 200 cm átmérőjű tükrösteleszkóp-óriással;1862: Lassel és Rosse elsőrendű rajzokat készített a bolygóról, egy 120 cm és egy 200 cm átmérőjű tükrösteleszkóp-óriással;
  • 1863: Rutherfurd, Huggins és Vogel felfedezték a Fraunhofer-féle színképvonalakat a Mars spektrumában;1863: Rutherfurd, Huggins és Vogel felfedezték a Fraunhofer-féle színképvonalakat a Mars spektrumában;
  • 1864: Kaiser egy új marstérképet készített, még ugyanebben az évben Dawes kb. 10 vonalas képződményt fedezett fel a Mars felszínén;1864: Kaiser egy új marstérképet készített, még ugyanebben az évben Dawes kb. 10 vonalas képződményt fedezett fel a Mars felszínén;
  • 1867: von Zöllner Seidel és Schmidt meghatározták, milyen az égitest felszínének fényvisszaverő-képessége (albedója). Eredményeik szerint:1867: von Zöllner Seidel és Schmidt meghatározták, milyen az égitest felszínének fényvisszaverő-képessége (albedója). Eredményeik szerint:

    • aa Mars albedója 0,267, Mars albedója 0,267,
    • a Holdé 0,174,a Holdé 0,174,
    • a Szaturnuszé 0,498,a Szaturnuszé 0,498,
    • a Jupiteré 0,624,a Jupiteré 0,624,
    • a homoké 0,237 (tehát nagyon közel áll a Marséhoz!), és végül a homoké 0,237 (tehát nagyon közel áll a Marséhoz!), és végül
    • a fehér papíré 0,a fehér papíré 0,700.700.
  • 1869: Proctor egy új marstérképet publikált, elsősorban saját és Dawes megfigyelései alapján. A bolygón látható képződményeket kortársairól és a korábbi idők nagy marskutató csillagászairól nevezte el. Ezt a nevezékrendszert egészen 1888-ig alkalmazták.1869: Proctor egy új marstérképet publikált, elsősorban saját és Dawes megfigyelései alapján. A bolygón látható képződményeket kortársairól és a korábbi idők nagy marskutató csillagászairól nevezte el. Ezt a nevezékrendszert egészen 1888-ig alkalmazták.


A marsszondák kora
A marsszondák kora::

A Mars felszínéről új ismeretekre tehettünk szert, hiszen számos “közelről” készített fénykép van ma már birtokunkban a különböző automatikus űrhajók kameráinak és képtovábbító berendezéseinek köszönhetően. A Mars felszínéről új ismeretekre tehettünk szert, hiszen számos “közelről” készített fénykép van ma már birtokunkban a különböző automatikus űrhajók kameráinak és képtovábbító berendezéseinek köszönhetően. Az első marsszondát Szovjetunióból bocsátották fel 1962. november 1-én. Ez a Marsz-1 jelzésű űrhajó 1963. június 19-én elhaladt ugyan a bolygó közvetlen közelében, de mérési eredményeket sajnos nem közvetített. Az első marsszondát Szovjetunióból bocsátották fel 1962. november 1-én. Ez a Marsz-1 jelzésű űrhajó 1963. június 19-én elhaladt ugyan a bolygó közvetlen közelében, de mérési eredményeket sajnos nem közvetített. A Zond-2 jelzésű, szintén szovjet űrhajót 1964. november 30-án indították útjára. 1965. augusztus 6-án 1500 km-nyi távolságban száguldott el a Mars felszínétől. A rádiókapcsolat 1965 áprilisában szűnt meg. A Zond-2 jelzésű, szintén szovjet űrhajót 1964. november 30-án indították útjára. 1965. augusztus 6-án 1500 km-nyi távolságban száguldott el a Mars felszínétől. A rádiókapcsolat 1965 áprilisában szűnt meg. A két említett űrszonda útja nem volt sikertelen, hiszen a rádiókapcsolat megszűnéséig nagyszámú adatot közöltek a bolygóközi térség fizikájáról. A két említett űrszonda útja nem volt sikertelen, hiszen a rádiókapcsolat megszűnéséig nagyszámú adatot közöltek a bolygóközi térség fizikájáról. A Mariner-4 űrszonda 1965. július 14-én két és fél hónapos út után 9789 km távolságban elszáguldott a Mars mellett. Kevesebb, mint fél óra leforgása alatt a Mariner-4 kamerái 22 felvételt készítettek a bolygóról. Sajnos az utolsó 7 kép nem sikerült a teljes éjszakai sötétség miatt, de a többi képek értékelhetőek voltak és a marskutatás történetében valóban fordulópontot jelentettek. A képek legtöbbje gyűrűs képződményeket mutatott, de kifejtették, hogy a 11. felvétel tarthat számot nagy érdeklődésre, minthogy ez egyike korunk legjelentősebb tudományos fényképfelvételeinek. A Mariner-4 képei alapján az a vélemény alakult ki, hogy a Mars sokkal erőteljesebben hasonlít a Holdra, mint a Földre.A Mariner-4 űrszonda 1965. július 14-én két és fél hónapos út után 9789 km távolságban elszáguldott a Mars mellett. Kevesebb, mint fél óra leforgása alatt a Mariner-4 kamerái 22 felvételt készítettek a bolygóról. Sajnos az utolsó 7 kép nem sikerült a teljes éjszakai sötétség miatt, de a többi képek értékelhetőek voltak és a marskutatás történetében valóban fordulópontot jelentettek. A képek legtöbbje gyűrűs képződményeket mutatott, de kifejtették, hogy a 11. felvétel tarthat számot nagy érdeklődésre, minthogy ez egyike korunk legjelentősebb tudományos fényképfelvételeinek. A Mariner-4 képei alapján az a vélemény alakult ki, hogy a Mars sokkal erőteljesebben hasonlít a Holdra, mint a Földre.


Az első, a Marsot meglátogató
űrszonda, a MARINER-4 felvétele

A Mariner-6 és -7 útja csakhamar elhomályosította a Mariner-4 kísérletet, hiszen a Mariner-6 74, a Mariner-7 pedig 126 teljes fényképet sugárzott vissza a Földre. A Mariner-6 útját úgy választották meg, hogy a Juventae Fons és Oxia Palus oázisokat is fényképezhesse. A Mariner-7 pedig 469 000 km-nyire volt a bolygótól, amikor a felvételeket készítette. A Mariner-7 által készített felvételek egy olyan különleges területet is kimutattak, amelyen gyűrűshegyek egyáltalán nincsenek, de annál több a rendszertelenül elhelyezkedő rövidebb-hosszabb gerinc. A Mariner-6 és -7 útja csakhamar elhomályosította a Mariner-4 kísérletet, hiszen a Mariner-6 74, a Mariner-7 pedig 126 teljes fényképet sugárzott vissza a Földre. A Mariner-6 útját úgy választották meg, hogy a Juventae Fons és Oxia Palus oázisokat is fényképezhesse. A Mariner-7 pedig 469 000 km-nyire volt a bolygótól, amikor a felvételeket készítette. A Mariner-7 által készített felvételek egy olyan különleges területet is kimutattak, amelyen gyűrűshegyek egyáltalán nincsenek, de annál több a rendszertelenül elhelyezkedő rövidebb-hosszabb gerinc. A Mariner-4 a felszínnek csupán 1 százalékát, a Mariner-6 és -7 további 20 százalékát fényképezte le. A Mariner-4 a felszínnek csupán 1 százalékát, a Mariner-6 és -7 további 20 százalékát fényképezte le. 1971. május 8-án bocsátották fel az amerikai Mariner-8 űrlaboratóriumot, amely a Mariner-9 párja lett volna. A rakéta műszaki hibája miatt azonban a Mariner-8 nem állt rá a kívánt pályára, hanem az Atlanti-óceánba zuhant és megsemmisült.1971. május 8-án bocsátották fel az amerikai Mariner-8 űrlaboratóriumot, amely a Mariner-9 párja lett volna. A rakéta műszaki hibája miatt azonban a Mariner-8 nem állt rá a kívánt pályára, hanem az Atlanti-óceánba zuhant és megsemmisült.

Az, hogy a Marsról ma már olyan elsőrendű térképeink vannak -ideértve a felszín geológia térképeit is-, amelyek a legjobb holdtérképekkel is felveszik a versenyt, elsősorban a Mariner-9 űrhajó által szolgáltatott fényképfelvételeknek köszönhető. A Mariner-9 útja az űrhajózás eddigi történetének egyik legnagyobb diadala volt. Ez az automatikus űrlaboratórium feltárta előttünk a maga teljes valóságában az idegenszerű és távoli világot, amely évszázadok óta foglalkoztatta az emberiség képzeletét. A Mariner-9 1972 májusáig mintegy 7000, október 27-ig, a fényképezési program befejezéséig pedig összesen 7273 felvételt készített, és ezeknek a képeknek köszönhetően újabb 70 százalékot ismertünk meg a bolygó felszínéből. A Mariner-9 képei is kimutattak kisebb hegyláncokat, így azok az előző állítások, hogy nincsenek, nem fogadhatóak el. A Mars holdjairól először a Mariner-9 készített jó, közeli felvételeket. Ezek a holdak a Phobos és a Deimos, melyek nagyságáról úgy szerezhetünk szemléletes képet, ha valamely jól ismert födi képződménnyel, hasonlítjuk őket össze, pl.: a Balatonnal. A Phobos és a Deimos felszíne erősen kráterezett és egy gerincet is sikerült felfedezni, melyet Keplerről neveztek el, így sikerült elkészíteni a Phobos részletes térképét is.Az, hogy a Marsról ma már olyan elsőrendű térképeink vannak -ideértve a felszín geológia térképeit is-, amelyek a legjobb holdtérképekkel is felveszik a versenyt, elsősorban a Mariner-9 űrhajó által szolgáltatott fényképfelvételeknek köszönhető. A Mariner-9 útja az űrhajózás eddigi történetének egyik legnagyobb diadala volt. Ez az automatikus űrlaboratórium feltárta előttünk a maga teljes valóságában az idegenszerű és távoli világot, amely évszázadok óta foglalkoztatta az emberiség képzeletét. A Mariner-9 1972 májusáig mintegy 7000, október 27-ig, a fényképezési program befejezéséig pedig összesen 7273 felvételt készített, és ezeknek a képeknek köszönhetően újabb 70 százalékot ismertünk meg a bolygó felszínéből. A Mariner-9 képei is kimutattak kisebb hegyláncokat, így azok az előző állítások, hogy nincsenek, nem fogadhatóak el. A Mars holdjairól először a Mariner-9 készített jó, közeli felvételeket. Ezek a holdak a Phobos és a Deimos, melyek nagyságáról úgy szerezhetünk szemléletes képet, ha valamely jól ismert födi képződménnyel, hasonlítjuk őket össze, pl.: a Balatonnal. A Phobos és a Deimos felszíne erősen kráterezett és egy gerincet is sikerült felfedezni, melyet Keplerről neveztek el, így sikerült elkészíteni a Phobos részletes térképét is.

A Mars holdjai:
PHOBOS DEMIOS

A Mars körüli térség vizsgálata során a Mariner-9 a bolygótól mintegy 40 000 km távolságig kiterjedő hidrogénfelhőt is felfedezett. A Mars körüli térség vizsgálata során a Mariner-9 a bolygótól mintegy 40 000 km távolságig kiterjedő hidrogénfelhőt is felfedezett. Az összes eddigi marsűrhajó közül kétségkívül az 1971 májusában felbocsátott két szovjet laboratóriumnak, a Marsz-2-nek és -3-nak jutott a legérdekesebb szerep. Mindkettőt olyan berendezéssel látták el, amely leereszkedett a bolygó felszínére, miközben a két anyaűrhajó a Mars körül záródó pályára állt és a Mariner-9-cel együtt a bolygó mesterséges holdjává vált.Az összes eddigi marsűrhajó közül kétségkívül az 1971 májusában felbocsátott két szovjet laboratóriumnak, a Marsz-2-nek és -3-nak jutott a legérdekesebb szerep. Mindkettőt olyan berendezéssel látták el, amely leereszkedett a bolygó felszínére, miközben a két anyaűrhajó a Mars körül záródó pályára állt és a Mariner-9-cel együtt a bolygó mesterséges holdjává vált. A Marsz-2 és a Marsz-3 egyaránt 4650 kg tömegű volt. A közép-ázsiai kilövőállomástól a Marsig a két űrhajó nagyszámú mérést hajtott végre a világűrben: vizsgálta a Napból érkező elektromágneses és részecskesugárzást, a bolygóközi mágneses tér szerkezetét, a kozmikus sugárzást és természetesen magát a Marsot is. Mint általában minden kozmikus űrhajót, úgy a Marsz-2 és Marsz-3 űrszondákat is automatikus optikai orientációs rendszer irányította a világűrben. Az elsőt és a másodikat hagyományos módon a földi megfigyelőállomás utasítására irányították, a harmadikat az űrhajózás történetében első ízben - a földi irányítás teljes mellőzésével bonyolították le. A Marsz-2 és a Marsz-3 egyaránt 4650 kg tömegű volt. A közép-ázsiai kilövőállomástól a Marsig a két űrhajó nagyszámú mérést hajtott végre a világűrben: vizsgálta a Napból érkező elektromágneses és részecskesugárzást, a bolygóközi mágneses tér szerkezetét, a kozmikus sugárzást és természetesen magát a Marsot is. Mint általában minden kozmikus űrhajót, úgy a Marsz-2 és Marsz-3 űrszondákat is automatikus optikai orientációs rendszer irányította a világűrben. Az elsőt és a másodikat hagyományos módon a földi megfigyelőállomás utasítására irányították, a harmadikat az űrhajózás történetében első ízben - a földi irányítás teljes mellőzésével bonyolították le. Az űrhajó saját orientációs rendszere és fedélzeti számítógépe adta meg az adatokat és a pályakorrekció önműködően megtörtént.Az űrhajó saját orientációs rendszere és fedélzeti számítógépe adta meg az adatokat és a pályakorrekció önműködően megtörtént.

A bolygó közelébe érve mind a Marsz-2-ről, mind pedig társáról levált a leszállóegység, amelynek saját rakétahajtóműve volt. A Marsz-2-ről a leszállóegység 1971. november 17-én indult, és csakhamar el is érte az égitest felszínét, de jelzéseket ismeretlen okok miatt nem közvetített többé. A Marsz-3-ról a leszállóegység december 2-án vált le. A Marsz-3, amikor a bolygó légkörét elérte, sebessége kb. 6 km volt másodpercenként. Végül, a felszíntől alig 20-30 méternyire, a rádióradar magasságmérő jelzése bekapcsolt egy fékező rakétát. Ennek hatására minimális sebességgel érte el a talajt, hogy semmiféle műszere ne menjen tönkre. Másfél perccel a talajra való megérkezés után már működni kezdtek a jelzések, melyek rövidesen megszakadtak. Ennek oka valószínűleg az volt, hogy a szél könnyen belekapaszkodott az ejtőernyőkbe és az egész berendezést nekilódította egy kemény sziklának, vagy pedig a leszállóegységet homokkal fújta be és eltemette. A mérési eredményeket rögtön azok beérkezése után feldolgozták az űrhajók, melyek legfőképpen a marsfelszín hőmérsékletmérésére szolgáltak. A bolygó közelébe érve mind a Marsz-2-ről, mind pedig társáról levált a leszállóegység, amelynek saját rakétahajtóműve volt. A Marsz-2-ről a leszállóegység 1971. november 17-én indult, és csakhamar el is érte az égitest felszínét, de jelzéseket ismeretlen okok miatt nem közvetített többé. A Marsz-3-ról a leszállóegység december 2-án vált le. A Marsz-3, amikor a bolygó légkörét elérte, sebessége kb. 6 km volt másodpercenként. Végül, a felszíntől alig 20-30 méternyire, a rádióradar magasságmérő jelzése bekapcsolt egy fékező rakétát. Ennek hatására minimális sebességgel érte el a talajt, hogy semmiféle műszere ne menjen tönkre. Másfél perccel a talajra való megérkezés után már működni kezdtek a jelzések, melyek rövidesen megszakadtak. Ennek oka valószínűleg az volt, hogy a szél könnyen belekapaszkodott az ejtőernyőkbe és az egész berendezést nekilódította egy kemény sziklának, vagy pedig a leszállóegységet homokkal fújta be és eltemette. A mérési eredményeket rögtön azok beérkezése után feldolgozták az űrhajók, melyek legfőképpen a marsfelszín hőmérsékletmérésére szolgáltak.

A két szovjet marsszonda hőmérsékleti mérései szerint a bolygó felszíne az est leszálltával nagyon gyors ütemben hűl le. Mind a két szovjet marsszondában elhelyeztek egy-egy miniatürizált műszert is, amely a bolygó termális rádiósugárzását mérte. Így a talaj legfelső rétegének sűrűségéből kapták, hogy a felszínt száraz, porszerű és homokos anyag borítja. A két szovjet marsszonda hőmérsékleti mérései szerint a bolygó felszíne az est leszálltával nagyon gyors ütemben hűl le. Mind a két szovjet marsszondában elhelyeztek egy-egy miniatürizált műszert is, amely a bolygó termális rádiósugárzását mérte. Így a talaj legfelső rétegének sűrűségéből kapták, hogy a felszínt száraz, porszerű és homokos anyag borítja. A marsbeli légnyomás mérésére a harmadik szovjet űrhajó egy fotométert is magával vitt, amely a légkör széndioxid-tartalmát mérte. A nagy homokvihar rendkívül megnehezítette a fényképezést, de a Marsz-2-nek mégis sikerült egy felvételt készítenie a kavargó porfátylon keresztül. Ezt a képet olyan szovjet geológusok értékelték ki, akik a légi felvételek alapján végzett földtani kutatás szakemberei. A marsbeli légnyomás mérésére a harmadik szovjet űrhajó egy fotométert is magával vitt, amely a légkör széndioxid-tartalmát mérte. A nagy homokvihar rendkívül megnehezítette a fényképezést, de a Marsz-2-nek mégis sikerült egy felvételt készítenie a kavargó porfátylon keresztül. Ezt a képet olyan szovjet geológusok értékelték ki, akik a légi felvételek alapján végzett földtani kutatás szakemberei. A Szovjetunió és az Egyesült Államok között még a Marsz típusú űrhajók és a Mariner-9 időszakában megállapodás jött létre, hogy a kapott adatokat kicserélik egymással. Ez annál is inkább hasznosnak bizonyult, hiszen a szovjet és az amerikai kísérletek eltérő célkitűzésűek voltak. A Mariner-9 legfontosabb feladataként a bolygó fényképezését írták elő. A Marsz-2 és -3 műszerei egészen 1972 augusztusáig működtek és szolgáltatták a további adatokat a bolygóról. Végül említést érdemel, hogy az űrhajók a bolygótól 200 000 km-re egy elektronokból álló felhőrendszert fedeztek fel. A Szovjetunió és az Egyesült Államok között még a Marsz típusú űrhajók és a Mariner-9 időszakában megállapodás jött létre, hogy a kapott adatokat kicserélik egymással. Ez annál is inkább hasznosnak bizonyult, hiszen a szovjet és az amerikai kísérletek eltérő célkitűzésűek voltak. A Mariner-9 legfontosabb feladataként a bolygó fényképezését írták elő. A Marsz-2 és -3 műszerei egészen 1972 augusztusáig működtek és szolgáltatták a további adatokat a bolygóról. Végül említést érdemel, hogy az űrhajók a bolygótól 200 000 km-re egy elektronokból álló felhőrendszert fedeztek fel. Az 1973. július 21-én indított szovjet Marsz-4 űrállomást július 25-én követte a Marsz-5, augusztus 5-én a Marsz-6 és végül augusztus 9-én a Marsz-7. A Marsz-6 és -7 francia műszereket is vitt magával, amelyek a Nap méteres hullámhosszúságú elektromágneses sugárzásán a szoláris plazmaáramlást (napszelet), valamint a kozmikus sugárzást vizsgálták. Az 1973. július 21-én indított szovjet Marsz-4 űrállomást július 25-én követte a Marsz-5, augusztus 5-én a Marsz-6 és végül augusztus 9-én a Marsz-7. A Marsz-6 és -7 francia műszereket is vitt magával, amelyek a Nap méteres hullámhosszúságú elektromágneses sugárzásán a szoláris plazmaáramlást (napszelet), valamint a kozmikus sugárzást vizsgálták. A Marsz-4 fékezőegysége nem kapcsolódott be, ezért az űrállomás mintegy 2200 km távolságban haladt el a bolygó mellett. A Marsz-4 fékezőegysége nem kapcsolódott be, ezért az űrállomás mintegy 2200 km távolságban haladt el a bolygó mellett. Közben televíziós úton fényképeket készített és közvetített a Mars felszínéről, útja további során pedig a Marson túli térségek fizikai állapotáról nyújtott adatokat. Közben televíziós úton fényképeket készített és közvetített a Mars felszínéről, útja további során pedig a Marson túli térségek fizikai állapotáról nyújtott adatokat. A Marsz-5 1974. február 12-én pályára állt, amely a Mars körül zárult. Ettől kezdve a méréseit teljes egészében saját automatikus berendezései irányították. A Marsz-5 által készített felvételek minőségileg teljesen egyenértékűek a Mariner-9 űrszonda révén kapott fényképekkel. A Marsz-5 képek egyikén 150 km átmérőjű gyűrűshegy látható, amelynek nyugati falán egy nem túlságosan idős kráter helyezkedik el. A Marsz-5 segítségével még színes képeket is sikerült előállítani a földi irányítóközpontban. A Marsz-5 1974. február 12-én pályára állt, amely a Mars körül zárult. Ettől kezdve a méréseit teljes egészében saját automatikus berendezései irányították. A Marsz-5 által készített felvételek minőségileg teljesen egyenértékűek a Mariner-9 űrszonda révén kapott fényképekkel. A Marsz-5 képek egyikén 150 km átmérőjű gyűrűshegy látható, amelynek nyugati falán egy nem túlságosan idős kráter helyezkedik el. A Marsz-5 segítségével még színes képeket is sikerült előállítani a földi irányítóközpontban. A Marsz-6 pályája igen erőteljesen lapult pálya volt, amely azt a célt szolgálta, hogy a bolygó körüli térséget szélesebb övezetben szondázhassa. A Marsz-6 pályája igen erőteljesen lapult pálya volt, amely azt a célt szolgálta, hogy a bolygó körüli térséget szélesebb övezetben szondázhassa. A Marsz-7 jelzésű szondában ismét hiba mutatkozott a berendezések egyikében. Emiatt a fékezőrakéta nem kapcsolódott be, és a leszállóegység nem jutott el a bolygó felszínére, hanem mintegy 1300 km-re száguldott el a leszállásra kijelölt pont fölött. A Marsz-7 jelzésű szondában ismét hiba mutatkozott a berendezések egyikében. Emiatt a fékezőrakéta nem kapcsolódott be, és a leszállóegység nem jutott el a bolygó felszínére, hanem mintegy 1300 km-re száguldott el a leszállásra kijelölt pont fölött. A kísérletsorozat legeredményesebb tagja kétségkívül a Marsz-6 volt. Ez az automatikus űrlaboratórium 1974. március 12-én közelítette meg annyira a bolygót, hogy a leszállóegység elindulhasson a Marsra. A leszállóegység másodpercenkénti 5700 méteres sebességgel lépett be a bolygó légterébe. A nagy súrlódás következtében fémburkolata rendkívül erőteljesen felmelegedett. Csak ezt követően nyílt ki a nagy ejtőernyő, amely 148 másodpercen keresztül fékezte tovább a leszállóegységet mindaddig, amíg az el nem érte a bolygó szilárd felületét. Az utolsó másodpercekben megszakadt a leszállóegység és a Mars körül keringő Marsz-6 közötti rádió-összeköttetés (a Földre az adatokat a Marsz-6 közbeiktatásával továbbították). A kísérletsorozat legeredményesebb tagja kétségkívül a Marsz-6 volt. Ez az automatikus űrlaboratórium 1974. március 12-én közelítette meg annyira a bolygót, hogy a leszállóegység elindulhasson a Marsra. A leszállóegység másodpercenkénti 5700 méteres sebességgel lépett be a bolygó légterébe. A nagy súrlódás következtében fémburkolata rendkívül erőteljesen felmelegedett. Csak ezt követően nyílt ki a nagy ejtőernyő, amely 148 másodpercen keresztül fékezte tovább a leszállóegységet mindaddig, amíg az el nem érte a bolygó szilárd felületét. Az utolsó másodpercekben megszakadt a leszállóegység és a Mars körül keringő Marsz-6 közötti rádió-összeköttetés (a Földre az adatokat a Marsz-6 közbeiktatásával továbbították). Amíg a leszállóegység el nem érte a bolygó felszínét, addig a Mars légkörében végzett méréseket, mégpedig a hőmérsékletet, a kémiai összetételt és a nyomást, valamint a páratartalom-méréseket. Amíg a leszállóegység el nem érte a bolygó felszínét, addig a Mars légkörében végzett méréseket, mégpedig a hőmérsékletet, a kémiai összetételt és a nyomást, valamint a páratartalom-méréseket. A floridai Cape Canaveralról 1975. augusztus 20-án indították a Viking-1 jelzésű marskutató laboratóriumot, amelyet körülbelül 10 nappal később követett a Viking-2. A Viking-1 1976. június 19-én állt a Mars körül záródó pályára és az űrhajó leszálló egysége július 7-én ereszkedett le a bolygó felszínére. A Viking-2 1976 augusztusában állt marskörüli pályára és szintén lebocsátott egy egységet az égitest felszínére. A floridai Cape Canaveralról 1975. augusztus 20-án indították a Viking-1 jelzésű marskutató laboratóriumot, amelyet körülbelül 10 nappal később követett a Viking-2. A Viking-1 1976. június 19-én állt a Mars körül záródó pályára és az űrhajó leszálló egysége július 7-én ereszkedett le a bolygó felszínére. A Viking-2 1976 augusztusában állt marskörüli pályára és szintén lebocsátott egy egységet az égitest felszínére. A Mars körül záródó pálya mindkét esetben erősen elnyúlt ellipszis, amelynek a bolygótól legtávolabbi pontja 32 560 km-re, legközelebbi pontja pedig 1500 km-re van a felszíntől. A Viking-1 és -2 számára egy-egy javasolt, s további egy-egy tartaléknak tekinthető leszállási helyet jelöltek ki. A Mars körül záródó pálya mindkét esetben erősen elnyúlt ellipszis, amelynek a bolygótól legtávolabbi pontja 32 560 km-re, legközelebbi pontja pedig 1500 km-re van a felszíntől. A Viking-1 és -2 számára egy-egy javasolt, s további egy-egy tartaléknak tekinthető leszállási helyet jelöltek ki.

űEzek a következők:űEzek a következők:

ŰrhajóŰrhajó

  • Javasolt helyJavasolt hely
  • Tartalék helyTartalék hely

Viking - 1Viking - 1

  • 19,5 fok É, 34 fok (Chrysé)19,5 fok É, 34 fok (Chrysé)
  • 20,5 fok É, 252 fok (Tritanis Lacus)20,5 fok É, 252 fok (Tritanis Lacus)

Viking -2Viking -2

  • 44,3 fok É, 10 fok (Cydonia)44,3 fok É, 10 fok (Cydonia)
  • 44,2 fok É, 110 fok (Alba)44,2 fok É, 110 fok (Alba)

A leszállóegység indítását automatikus berendezések végzik -tehát nem földi parancsra történik -akárcsak a szovjet Marsz-típusú szondák esetében is. (A földi utasítás ugyanis a nagy távolság miatt csak 40 perc késéssel érkezne meg). A leszállóegységek indítása előtt a kiválasztott területeket 10-15 napon át vizsgálják. A legkisebb Mars-űrlaboratórium távolság esetén a televíziós kamerák 50 méteres felbontást képesek elérni, tehát a leszállásra kijelölt helyeket igen nagy pontossággal lehet tanulmányozni.A leszállóegység indítását automatikus berendezések végzik -tehát nem földi parancsra történik -akárcsak a szovjet Marsz-típusú szondák esetében is. (A földi utasítás ugyanis a nagy távolság miatt csak 40 perc késéssel érkezne meg). A leszállóegységek indítása előtt a kiválasztott területeket 10-15 napon át vizsgálják. A legkisebb Mars-űrlaboratórium távolság esetén a televíziós kamerák 50 méteres felbontást képesek elérni, tehát a leszállásra kijelölt helyeket igen nagy pontossággal lehet tanulmányozni.


A VIKING - űrszondák leszállóhelyeinek
környékét por és kőtörmelék fedi

A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.

Linkek:

Marsi képtár egy ifjúsági magazinbanMarsi képtár egy ifjúsági magazinban

környékét por és kőtörmelék fedi

A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.

Linkek:

Marsi képtár egy ifjúsági magazinbanMarsi képtár egy ifjúsági magazinban

A VIKING - űrszondák leszállóhelyeinek
környékét por és kőtörmelék fedi

A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.

Linkek:

Marsi képtár egy ifjúsági magazinbanMarsi képtár egy ifjúsági magazinban

környékét por és kőtörmelék fedi

A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.

Linkek:

Marsi képtár egy ifjúsági magazinbanMarsi képtár egy ifjúsági magazinban

Az első, a Marsot meglátogató
űrszonda, a MARINER-4 felvétele

A Mariner-6 és -7 útja csakhamar elhomályosította a Mariner-4 kísérletet, hiszen a Mariner-6 74, a Mariner-7 pedig 126 teljes fényképet sugárzott vissza a Földre. A Mariner-6 útját úgy választották meg, hogy a Juventae Fons és Oxia Palus oázisokat is fényképezhesse. A Mariner-7 pedig 469 000 km-nyire volt a bolygótól, amikor a felvételeket készítette. A Mariner-7 által készített felvételek egy olyan különleges területet is kimutattak, amelyen gyűrűshegyek egyáltalán nincsenek, de annál több a rendszertelenül elhelyezkedő rövidebb-hosszabb gerinc. A Mariner-6 és -7 útja csakhamar elhomályosította a Mariner-4 kísérletet, hiszen a Mariner-6 74, a Mariner-7 pedig 126 teljes fényképet sugárzott vissza a Földre. A Mariner-6 útját úgy választották meg, hogy a Juventae Fons és Oxia Palus oázisokat is fényképezhesse. A Mariner-7 pedig 469 000 km-nyire volt a bolygótól, amikor a felvételeket készítette. A Mariner-7 által készített felvételek egy olyan különleges területet is kimutattak, amelyen gyűrűshegyek egyáltalán nincsenek, de annál több a rendszertelenül elhelyezkedő rövidebb-hosszabb gerinc. A Mariner-4 a felszínnek csupán 1 százalékát, a Mariner-6 és -7 további 20 százalékát fényképezte le. A Mariner-4 a felszínnek csupán 1 százalékát, a Mariner-6 és -7 további 20 százalékát fényképezte le. 1971. május 8-án bocsátották fel az amerikai Mariner-8 űrlaboratóriumot, amely a Mariner-9 párja lett volna. A rakéta műszaki hibája miatt azonban a Mariner-8 nem állt rá a kívánt pályára, hanem az Atlanti-óceánba zuhant és megsemmisült.1971. május 8-án bocsátották fel az amerikai Mariner-8 űrlaboratóriumot, amely a Mariner-9 párja lett volna. A rakéta műszaki hibája miatt azonban a Mariner-8 nem állt rá a kívánt pályára, hanem az Atlanti-óceánba zuhant és megsemmisült.

Az, hogy a Marsról ma már olyan elsőrendű térképeink vannak -ideértve a felszín geológia térképeit is-, amelyek a legjobb holdtérképekkel is felveszik a versenyt, elsősorban a Mariner-9 űrhajó által szolgáltatott fényképfelvételeknek köszönhető. A Mariner-9 útja az űrhajózás eddigi történetének egyik legnagyobb diadala volt. Ez az automatikus űrlaboratórium feltárta előttünk a maga teljes valóságában az idegenszerű és távoli világot, amely évszázadok óta foglalkoztatta az emberiség képzeletét. A Mariner-9 1972 májusáig mintegy 7000, október 27-ig, a fényképezési program befejezéséig pedig összesen 7273 felvételt készített, és ezeknek a képeknek köszönhetően újabb 70 százalékot ismertünk meg a bolygó felszínéből. A Mariner-9 képei is kimutattak kisebb hegyláncokat, így azok az előző állítások, hogy nincsenek, nem fogadhatóak el. A Mars holdjairól először a Mariner-9 készített jó, közeli felvételeket. Ezek a holdak a Phobos és a Deimos, melyek nagyságáról úgy szerezhetünk szemléletes képet, ha valamely jól ismert födi képződménnyel, hasonlítjuk őket össze, pl.: a Balatonnal. A Phobos és a Deimos felszíne erősen kráterezett és egy gerincet is sikerült felfedezni, melyet Keplerről neveztek el, így sikerült elkészíteni a Phobos részletes térképét is.Az, hogy a Marsról ma már olyan elsőrendű térképeink vannak -ideértve a felszín geológia térképeit is-, amelyek a legjobb holdtérképekkel is felveszik a versenyt, elsősorban a Mariner-9 űrhajó által szolgáltatott fényképfelvételeknek köszönhető. A Mariner-9 útja az űrhajózás eddigi történetének egyik legnagyobb diadala volt. Ez az automatikus űrlaboratórium feltárta előttünk a maga teljes valóságában az idegenszerű és távoli világot, amely évszázadok óta foglalkoztatta az emberiség képzeletét. A Mariner-9 1972 májusáig mintegy 7000, október 27-ig, a fényképezési program befejezéséig pedig összesen 7273 felvételt készített, és ezeknek a képeknek köszönhetően újabb 70 százalékot ismertünk meg a bolygó felszínéből. A Mariner-9 képei is kimutattak kisebb hegyláncokat, így azok az előző állítások, hogy nincsenek, nem fogadhatóak el. A Mars holdjairól először a Mariner-9 készített jó, közeli felvételeket. Ezek a holdak a Phobos és a Deimos, melyek nagyságáról úgy szerezhetünk szemléletes képet, ha valamely jól ismert födi képződménnyel, hasonlítjuk őket össze, pl.: a Balatonnal. A Phobos és a Deimos felszíne erősen kráterezett és egy gerincet is sikerült felfedezni, melyet Keplerről neveztek el, így sikerült elkészíteni a Phobos részletes térképét is.

A Mars holdjai:
PHOBOS DEMIOS

A Mars körüli térség vizsgálata során a Mariner-9 a bolygótól mintegy 40 000 km távolságig kiterjedő hidrogénfelhőt is felfedezett. A Mars körüli térség vizsgálata során a Mariner-9 a bolygótól mintegy 40 000 km távolságig kiterjedő hidrogénfelhőt is felfedezett. Az összes eddigi marsűrhajó közül kétségkívül az 1971 májusában felbocsátott két szovjet laboratóriumnak, a Marsz-2-nek és -3-nak jutott a legérdekesebb szerep. Mindkettőt olyan berendezéssel látták el, amely leereszkedett a bolygó felszínére, miközben a két anyaűrhajó a Mars körül záródó pályára állt és a Mariner-9-cel együtt a bolygó mesterséges holdjává vált.Az összes eddigi marsűrhajó közül kétségkívül az 1971 májusában felbocsátott két szovjet laboratóriumnak, a Marsz-2-nek és -3-nak jutott a legérdekesebb szerep. Mindkettőt olyan berendezéssel látták el, amely leereszkedett a bolygó felszínére, miközben a két anyaűrhajó a Mars körül záródó pályára állt és a Mariner-9-cel együtt a bolygó mesterséges holdjává vált. A Marsz-2 és a Marsz-3 egyaránt 4650 kg tömegű volt. A közép-ázsiai kilövőállomástól a Marsig a két űrhajó nagyszámú mérést hajtott végre a világűrben: vizsgálta a Napból érkező elektromágneses és részecskesugárzást, a bolygóközi mágneses tér szerkezetét, a kozmikus sugárzást és természetesen magát a Marsot is. Mint általában minden kozmikus űrhajót, úgy a Marsz-2 és Marsz-3 űrszondákat is automatikus optikai orientációs rendszer irányította a világűrben. Az elsőt és a másodikat hagyományos módon a földi megfigyelőállomás utasítására irányították, a harmadikat az űrhajózás történetében első ízben - a földi irányítás teljes mellőzésével bonyolították le. A Marsz-2 és a Marsz-3 egyaránt 4650 kg tömegű volt. A közép-ázsiai kilövőállomástól a Marsig a két űrhajó nagyszámú mérést hajtott végre a világűrben: vizsgálta a Napból érkező elektromágneses és részecskesugárzást, a bolygóközi mágneses tér szerkezetét, a kozmikus sugárzást és természetesen magát a Marsot is. Mint általában minden kozmikus űrhajót, úgy a Marsz-2 és Marsz-3 űrszondákat is automatikus optikai orientációs rendszer irányította a világűrben. Az elsőt és a másodikat hagyományos módon a földi megfigyelőállomás utasítására irányították, a harmadikat az űrhajózás történetében első ízben - a földi irányítás teljes mellőzésével bonyolították le. Az űrhajó saját orientációs rendszere és fedélzeti számítógépe adta meg az adatokat és a pályakorrekció önműködően megtörtént.Az űrhajó saját orientációs rendszere és fedélzeti számítógépe adta meg az adatokat és a pályakorrekció önműködően megtörtént.

A bolygó közelébe érve mind a Marsz-2-ről, mind pedig társáról levált a leszállóegység, amelynek saját rakétahajtóműve volt. A Marsz-2-ről a leszállóegység 1971. november 17-én indult, és csakhamar el is érte az égitest felszínét, de jelzéseket ismeretlen okok miatt nem közvetített többé. A Marsz-3-ról a leszállóegység december 2-án vált le. A Marsz-3, amikor a bolygó légkörét elérte, sebessége kb. 6 km volt másodpercenként. Végül, a felszíntől alig 20-30 méternyire, a rádióradar magasságmérő jelzése bekapcsolt egy fékező rakétát. Ennek hatására minimális sebességgel érte el a talajt, hogy semmiféle műszere ne menjen tönkre. Másfél perccel a talajra való megérkezés után már működni kezdtek a jelzések, melyek rövidesen megszakadtak. Ennek oka valószínűleg az volt, hogy a szél könnyen belekapaszkodott az ejtőernyőkbe és az egész berendezést nekilódította egy kemény sziklának, vagy pedig a leszállóegységet homokkal fújta be és eltemette. A mérési eredményeket rögtön azok beérkezése után feldolgozták az űrhajók, melyek legfőképpen a marsfelszín hőmérsékletmérésére szolgáltak. A bolygó közelébe érve mind a Marsz-2-ről, mind pedig társáról levált a leszállóegység, amelynek saját rakétahajtóműve volt. A Marsz-2-ről a leszállóegység 1971. november 17-én indult, és csakhamar el is érte az égitest felszínét, de jelzéseket ismeretlen okok miatt nem közvetített többé. A Marsz-3-ról a leszállóegység december 2-án vált le. A Marsz-3, amikor a bolygó légkörét elérte, sebessége kb. 6 km volt másodpercenként. Végül, a felszíntől alig 20-30 méternyire, a rádióradar magasságmérő jelzése bekapcsolt egy fékező rakétát. Ennek hatására minimális sebességgel érte el a talajt, hogy semmiféle műszere ne menjen tönkre. Másfél perccel a talajra való megérkezés után már működni kezdtek a jelzések, melyek rövidesen megszakadtak. Ennek oka valószínűleg az volt, hogy a szél könnyen belekapaszkodott az ejtőernyőkbe és az egész berendezést nekilódította egy kemény sziklának, vagy pedig a leszállóegységet homokkal fújta be és eltemette. A mérési eredményeket rögtön azok beérkezése után feldolgozták az űrhajók, melyek legfőképpen a marsfelszín hőmérsékletmérésére szolgáltak.

A két szovjet marsszonda hőmérsékleti mérései szerint a bolygó felszíne az est leszálltával nagyon gyors ütemben hűl le. Mind a két szovjet marsszondában elhelyeztek egy-egy miniatürizált műszert is, amely a bolygó termális rádiósugárzását mérte. Így a talaj legfelső rétegének sűrűségéből kapták, hogy a felszínt száraz, porszerű és homokos anyag borítja. A két szovjet marsszonda hőmérsékleti mérései szerint a bolygó felszíne az est leszálltával nagyon gyors ütemben hűl le. Mind a két szovjet marsszondában elhelyeztek egy-egy miniatürizált műszert is, amely a bolygó termális rádiósugárzását mérte. Így a talaj legfelső rétegének sűrűségéből kapták, hogy a felszínt száraz, porszerű és homokos anyag borítja. A marsbeli légnyomás mérésére a harmadik szovjet űrhajó egy fotométert is magával vitt, amely a légkör széndioxid-tartalmát mérte. A nagy homokvihar rendkívül megnehezítette a fényképezést, de a Marsz-2-nek mégis sikerült egy felvételt készítenie a kavargó porfátylon keresztül. Ezt a képet olyan szovjet geológusok értékelték ki, akik a légi felvételek alapján végzett földtani kutatás szakemberei. A marsbeli légnyomás mérésére a harmadik szovjet űrhajó egy fotométert is magával vitt, amely a légkör széndioxid-tartalmát mérte. A nagy homokvihar rendkívül megnehezítette a fényképezést, de a Marsz-2-nek mégis sikerült egy felvételt készítenie a kavargó porfátylon keresztül. Ezt a képet olyan szovjet geológusok értékelték ki, akik a légi felvételek alapján végzett földtani kutatás szakemberei. A Szovjetunió és az Egyesült Államok között még a Marsz típusú űrhajók és a Mariner-9 időszakában megállapodás jött létre, hogy a kapott adatokat kicserélik egymással. Ez annál is inkább hasznosnak bizonyult, hiszen a szovjet és az amerikai kísérletek eltérő célkitűzésűek voltak. A Mariner-9 legfontosabb feladataként a bolygó fényképezését írták elő. A Marsz-2 és -3 műszerei egészen 1972 augusztusáig működtek és szolgáltatták a további adatokat a bolygóról. Végül említést érdemel, hogy az űrhajók a bolygótól 200 000 km-re egy elektronokból álló felhőrendszert fedeztek fel. A Szovjetunió és az Egyesült Államok között még a Marsz típusú űrhajók és a Mariner-9 időszakában megállapodás jött létre, hogy a kapott adatokat kicserélik egymással. Ez annál is inkább hasznosnak bizonyult, hiszen a szovjet és az amerikai kísérletek eltérő célkitűzésűek voltak. A Mariner-9 legfontosabb feladataként a bolygó fényképezését írták elő. A Marsz-2 és -3 műszerei egészen 1972 augusztusáig működtek és szolgáltatták a további adatokat a bolygóról. Végül említést érdemel, hogy az űrhajók a bolygótól 200 000 km-re egy elektronokból álló felhőrendszert fedeztek fel. Az 1973. július 21-én indított szovjet Marsz-4 űrállomást július 25-én követte a Marsz-5, augusztus 5-én a Marsz-6 és végül augusztus 9-én a Marsz-7. A Marsz-6 és -7 francia műszereket is vitt magával, amelyek a Nap méteres hullámhosszúságú elektromágneses sugárzásán a szoláris plazmaáramlást (napszelet), valamint a kozmikus sugárzást vizsgálták. Az 1973. július 21-én indított szovjet Marsz-4 űrállomást július 25-én követte a Marsz-5, augusztus 5-én a Marsz-6 és végül augusztus 9-én a Marsz-7. A Marsz-6 és -7 francia műszereket is vitt magával, amelyek a Nap méteres hullámhosszúságú elektromágneses sugárzásán a szoláris plazmaáramlást (napszelet), valamint a kozmikus sugárzást vizsgálták. A Marsz-4 fékezőegysége nem kapcsolódott be, ezért az űrállomás mintegy 2200 km távolságban haladt el a bolygó mellett. A Marsz-4 fékezőegysége nem kapcsolódott be, ezért az űrállomás mintegy 2200 km távolságban haladt el a bolygó mellett. Közben televíziós úton fényképeket készített és közvetített a Mars felszínéről, útja további során pedig a Marson túli térségek fizikai állapotáról nyújtott adatokat. Közben televíziós úton fényképeket készített és közvetített a Mars felszínéről, útja további során pedig a Marson túli térségek fizikai állapotáról nyújtott adatokat. A Marsz-5 1974. február 12-én pályára állt, amely a Mars körül zárult. Ettől kezdve a méréseit teljes egészében saját automatikus berendezései irányították. A Marsz-5 által készített felvételek minőségileg teljesen egyenértékűek a Mariner-9 űrszonda révén kapott fényképekkel. A Marsz-5 képek egyikén 150 km átmérőjű gyűrűshegy látható, amelynek nyugati falán egy nem túlságosan idős kráter helyezkedik el. A Marsz-5 segítségével még színes képeket is sikerült előállítani a földi irányítóközpontban. A Marsz-5 1974. február 12-én pályára állt, amely a Mars körül zárult. Ettől kezdve a méréseit teljes egészében saját automatikus berendezései irányították. A Marsz-5 által készített felvételek minőségileg teljesen egyenértékűek a Mariner-9 űrszonda révén kapott fényképekkel. A Marsz-5 képek egyikén 150 km átmérőjű gyűrűshegy látható, amelynek nyugati falán egy nem túlságosan idős kráter helyezkedik el. A Marsz-5 segítségével még színes képeket is sikerült előállítani a földi irányítóközpontban. A Marsz-6 pályája igen erőteljesen lapult pálya volt, amely azt a célt szolgálta, hogy a bolygó körüli térséget szélesebb övezetben szondázhassa. A Marsz-6 pályája igen erőteljesen lapult pálya volt, amely azt a célt szolgálta, hogy a bolygó körüli térséget szélesebb övezetben szondázhassa. A Marsz-7 jelzésű szondában ismét hiba mutatkozott a berendezések egyikében. Emiatt a fékezőrakéta nem kapcsolódott be, és a leszállóegység nem jutott el a bolygó felszínére, hanem mintegy 1300 km-re száguldott el a leszállásra kijelölt pont fölött. A Marsz-7 jelzésű szondában ismét hiba mutatkozott a berendezések egyikében. Emiatt a fékezőrakéta nem kapcsolódott be, és a leszállóegység nem jutott el a bolygó felszínére, hanem mintegy 1300 km-re száguldott el a leszállásra kijelölt pont fölött. A kísérletsorozat legeredményesebb tagja kétségkívül a Marsz-6 volt. Ez az automatikus űrlaboratórium 1974. március 12-én közelítette meg annyira a bolygót, hogy a leszállóegység elindulhasson a Marsra. A leszállóegység másodpercenkénti 5700 méteres sebességgel lépett be a bolygó légterébe. A nagy súrlódás következtében fémburkolata rendkívül erőteljesen felmelegedett. Csak ezt követően nyílt ki a nagy ejtőernyő, amely 148 másodpercen keresztül fékezte tovább a leszállóegységet mindaddig, amíg az el nem érte a bolygó szilárd felületét. Az utolsó másodpercekben megszakadt a leszállóegység és a Mars körül keringő Marsz-6 közötti rádió-összeköttetés (a Földre az adatokat a Marsz-6 közbeiktatásával továbbították). A kísérletsorozat legeredményesebb tagja kétségkívül a Marsz-6 volt. Ez az automatikus űrlaboratórium 1974. március 12-én közelítette meg annyira a bolygót, hogy a leszállóegység elindulhasson a Marsra. A leszállóegység másodpercenkénti 5700 méteres sebességgel lépett be a bolygó légterébe. A nagy súrlódás következtében fémburkolata rendkívül erőteljesen felmelegedett. Csak ezt követően nyílt ki a nagy ejtőernyő, amely 148 másodpercen keresztül fékezte tovább a leszállóegységet mindaddig, amíg az el nem érte a bolygó szilárd felületét. Az utolsó másodpercekben megszakadt a leszállóegység és a Mars körül keringő Marsz-6 közötti rádió-összeköttetés (a Földre az adatokat a Marsz-6 közbeiktatásával továbbították). Amíg a leszállóegység el nem érte a bolygó felszínét, addig a Mars légkörében végzett méréseket, mégpedig a hőmérsékletet, a kémiai összetételt és a nyomást, valamint a páratartalom-méréseket. Amíg a leszállóegység el nem érte a bolygó felszínét, addig a Mars légkörében végzett méréseket, mégpedig a hőmérsékletet, a kémiai összetételt és a nyomást, valamint a páratartalom-méréseket. A floridai Cape Canaveralról 1975. augusztus 20-án indították a Viking-1 jelzésű marskutató laboratóriumot, amelyet körülbelül 10 nappal később követett a Viking-2. A Viking-1 1976. június 19-én állt a Mars körül záródó pályára és az űrhajó leszálló egysége július 7-én ereszkedett le a bolygó felszínére. A Viking-2 1976 augusztusában állt marskörüli pályára és szintén lebocsátott egy egységet az égitest felszínére. A floridai Cape Canaveralról 1975. augusztus 20-án indították a Viking-1 jelzésű marskutató laboratóriumot, amelyet körülbelül 10 nappal később követett a Viking-2. A Viking-1 1976. június 19-én állt a Mars körül záródó pályára és az űrhajó leszálló egysége július 7-én ereszkedett le a bolygó felszínére. A Viking-2 1976 augusztusában állt marskörüli pályára és szintén lebocsátott egy egységet az égitest felszínére. A Mars körül záródó pálya mindkét esetben erősen elnyúlt ellipszis, amelynek a bolygótól legtávolabbi pontja 32 560 km-re, legközelebbi pontja pedig 1500 km-re van a felszíntől. A Viking-1 és -2 számára egy-egy javasolt, s további egy-egy tartaléknak tekinthető leszállási helyet jelöltek ki. A Mars körül záródó pálya mindkét esetben erősen elnyúlt ellipszis, amelynek a bolygótól legtávolabbi pontja 32 560 km-re, legközelebbi pontja pedig 1500 km-re van a felszíntől. A Viking-1 és -2 számára egy-egy javasolt, s további egy-egy tartaléknak tekinthető leszállási helyet jelöltek ki.

űEzek a következők:űEzek a következők:

ŰrhajóŰrhajó

  • Javasolt helyJavasolt hely
  • Tartalék helyTartalék hely

Viking - 1Viking - 1

  • 19,5 fok É, 34 fok (Chrysé)19,5 fok É, 34 fok (Chrysé)
  • 20,5 fok É, 252 fok (Tritanis Lacus)20,5 fok É, 252 fok (Tritanis Lacus)

Viking -2Viking -2

  • 44,3 fok É, 10 fok (Cydonia)44,3 fok É, 10 fok (Cydonia)
  • 44,2 fok É, 110 fok (Alba)44,2 fok É, 110 fok (Alba)

A leszállóegység indítását automatikus berendezések végzik -tehát nem földi parancsra történik -akárcsak a szovjet Marsz-típusú szondák esetében is. (A földi utasítás ugyanis a nagy távolság miatt csak 40 perc késéssel érkezne meg). A leszállóegységek indítása előtt a kiválasztott területeket 10-15 napon át vizsgálják. A legkisebb Mars-űrlaboratórium távolság esetén a televíziós kamerák 50 méteres felbontást képesek elérni, tehát a leszállásra kijelölt helyeket igen nagy pontossággal lehet tanulmányozni.A leszállóegység indítását automatikus berendezések végzik -tehát nem földi parancsra történik -akárcsak a szovjet Marsz-típusú szondák esetében is. (A földi utasítás ugyanis a nagy távolság miatt csak 40 perc késéssel érkezne meg). A leszállóegységek indítása előtt a kiválasztott területeket 10-15 napon át vizsgálják. A legkisebb Mars-űrlaboratórium távolság esetén a televíziós kamerák 50 méteres felbontást képesek elérni, tehát a leszállásra kijelölt helyeket igen nagy pontossággal lehet tanulmányozni.


A VIKING - űrszondák leszállóhelyeinek
környékét por és kőtörmelék fedi

A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.

Linkek:

Marsi képtár egy ifjúsági magazinbanMarsi képtár egy ifjúsági magazinban

környékét por és kőtörmelék fedi

A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.

Linkek:

Marsi képtár egy ifjúsági magazinbanMarsi képtár egy ifjúsági magazinban

A VIKING - űrszondák leszállóhelyeinek
környékét por és kőtörmelék fedi

A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.

Linkek:

Marsi képtár egy ifjúsági magazinbanMarsi képtár egy ifjúsági magazinban

környékét por és kőtörmelék fedi

A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.

Linkek:

Marsi képtár egy ifjúsági magazinbanMarsi képtár egy ifjúsági magazinban


Az első, a Marsot meglátogató
űrszonda, a MARINER-4 felvétele

A Mariner-6 és -7 útja csakhamar elhomályosította a Mariner-4 kísérletet, hiszen a Mariner-6 74, a Mariner-7 pedig 126 teljes fényképet sugárzott vissza a Földre. A Mariner-6 útját úgy választották meg, hogy a Juventae Fons és Oxia Palus oázisokat is fényképezhesse. A Mariner-7 pedig 469 000 km-nyire volt a bolygótól, amikor a felvételeket készítette. A Mariner-7 által készített felvételek egy olyan különleges területet is kimutattak, amelyen gyűrűshegyek egyáltalán nincsenek, de annál több a rendszertelenül elhelyezkedő rövidebb-hosszabb gerinc. A Mariner-6 és -7 útja csakhamar elhomályosította a Mariner-4 kísérletet, hiszen a Mariner-6 74, a Mariner-7 pedig 126 teljes fényképet sugárzott vissza a Földre. A Mariner-6 útját úgy választották meg, hogy a Juventae Fons és Oxia Palus oázisokat is fényképezhesse. A Mariner-7 pedig 469 000 km-nyire volt a bolygótól, amikor a felvételeket készítette. A Mariner-7 által készített felvételek egy olyan különleges területet is kimutattak, amelyen gyűrűshegyek egyáltalán nincsenek, de annál több a rendszertelenül elhelyezkedő rövidebb-hosszabb gerinc. A Mariner-4 a felszínnek csupán 1 százalékát, a Mariner-6 és -7 további 20 százalékát fényképezte le. A Mariner-4 a felszínnek csupán 1 százalékát, a Mariner-6 és -7 további 20 százalékát fényképezte le. 1971. május 8-án bocsátották fel az amerikai Mariner-8 űrlaboratóriumot, amely a Mariner-9 párja lett volna. A rakéta műszaki hibája miatt azonban a Mariner-8 nem állt rá a kívánt pályára, hanem az Atlanti-óceánba zuhant és megsemmisült.1971. május 8-án bocsátották fel az amerikai Mariner-8 űrlaboratóriumot, amely a Mariner-9 párja lett volna. A rakéta műszaki hibája miatt azonban a Mariner-8 nem állt rá a kívánt pályára, hanem az Atlanti-óceánba zuhant és megsemmisült.

Az, hogy a Marsról ma már olyan elsőrendű térképeink vannak -ideértve a felszín geológia térképeit is-, amelyek a legjobb holdtérképekkel is felveszik a versenyt, elsősorban a Mariner-9 űrhajó által szolgáltatott fényképfelvételeknek köszönhető. A Mariner-9 útja az űrhajózás eddigi történetének egyik legnagyobb diadala volt. Ez az automatikus űrlaboratórium feltárta előttünk a maga teljes valóságában az idegenszerű és távoli világot, amely évszázadok óta foglalkoztatta az emberiség képzeletét. A Mariner-9 1972 májusáig mintegy 7000, október 27-ig, a fényképezési program befejezéséig pedig összesen 7273 felvételt készített, és ezeknek a képeknek köszönhetően újabb 70 százalékot ismertünk meg a bolygó felszínéből. A Mariner-9 képei is kimutattak kisebb hegyláncokat, így azok az előző állítások, hogy nincsenek, nem fogadhatóak el. A Mars holdjairól először a Mariner-9 készített jó, közeli felvételeket. Ezek a holdak a Phobos és a Deimos, melyek nagyságáról úgy szerezhetünk szemléletes képet, ha valamely jól ismert födi képződménnyel, hasonlítjuk őket össze, pl.: a Balatonnal. A Phobos és a Deimos felszíne erősen kráterezett és egy gerincet is sikerült felfedezni, melyet Keplerről neveztek el, így sikerült elkészíteni a Phobos részletes térképét is.Az, hogy a Marsról ma már olyan elsőrendű térképeink vannak -ideértve a felszín geológia térképeit is-, amelyek a legjobb holdtérképekkel is felveszik a versenyt, elsősorban a Mariner-9 űrhajó által szolgáltatott fényképfelvételeknek köszönhető. A Mariner-9 útja az űrhajózás eddigi történetének egyik legnagyobb diadala volt. Ez az automatikus űrlaboratórium feltárta előttünk a maga teljes valóságában az idegenszerű és távoli világot, amely évszázadok óta foglalkoztatta az emberiség képzeletét. A Mariner-9 1972 májusáig mintegy 7000, október 27-ig, a fényképezési program befejezéséig pedig összesen 7273 felvételt készített, és ezeknek a képeknek köszönhetően újabb 70 százalékot ismertünk meg a bolygó felszínéből. A Mariner-9 képei is kimutattak kisebb hegyláncokat, így azok az előző állítások, hogy nincsenek, nem fogadhatóak el. A Mars holdjairól először a Mariner-9 készített jó, közeli felvételeket. Ezek a holdak a Phobos és a Deimos, melyek nagyságáról úgy szerezhetünk szemléletes képet, ha valamely jól ismert födi képződménnyel, hasonlítjuk őket össze, pl.: a Balatonnal. A Phobos és a Deimos felszíne erősen kráterezett és egy gerincet is sikerült felfedezni, melyet Keplerről neveztek el, így sikerült elkészíteni a Phobos részletes térképét is.

A Mars holdjai:
PHOBOS DEMIOS

A Mars körüli térség vizsgálata során a Mariner-9 a bolygótól mintegy 40 000 km távolságig kiterjedő hidrogénfelhőt is felfedezett. A Mars körüli térség vizsgálata során a Mariner-9 a bolygótól mintegy 40 000 km távolságig kiterjedő hidrogénfelhőt is felfedezett. Az összes eddigi marsűrhajó közül kétségkívül az 1971 májusában felbocsátott két szovjet laboratóriumnak, a Marsz-2-nek és -3-nak jutott a legérdekesebb szerep. Mindkettőt olyan berendezéssel látták el, amely leereszkedett a bolygó felszínére, miközben a két anyaűrhajó a Mars körül záródó pályára állt és a Mariner-9-cel együtt a bolygó mesterséges holdjává vált.Az összes eddigi marsűrhajó közül kétségkívül az 1971 májusában felbocsátott két szovjet laboratóriumnak, a Marsz-2-nek és -3-nak jutott a legérdekesebb szerep. Mindkettőt olyan berendezéssel látták el, amely leereszkedett a bolygó felszínére, miközben a két anyaűrhajó a Mars körül záródó pályára állt és a Mariner-9-cel együtt a bolygó mesterséges holdjává vált. A Marsz-2 és a Marsz-3 egyaránt 4650 kg tömegű volt. A közép-ázsiai kilövőállomástól a Marsig a két űrhajó nagyszámú mérést hajtott végre a világűrben: vizsgálta a Napból érkező elektromágneses és részecskesugárzást, a bolygóközi mágneses tér szerkezetét, a kozmikus sugárzást és természetesen magát a Marsot is. Mint általában minden kozmikus űrhajót, úgy a Marsz-2 és Marsz-3 űrszondákat is automatikus optikai orientációs rendszer irányította a világűrben. Az elsőt és a másodikat hagyományos módon a földi megfigyelőállomás utasítására irányították, a harmadikat az űrhajózás történetében első ízben - a földi irányítás teljes mellőzésével bonyolították le. A Marsz-2 és a Marsz-3 egyaránt 4650 kg tömegű volt. A közép-ázsiai kilövőállomástól a Marsig a két űrhajó nagyszámú mérést hajtott végre a világűrben: vizsgálta a Napból érkező elektromágneses és részecskesugárzást, a bolygóközi mágneses tér szerkezetét, a kozmikus sugárzást és természetesen magát a Marsot is. Mint általában minden kozmikus űrhajót, úgy a Marsz-2 és Marsz-3 űrszondákat is automatikus optikai orientációs rendszer irányította a világűrben. Az elsőt és a másodikat hagyományos módon a földi megfigyelőállomás utasítására irányították, a harmadikat az űrhajózás történetében első ízben - a földi irányítás teljes mellőzésével bonyolították le. Az űrhajó saját orientációs rendszere és fedélzeti számítógépe adta meg az adatokat és a pályakorrekció önműködően megtörtént.Az űrhajó saját orientációs rendszere és fedélzeti számítógépe adta meg az adatokat és a pályakorrekció önműködően megtörtént.

A bolygó közelébe érve mind a Marsz-2-ről, mind pedig társáról levált a leszállóegység, amelynek saját rakétahajtóműve volt. A Marsz-2-ről a leszállóegység 1971. november 17-én indult, és csakhamar el is érte az égitest felszínét, de jelzéseket ismeretlen okok miatt nem közvetített többé. A Marsz-3-ról a leszállóegység december 2-án vált le. A Marsz-3, amikor a bolygó légkörét elérte, sebessége kb. 6 km volt másodpercenként. Végül, a felszíntől alig 20-30 méternyire, a rádióradar magasságmérő jelzése bekapcsolt egy fékező rakétát. Ennek hatására minimális sebességgel érte el a talajt, hogy semmiféle műszere ne menjen tönkre. Másfél perccel a talajra való megérkezés után már működni kezdtek a jelzések, melyek rövidesen megszakadtak. Ennek oka valószínűleg az volt, hogy a szél könnyen belekapaszkodott az ejtőernyőkbe és az egész berendezést nekilódította egy kemény sziklának, vagy pedig a leszállóegységet homokkal fújta be és eltemette. A mérési eredményeket rögtön azok beérkezése után feldolgozták az űrhajók, melyek legfőképpen a marsfelszín hőmérsékletmérésére szolgáltak. A bolygó közelébe érve mind a Marsz-2-ről, mind pedig társáról levált a leszállóegység, amelynek saját rakétahajtóműve volt. A Marsz-2-ről a leszállóegység 1971. november 17-én indult, és csakhamar el is érte az égitest felszínét, de jelzéseket ismeretlen okok miatt nem közvetített többé. A Marsz-3-ról a leszállóegység december 2-án vált le. A Marsz-3, amikor a bolygó légkörét elérte, sebessége kb. 6 km volt másodpercenként. Végül, a felszíntől alig 20-30 méternyire, a rádióradar magasságmérő jelzése bekapcsolt egy fékező rakétát. Ennek hatására minimális sebességgel érte el a talajt, hogy semmiféle műszere ne menjen tönkre. Másfél perccel a talajra való megérkezés után már működni kezdtek a jelzések, melyek rövidesen megszakadtak. Ennek oka valószínűleg az volt, hogy a szél könnyen belekapaszkodott az ejtőernyőkbe és az egész berendezést nekilódította egy kemény sziklának, vagy pedig a leszállóegységet homokkal fújta be és eltemette. A mérési eredményeket rögtön azok beérkezése után feldolgozták az űrhajók, melyek legfőképpen a marsfelszín hőmérsékletmérésére szolgáltak.

A két szovjet marsszonda hőmérsékleti mérései szerint a bolygó felszíne az est leszálltával nagyon gyors ütemben hűl le. Mind a két szovjet marsszondában elhelyeztek egy-egy miniatürizált műszert is, amely a bolygó termális rádiósugárzását mérte. Így a talaj legfelső rétegének sűrűségéből kapták, hogy a felszínt száraz, porszerű és homokos anyag borítja. A két szovjet marsszonda hőmérsékleti mérései szerint a bolygó felszíne az est leszálltával nagyon gyors ütemben hűl le. Mind a két szovjet marsszondában elhelyeztek egy-egy miniatürizált műszert is, amely a bolygó termális rádiósugárzását mérte. Így a talaj legfelső rétegének sűrűségéből kapták, hogy a felszínt száraz, porszerű és homokos anyag borítja. A marsbeli légnyomás mérésére a harmadik szovjet űrhajó egy fotométert is magával vitt, amely a légkör széndioxid-tartalmát mérte. A nagy homokvihar rendkívül megnehezítette a fényképezést, de a Marsz-2-nek mégis sikerült egy felvételt készítenie a kavargó porfátylon keresztül. Ezt a képet olyan szovjet geológusok értékelték ki, akik a légi felvételek alapján végzett földtani kutatás szakemberei. A marsbeli légnyomás mérésére a harmadik szovjet űrhajó egy fotométert is magával vitt, amely a légkör széndioxid-tartalmát mérte. A nagy homokvihar rendkívül megnehezítette a fényképezést, de a Marsz-2-nek mégis sikerült egy felvételt készítenie a kavargó porfátylon keresztül. Ezt a képet olyan szovjet geológusok értékelték ki, akik a légi felvételek alapján végzett földtani kutatás szakemberei. A Szovjetunió és az Egyesült Államok között még a Marsz típusú űrhajók és a Mariner-9 időszakában megállapodás jött létre, hogy a kapott adatokat kicserélik egymással. Ez annál is inkább hasznosnak bizonyult, hiszen a szovjet és az amerikai kísérletek eltérő célkitűzésűek voltak. A Mariner-9 legfontosabb feladataként a bolygó fényképezését írták elő. A Marsz-2 és -3 műszerei egészen 1972 augusztusáig működtek és szolgáltatták a további adatokat a bolygóról. Végül említést érdemel, hogy az űrhajók a bolygótól 200 000 km-re egy elektronokból álló felhőrendszert fedeztek fel. A Szovjetunió és az Egyesült Államok között még a Marsz típusú űrhajók és a Mariner-9 időszakában megállapodás jött létre, hogy a kapott adatokat kicserélik egymással. Ez annál is inkább hasznosnak bizonyult, hiszen a szovjet és az amerikai kísérletek eltérő célkitűzésűek voltak. A Mariner-9 legfontosabb feladataként a bolygó fényképezését írták elő. A Marsz-2 és -3 műszerei egészen 1972 augusztusáig működtek és szolgáltatták a további adatokat a bolygóról. Végül említést érdemel, hogy az űrhajók a bolygótól 200 000 km-re egy elektronokból álló felhőrendszert fedeztek fel. Az 1973. július 21-én indított szovjet Marsz-4 űrállomást július 25-én követte a Marsz-5, augusztus 5-én a Marsz-6 és végül augusztus 9-én a Marsz-7. A Marsz-6 és -7 francia műszereket is vitt magával, amelyek a Nap méteres hullámhosszúságú elektromágneses sugárzásán a szoláris plazmaáramlást (napszelet), valamint a kozmikus sugárzást vizsgálták. Az 1973. július 21-én indított szovjet Marsz-4 űrállomást július 25-én követte a Marsz-5, augusztus 5-én a Marsz-6 és végül augusztus 9-én a Marsz-7. A Marsz-6 és -7 francia műszereket is vitt magával, amelyek a Nap méteres hullámhosszúságú elektromágneses sugárzásán a szoláris plazmaáramlást (napszelet), valamint a kozmikus sugárzást vizsgálták. A Marsz-4 fékezőegysége nem kapcsolódott be, ezért az űrállomás mintegy 2200 km távolságban haladt el a bolygó mellett. A Marsz-4 fékezőegysége nem kapcsolódott be, ezért az űrállomás mintegy 2200 km távolságban haladt el a bolygó mellett. Közben televíziós úton fényképeket készített és közvetített a Mars felszínéről, útja további során pedig a Marson túli térségek fizikai állapotáról nyújtott adatokat. Közben televíziós úton fényképeket készített és közvetített a Mars felszínéről, útja további során pedig a Marson túli térségek fizikai állapotáról nyújtott adatokat. A Marsz-5 1974. február 12-én pályára állt, amely a Mars körül zárult. Ettől kezdve a méréseit teljes egészében saját automatikus berendezései irányították. A Marsz-5 által készített felvételek minőségileg teljesen egyenértékűek a Mariner-9 űrszonda révén kapott fényképekkel. A Marsz-5 képek egyikén 150 km átmérőjű gyűrűshegy látható, amelynek nyugati falán egy nem túlságosan idős kráter helyezkedik el. A Marsz-5 segítségével még színes képeket is sikerült előállítani a földi irányítóközpontban. A Marsz-5 1974. február 12-én pályára állt, amely a Mars körül zárult. Ettől kezdve a méréseit teljes egészében saját automatikus berendezései irányították. A Marsz-5 által készített felvételek minőségileg teljesen egyenértékűek a Mariner-9 űrszonda révén kapott fényképekkel. A Marsz-5 képek egyikén 150 km átmérőjű gyűrűshegy látható, amelynek nyugati falán egy nem túlságosan idős kráter helyezkedik el. A Marsz-5 segítségével még színes képeket is sikerült előállítani a földi irányítóközpontban. A Marsz-6 pályája igen erőteljesen lapult pálya volt, amely azt a célt szolgálta, hogy a bolygó körüli térséget szélesebb övezetben szondázhassa. A Marsz-6 pályája igen erőteljesen lapult pálya volt, amely azt a célt szolgálta, hogy a bolygó körüli térséget szélesebb övezetben szondázhassa. A Marsz-7 jelzésű szondában ismét hiba mutatkozott a berendezések egyikében. Emiatt a fékezőrakéta nem kapcsolódott be, és a leszállóegység nem jutott el a bolygó felszínére, hanem mintegy 1300 km-re száguldott el a leszállásra kijelölt pont fölött. A Marsz-7 jelzésű szondában ismét hiba mutatkozott a berendezések egyikében. Emiatt a fékezőrakéta nem kapcsolódott be, és a leszállóegység nem jutott el a bolygó felszínére, hanem mintegy 1300 km-re száguldott el a leszállásra kijelölt pont fölött. A kísérletsorozat legeredményesebb tagja kétségkívül a Marsz-6 volt. Ez az automatikus űrlaboratórium 1974. március 12-én közelítette meg annyira a bolygót, hogy a leszállóegység elindulhasson a Marsra. A leszállóegység másodpercenkénti 5700 méteres sebességgel lépett be a bolygó légterébe. A nagy súrlódás következtében fémburkolata rendkívül erőteljesen felmelegedett. Csak ezt követően nyílt ki a nagy ejtőernyő, amely 148 másodpercen keresztül fékezte tovább a leszállóegységet mindaddig, amíg az el nem érte a bolygó szilárd felületét. Az utolsó másodpercekben megszakadt a leszállóegység és a Mars körül keringő Marsz-6 közötti rádió-összeköttetés (a Földre az adatokat a Marsz-6 közbeiktatásával továbbították). A kísérletsorozat legeredményesebb tagja kétségkívül a Marsz-6 volt. Ez az automatikus űrlaboratórium 1974. március 12-én közelítette meg annyira a bolygót, hogy a leszállóegység elindulhasson a Marsra. A leszállóegység másodpercenkénti 5700 méteres sebességgel lépett be a bolygó légterébe. A nagy súrlódás következtében fémburkolata rendkívül erőteljesen felmelegedett. Csak ezt követően nyílt ki a nagy ejtőernyő, amely 148 másodpercen keresztül fékezte tovább a leszállóegységet mindaddig, amíg az el nem érte a bolygó szilárd felületét. Az utolsó másodpercekben megszakadt a leszállóegység és a Mars körül keringő Marsz-6 közötti rádió-összeköttetés (a Földre az adatokat a Marsz-6 közbeiktatásával továbbították). Amíg a leszállóegység el nem érte a bolygó felszínét, addig a Mars légkörében végzett méréseket, mégpedig a hőmérsékletet, a kémiai összetételt és a nyomást, valamint a páratartalom-méréseket. Amíg a leszállóegység el nem érte a bolygó felszínét, addig a Mars légkörében végzett méréseket, mégpedig a hőmérsékletet, a kémiai összetételt és a nyomást, valamint a páratartalom-méréseket. A floridai Cape Canaveralról 1975. augusztus 20-án indították a Viking-1 jelzésű marskutató laboratóriumot, amelyet körülbelül 10 nappal később követett a Viking-2. A Viking-1 1976. június 19-én állt a Mars körül záródó pályára és az űrhajó leszálló egysége július 7-én ereszkedett le a bolygó felszínére. A Viking-2 1976 augusztusában állt marskörüli pályára és szintén lebocsátott egy egységet az égitest felszínére. A floridai Cape Canaveralról 1975. augusztus 20-án indították a Viking-1 jelzésű marskutató laboratóriumot, amelyet körülbelül 10 nappal később követett a Viking-2. A Viking-1 1976. június 19-én állt a Mars körül záródó pályára és az űrhajó leszálló egysége július 7-én ereszkedett le a bolygó felszínére. A Viking-2 1976 augusztusában állt marskörüli pályára és szintén lebocsátott egy egységet az égitest felszínére. A Mars körül záródó pálya mindkét esetben erősen elnyúlt ellipszis, amelynek a bolygótól legtávolabbi pontja 32 560 km-re, legközelebbi pontja pedig 1500 km-re van a felszíntől. A Viking-1 és -2 számára egy-egy javasolt, s további egy-egy tartaléknak tekinthető leszállási helyet jelöltek ki. A Mars körül záródó pálya mindkét esetben erősen elnyúlt ellipszis, amelynek a bolygótól legtávolabbi pontja 32 560 km-re, legközelebbi pontja pedig 1500 km-re van a felszíntől. A Viking-1 és -2 számára egy-egy javasolt, s további egy-egy tartaléknak tekinthető leszállási helyet jelöltek ki.

űEzek a következők:űEzek a következők:

ŰrhajóŰrhajó

  • Javasolt helyJavasolt hely
  • Tartalék helyTartalék hely

Viking - 1Viking - 1

  • 19,5 fok É, 34 fok (Chrysé)19,5 fok É, 34 fok (Chrysé)
  • 20,5 fok É, 252 fok (Tritanis Lacus)20,5 fok É, 252 fok (Tritanis Lacus)

Viking -2Viking -2

  • 44,3 fok É, 10 fok (Cydonia)44,3 fok É, 10 fok (Cydonia)
  • 44,2 fok É, 110 fok (Alba)44,2 fok É, 110 fok (Alba)

A leszállóegység indítását automatikus berendezések végzik -tehát nem földi parancsra történik -akárcsak a szovjet Marsz-típusú szondák esetében is. (A földi utasítás ugyanis a nagy távolság miatt csak 40 perc késéssel érkezne meg). A leszállóegységek indítása előtt a kiválasztott területeket 10-15 napon át vizsgálják. A legkisebb Mars-űrlaboratórium távolság esetén a televíziós kamerák 50 méteres felbontást képesek elérni, tehát a leszállásra kijelölt helyeket igen nagy pontossággal lehet tanulmányozni.A leszállóegység indítását automatikus berendezések végzik -tehát nem földi parancsra történik -akárcsak a szovjet Marsz-típusú szondák esetében is. (A földi utasítás ugyanis a nagy távolság miatt csak 40 perc késéssel érkezne meg). A leszállóegységek indítása előtt a kiválasztott területeket 10-15 napon át vizsgálják. A legkisebb Mars-űrlaboratórium távolság esetén a televíziós kamerák 50 méteres felbontást képesek elérni, tehát a leszállásra kijelölt helyeket igen nagy pontossággal lehet tanulmányozni.


A VIKING - űrszondák leszállóhelyeinek
környékét por és kőtörmelék fedi

A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.

Linkek:

Marsi képtár egy ifjúsági magazinbanMarsi képtár egy ifjúsági magazinban

környékét por és kőtörmelék fedi

A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.

Linkek:

Marsi képtár egy ifjúsági magazinbanMarsi képtár egy ifjúsági magazinban

A VIKING - űrszondák leszállóhelyeinek
környékét por és kőtörmelék fedi

A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.

Linkek:

Marsi képtár egy ifjúsági magazinbanMarsi képtár egy ifjúsági magazinban

környékét por és kőtörmelék fedi

A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.

Linkek:

Marsi képtár egy ifjúsági magazinbanMarsi képtár egy ifjúsági magazinban

Az első, a Marsot meglátogató
űrszonda, a MARINER-4 felvétele

A Mariner-6 és -7 útja csakhamar elhomályosította a Mariner-4 kísérletet, hiszen a Mariner-6 74, a Mariner-7 pedig 126 teljes fényképet sugárzott vissza a Földre. A Mariner-6 útját úgy választották meg, hogy a Juventae Fons és Oxia Palus oázisokat is fényképezhesse. A Mariner-7 pedig 469 000 km-nyire volt a bolygótól, amikor a felvételeket készítette. A Mariner-7 által készített felvételek egy olyan különleges területet is kimutattak, amelyen gyűrűshegyek egyáltalán nincsenek, de annál több a rendszertelenül elhelyezkedő rövidebb-hosszabb gerinc. A Mariner-6 és -7 útja csakhamar elhomályosította a Mariner-4 kísérletet, hiszen a Mariner-6 74, a Mariner-7 pedig 126 teljes fényképet sugárzott vissza a Földre. A Mariner-6 útját úgy választották meg, hogy a Juventae Fons és Oxia Palus oázisokat is fényképezhesse. A Mariner-7 pedig 469 000 km-nyire volt a bolygótól, amikor a felvételeket készítette. A Mariner-7 által készített felvételek egy olyan különleges területet is kimutattak, amelyen gyűrűshegyek egyáltalán nincsenek, de annál több a rendszertelenül elhelyezkedő rövidebb-hosszabb gerinc. A Mariner-4 a felszínnek csupán 1 százalékát, a Mariner-6 és -7 további 20 százalékát fényképezte le. A Mariner-4 a felszínnek csupán 1 százalékát, a Mariner-6 és -7 további 20 százalékát fényképezte le. 1971. május 8-án bocsátották fel az amerikai Mariner-8 űrlaboratóriumot, amely a Mariner-9 párja lett volna. A rakéta műszaki hibája miatt azonban a Mariner-8 nem állt rá a kívánt pályára, hanem az Atlanti-óceánba zuhant és megsemmisült.1971. május 8-án bocsátották fel az amerikai Mariner-8 űrlaboratóriumot, amely a Mariner-9 párja lett volna. A rakéta műszaki hibája miatt azonban a Mariner-8 nem állt rá a kívánt pályára, hanem az Atlanti-óceánba zuhant és megsemmisült.

Az, hogy a Marsról ma már olyan elsőrendű térképeink vannak -ideértve a felszín geológia térképeit is-, amelyek a legjobb holdtérképekkel is felveszik a versenyt, elsősorban a Mariner-9 űrhajó által szolgáltatott fényképfelvételeknek köszönhető. A Mariner-9 útja az űrhajózás eddigi történetének egyik legnagyobb diadala volt. Ez az automatikus űrlaboratórium feltárta előttünk a maga teljes valóságában az idegenszerű és távoli világot, amely évszázadok óta foglalkoztatta az emberiség képzeletét. A Mariner-9 1972 májusáig mintegy 7000, október 27-ig, a fényképezési program befejezéséig pedig összesen 7273 felvételt készített, és ezeknek a képeknek köszönhetően újabb 70 százalékot ismertünk meg a bolygó felszínéből. A Mariner-9 képei is kimutattak kisebb hegyláncokat, így azok az előző állítások, hogy nincsenek, nem fogadhatóak el. A Mars holdjairól először a Mariner-9 készített jó, közeli felvételeket. Ezek a holdak a Phobos és a Deimos, melyek nagyságáról úgy szerezhetünk szemléletes képet, ha valamely jól ismert födi képződménnyel, hasonlítjuk őket össze, pl.: a Balatonnal. A Phobos és a Deimos felszíne erősen kráterezett és egy gerincet is sikerült felfedezni, melyet Keplerről neveztek el, így sikerült elkészíteni a Phobos részletes térképét is.Az, hogy a Marsról ma már olyan elsőrendű térképeink vannak -ideértve a felszín geológia térképeit is-, amelyek a legjobb holdtérképekkel is felveszik a versenyt, elsősorban a Mariner-9 űrhajó által szolgáltatott fényképfelvételeknek köszönhető. A Mariner-9 útja az űrhajózás eddigi történetének egyik legnagyobb diadala volt. Ez az automatikus űrlaboratórium feltárta előttünk a maga teljes valóságában az idegenszerű és távoli világot, amely évszázadok óta foglalkoztatta az emberiség képzeletét. A Mariner-9 1972 májusáig mintegy 7000, október 27-ig, a fényképezési program befejezéséig pedig összesen 7273 felvételt készített, és ezeknek a képeknek köszönhetően újabb 70 százalékot ismertünk meg a bolygó felszínéből. A Mariner-9 képei is kimutattak kisebb hegyláncokat, így azok az előző állítások, hogy nincsenek, nem fogadhatóak el. A Mars holdjairól először a Mariner-9 készített jó, közeli felvételeket. Ezek a holdak a Phobos és a Deimos, melyek nagyságáról úgy szerezhetünk szemléletes képet, ha valamely jól ismert födi képződménnyel, hasonlítjuk őket össze, pl.: a Balatonnal. A Phobos és a Deimos felszíne erősen kráterezett és egy gerincet is sikerült felfedezni, melyet Keplerről neveztek el, így sikerült elkészíteni a Phobos részletes térképét is.

A Mars holdjai:
PHOBOS DEMIOS

A Mars körüli térség vizsgálata során a Mariner-9 a bolygótól mintegy 40 000 km távolságig kiterjedő hidrogénfelhőt is felfedezett. A Mars körüli térség vizsgálata során a Mariner-9 a bolygótól mintegy 40 000 km távolságig kiterjedő hidrogénfelhőt is felfedezett. Az összes eddigi marsűrhajó közül kétségkívül az 1971 májusában felbocsátott két szovjet laboratóriumnak, a Marsz-2-nek és -3-nak jutott a legérdekesebb szerep. Mindkettőt olyan berendezéssel látták el, amely leereszkedett a bolygó felszínére, miközben a két anyaűrhajó a Mars körül záródó pályára állt és a Mariner-9-cel együtt a bolygó mesterséges holdjává vált.Az összes eddigi marsűrhajó közül kétségkívül az 1971 májusában felbocsátott két szovjet laboratóriumnak, a Marsz-2-nek és -3-nak jutott a legérdekesebb szerep. Mindkettőt olyan berendezéssel látták el, amely leereszkedett a bolygó felszínére, miközben a két anyaűrhajó a Mars körül záródó pályára állt és a Mariner-9-cel együtt a bolygó mesterséges holdjává vált. A Marsz-2 és a Marsz-3 egyaránt 4650 kg tömegű volt. A közép-ázsiai kilövőállomástól a Marsig a két űrhajó nagyszámú mérést hajtott végre a világűrben: vizsgálta a Napból érkező elektromágneses és részecskesugárzást, a bolygóközi mágneses tér szerkezetét, a kozmikus sugárzást és természetesen magát a Marsot is. Mint általában minden kozmikus űrhajót, úgy a Marsz-2 és Marsz-3 űrszondákat is automatikus optikai orientációs rendszer irányította a világűrben. Az elsőt és a másodikat hagyományos módon a földi megfigyelőállomás utasítására irányították, a harmadikat az űrhajózás történetében első ízben - a földi irányítás teljes mellőzésével bonyolították le. A Marsz-2 és a Marsz-3 egyaránt 4650 kg tömegű volt. A közép-ázsiai kilövőállomástól a Marsig a két űrhajó nagyszámú mérést hajtott végre a világűrben: vizsgálta a Napból érkező elektromágneses és részecskesugárzást, a bolygóközi mágneses tér szerkezetét, a kozmikus sugárzást és természetesen magát a Marsot is. Mint általában minden kozmikus űrhajót, úgy a Marsz-2 és Marsz-3 űrszondákat is automatikus optikai orientációs rendszer irányította a világűrben. Az elsőt és a másodikat hagyományos módon a földi megfigyelőállomás utasítására irányították, a harmadikat az űrhajózás történetében első ízben - a földi irányítás teljes mellőzésével bonyolították le. Az űrhajó saját orientációs rendszere és fedélzeti számítógépe adta meg az adatokat és a pályakorrekció önműködően megtörtént.Az űrhajó saját orientációs rendszere és fedélzeti számítógépe adta meg az adatokat és a pályakorrekció önműködően megtörtént.

A bolygó közelébe érve mind a Marsz-2-ről, mind pedig társáról levált a leszállóegység, amelynek saját rakétahajtóműve volt. A Marsz-2-ről a leszállóegység 1971. november 17-én indult, és csakhamar el is érte az égitest felszínét, de jelzéseket ismeretlen okok miatt nem közvetített többé. A Marsz-3-ról a leszállóegység december 2-án vált le. A Marsz-3, amikor a bolygó légkörét elérte, sebessége kb. 6 km volt másodpercenként. Végül, a felszíntől alig 20-30 méternyire, a rádióradar magasságmérő jelzése bekapcsolt egy fékező rakétát. Ennek hatására minimális sebességgel érte el a talajt, hogy semmiféle műszere ne menjen tönkre. Másfél perccel a talajra való megérkezés után már működni kezdtek a jelzések, melyek rövidesen megszakadtak. Ennek oka valószínűleg az volt, hogy a szél könnyen belekapaszkodott az ejtőernyőkbe és az egész berendezést nekilódította egy kemény sziklának, vagy pedig a leszállóegységet homokkal fújta be és eltemette. A mérési eredményeket rögtön azok beérkezése után feldolgozták az űrhajók, melyek legfőképpen a marsfelszín hőmérsékletmérésére szolgáltak. A bolygó közelébe érve mind a Marsz-2-ről, mind pedig társáról levált a leszállóegység, amelynek saját rakétahajtóműve volt. A Marsz-2-ről a leszállóegység 1971. november 17-én indult, és csakhamar el is érte az égitest felszínét, de jelzéseket ismeretlen okok miatt nem közvetített többé. A Marsz-3-ról a leszállóegység december 2-án vált le. A Marsz-3, amikor a bolygó légkörét elérte, sebessége kb. 6 km volt másodpercenként. Végül, a felszíntől alig 20-30 méternyire, a rádióradar magasságmérő jelzése bekapcsolt egy fékező rakétát. Ennek hatására minimális sebességgel érte el a talajt, hogy semmiféle műszere ne menjen tönkre. Másfél perccel a talajra való megérkezés után már működni kezdtek a jelzések, melyek rövidesen megszakadtak. Ennek oka valószínűleg az volt, hogy a szél könnyen belekapaszkodott az ejtőernyőkbe és az egész berendezést nekilódította egy kemény sziklának, vagy pedig a leszállóegységet homokkal fújta be és eltemette. A mérési eredményeket rögtön azok beérkezése után feldolgozták az űrhajók, melyek legfőképpen a marsfelszín hőmérsékletmérésére szolgáltak.

A két szovjet marsszonda hőmérsékleti mérései szerint a bolygó felszíne az est leszálltával nagyon gyors ütemben hűl le. Mind a két szovjet marsszondában elhelyeztek egy-egy miniatürizált műszert is, amely a bolygó termális rádiósugárzását mérte. Így a talaj legfelső rétegének sűrűségéből kapták, hogy a felszínt száraz, porszerű és homokos anyag borítja. A két szovjet marsszonda hőmérsékleti mérései szerint a bolygó felszíne az est leszálltával nagyon gyors ütemben hűl le. Mind a két szovjet marsszondában elhelyeztek egy-egy miniatürizált műszert is, amely a bolygó termális rádiósugárzását mérte. Így a talaj legfelső rétegének sűrűségéből kapták, hogy a felszínt száraz, porszerű és homokos anyag borítja. A marsbeli légnyomás mérésére a harmadik szovjet űrhajó egy fotométert is magával vitt, amely a légkör széndioxid-tartalmát mérte. A nagy homokvihar rendkívül megnehezítette a fényképezést, de a Marsz-2-nek mégis sikerült egy felvételt készítenie a kavargó porfátylon keresztül. Ezt a képet olyan szovjet geológusok értékelték ki, akik a légi felvételek alapján végzett földtani kutatás szakemberei. A marsbeli légnyomás mérésére a harmadik szovjet űrhajó egy fotométert is magával vitt, amely a légkör széndioxid-tartalmát mérte. A nagy homokvihar rendkívül megnehezítette a fényképezést, de a Marsz-2-nek mégis sikerült egy felvételt készítenie a kavargó porfátylon keresztül. Ezt a képet olyan szovjet geológusok értékelték ki, akik a légi felvételek alapján végzett földtani kutatás szakemberei. A Szovjetunió és az Egyesült Államok között még a Marsz típusú űrhajók és a Mariner-9 időszakában megállapodás jött létre, hogy a kapott adatokat kicserélik egymással. Ez annál is inkább hasznosnak bizonyult, hiszen a szovjet és az amerikai kísérletek eltérő célkitűzésűek voltak. A Mariner-9 legfontosabb feladataként a bolygó fényképezését írták elő. A Marsz-2 és -3 műszerei egészen 1972 augusztusáig működtek és szolgáltatták a további adatokat a bolygóról. Végül említést érdemel, hogy az űrhajók a bolygótól 200 000 km-re egy elektronokból álló felhőrendszert fedeztek fel. A Szovjetunió és az Egyesült Államok között még a Marsz típusú űrhajók és a Mariner-9 időszakában megállapodás jött létre, hogy a kapott adatokat kicserélik egymással. Ez annál is inkább hasznosnak bizonyult, hiszen a szovjet és az amerikai kísérletek eltérő célkitűzésűek voltak. A Mariner-9 legfontosabb feladataként a bolygó fényképezését írták elő. A Marsz-2 és -3 műszerei egészen 1972 augusztusáig működtek és szolgáltatták a további adatokat a bolygóról. Végül említést érdemel, hogy az űrhajók a bolygótól 200 000 km-re egy elektronokból álló felhőrendszert fedeztek fel. Az 1973. július 21-én indított szovjet Marsz-4 űrállomást július 25-én követte a Marsz-5, augusztus 5-én a Marsz-6 és végül augusztus 9-én a Marsz-7. A Marsz-6 és -7 francia műszereket is vitt magával, amelyek a Nap méteres hullámhosszúságú elektromágneses sugárzásán a szoláris plazmaáramlást (napszelet), valamint a kozmikus sugárzást vizsgálták. Az 1973. július 21-én indított szovjet Marsz-4 űrállomást július 25-én követte a Marsz-5, augusztus 5-én a Marsz-6 és végül augusztus 9-én a Marsz-7. A Marsz-6 és -7 francia műszereket is vitt magával, amelyek a Nap méteres hullámhosszúságú elektromágneses sugárzásán a szoláris plazmaáramlást (napszelet), valamint a kozmikus sugárzást vizsgálták. A Marsz-4 fékezőegysége nem kapcsolódott be, ezért az űrállomás mintegy 2200 km távolságban haladt el a bolygó mellett. A Marsz-4 fékezőegysége nem kapcsolódott be, ezért az űrállomás mintegy 2200 km távolságban haladt el a bolygó mellett. Közben televíziós úton fényképeket készített és közvetített a Mars felszínéről, útja további során pedig a Marson túli térségek fizikai állapotáról nyújtott adatokat. Közben televíziós úton fényképeket készített és közvetített a Mars felszínéről, útja további során pedig a Marson túli térségek fizikai állapotáról nyújtott adatokat. A Marsz-5 1974. február 12-én pályára állt, amely a Mars körül zárult. Ettől kezdve a méréseit teljes egészében saját automatikus berendezései irányították. A Marsz-5 által készített felvételek minőségileg teljesen egyenértékűek a Mariner-9 űrszonda révén kapott fényképekkel. A Marsz-5 képek egyikén 150 km átmérőjű gyűrűshegy látható, amelynek nyugati falán egy nem túlságosan idős kráter helyezkedik el. A Marsz-5 segítségével még színes képeket is sikerült előállítani a földi irányítóközpontban. A Marsz-5 1974. február 12-én pályára állt, amely a Mars körül zárult. Ettől kezdve a méréseit teljes egészében saját automatikus berendezései irányították. A Marsz-5 által készített felvételek minőségileg teljesen egyenértékűek a Mariner-9 űrszonda révén kapott fényképekkel. A Marsz-5 képek egyikén 150 km átmérőjű gyűrűshegy látható, amelynek nyugati falán egy nem túlságosan idős kráter helyezkedik el. A Marsz-5 segítségével még színes képeket is sikerült előállítani a földi irányítóközpontban. A Marsz-6 pályája igen erőteljesen lapult pálya volt, amely azt a célt szolgálta, hogy a bolygó körüli térséget szélesebb övezetben szondázhassa. A Marsz-6 pályája igen erőteljesen lapult pálya volt, amely azt a célt szolgálta, hogy a bolygó körüli térséget szélesebb övezetben szondázhassa. A Marsz-7 jelzésű szondában ismét hiba mutatkozott a berendezések egyikében. Emiatt a fékezőrakéta nem kapcsolódott be, és a leszállóegység nem jutott el a bolygó felszínére, hanem mintegy 1300 km-re száguldott el a leszállásra kijelölt pont fölött. A Marsz-7 jelzésű szondában ismét hiba mutatkozott a berendezések egyikében. Emiatt a fékezőrakéta nem kapcsolódott be, és a leszállóegység nem jutott el a bolygó felszínére, hanem mintegy 1300 km-re száguldott el a leszállásra kijelölt pont fölött. A kísérletsorozat legeredményesebb tagja kétségkívül a Marsz-6 volt. Ez az automatikus űrlaboratórium 1974. március 12-én közelítette meg annyira a bolygót, hogy a leszállóegység elindulhasson a Marsra. A leszállóegység másodpercenkénti 5700 méteres sebességgel lépett be a bolygó légterébe. A nagy súrlódás következtében fémburkolata rendkívül erőteljesen felmelegedett. Csak ezt követően nyílt ki a nagy ejtőernyő, amely 148 másodpercen keresztül fékezte tovább a leszállóegységet mindaddig, amíg az el nem érte a bolygó szilárd felületét. Az utolsó másodpercekben megszakadt a leszállóegység és a Mars körül keringő Marsz-6 közötti rádió-összeköttetés (a Földre az adatokat a Marsz-6 közbeiktatásával továbbították). A kísérletsorozat legeredményesebb tagja kétségkívül a Marsz-6 volt. Ez az automatikus űrlaboratórium 1974. március 12-én közelítette meg annyira a bolygót, hogy a leszállóegység elindulhasson a Marsra. A leszállóegység másodpercenkénti 5700 méteres sebességgel lépett be a bolygó légterébe. A nagy súrlódás következtében fémburkolata rendkívül erőteljesen felmelegedett. Csak ezt követően nyílt ki a nagy ejtőernyő, amely 148 másodpercen keresztül fékezte tovább a leszállóegységet mindaddig, amíg az el nem érte a bolygó szilárd felületét. Az utolsó másodpercekben megszakadt a leszállóegység és a Mars körül keringő Marsz-6 közötti rádió-összeköttetés (a Földre az adatokat a Marsz-6 közbeiktatásával továbbították). Amíg a leszállóegység el nem érte a bolygó felszínét, addig a Mars légkörében végzett méréseket, mégpedig a hőmérsékletet, a kémiai összetételt és a nyomást, valamint a páratartalom-méréseket. Amíg a leszállóegység el nem érte a bolygó felszínét, addig a Mars légkörében végzett méréseket, mégpedig a hőmérsékletet, a kémiai összetételt és a nyomást, valamint a páratartalom-méréseket. A floridai Cape Canaveralról 1975. augusztus 20-án indították a Viking-1 jelzésű marskutató laboratóriumot, amelyet körülbelül 10 nappal később követett a Viking-2. A Viking-1 1976. június 19-én állt a Mars körül záródó pályára és az űrhajó leszálló egysége július 7-én ereszkedett le a bolygó felszínére. A Viking-2 1976 augusztusában állt marskörüli pályára és szintén lebocsátott egy egységet az égitest felszínére. A floridai Cape Canaveralról 1975. augusztus 20-án indították a Viking-1 jelzésű marskutató laboratóriumot, amelyet körülbelül 10 nappal később követett a Viking-2. A Viking-1 1976. június 19-én állt a Mars körül záródó pályára és az űrhajó leszálló egysége július 7-én ereszkedett le a bolygó felszínére. A Viking-2 1976 augusztusában állt marskörüli pályára és szintén lebocsátott egy egységet az égitest felszínére. A Mars körül záródó pálya mindkét esetben erősen elnyúlt ellipszis, amelynek a bolygótól legtávolabbi pontja 32 560 km-re, legközelebbi pontja pedig 1500 km-re van a felszíntől. A Viking-1 és -2 számára egy-egy javasolt, s további egy-egy tartaléknak tekinthető leszállási helyet jelöltek ki. A Mars körül záródó pálya mindkét esetben erősen elnyúlt ellipszis, amelynek a bolygótól legtávolabbi pontja 32 560 km-re, legközelebbi pontja pedig 1500 km-re van a felszíntől. A Viking-1 és -2 számára egy-egy javasolt, s további egy-egy tartaléknak tekinthető leszállási helyet jelöltek ki.

űEzek a következők:űEzek a következők:

ŰrhajóŰrhajó

  • Javasolt helyJavasolt hely
  • Tartalék helyTartalék hely

Viking - 1Viking - 1

  • 19,5 fok É, 34 fok (Chrysé)19,5 fok É, 34 fok (Chrysé)
  • 20,5 fok É, 252 fok (Tritanis Lacus)20,5 fok É, 252 fok (Tritanis Lacus)

Viking -2Viking -2

  • 44,3 fok É, 10 fok (Cydonia)44,3 fok É, 10 fok (Cydonia)
  • 44,2 fok É, 110 fok (Alba)44,2 fok É, 110 fok (Alba)

A leszállóegység indítását automatikus berendezések végzik -tehát nem földi parancsra történik -akárcsak a szovjet Marsz-típusú szondák esetében is. (A földi utasítás ugyanis a nagy távolság miatt csak 40 perc késéssel érkezne meg). A leszállóegységek indítása előtt a kiválasztott területeket 10-15 napon át vizsgálják. A legkisebb Mars-űrlaboratórium távolság esetén a televíziós kamerák 50 méteres felbontást képesek elérni, tehát a leszállásra kijelölt helyeket igen nagy pontossággal lehet tanulmányozni.A leszállóegység indítását automatikus berendezések végzik -tehát nem földi parancsra történik -akárcsak a szovjet Marsz-típusú szondák esetében is. (A földi utasítás ugyanis a nagy távolság miatt csak 40 perc késéssel érkezne meg). A leszállóegységek indítása előtt a kiválasztott területeket 10-15 napon át vizsgálják. A legkisebb Mars-űrlaboratórium távolság esetén a televíziós kamerák 50 méteres felbontást képesek elérni, tehát a leszállásra kijelölt helyeket igen nagy pontossággal lehet tanulmányozni.


A VIKING - űrszondák leszállóhelyeinek
környékét por és kőtörmelék fedi

A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.

Linkek:

Marsi képtár egy ifjúsági magazinbanMarsi képtár egy ifjúsági magazinban

környékét por és kőtörmelék fedi

A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.

Linkek:

Marsi képtár egy ifjúsági magazinbanMarsi képtár egy ifjúsági magazinban

A VIKING - űrszondák leszállóhelyeinek
környékét por és kőtörmelék fedi

A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.

Linkek:

Marsi képtár egy ifjúsági magazinbanMarsi képtár egy ifjúsági magazinban

környékét por és kőtörmelék fedi

A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.

Linkek:

Marsi képtár egy ifjúsági magazinbanMarsi képtár egy ifjúsági magazinban

Olympus Monsa, a Mars legnagyobb hegye

Aztán az 1800-as években a Dolland által feltalált akromatikus lencsék már szélesebb körben is elterjedtek. Aztán az 1800-as években a Dolland által feltalált akromatikus lencsék már szélesebb körben is elterjedtek. Arago 1811-ben kezdte meg észlelését és nem kevesebb, mint 36 éven át foglalkozott a Mars bolygóval. Meghatározta az égitest átmérőjét és lapultságának mértékét. Arago 1811-ben kezdte meg észlelését és nem kevesebb, mint 36 éven át foglalkozott a Mars bolygóval. Meghatározta az égitest átmérőjét és lapultságának mértékét. A legnagyobb érdem Wilhelm Beeré és Johann Heinrich von Madleré, akik a marskutatás és -marsrajz- megteremtői voltak. 1840-ben publikálták az első olyan marstérképet, amelyen a hosszúsági és szélességi köröket is feltüntették. Ez a térkép a legtöbb olyan jelentősebb marsbeli képződményt tartalmazta már, amelyet napjainkban is ismerünk. Közöttük vonalszerű alakzatok is előfordultak, amelyeket később csatornáknak neveztek.A legnagyobb érdem Wilhelm Beeré és Johann Heinrich von Madleré, akik a marskutatás és -marsrajz- megteremtői voltak. 1840-ben publikálták az első olyan marstérképet, amelyen a hosszúsági és szélességi köröket is feltüntették. Ez a térkép a legtöbb olyan jelentősebb marsbeli képződményt tartalmazta már, amelyet napjainkban is ismerünk. Közöttük vonalszerű alakzatok is előfordultak, amelyeket később csatornáknak neveztek.

EEbben az időben a Vörös Bolygó kutatása óriási lendülettel folytatódott.bben az időben a Vörös Bolygó kutatása óriási lendülettel folytatódott.

  • 1858: Sechi megkezdte a marsfelszín elszíneződéseinek vizsgálatát;1858: Sechi megkezdte a marsfelszín elszíneződéseinek vizsgálatát;
  • 1862: Lassel és Rosse elsőrendű rajzokat készített a bolygóról, egy 120 cm és egy 200 cm átmérőjű tükrösteleszkóp-óriással;1862: Lassel és Rosse elsőrendű rajzokat készített a bolygóról, egy 120 cm és egy 200 cm átmérőjű tükrösteleszkóp-óriással;
  • 1863: Rutherfurd, Huggins és Vogel felfedezték a Fraunhofer-féle színképvonalakat a Mars spektrumában;1863: Rutherfurd, Huggins és Vogel felfedezték a Fraunhofer-féle színképvonalakat a Mars spektrumában;
  • 1864: Kaiser egy új marstérképet készített, még ugyanebben az évben Dawes kb. 10 vonalas képződményt fedezett fel a Mars felszínén;1864: Kaiser egy új marstérképet készített, még ugyanebben az évben Dawes kb. 10 vonalas képződményt fedezett fel a Mars felszínén;
  • 1867: von Zöllner Seidel és Schmidt meghatározták, milyen az égitest felszínének fényvisszaverő-képessége (albedója). Eredményeik szerint:1867: von Zöllner Seidel és Schmidt meghatározták, milyen az égitest felszínének fényvisszaverő-képessége (albedója). Eredményeik szerint:

    • aa Mars albedója 0,267, Mars albedója 0,267,
    • a Holdé 0,174,a Holdé 0,174,
    • a Szaturnuszé 0,498,a Szaturnuszé 0,498,
    • a Jupiteré 0,624,a Jupiteré 0,624,
    • a homoké 0,237 (tehát nagyon közel áll a Marséhoz!), és végül a homoké 0,237 (tehát nagyon közel áll a Marséhoz!), és végül
    • a fehér papíré 0,a fehér papíré 0,700.700.
  • 1869: Proctor egy új marstérképet publikált, elsősorban saját és Dawes megfigyelései alapján. A bolygón látható képződményeket kortársairól és a korábbi idők nagy marskutató csillagászairól nevezte el. Ezt a nevezékrendszert egészen 1888-ig alkalmazták.1869: Proctor egy új marstérképet publikált, elsősorban saját és Dawes megfigyelései alapján. A bolygón látható képződményeket kortársairól és a korábbi idők nagy marskutató csillagászairól nevezte el. Ezt a nevezékrendszert egészen 1888-ig alkalmazták.


A marsszondák kora
A marsszondák kora::

A Mars felszínéről új ismeretekre tehettünk szert, hiszen számos “közelről” készített fénykép van ma már birtokunkban a különböző automatikus űrhajók kameráinak és képtovábbító berendezéseinek köszönhetően. A Mars felszínéről új ismeretekre tehettünk szert, hiszen számos “közelről” készített fénykép van ma már birtokunkban a különböző automatikus űrhajók kameráinak és képtovábbító berendezéseinek köszönhetően. Az első marsszondát Szovjetunióból bocsátották fel 1962. november 1-én. Ez a Marsz-1 jelzésű űrhajó 1963. június 19-én elhaladt ugyan a bolygó közvetlen közelében, de mérési eredményeket sajnos nem közvetített. Az első marsszondát Szovjetunióból bocsátották fel 1962. november 1-én. Ez a Marsz-1 jelzésű űrhajó 1963. június 19-én elhaladt ugyan a bolygó közvetlen közelében, de mérési eredményeket sajnos nem közvetített. A Zond-2 jelzésű, szintén szovjet űrhajót 1964. november 30-án indították útjára. 1965. augusztus 6-án 1500 km-nyi távolságban száguldott el a Mars felszínétől. A rádiókapcsolat 1965 áprilisában szűnt meg. A Zond-2 jelzésű, szintén szovjet űrhajót 1964. november 30-án indították útjára. 1965. augusztus 6-án 1500 km-nyi távolságban száguldott el a Mars felszínétől. A rádiókapcsolat 1965 áprilisában szűnt meg. A két említett űrszonda útja nem volt sikertelen, hiszen a rádiókapcsolat megszűnéséig nagyszámú adatot közöltek a bolygóközi térség fizikájáról. A két említett űrszonda útja nem volt sikertelen, hiszen a rádiókapcsolat megszűnéséig nagyszámú adatot közöltek a bolygóközi térség fizikájáról. A Mariner-4 űrszonda 1965. július 14-én két és fél hónapos út után 9789 km távolságban elszáguldott a Mars mellett. Kevesebb, mint fél óra leforgása alatt a Mariner-4 kamerái 22 felvételt készítettek a bolygóról. Sajnos az utolsó 7 kép nem sikerült a teljes éjszakai sötétség miatt, de a többi képek értékelhetőek voltak és a marskutatás történetében valóban fordulópontot jelentettek. A képek legtöbbje gyűrűs képződményeket mutatott, de kifejtették, hogy a 11. felvétel tarthat számot nagy érdeklődésre, minthogy ez egyike korunk legjelentősebb tudományos fényképfelvételeinek. A Mariner-4 képei alapján az a vélemény alakult ki, hogy a Mars sokkal erőteljesebben hasonlít a Holdra, mint a Földre.A Mariner-4 űrszonda 1965. július 14-én két és fél hónapos út után 9789 km távolságban elszáguldott a Mars mellett. Kevesebb, mint fél óra leforgása alatt a Mariner-4 kamerái 22 felvételt készítettek a bolygóról. Sajnos az utolsó 7 kép nem sikerült a teljes éjszakai sötétség miatt, de a többi képek értékelhetőek voltak és a marskutatás történetében valóban fordulópontot jelentettek. A képek legtöbbje gyűrűs képződményeket mutatott, de kifejtették, hogy a 11. felvétel tarthat számot nagy érdeklődésre, minthogy ez egyike korunk legjelentősebb tudományos fényképfelvételeinek. A Mariner-4 képei alapján az a vélemény alakult ki, hogy a Mars sokkal erőteljesebben hasonlít a Holdra, mint a Földre.


Az első, a Marsot meglátogató
űrszonda, a MARINER-4 felvétele

A Mariner-6 és -7 útja csakhamar elhomályosította a Mariner-4 kísérletet, hiszen a Mariner-6 74, a Mariner-7 pedig 126 teljes fényképet sugárzott vissza a Földre. A Mariner-6 útját úgy választották meg, hogy a Juventae Fons és Oxia Palus oázisokat is fényképezhesse. A Mariner-7 pedig 469 000 km-nyire volt a bolygótól, amikor a felvételeket készítette. A Mariner-7 által készített felvételek egy olyan különleges területet is kimutattak, amelyen gyűrűshegyek egyáltalán nincsenek, de annál több a rendszertelenül elhelyezkedő rövidebb-hosszabb gerinc. A Mariner-6 és -7 útja csakhamar elhomályosította a Mariner-4 kísérletet, hiszen a Mariner-6 74, a Mariner-7 pedig 126 teljes fényképet sugárzott vissza a Földre. A Mariner-6 útját úgy választották meg, hogy a Juventae Fons és Oxia Palus oázisokat is fényképezhesse. A Mariner-7 pedig 469 000 km-nyire volt a bolygótól, amikor a felvételeket készítette. A Mariner-7 által készített felvételek egy olyan különleges területet is kimutattak, amelyen gyűrűshegyek egyáltalán nincsenek, de annál több a rendszertelenül elhelyezkedő rövidebb-hosszabb gerinc. A Mariner-4 a felszínnek csupán 1 százalékát, a Mariner-6 és -7 további 20 százalékát fényképezte le. A Mariner-4 a felszínnek csupán 1 százalékát, a Mariner-6 és -7 további 20 százalékát fényképezte le. 1971. május 8-án bocsátották fel az amerikai Mariner-8 űrlaboratóriumot, amely a Mariner-9 párja lett volna. A rakéta műszaki hibája miatt azonban a Mariner-8 nem állt rá a kívánt pályára, hanem az Atlanti-óceánba zuhant és megsemmisült.1971. május 8-án bocsátották fel az amerikai Mariner-8 űrlaboratóriumot, amely a Mariner-9 párja lett volna. A rakéta műszaki hibája miatt azonban a Mariner-8 nem állt rá a kívánt pályára, hanem az Atlanti-óceánba zuhant és megsemmisült.

Az, hogy a Marsról ma már olyan elsőrendű térképeink vannak -ideértve a felszín geológia térképeit is-, amelyek a legjobb holdtérképekkel is felveszik a versenyt, elsősorban a Mariner-9 űrhajó által szolgáltatott fényképfelvételeknek köszönhető. A Mariner-9 útja az űrhajózás eddigi történetének egyik legnagyobb diadala volt. Ez az automatikus űrlaboratórium feltárta előttünk a maga teljes valóságában az idegenszerű és távoli világot, amely évszázadok óta foglalkoztatta az emberiség képzeletét. A Mariner-9 1972 májusáig mintegy 7000, október 27-ig, a fényképezési program befejezéséig pedig összesen 7273 felvételt készített, és ezeknek a képeknek köszönhetően újabb 70 százalékot ismertünk meg a bolygó felszínéből. A Mariner-9 képei is kimutattak kisebb hegyláncokat, így azok az előző állítások, hogy nincsenek, nem fogadhatóak el. A Mars holdjairól először a Mariner-9 készített jó, közeli felvételeket. Ezek a holdak a Phobos és a Deimos, melyek nagyságáról úgy szerezhetünk szemléletes képet, ha valamely jól ismert födi képződménnyel, hasonlítjuk őket össze, pl.: a Balatonnal. A Phobos és a Deimos felszíne erősen kráterezett és egy gerincet is sikerült felfedezni, melyet Keplerről neveztek el, így sikerült elkészíteni a Phobos részletes térképét is.Az, hogy a Marsról ma már olyan elsőrendű térképeink vannak -ideértve a felszín geológia térképeit is-, amelyek a legjobb holdtérképekkel is felveszik a versenyt, elsősorban a Mariner-9 űrhajó által szolgáltatott fényképfelvételeknek köszönhető. A Mariner-9 útja az űrhajózás eddigi történetének egyik legnagyobb diadala volt. Ez az automatikus űrlaboratórium feltárta előttünk a maga teljes valóságában az idegenszerű és távoli világot, amely évszázadok óta foglalkoztatta az emberiség képzeletét. A Mariner-9 1972 májusáig mintegy 7000, október 27-ig, a fényképezési program befejezéséig pedig összesen 7273 felvételt készített, és ezeknek a képeknek köszönhetően újabb 70 százalékot ismertünk meg a bolygó felszínéből. A Mariner-9 képei is kimutattak kisebb hegyláncokat, így azok az előző állítások, hogy nincsenek, nem fogadhatóak el. A Mars holdjairól először a Mariner-9 készített jó, közeli felvételeket. Ezek a holdak a Phobos és a Deimos, melyek nagyságáról úgy szerezhetünk szemléletes képet, ha valamely jól ismert födi képződménnyel, hasonlítjuk őket össze, pl.: a Balatonnal. A Phobos és a Deimos felszíne erősen kráterezett és egy gerincet is sikerült felfedezni, melyet Keplerről neveztek el, így sikerült elkészíteni a Phobos részletes térképét is.

A Mars holdjai:
PHOBOS DEMIOS

A Mars körüli térség vizsgálata során a Mariner-9 a bolygótól mintegy 40 000 km távolságig kiterjedő hidrogénfelhőt is felfedezett. A Mars körüli térség vizsgálata során a Mariner-9 a bolygótól mintegy 40 000 km távolságig kiterjedő hidrogénfelhőt is felfedezett. Az összes eddigi marsűrhajó közül kétségkívül az 1971 májusában felbocsátott két szovjet laboratóriumnak, a Marsz-2-nek és -3-nak jutott a legérdekesebb szerep. Mindkettőt olyan berendezéssel látták el, amely leereszkedett a bolygó felszínére, miközben a két anyaűrhajó a Mars körül záródó pályára állt és a Mariner-9-cel együtt a bolygó mesterséges holdjává vált.Az összes eddigi marsűrhajó közül kétségkívül az 1971 májusában felbocsátott két szovjet laboratóriumnak, a Marsz-2-nek és -3-nak jutott a legérdekesebb szerep. Mindkettőt olyan berendezéssel látták el, amely leereszkedett a bolygó felszínére, miközben a két anyaűrhajó a Mars körül záródó pályára állt és a Mariner-9-cel együtt a bolygó mesterséges holdjává vált. A Marsz-2 és a Marsz-3 egyaránt 4650 kg tömegű volt. A közép-ázsiai kilövőállomástól a Marsig a két űrhajó nagyszámú mérést hajtott végre a világűrben: vizsgálta a Napból érkező elektromágneses és részecskesugárzást, a bolygóközi mágneses tér szerkezetét, a kozmikus sugárzást és természetesen magát a Marsot is. Mint általában minden kozmikus űrhajót, úgy a Marsz-2 és Marsz-3 űrszondákat is automatikus optikai orientációs rendszer irányította a világűrben. Az elsőt és a másodikat hagyományos módon a földi megfigyelőállomás utasítására irányították, a harmadikat az űrhajózás történetében első ízben - a földi irányítás teljes mellőzésével bonyolították le. A Marsz-2 és a Marsz-3 egyaránt 4650 kg tömegű volt. A közép-ázsiai kilövőállomástól a Marsig a két űrhajó nagyszámú mérést hajtott végre a világűrben: vizsgálta a Napból érkező elektromágneses és részecskesugárzást, a bolygóközi mágneses tér szerkezetét, a kozmikus sugárzást és természetesen magát a Marsot is. Mint általában minden kozmikus űrhajót, úgy a Marsz-2 és Marsz-3 űrszondákat is automatikus optikai orientációs rendszer irányította a világűrben. Az elsőt és a másodikat hagyományos módon a földi megfigyelőállomás utasítására irányították, a harmadikat az űrhajózás történetében első ízben - a földi irányítás teljes mellőzésével bonyolították le. Az űrhajó saját orientációs rendszere és fedélzeti számítógépe adta meg az adatokat és a pályakorrekció önműködően megtörtént.Az űrhajó saját orientációs rendszere és fedélzeti számítógépe adta meg az adatokat és a pályakorrekció önműködően megtörtént.

A bolygó közelébe érve mind a Marsz-2-ről, mind pedig társáról levált a leszállóegység, amelynek saját rakétahajtóműve volt. A Marsz-2-ről a leszállóegység 1971. november 17-én indult, és csakhamar el is érte az égitest felszínét, de jelzéseket ismeretlen okok miatt nem közvetített többé. A Marsz-3-ról a leszállóegység december 2-án vált le. A Marsz-3, amikor a bolygó légkörét elérte, sebessége kb. 6 km volt másodpercenként. Végül, a felszíntől alig 20-30 méternyire, a rádióradar magasságmérő jelzése bekapcsolt egy fékező rakétát. Ennek hatására minimális sebességgel érte el a talajt, hogy semmiféle műszere ne menjen tönkre. Másfél perccel a talajra való megérkezés után már működni kezdtek a jelzések, melyek rövidesen megszakadtak. Ennek oka valószínűleg az volt, hogy a szél könnyen belekapaszkodott az ejtőernyőkbe és az egész berendezést nekilódította egy kemény sziklának, vagy pedig a leszállóegységet homokkal fújta be és eltemette. A mérési eredményeket rögtön azok beérkezése után feldolgozták az űrhajók, melyek legfőképpen a marsfelszín hőmérsékletmérésére szolgáltak. A bolygó közelébe érve mind a Marsz-2-ről, mind pedig társáról levált a leszállóegység, amelynek saját rakétahajtóműve volt. A Marsz-2-ről a leszállóegység 1971. november 17-én indult, és csakhamar el is érte az égitest felszínét, de jelzéseket ismeretlen okok miatt nem közvetített többé. A Marsz-3-ról a leszállóegység december 2-án vált le. A Marsz-3, amikor a bolygó légkörét elérte, sebessége kb. 6 km volt másodpercenként. Végül, a felszíntől alig 20-30 méternyire, a rádióradar magasságmérő jelzése bekapcsolt egy fékező rakétát. Ennek hatására minimális sebességgel érte el a talajt, hogy semmiféle műszere ne menjen tönkre. Másfél perccel a talajra való megérkezés után már működni kezdtek a jelzések, melyek rövidesen megszakadtak. Ennek oka valószínűleg az volt, hogy a szél könnyen belekapaszkodott az ejtőernyőkbe és az egész berendezést nekilódította egy kemény sziklának, vagy pedig a leszállóegységet homokkal fújta be és eltemette. A mérési eredményeket rögtön azok beérkezése után feldolgozták az űrhajók, melyek legfőképpen a marsfelszín hőmérsékletmérésére szolgáltak.

A két szovjet marsszonda hőmérsékleti mérései szerint a bolygó felszíne az est leszálltával nagyon gyors ütemben hűl le. Mind a két szovjet marsszondában elhelyeztek egy-egy miniatürizált műszert is, amely a bolygó termális rádiósugárzását mérte. Így a talaj legfelső rétegének sűrűségéből kapták, hogy a felszínt száraz, porszerű és homokos anyag borítja. A két szovjet marsszonda hőmérsékleti mérései szerint a bolygó felszíne az est leszálltával nagyon gyors ütemben hűl le. Mind a két szovjet marsszondában elhelyeztek egy-egy miniatürizált műszert is, amely a bolygó termális rádiósugárzását mérte. Így a talaj legfelső rétegének sűrűségéből kapták, hogy a felszínt száraz, porszerű és homokos anyag borítja. A marsbeli légnyomás mérésére a harmadik szovjet űrhajó egy fotométert is magával vitt, amely a légkör széndioxid-tartalmát mérte. A nagy homokvihar rendkívül megnehezítette a fényképezést, de a Marsz-2-nek mégis sikerült egy felvételt készítenie a kavargó porfátylon keresztül. Ezt a képet olyan szovjet geológusok értékelték ki, akik a légi felvételek alapján végzett földtani kutatás szakemberei. A marsbeli légnyomás mérésére a harmadik szovjet űrhajó egy fotométert is magával vitt, amely a légkör széndioxid-tartalmát mérte. A nagy homokvihar rendkívül megnehezítette a fényképezést, de a Marsz-2-nek mégis sikerült egy felvételt készítenie a kavargó porfátylon keresztül. Ezt a képet olyan szovjet geológusok értékelték ki, akik a légi felvételek alapján végzett földtani kutatás szakemberei. A Szovjetunió és az Egyesült Államok között még a Marsz típusú űrhajók és a Mariner-9 időszakában megállapodás jött létre, hogy a kapott adatokat kicserélik egymással. Ez annál is inkább hasznosnak bizonyult, hiszen a szovjet és az amerikai kísérletek eltérő célkitűzésűek voltak. A Mariner-9 legfontosabb feladataként a bolygó fényképezését írták elő. A Marsz-2 és -3 műszerei egészen 1972 augusztusáig működtek és szolgáltatták a további adatokat a bolygóról. Végül említést érdemel, hogy az űrhajók a bolygótól 200 000 km-re egy elektronokból álló felhőrendszert fedeztek fel. A Szovjetunió és az Egyesült Államok között még a Marsz típusú űrhajók és a Mariner-9 időszakában megállapodás jött létre, hogy a kapott adatokat kicserélik egymással. Ez annál is inkább hasznosnak bizonyult, hiszen a szovjet és az amerikai kísérletek eltérő célkitűzésűek voltak. A Mariner-9 legfontosabb feladataként a bolygó fényképezését írták elő. A Marsz-2 és -3 műszerei egészen 1972 augusztusáig működtek és szolgáltatták a további adatokat a bolygóról. Végül említést érdemel, hogy az űrhajók a bolygótól 200 000 km-re egy elektronokból álló felhőrendszert fedeztek fel. Az 1973. július 21-én indított szovjet Marsz-4 űrállomást július 25-én követte a Marsz-5, augusztus 5-én a Marsz-6 és végül augusztus 9-én a Marsz-7. A Marsz-6 és -7 francia műszereket is vitt magával, amelyek a Nap méteres hullámhosszúságú elektromágneses sugárzásán a szoláris plazmaáramlást (napszelet), valamint a kozmikus sugárzást vizsgálták. Az 1973. július 21-én indított szovjet Marsz-4 űrállomást július 25-én követte a Marsz-5, augusztus 5-én a Marsz-6 és végül augusztus 9-én a Marsz-7. A Marsz-6 és -7 francia műszereket is vitt magával, amelyek a Nap méteres hullámhosszúságú elektromágneses sugárzásán a szoláris plazmaáramlást (napszelet), valamint a kozmikus sugárzást vizsgálták. A Marsz-4 fékezőegysége nem kapcsolódott be, ezért az űrállomás mintegy 2200 km távolságban haladt el a bolygó mellett. A Marsz-4 fékezőegysége nem kapcsolódott be, ezért az űrállomás mintegy 2200 km távolságban haladt el a bolygó mellett. Közben televíziós úton fényképeket készített és közvetített a Mars felszínéről, útja további során pedig a Marson túli térségek fizikai állapotáról nyújtott adatokat. Közben televíziós úton fényképeket készített és közvetített a Mars felszínéről, útja további során pedig a Marson túli térségek fizikai állapotáról nyújtott adatokat. A Marsz-5 1974. február 12-én pályára állt, amely a Mars körül zárult. Ettől kezdve a méréseit teljes egészében saját automatikus berendezései irányították. A Marsz-5 által készített felvételek minőségileg teljesen egyenértékűek a Mariner-9 űrszonda révén kapott fényképekkel. A Marsz-5 képek egyikén 150 km átmérőjű gyűrűshegy látható, amelynek nyugati falán egy nem túlságosan idős kráter helyezkedik el. A Marsz-5 segítségével még színes képeket is sikerült előállítani a földi irányítóközpontban. A Marsz-5 1974. február 12-én pályára állt, amely a Mars körül zárult. Ettől kezdve a méréseit teljes egészében saját automatikus berendezései irányították. A Marsz-5 által készített felvételek minőségileg teljesen egyenértékűek a Mariner-9 űrszonda révén kapott fényképekkel. A Marsz-5 képek egyikén 150 km átmérőjű gyűrűshegy látható, amelynek nyugati falán egy nem túlságosan idős kráter helyezkedik el. A Marsz-5 segítségével még színes képeket is sikerült előállítani a földi irányítóközpontban. A Marsz-6 pályája igen erőteljesen lapult pálya volt, amely azt a célt szolgálta, hogy a bolygó körüli térséget szélesebb övezetben szondázhassa. A Marsz-6 pályája igen erőteljesen lapult pálya volt, amely azt a célt szolgálta, hogy a bolygó körüli térséget szélesebb övezetben szondázhassa. A Marsz-7 jelzésű szondában ismét hiba mutatkozott a berendezések egyikében. Emiatt a fékezőrakéta nem kapcsolódott be, és a leszállóegység nem jutott el a bolygó felszínére, hanem mintegy 1300 km-re száguldott el a leszállásra kijelölt pont fölött. A Marsz-7 jelzésű szondában ismét hiba mutatkozott a berendezések egyikében. Emiatt a fékezőrakéta nem kapcsolódott be, és a leszállóegység nem jutott el a bolygó felszínére, hanem mintegy 1300 km-re száguldott el a leszállásra kijelölt pont fölött. A kísérletsorozat legeredményesebb tagja kétségkívül a Marsz-6 volt. Ez az automatikus űrlaboratórium 1974. március 12-én közelítette meg annyira a bolygót, hogy a leszállóegység elindulhasson a Marsra. A leszállóegység másodpercenkénti 5700 méteres sebességgel lépett be a bolygó légterébe. A nagy súrlódás következtében fémburkolata rendkívül erőteljesen felmelegedett. Csak ezt követően nyílt ki a nagy ejtőernyő, amely 148 másodpercen keresztül fékezte tovább a leszállóegységet mindaddig, amíg az el nem érte a bolygó szilárd felületét. Az utolsó másodpercekben megszakadt a leszállóegység és a Mars körül keringő Marsz-6 közötti rádió-összeköttetés (a Földre az adatokat a Marsz-6 közbeiktatásával továbbították). A kísérletsorozat legeredményesebb tagja kétségkívül a Marsz-6 volt. Ez az automatikus űrlaboratórium 1974. március 12-én közelítette meg annyira a bolygót, hogy a leszállóegység elindulhasson a Marsra. A leszállóegység másodpercenkénti 5700 méteres sebességgel lépett be a bolygó légterébe. A nagy súrlódás következtében fémburkolata rendkívül erőteljesen felmelegedett. Csak ezt követően nyílt ki a nagy ejtőernyő, amely 148 másodpercen keresztül fékezte tovább a leszállóegységet mindaddig, amíg az el nem érte a bolygó szilárd felületét. Az utolsó másodpercekben megszakadt a leszállóegység és a Mars körül keringő Marsz-6 közötti rádió-összeköttetés (a Földre az adatokat a Marsz-6 közbeiktatásával továbbították). Amíg a leszállóegység el nem érte a bolygó felszínét, addig a Mars légkörében végzett méréseket, mégpedig a hőmérsékletet, a kémiai összetételt és a nyomást, valamint a páratartalom-méréseket. Amíg a leszállóegység el nem érte a bolygó felszínét, addig a Mars légkörében végzett méréseket, mégpedig a hőmérsékletet, a kémiai összetételt és a nyomást, valamint a páratartalom-méréseket. A floridai Cape Canaveralról 1975. augusztus 20-án indították a Viking-1 jelzésű marskutató laboratóriumot, amelyet körülbelül 10 nappal később követett a Viking-2. A Viking-1 1976. június 19-én állt a Mars körül záródó pályára és az űrhajó leszálló egysége július 7-én ereszkedett le a bolygó felszínére. A Viking-2 1976 augusztusában állt marskörüli pályára és szintén lebocsátott egy egységet az égitest felszínére. A floridai Cape Canaveralról 1975. augusztus 20-án indították a Viking-1 jelzésű marskutató laboratóriumot, amelyet körülbelül 10 nappal később követett a Viking-2. A Viking-1 1976. június 19-én állt a Mars körül záródó pályára és az űrhajó leszálló egysége július 7-én ereszkedett le a bolygó felszínére. A Viking-2 1976 augusztusában állt marskörüli pályára és szintén lebocsátott egy egységet az égitest felszínére. A Mars körül záródó pálya mindkét esetben erősen elnyúlt ellipszis, amelynek a bolygótól legtávolabbi pontja 32 560 km-re, legközelebbi pontja pedig 1500 km-re van a felszíntől. A Viking-1 és -2 számára egy-egy javasolt, s további egy-egy tartaléknak tekinthető leszállási helyet jelöltek ki. A Mars körül záródó pálya mindkét esetben erősen elnyúlt ellipszis, amelynek a bolygótól legtávolabbi pontja 32 560 km-re, legközelebbi pontja pedig 1500 km-re van a felszíntől. A Viking-1 és -2 számára egy-egy javasolt, s további egy-egy tartaléknak tekinthető leszállási helyet jelöltek ki.

űEzek a következők:űEzek a következők:

ŰrhajóŰrhajó

  • Javasolt helyJavasolt hely
  • Tartalék helyTartalék hely

Viking - 1Viking - 1

  • 19,5 fok É, 34 fok (Chrysé)19,5 fok É, 34 fok (Chrysé)
  • 20,5 fok É, 252 fok (Tritanis Lacus)20,5 fok É, 252 fok (Tritanis Lacus)

Viking -2Viking -2

  • 44,3 fok É, 10 fok (Cydonia)44,3 fok É, 10 fok (Cydonia)
  • 44,2 fok É, 110 fok (Alba)44,2 fok É, 110 fok (Alba)

A leszállóegység indítását automatikus berendezések végzik -tehát nem földi parancsra történik -akárcsak a szovjet Marsz-típusú szondák esetében is. (A földi utasítás ugyanis a nagy távolság miatt csak 40 perc késéssel érkezne meg). A leszállóegységek indítása előtt a kiválasztott területeket 10-15 napon át vizsgálják. A legkisebb Mars-űrlaboratórium távolság esetén a televíziós kamerák 50 méteres felbontást képesek elérni, tehát a leszállásra kijelölt helyeket igen nagy pontossággal lehet tanulmányozni.A leszállóegység indítását automatikus berendezések végzik -tehát nem földi parancsra történik -akárcsak a szovjet Marsz-típusú szondák esetében is. (A földi utasítás ugyanis a nagy távolság miatt csak 40 perc késéssel érkezne meg). A leszállóegységek indítása előtt a kiválasztott területeket 10-15 napon át vizsgálják. A legkisebb Mars-űrlaboratórium távolság esetén a televíziós kamerák 50 méteres felbontást képesek elérni, tehát a leszállásra kijelölt helyeket igen nagy pontossággal lehet tanulmányozni.


A VIKING - űrszondák leszállóhelyeinek
környékét por és kőtörmelék fedi

A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.

Linkek:

Marsi képtár egy ifjúsági magazinbanMarsi képtár egy ifjúsági magazinban

környékét por és kőtörmelék fedi

A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.

Linkek:

Marsi képtár egy ifjúsági magazinbanMarsi képtár egy ifjúsági magazinban

A VIKING - űrszondák leszállóhelyeinek
környékét por és kőtörmelék fedi

A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.

Linkek:

Marsi képtár egy ifjúsági magazinbanMarsi képtár egy ifjúsági magazinban

környékét por és kőtörmelék fedi

A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.

Linkek:

Marsi képtár egy ifjúsági magazinbanMarsi képtár egy ifjúsági magazinban

Az első, a Marsot meglátogató
űrszonda, a MARINER-4 felvétele

A Mariner-6 és -7 útja csakhamar elhomályosította a Mariner-4 kísérletet, hiszen a Mariner-6 74, a Mariner-7 pedig 126 teljes fényképet sugárzott vissza a Földre. A Mariner-6 útját úgy választották meg, hogy a Juventae Fons és Oxia Palus oázisokat is fényképezhesse. A Mariner-7 pedig 469 000 km-nyire volt a bolygótól, amikor a felvételeket készítette. A Mariner-7 által készített felvételek egy olyan különleges területet is kimutattak, amelyen gyűrűshegyek egyáltalán nincsenek, de annál több a rendszertelenül elhelyezkedő rövidebb-hosszabb gerinc. A Mariner-6 és -7 útja csakhamar elhomályosította a Mariner-4 kísérletet, hiszen a Mariner-6 74, a Mariner-7 pedig 126 teljes fényképet sugárzott vissza a Földre. A Mariner-6 útját úgy választották meg, hogy a Juventae Fons és Oxia Palus oázisokat is fényképezhesse. A Mariner-7 pedig 469 000 km-nyire volt a bolygótól, amikor a felvételeket készítette. A Mariner-7 által készített felvételek egy olyan különleges területet is kimutattak, amelyen gyűrűshegyek egyáltalán nincsenek, de annál több a rendszertelenül elhelyezkedő rövidebb-hosszabb gerinc. A Mariner-4 a felszínnek csupán 1 százalékát, a Mariner-6 és -7 további 20 százalékát fényképezte le. A Mariner-4 a felszínnek csupán 1 százalékát, a Mariner-6 és -7 további 20 százalékát fényképezte le. 1971. május 8-án bocsátották fel az amerikai Mariner-8 űrlaboratóriumot, amely a Mariner-9 párja lett volna. A rakéta műszaki hibája miatt azonban a Mariner-8 nem állt rá a kívánt pályára, hanem az Atlanti-óceánba zuhant és megsemmisült.1971. május 8-án bocsátották fel az amerikai Mariner-8 űrlaboratóriumot, amely a Mariner-9 párja lett volna. A rakéta műszaki hibája miatt azonban a Mariner-8 nem állt rá a kívánt pályára, hanem az Atlanti-óceánba zuhant és megsemmisült.

Az, hogy a Marsról ma már olyan elsőrendű térképeink vannak -ideértve a felszín geológia térképeit is-, amelyek a legjobb holdtérképekkel is felveszik a versenyt, elsősorban a Mariner-9 űrhajó által szolgáltatott fényképfelvételeknek köszönhető. A Mariner-9 útja az űrhajózás eddigi történetének egyik legnagyobb diadala volt. Ez az automatikus űrlaboratórium feltárta előttünk a maga teljes valóságában az idegenszerű és távoli világot, amely évszázadok óta foglalkoztatta az emberiség képzeletét. A Mariner-9 1972 májusáig mintegy 7000, október 27-ig, a fényképezési program befejezéséig pedig összesen 7273 felvételt készített, és ezeknek a képeknek köszönhetően újabb 70 százalékot ismertünk meg a bolygó felszínéből. A Mariner-9 képei is kimutattak kisebb hegyláncokat, így azok az előző állítások, hogy nincsenek, nem fogadhatóak el. A Mars holdjairól először a Mariner-9 készített jó, közeli felvételeket. Ezek a holdak a Phobos és a Deimos, melyek nagyságáról úgy szerezhetünk szemléletes képet, ha valamely jól ismert födi képződménnyel, hasonlítjuk őket össze, pl.: a Balatonnal. A Phobos és a Deimos felszíne erősen kráterezett és egy gerincet is sikerült felfedezni, melyet Keplerről neveztek el, így sikerült elkészíteni a Phobos részletes térképét is.Az, hogy a Marsról ma már olyan elsőrendű térképeink vannak -ideértve a felszín geológia térképeit is-, amelyek a legjobb holdtérképekkel is felveszik a versenyt, elsősorban a Mariner-9 űrhajó által szolgáltatott fényképfelvételeknek köszönhető. A Mariner-9 útja az űrhajózás eddigi történetének egyik legnagyobb diadala volt. Ez az automatikus űrlaboratórium feltárta előttünk a maga teljes valóságában az idegenszerű és távoli világot, amely évszázadok óta foglalkoztatta az emberiség képzeletét. A Mariner-9 1972 májusáig mintegy 7000, október 27-ig, a fényképezési program befejezéséig pedig összesen 7273 felvételt készített, és ezeknek a képeknek köszönhetően újabb 70 százalékot ismertünk meg a bolygó felszínéből. A Mariner-9 képei is kimutattak kisebb hegyláncokat, így azok az előző állítások, hogy nincsenek, nem fogadhatóak el. A Mars holdjairól először a Mariner-9 készített jó, közeli felvételeket. Ezek a holdak a Phobos és a Deimos, melyek nagyságáról úgy szerezhetünk szemléletes képet, ha valamely jól ismert födi képződménnyel, hasonlítjuk őket össze, pl.: a Balatonnal. A Phobos és a Deimos felszíne erősen kráterezett és egy gerincet is sikerült felfedezni, melyet Keplerről neveztek el, így sikerült elkészíteni a Phobos részletes térképét is.

A Mars holdjai:
PHOBOS DEMIOS

A Mars körüli térség vizsgálata során a Mariner-9 a bolygótól mintegy 40 000 km távolságig kiterjedő hidrogénfelhőt is felfedezett. A Mars körüli térség vizsgálata során a Mariner-9 a bolygótól mintegy 40 000 km távolságig kiterjedő hidrogénfelhőt is felfedezett. Az összes eddigi marsűrhajó közül kétségkívül az 1971 májusában felbocsátott két szovjet laboratóriumnak, a Marsz-2-nek és -3-nak jutott a legérdekesebb szerep. Mindkettőt olyan berendezéssel látták el, amely leereszkedett a bolygó felszínére, miközben a két anyaűrhajó a Mars körül záródó pályára állt és a Mariner-9-cel együtt a bolygó mesterséges holdjává vált.Az összes eddigi marsűrhajó közül kétségkívül az 1971 májusában felbocsátott két szovjet laboratóriumnak, a Marsz-2-nek és -3-nak jutott a legérdekesebb szerep. Mindkettőt olyan berendezéssel látták el, amely leereszkedett a bolygó felszínére, miközben a két anyaűrhajó a Mars körül záródó pályára állt és a Mariner-9-cel együtt a bolygó mesterséges holdjává vált. A Marsz-2 és a Marsz-3 egyaránt 4650 kg tömegű volt. A közép-ázsiai kilövőállomástól a Marsig a két űrhajó nagyszámú mérést hajtott végre a világűrben: vizsgálta a Napból érkező elektromágneses és részecskesugárzást, a bolygóközi mágneses tér szerkezetét, a kozmikus sugárzást és természetesen magát a Marsot is. Mint általában minden kozmikus űrhajót, úgy a Marsz-2 és Marsz-3 űrszondákat is automatikus optikai orientációs rendszer irányította a világűrben. Az elsőt és a másodikat hagyományos módon a földi megfigyelőállomás utasítására irányították, a harmadikat az űrhajózás történetében első ízben - a földi irányítás teljes mellőzésével bonyolították le. A Marsz-2 és a Marsz-3 egyaránt 4650 kg tömegű volt. A közép-ázsiai kilövőállomástól a Marsig a két űrhajó nagyszámú mérést hajtott végre a világűrben: vizsgálta a Napból érkező elektromágneses és részecskesugárzást, a bolygóközi mágneses tér szerkezetét, a kozmikus sugárzást és természetesen magát a Marsot is. Mint általában minden kozmikus űrhajót, úgy a Marsz-2 és Marsz-3 űrszondákat is automatikus optikai orientációs rendszer irányította a világűrben. Az elsőt és a másodikat hagyományos módon a földi megfigyelőállomás utasítására irányították, a harmadikat az űrhajózás történetében első ízben - a földi irányítás teljes mellőzésével bonyolították le. Az űrhajó saját orientációs rendszere és fedélzeti számítógépe adta meg az adatokat és a pályakorrekció önműködően megtörtént.Az űrhajó saját orientációs rendszere és fedélzeti számítógépe adta meg az adatokat és a pályakorrekció önműködően megtörtént.

A bolygó közelébe érve mind a Marsz-2-ről, mind pedig társáról levált a leszállóegység, amelynek saját rakétahajtóműve volt. A Marsz-2-ről a leszállóegység 1971. november 17-én indult, és csakhamar el is érte az égitest felszínét, de jelzéseket ismeretlen okok miatt nem közvetített többé. A Marsz-3-ról a leszállóegység december 2-án vált le. A Marsz-3, amikor a bolygó légkörét elérte, sebessége kb. 6 km volt másodpercenként. Végül, a felszíntől alig 20-30 méternyire, a rádióradar magasságmérő jelzése bekapcsolt egy fékező rakétát. Ennek hatására minimális sebességgel érte el a talajt, hogy semmiféle műszere ne menjen tönkre. Másfél perccel a talajra való megérkezés után már működni kezdtek a jelzések, melyek rövidesen megszakadtak. Ennek oka valószínűleg az volt, hogy a szél könnyen belekapaszkodott az ejtőernyőkbe és az egész berendezést nekilódította egy kemény sziklának, vagy pedig a leszállóegységet homokkal fújta be és eltemette. A mérési eredményeket rögtön azok beérkezése után feldolgozták az űrhajók, melyek legfőképpen a marsfelszín hőmérsékletmérésére szolgáltak. A bolygó közelébe érve mind a Marsz-2-ről, mind pedig társáról levált a leszállóegység, amelynek saját rakétahajtóműve volt. A Marsz-2-ről a leszállóegység 1971. november 17-én indult, és csakhamar el is érte az égitest felszínét, de jelzéseket ismeretlen okok miatt nem közvetített többé. A Marsz-3-ról a leszállóegység december 2-án vált le. A Marsz-3, amikor a bolygó légkörét elérte, sebessége kb. 6 km volt másodpercenként. Végül, a felszíntől alig 20-30 méternyire, a rádióradar magasságmérő jelzése bekapcsolt egy fékező rakétát. Ennek hatására minimális sebességgel érte el a talajt, hogy semmiféle műszere ne menjen tönkre. Másfél perccel a talajra való megérkezés után már működni kezdtek a jelzések, melyek rövidesen megszakadtak. Ennek oka valószínűleg az volt, hogy a szél könnyen belekapaszkodott az ejtőernyőkbe és az egész berendezést nekilódította egy kemény sziklának, vagy pedig a leszállóegységet homokkal fújta be és eltemette. A mérési eredményeket rögtön azok beérkezése után feldolgozták az űrhajók, melyek legfőképpen a marsfelszín hőmérsékletmérésére szolgáltak.

A két szovjet marsszonda hőmérsékleti mérései szerint a bolygó felszíne az est leszálltával nagyon gyors ütemben hűl le. Mind a két szovjet marsszondában elhelyeztek egy-egy miniatürizált műszert is, amely a bolygó termális rádiósugárzását mérte. Így a talaj legfelső rétegének sűrűségéből kapták, hogy a felszínt száraz, porszerű és homokos anyag borítja. A két szovjet marsszonda hőmérsékleti mérései szerint a bolygó felszíne az est leszálltával nagyon gyors ütemben hűl le. Mind a két szovjet marsszondában elhelyeztek egy-egy miniatürizált műszert is, amely a bolygó termális rádiósugárzását mérte. Így a talaj legfelső rétegének sűrűségéből kapták, hogy a felszínt száraz, porszerű és homokos anyag borítja. A marsbeli légnyomás mérésére a harmadik szovjet űrhajó egy fotométert is magával vitt, amely a légkör széndioxid-tartalmát mérte. A nagy homokvihar rendkívül megnehezítette a fényképezést, de a Marsz-2-nek mégis sikerült egy felvételt készítenie a kavargó porfátylon keresztül. Ezt a képet olyan szovjet geológusok értékelték ki, akik a légi felvételek alapján végzett földtani kutatás szakemberei. A marsbeli légnyomás mérésére a harmadik szovjet űrhajó egy fotométert is magával vitt, amely a légkör széndioxid-tartalmát mérte. A nagy homokvihar rendkívül megnehezítette a fényképezést, de a Marsz-2-nek mégis sikerült egy felvételt készítenie a kavargó porfátylon keresztül. Ezt a képet olyan szovjet geológusok értékelték ki, akik a légi felvételek alapján végzett földtani kutatás szakemberei. A Szovjetunió és az Egyesült Államok között még a Marsz típusú űrhajók és a Mariner-9 időszakában megállapodás jött létre, hogy a kapott adatokat kicserélik egymással. Ez annál is inkább hasznosnak bizonyult, hiszen a szovjet és az amerikai kísérletek eltérő célkitűzésűek voltak. A Mariner-9 legfontosabb feladataként a bolygó fényképezését írták elő. A Marsz-2 és -3 műszerei egészen 1972 augusztusáig működtek és szolgáltatták a további adatokat a bolygóról. Végül említést érdemel, hogy az űrhajók a bolygótól 200 000 km-re egy elektronokból álló felhőrendszert fedeztek fel. A Szovjetunió és az Egyesült Államok között még a Marsz típusú űrhajók és a Mariner-9 időszakában megállapodás jött létre, hogy a kapott adatokat kicserélik egymással. Ez annál is inkább hasznosnak bizonyult, hiszen a szovjet és az amerikai kísérletek eltérő célkitűzésűek voltak. A Mariner-9 legfontosabb feladataként a bolygó fényképezését írták elő. A Marsz-2 és -3 műszerei egészen 1972 augusztusáig működtek és szolgáltatták a további adatokat a bolygóról. Végül említést érdemel, hogy az űrhajók a bolygótól 200 000 km-re egy elektronokból álló felhőrendszert fedeztek fel. Az 1973. július 21-én indított szovjet Marsz-4 űrállomást július 25-én követte a Marsz-5, augusztus 5-én a Marsz-6 és végül augusztus 9-én a Marsz-7. A Marsz-6 és -7 francia műszereket is vitt magával, amelyek a Nap méteres hullámhosszúságú elektromágneses sugárzásán a szoláris plazmaáramlást (napszelet), valamint a kozmikus sugárzást vizsgálták. Az 1973. július 21-én indított szovjet Marsz-4 űrállomást július 25-én követte a Marsz-5, augusztus 5-én a Marsz-6 és végül augusztus 9-én a Marsz-7. A Marsz-6 és -7 francia műszereket is vitt magával, amelyek a Nap méteres hullámhosszúságú elektromágneses sugárzásán a szoláris plazmaáramlást (napszelet), valamint a kozmikus sugárzást vizsgálták. A Marsz-4 fékezőegysége nem kapcsolódott be, ezért az űrállomás mintegy 2200 km távolságban haladt el a bolygó mellett. A Marsz-4 fékezőegysége nem kapcsolódott be, ezért az űrállomás mintegy 2200 km távolságban haladt el a bolygó mellett. Közben televíziós úton fényképeket készített és közvetített a Mars felszínéről, útja további során pedig a Marson túli térségek fizikai állapotáról nyújtott adatokat. Közben televíziós úton fényképeket készített és közvetített a Mars felszínéről, útja további során pedig a Marson túli térségek fizikai állapotáról nyújtott adatokat. A Marsz-5 1974. február 12-én pályára állt, amely a Mars körül zárult. Ettől kezdve a méréseit teljes egészében saját automatikus berendezései irányították. A Marsz-5 által készített felvételek minőségileg teljesen egyenértékűek a Mariner-9 űrszonda révén kapott fényképekkel. A Marsz-5 képek egyikén 150 km átmérőjű gyűrűshegy látható, amelynek nyugati falán egy nem túlságosan idős kráter helyezkedik el. A Marsz-5 segítségével még színes képeket is sikerült előállítani a földi irányítóközpontban. A Marsz-5 1974. február 12-én pályára állt, amely a Mars körül zárult. Ettől kezdve a méréseit teljes egészében saját automatikus berendezései irányították. A Marsz-5 által készített felvételek minőségileg teljesen egyenértékűek a Mariner-9 űrszonda révén kapott fényképekkel. A Marsz-5 képek egyikén 150 km átmérőjű gyűrűshegy látható, amelynek nyugati falán egy nem túlságosan idős kráter helyezkedik el. A Marsz-5 segítségével még színes képeket is sikerült előállítani a földi irányítóközpontban. A Marsz-6 pályája igen erőteljesen lapult pálya volt, amely azt a célt szolgálta, hogy a bolygó körüli térséget szélesebb övezetben szondázhassa. A Marsz-6 pályája igen erőteljesen lapult pálya volt, amely azt a célt szolgálta, hogy a bolygó körüli térséget szélesebb övezetben szondázhassa. A Marsz-7 jelzésű szondában ismét hiba mutatkozott a berendezések egyikében. Emiatt a fékezőrakéta nem kapcsolódott be, és a leszállóegység nem jutott el a bolygó felszínére, hanem mintegy 1300 km-re száguldott el a leszállásra kijelölt pont fölött. A Marsz-7 jelzésű szondában ismét hiba mutatkozott a berendezések egyikében. Emiatt a fékezőrakéta nem kapcsolódott be, és a leszállóegység nem jutott el a bolygó felszínére, hanem mintegy 1300 km-re száguldott el a leszállásra kijelölt pont fölött. A kísérletsorozat legeredményesebb tagja kétségkívül a Marsz-6 volt. Ez az automatikus űrlaboratórium 1974. március 12-én közelítette meg annyira a bolygót, hogy a leszállóegység elindulhasson a Marsra. A leszállóegység másodpercenkénti 5700 méteres sebességgel lépett be a bolygó légterébe. A nagy súrlódás következtében fémburkolata rendkívül erőteljesen felmelegedett. Csak ezt követően nyílt ki a nagy ejtőernyő, amely 148 másodpercen keresztül fékezte tovább a leszállóegységet mindaddig, amíg az el nem érte a bolygó szilárd felületét. Az utolsó másodpercekben megszakadt a leszállóegység és a Mars körül keringő Marsz-6 közötti rádió-összeköttetés (a Földre az adatokat a Marsz-6 közbeiktatásával továbbították). A kísérletsorozat legeredményesebb tagja kétségkívül a Marsz-6 volt. Ez az automatikus űrlaboratórium 1974. március 12-én közelítette meg annyira a bolygót, hogy a leszállóegység elindulhasson a Marsra. A leszállóegység másodpercenkénti 5700 méteres sebességgel lépett be a bolygó légterébe. A nagy súrlódás következtében fémburkolata rendkívül erőteljesen felmelegedett. Csak ezt követően nyílt ki a nagy ejtőernyő, amely 148 másodpercen keresztül fékezte tovább a leszállóegységet mindaddig, amíg az el nem érte a bolygó szilárd felületét. Az utolsó másodpercekben megszakadt a leszállóegység és a Mars körül keringő Marsz-6 közötti rádió-összeköttetés (a Földre az adatokat a Marsz-6 közbeiktatásával továbbították). Amíg a leszállóegység el nem érte a bolygó felszínét, addig a Mars légkörében végzett méréseket, mégpedig a hőmérsékletet, a kémiai összetételt és a nyomást, valamint a páratartalom-méréseket. Amíg a leszállóegység el nem érte a bolygó felszínét, addig a Mars légkörében végzett méréseket, mégpedig a hőmérsékletet, a kémiai összetételt és a nyomást, valamint a páratartalom-méréseket. A floridai Cape Canaveralról 1975. augusztus 20-án indították a Viking-1 jelzésű marskutató laboratóriumot, amelyet körülbelül 10 nappal később követett a Viking-2. A Viking-1 1976. június 19-én állt a Mars körül záródó pályára és az űrhajó leszálló egysége július 7-én ereszkedett le a bolygó felszínére. A Viking-2 1976 augusztusában állt marskörüli pályára és szintén lebocsátott egy egységet az égitest felszínére. A floridai Cape Canaveralról 1975. augusztus 20-án indították a Viking-1 jelzésű marskutató laboratóriumot, amelyet körülbelül 10 nappal később követett a Viking-2. A Viking-1 1976. június 19-én állt a Mars körül záródó pályára és az űrhajó leszálló egysége július 7-én ereszkedett le a bolygó felszínére. A Viking-2 1976 augusztusában állt marskörüli pályára és szintén lebocsátott egy egységet az égitest felszínére. A Mars körül záródó pálya mindkét esetben erősen elnyúlt ellipszis, amelynek a bolygótól legtávolabbi pontja 32 560 km-re, legközelebbi pontja pedig 1500 km-re van a felszíntől. A Viking-1 és -2 számára egy-egy javasolt, s további egy-egy tartaléknak tekinthető leszállási helyet jelöltek ki. A Mars körül záródó pálya mindkét esetben erősen elnyúlt ellipszis, amelynek a bolygótól legtávolabbi pontja 32 560 km-re, legközelebbi pontja pedig 1500 km-re van a felszíntől. A Viking-1 és -2 számára egy-egy javasolt, s további egy-egy tartaléknak tekinthető leszállási helyet jelöltek ki.

űEzek a következők:űEzek a következők:

ŰrhajóŰrhajó

  • Javasolt helyJavasolt hely
  • Tartalék helyTartalék hely

Viking - 1Viking - 1

  • 19,5 fok É, 34 fok (Chrysé)19,5 fok É, 34 fok (Chrysé)
  • 20,5 fok É, 252 fok (Tritanis Lacus)20,5 fok É, 252 fok (Tritanis Lacus)

Viking -2Viking -2

  • 44,3 fok É, 10 fok (Cydonia)44,3 fok É, 10 fok (Cydonia)
  • 44,2 fok É, 110 fok (Alba)44,2 fok É, 110 fok (Alba)

A leszállóegység indítását automatikus berendezések végzik -tehát nem földi parancsra történik -akárcsak a szovjet Marsz-típusú szondák esetében is. (A földi utasítás ugyanis a nagy távolság miatt csak 40 perc késéssel érkezne meg). A leszállóegységek indítása előtt a kiválasztott területeket 10-15 napon át vizsgálják. A legkisebb Mars-űrlaboratórium távolság esetén a televíziós kamerák 50 méteres felbontást képesek elérni, tehát a leszállásra kijelölt helyeket igen nagy pontossággal lehet tanulmányozni.A leszállóegység indítását automatikus berendezések végzik -tehát nem földi parancsra történik -akárcsak a szovjet Marsz-típusú szondák esetében is. (A földi utasítás ugyanis a nagy távolság miatt csak 40 perc késéssel érkezne meg). A leszállóegységek indítása előtt a kiválasztott területeket 10-15 napon át vizsgálják. A legkisebb Mars-űrlaboratórium távolság esetén a televíziós kamerák 50 méteres felbontást képesek elérni, tehát a leszállásra kijelölt helyeket igen nagy pontossággal lehet tanulmányozni.


A VIKING - űrszondák leszállóhelyeinek
környékét por és kőtörmelék fedi

A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.

Linkek:

Marsi képtár egy ifjúsági magazinbanMarsi képtár egy ifjúsági magazinban

környékét por és kőtörmelék fedi

A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.

Linkek:

Marsi képtár egy ifjúsági magazinbanMarsi képtár egy ifjúsági magazinban

A VIKING - űrszondák leszállóhelyeinek
környékét por és kőtörmelék fedi

A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.

Linkek:

Marsi képtár egy ifjúsági magazinbanMarsi képtár egy ifjúsági magazinban

környékét por és kőtörmelék fedi

A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.

Linkek:

Marsi képtár egy ifjúsági magazinbanMarsi képtár egy ifjúsági magazinban


Az első, a Marsot meglátogató
űrszonda, a MARINER-4 felvétele

A Mariner-6 és -7 útja csakhamar elhomályosította a Mariner-4 kísérletet, hiszen a Mariner-6 74, a Mariner-7 pedig 126 teljes fényképet sugárzott vissza a Földre. A Mariner-6 útját úgy választották meg, hogy a Juventae Fons és Oxia Palus oázisokat is fényképezhesse. A Mariner-7 pedig 469 000 km-nyire volt a bolygótól, amikor a felvételeket készítette. A Mariner-7 által készített felvételek egy olyan különleges területet is kimutattak, amelyen gyűrűshegyek egyáltalán nincsenek, de annál több a rendszertelenül elhelyezkedő rövidebb-hosszabb gerinc. A Mariner-6 és -7 útja csakhamar elhomályosította a Mariner-4 kísérletet, hiszen a Mariner-6 74, a Mariner-7 pedig 126 teljes fényképet sugárzott vissza a Földre. A Mariner-6 útját úgy választották meg, hogy a Juventae Fons és Oxia Palus oázisokat is fényképezhesse. A Mariner-7 pedig 469 000 km-nyire volt a bolygótól, amikor a felvételeket készítette. A Mariner-7 által készített felvételek egy olyan különleges területet is kimutattak, amelyen gyűrűshegyek egyáltalán nincsenek, de annál több a rendszertelenül elhelyezkedő rövidebb-hosszabb gerinc. A Mariner-4 a felszínnek csupán 1 százalékát, a Mariner-6 és -7 további 20 százalékát fényképezte le. A Mariner-4 a felszínnek csupán 1 százalékát, a Mariner-6 és -7 további 20 százalékát fényképezte le. 1971. május 8-án bocsátották fel az amerikai Mariner-8 űrlaboratóriumot, amely a Mariner-9 párja lett volna. A rakéta műszaki hibája miatt azonban a Mariner-8 nem állt rá a kívánt pályára, hanem az Atlanti-óceánba zuhant és megsemmisült.1971. május 8-án bocsátották fel az amerikai Mariner-8 űrlaboratóriumot, amely a Mariner-9 párja lett volna. A rakéta műszaki hibája miatt azonban a Mariner-8 nem állt rá a kívánt pályára, hanem az Atlanti-óceánba zuhant és megsemmisült.

Az, hogy a Marsról ma már olyan elsőrendű térképeink vannak -ideértve a felszín geológia térképeit is-, amelyek a legjobb holdtérképekkel is felveszik a versenyt, elsősorban a Mariner-9 űrhajó által szolgáltatott fényképfelvételeknek köszönhető. A Mariner-9 útja az űrhajózás eddigi történetének egyik legnagyobb diadala volt. Ez az automatikus űrlaboratórium feltárta előttünk a maga teljes valóságában az idegenszerű és távoli világot, amely évszázadok óta foglalkoztatta az emberiség képzeletét. A Mariner-9 1972 májusáig mintegy 7000, október 27-ig, a fényképezési program befejezéséig pedig összesen 7273 felvételt készített, és ezeknek a képeknek köszönhetően újabb 70 százalékot ismertünk meg a bolygó felszínéből. A Mariner-9 képei is kimutattak kisebb hegyláncokat, így azok az előző állítások, hogy nincsenek, nem fogadhatóak el. A Mars holdjairól először a Mariner-9 készített jó, közeli felvételeket. Ezek a holdak a Phobos és a Deimos, melyek nagyságáról úgy szerezhetünk szemléletes képet, ha valamely jól ismert födi képződménnyel, hasonlítjuk őket össze, pl.: a Balatonnal. A Phobos és a Deimos felszíne erősen kráterezett és egy gerincet is sikerült felfedezni, melyet Keplerről neveztek el, így sikerült elkészíteni a Phobos részletes térképét is.Az, hogy a Marsról ma már olyan elsőrendű térképeink vannak -ideértve a felszín geológia térképeit is-, amelyek a legjobb holdtérképekkel is felveszik a versenyt, elsősorban a Mariner-9 űrhajó által szolgáltatott fényképfelvételeknek köszönhető. A Mariner-9 útja az űrhajózás eddigi történetének egyik legnagyobb diadala volt. Ez az automatikus űrlaboratórium feltárta előttünk a maga teljes valóságában az idegenszerű és távoli világot, amely évszázadok óta foglalkoztatta az emberiség képzeletét. A Mariner-9 1972 májusáig mintegy 7000, október 27-ig, a fényképezési program befejezéséig pedig összesen 7273 felvételt készített, és ezeknek a képeknek köszönhetően újabb 70 százalékot ismertünk meg a bolygó felszínéből. A Mariner-9 képei is kimutattak kisebb hegyláncokat, így azok az előző állítások, hogy nincsenek, nem fogadhatóak el. A Mars holdjairól először a Mariner-9 készített jó, közeli felvételeket. Ezek a holdak a Phobos és a Deimos, melyek nagyságáról úgy szerezhetünk szemléletes képet, ha valamely jól ismert födi képződménnyel, hasonlítjuk őket össze, pl.: a Balatonnal. A Phobos és a Deimos felszíne erősen kráterezett és egy gerincet is sikerült felfedezni, melyet Keplerről neveztek el, így sikerült elkészíteni a Phobos részletes térképét is.

A Mars holdjai:
PHOBOS DEMIOS

A Mars körüli térség vizsgálata során a Mariner-9 a bolygótól mintegy 40 000 km távolságig kiterjedő hidrogénfelhőt is felfedezett. A Mars körüli térség vizsgálata során a Mariner-9 a bolygótól mintegy 40 000 km távolságig kiterjedő hidrogénfelhőt is felfedezett. Az összes eddigi marsűrhajó közül kétségkívül az 1971 májusában felbocsátott két szovjet laboratóriumnak, a Marsz-2-nek és -3-nak jutott a legérdekesebb szerep. Mindkettőt olyan berendezéssel látták el, amely leereszkedett a bolygó felszínére, miközben a két anyaűrhajó a Mars körül záródó pályára állt és a Mariner-9-cel együtt a bolygó mesterséges holdjává vált.Az összes eddigi marsűrhajó közül kétségkívül az 1971 májusában felbocsátott két szovjet laboratóriumnak, a Marsz-2-nek és -3-nak jutott a legérdekesebb szerep. Mindkettőt olyan berendezéssel látták el, amely leereszkedett a bolygó felszínére, miközben a két anyaűrhajó a Mars körül záródó pályára állt és a Mariner-9-cel együtt a bolygó mesterséges holdjává vált. A Marsz-2 és a Marsz-3 egyaránt 4650 kg tömegű volt. A közép-ázsiai kilövőállomástól a Marsig a két űrhajó nagyszámú mérést hajtott végre a világűrben: vizsgálta a Napból érkező elektromágneses és részecskesugárzást, a bolygóközi mágneses tér szerkezetét, a kozmikus sugárzást és természetesen magát a Marsot is. Mint általában minden kozmikus űrhajót, úgy a Marsz-2 és Marsz-3 űrszondákat is automatikus optikai orientációs rendszer irányította a világűrben. Az elsőt és a másodikat hagyományos módon a földi megfigyelőállomás utasítására irányították, a harmadikat az űrhajózás történetében első ízben - a földi irányítás teljes mellőzésével bonyolították le. A Marsz-2 és a Marsz-3 egyaránt 4650 kg tömegű volt. A közép-ázsiai kilövőállomástól a Marsig a két űrhajó nagyszámú mérést hajtott végre a világűrben: vizsgálta a Napból érkező elektromágneses és részecskesugárzást, a bolygóközi mágneses tér szerkezetét, a kozmikus sugárzást és természetesen magát a Marsot is. Mint általában minden kozmikus űrhajót, úgy a Marsz-2 és Marsz-3 űrszondákat is automatikus optikai orientációs rendszer irányította a világűrben. Az elsőt és a másodikat hagyományos módon a földi megfigyelőállomás utasítására irányították, a harmadikat az űrhajózás történetében első ízben - a földi irányítás teljes mellőzésével bonyolították le. Az űrhajó saját orientációs rendszere és fedélzeti számítógépe adta meg az adatokat és a pályakorrekció önműködően megtörtént.Az űrhajó saját orientációs rendszere és fedélzeti számítógépe adta meg az adatokat és a pályakorrekció önműködően megtörtént.

A bolygó közelébe érve mind a Marsz-2-ről, mind pedig társáról levált a leszállóegység, amelynek saját rakétahajtóműve volt. A Marsz-2-ről a leszállóegység 1971. november 17-én indult, és csakhamar el is érte az égitest felszínét, de jelzéseket ismeretlen okok miatt nem közvetített többé. A Marsz-3-ról a leszállóegység december 2-án vált le. A Marsz-3, amikor a bolygó légkörét elérte, sebessége kb. 6 km volt másodpercenként. Végül, a felszíntől alig 20-30 méternyire, a rádióradar magasságmérő jelzése bekapcsolt egy fékező rakétát. Ennek hatására minimális sebességgel érte el a talajt, hogy semmiféle műszere ne menjen tönkre. Másfél perccel a talajra való megérkezés után már működni kezdtek a jelzések, melyek rövidesen megszakadtak. Ennek oka valószínűleg az volt, hogy a szél könnyen belekapaszkodott az ejtőernyőkbe és az egész berendezést nekilódította egy kemény sziklának, vagy pedig a leszállóegységet homokkal fújta be és eltemette. A mérési eredményeket rögtön azok beérkezése után feldolgozták az űrhajók, melyek legfőképpen a marsfelszín hőmérsékletmérésére szolgáltak. A bolygó közelébe érve mind a Marsz-2-ről, mind pedig társáról levált a leszállóegység, amelynek saját rakétahajtóműve volt. A Marsz-2-ről a leszállóegység 1971. november 17-én indult, és csakhamar el is érte az égitest felszínét, de jelzéseket ismeretlen okok miatt nem közvetített többé. A Marsz-3-ról a leszállóegység december 2-án vált le. A Marsz-3, amikor a bolygó légkörét elérte, sebessége kb. 6 km volt másodpercenként. Végül, a felszíntől alig 20-30 méternyire, a rádióradar magasságmérő jelzése bekapcsolt egy fékező rakétát. Ennek hatására minimális sebességgel érte el a talajt, hogy semmiféle műszere ne menjen tönkre. Másfél perccel a talajra való megérkezés után már működni kezdtek a jelzések, melyek rövidesen megszakadtak. Ennek oka valószínűleg az volt, hogy a szél könnyen belekapaszkodott az ejtőernyőkbe és az egész berendezést nekilódította egy kemény sziklának, vagy pedig a leszállóegységet homokkal fújta be és eltemette. A mérési eredményeket rögtön azok beérkezése után feldolgozták az űrhajók, melyek legfőképpen a marsfelszín hőmérsékletmérésére szolgáltak.

A két szovjet marsszonda hőmérsékleti mérései szerint a bolygó felszíne az est leszálltával nagyon gyors ütemben hűl le. Mind a két szovjet marsszondában elhelyeztek egy-egy miniatürizált műszert is, amely a bolygó termális rádiósugárzását mérte. Így a talaj legfelső rétegének sűrűségéből kapták, hogy a felszínt száraz, porszerű és homokos anyag borítja. A két szovjet marsszonda hőmérsékleti mérései szerint a bolygó felszíne az est leszálltával nagyon gyors ütemben hűl le. Mind a két szovjet marsszondában elhelyeztek egy-egy miniatürizált műszert is, amely a bolygó termális rádiósugárzását mérte. Így a talaj legfelső rétegének sűrűségéből kapták, hogy a felszínt száraz, porszerű és homokos anyag borítja. A marsbeli légnyomás mérésére a harmadik szovjet űrhajó egy fotométert is magával vitt, amely a légkör széndioxid-tartalmát mérte. A nagy homokvihar rendkívül megnehezítette a fényképezést, de a Marsz-2-nek mégis sikerült egy felvételt készítenie a kavargó porfátylon keresztül. Ezt a képet olyan szovjet geológusok értékelték ki, akik a légi felvételek alapján végzett földtani kutatás szakemberei. A marsbeli légnyomás mérésére a harmadik szovjet űrhajó egy fotométert is magával vitt, amely a légkör széndioxid-tartalmát mérte. A nagy homokvihar rendkívül megnehezítette a fényképezést, de a Marsz-2-nek mégis sikerült egy felvételt készítenie a kavargó porfátylon keresztül. Ezt a képet olyan szovjet geológusok értékelték ki, akik a légi felvételek alapján végzett földtani kutatás szakemberei. A Szovjetunió és az Egyesült Államok között még a Marsz típusú űrhajók és a Mariner-9 időszakában megállapodás jött létre, hogy a kapott adatokat kicserélik egymással. Ez annál is inkább hasznosnak bizonyult, hiszen a szovjet és az amerikai kísérletek eltérő célkitűzésűek voltak. A Mariner-9 legfontosabb feladataként a bolygó fényképezését írták elő. A Marsz-2 és -3 műszerei egészen 1972 augusztusáig működtek és szolgáltatták a további adatokat a bolygóról. Végül említést érdemel, hogy az űrhajók a bolygótól 200 000 km-re egy elektronokból álló felhőrendszert fedeztek fel. A Szovjetunió és az Egyesült Államok között még a Marsz típusú űrhajók és a Mariner-9 időszakában megállapodás jött létre, hogy a kapott adatokat kicserélik egymással. Ez annál is inkább hasznosnak bizonyult, hiszen a szovjet és az amerikai kísérletek eltérő célkitűzésűek voltak. A Mariner-9 legfontosabb feladataként a bolygó fényképezését írták elő. A Marsz-2 és -3 műszerei egészen 1972 augusztusáig működtek és szolgáltatták a további adatokat a bolygóról. Végül említést érdemel, hogy az űrhajók a bolygótól 200 000 km-re egy elektronokból álló felhőrendszert fedeztek fel. Az 1973. július 21-én indított szovjet Marsz-4 űrállomást július 25-én követte a Marsz-5, augusztus 5-én a Marsz-6 és végül augusztus 9-én a Marsz-7. A Marsz-6 és -7 francia műszereket is vitt magával, amelyek a Nap méteres hullámhosszúságú elektromágneses sugárzásán a szoláris plazmaáramlást (napszelet), valamint a kozmikus sugárzást vizsgálták. Az 1973. július 21-én indított szovjet Marsz-4 űrállomást július 25-én követte a Marsz-5, augusztus 5-én a Marsz-6 és végül augusztus 9-én a Marsz-7. A Marsz-6 és -7 francia műszereket is vitt magával, amelyek a Nap méteres hullámhosszúságú elektromágneses sugárzásán a szoláris plazmaáramlást (napszelet), valamint a kozmikus sugárzást vizsgálták. A Marsz-4 fékezőegysége nem kapcsolódott be, ezért az űrállomás mintegy 2200 km távolságban haladt el a bolygó mellett. A Marsz-4 fékezőegysége nem kapcsolódott be, ezért az űrállomás mintegy 2200 km távolságban haladt el a bolygó mellett. Közben televíziós úton fényképeket készített és közvetített a Mars felszínéről, útja további során pedig a Marson túli térségek fizikai állapotáról nyújtott adatokat. Közben televíziós úton fényképeket készített és közvetített a Mars felszínéről, útja további során pedig a Marson túli térségek fizikai állapotáról nyújtott adatokat. A Marsz-5 1974. február 12-én pályára állt, amely a Mars körül zárult. Ettől kezdve a méréseit teljes egészében saját automatikus berendezései irányították. A Marsz-5 által készített felvételek minőségileg teljesen egyenértékűek a Mariner-9 űrszonda révén kapott fényképekkel. A Marsz-5 képek egyikén 150 km átmérőjű gyűrűshegy látható, amelynek nyugati falán egy nem túlságosan idős kráter helyezkedik el. A Marsz-5 segítségével még színes képeket is sikerült előállítani a földi irányítóközpontban. A Marsz-5 1974. február 12-én pályára állt, amely a Mars körül zárult. Ettől kezdve a méréseit teljes egészében saját automatikus berendezései irányították. A Marsz-5 által készített felvételek minőségileg teljesen egyenértékűek a Mariner-9 űrszonda révén kapott fényképekkel. A Marsz-5 képek egyikén 150 km átmérőjű gyűrűshegy látható, amelynek nyugati falán egy nem túlságosan idős kráter helyezkedik el. A Marsz-5 segítségével még színes képeket is sikerült előállítani a földi irányítóközpontban. A Marsz-6 pályája igen erőteljesen lapult pálya volt, amely azt a célt szolgálta, hogy a bolygó körüli térséget szélesebb övezetben szondázhassa. A Marsz-6 pályája igen erőteljesen lapult pálya volt, amely azt a célt szolgálta, hogy a bolygó körüli térséget szélesebb övezetben szondázhassa. A Marsz-7 jelzésű szondában ismét hiba mutatkozott a berendezések egyikében. Emiatt a fékezőrakéta nem kapcsolódott be, és a leszállóegység nem jutott el a bolygó felszínére, hanem mintegy 1300 km-re száguldott el a leszállásra kijelölt pont fölött. A Marsz-7 jelzésű szondában ismét hiba mutatkozott a berendezések egyikében. Emiatt a fékezőrakéta nem kapcsolódott be, és a leszállóegység nem jutott el a bolygó felszínére, hanem mintegy 1300 km-re száguldott el a leszállásra kijelölt pont fölött. A kísérletsorozat legeredményesebb tagja kétségkívül a Marsz-6 volt. Ez az automatikus űrlaboratórium 1974. március 12-én közelítette meg annyira a bolygót, hogy a leszállóegység elindulhasson a Marsra. A leszállóegység másodpercenkénti 5700 méteres sebességgel lépett be a bolygó légterébe. A nagy súrlódás következtében fémburkolata rendkívül erőteljesen felmelegedett. Csak ezt követően nyílt ki a nagy ejtőernyő, amely 148 másodpercen keresztül fékezte tovább a leszállóegységet mindaddig, amíg az el nem érte a bolygó szilárd felületét. Az utolsó másodpercekben megszakadt a leszállóegység és a Mars körül keringő Marsz-6 közötti rádió-összeköttetés (a Földre az adatokat a Marsz-6 közbeiktatásával továbbították). A kísérletsorozat legeredményesebb tagja kétségkívül a Marsz-6 volt. Ez az automatikus űrlaboratórium 1974. március 12-én közelítette meg annyira a bolygót, hogy a leszállóegység elindulhasson a Marsra. A leszállóegység másodpercenkénti 5700 méteres sebességgel lépett be a bolygó légterébe. A nagy súrlódás következtében fémburkolata rendkívül erőteljesen felmelegedett. Csak ezt követően nyílt ki a nagy ejtőernyő, amely 148 másodpercen keresztül fékezte tovább a leszállóegységet mindaddig, amíg az el nem érte a bolygó szilárd felületét. Az utolsó másodpercekben megszakadt a leszállóegység és a Mars körül keringő Marsz-6 közötti rádió-összeköttetés (a Földre az adatokat a Marsz-6 közbeiktatásával továbbították). Amíg a leszállóegység el nem érte a bolygó felszínét, addig a Mars légkörében végzett méréseket, mégpedig a hőmérsékletet, a kémiai összetételt és a nyomást, valamint a páratartalom-méréseket. Amíg a leszállóegység el nem érte a bolygó felszínét, addig a Mars légkörében végzett méréseket, mégpedig a hőmérsékletet, a kémiai összetételt és a nyomást, valamint a páratartalom-méréseket. A floridai Cape Canaveralról 1975. augusztus 20-án indították a Viking-1 jelzésű marskutató laboratóriumot, amelyet körülbelül 10 nappal később követett a Viking-2. A Viking-1 1976. június 19-én állt a Mars körül záródó pályára és az űrhajó leszálló egysége július 7-én ereszkedett le a bolygó felszínére. A Viking-2 1976 augusztusában állt marskörüli pályára és szintén lebocsátott egy egységet az égitest felszínére. A floridai Cape Canaveralról 1975. augusztus 20-án indították a Viking-1 jelzésű marskutató laboratóriumot, amelyet körülbelül 10 nappal később követett a Viking-2. A Viking-1 1976. június 19-én állt a Mars körül záródó pályára és az űrhajó leszálló egysége július 7-én ereszkedett le a bolygó felszínére. A Viking-2 1976 augusztusában állt marskörüli pályára és szintén lebocsátott egy egységet az égitest felszínére. A Mars körül záródó pálya mindkét esetben erősen elnyúlt ellipszis, amelynek a bolygótól legtávolabbi pontja 32 560 km-re, legközelebbi pontja pedig 1500 km-re van a felszíntől. A Viking-1 és -2 számára egy-egy javasolt, s további egy-egy tartaléknak tekinthető leszállási helyet jelöltek ki. A Mars körül záródó pálya mindkét esetben erősen elnyúlt ellipszis, amelynek a bolygótól legtávolabbi pontja 32 560 km-re, legközelebbi pontja pedig 1500 km-re van a felszíntől. A Viking-1 és -2 számára egy-egy javasolt, s további egy-egy tartaléknak tekinthető leszállási helyet jelöltek ki.

űEzek a következők:űEzek a következők:

ŰrhajóŰrhajó

  • Javasolt helyJavasolt hely
  • Tartalék helyTartalék hely

Viking - 1Viking - 1

  • 19,5 fok É, 34 fok (Chrysé)19,5 fok É, 34 fok (Chrysé)
  • 20,5 fok É, 252 fok (Tritanis Lacus)20,5 fok É, 252 fok (Tritanis Lacus)

Viking -2Viking -2

  • 44,3 fok É, 10 fok (Cydonia)44,3 fok É, 10 fok (Cydonia)
  • 44,2 fok É, 110 fok (Alba)44,2 fok É, 110 fok (Alba)

A leszállóegység indítását automatikus berendezések végzik -tehát nem földi parancsra történik -akárcsak a szovjet Marsz-típusú szondák esetében is. (A földi utasítás ugyanis a nagy távolság miatt csak 40 perc késéssel érkezne meg). A leszállóegységek indítása előtt a kiválasztott területeket 10-15 napon át vizsgálják. A legkisebb Mars-űrlaboratórium távolság esetén a televíziós kamerák 50 méteres felbontást képesek elérni, tehát a leszállásra kijelölt helyeket igen nagy pontossággal lehet tanulmányozni.A leszállóegység indítását automatikus berendezések végzik -tehát nem földi parancsra történik -akárcsak a szovjet Marsz-típusú szondák esetében is. (A földi utasítás ugyanis a nagy távolság miatt csak 40 perc késéssel érkezne meg). A leszállóegységek indítása előtt a kiválasztott területeket 10-15 napon át vizsgálják. A legkisebb Mars-űrlaboratórium távolság esetén a televíziós kamerák 50 méteres felbontást képesek elérni, tehát a leszállásra kijelölt helyeket igen nagy pontossággal lehet tanulmányozni.


A VIKING - űrszondák leszállóhelyeinek
környékét por és kőtörmelék fedi

A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.

Linkek:

Marsi képtár egy ifjúsági magazinbanMarsi képtár egy ifjúsági magazinban

környékét por és kőtörmelék fedi

A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.

Linkek:

Marsi képtár egy ifjúsági magazinbanMarsi képtár egy ifjúsági magazinban

A VIKING - űrszondák leszállóhelyeinek
környékét por és kőtörmelék fedi

A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.

Linkek:

Marsi képtár egy ifjúsági magazinbanMarsi képtár egy ifjúsági magazinban

környékét por és kőtörmelék fedi

A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.

Linkek:

Marsi képtár egy ifjúsági magazinbanMarsi képtár egy ifjúsági magazinban

Az első, a Marsot meglátogató
űrszonda, a MARINER-4 felvétele

A Mariner-6 és -7 útja csakhamar elhomályosította a Mariner-4 kísérletet, hiszen a Mariner-6 74, a Mariner-7 pedig 126 teljes fényképet sugárzott vissza a Földre. A Mariner-6 útját úgy választották meg, hogy a Juventae Fons és Oxia Palus oázisokat is fényképezhesse. A Mariner-7 pedig 469 000 km-nyire volt a bolygótól, amikor a felvételeket készítette. A Mariner-7 által készített felvételek egy olyan különleges területet is kimutattak, amelyen gyűrűshegyek egyáltalán nincsenek, de annál több a rendszertelenül elhelyezkedő rövidebb-hosszabb gerinc. A Mariner-6 és -7 útja csakhamar elhomályosította a Mariner-4 kísérletet, hiszen a Mariner-6 74, a Mariner-7 pedig 126 teljes fényképet sugárzott vissza a Földre. A Mariner-6 útját úgy választották meg, hogy a Juventae Fons és Oxia Palus oázisokat is fényképezhesse. A Mariner-7 pedig 469 000 km-nyire volt a bolygótól, amikor a felvételeket készítette. A Mariner-7 által készített felvételek egy olyan különleges területet is kimutattak, amelyen gyűrűshegyek egyáltalán nincsenek, de annál több a rendszertelenül elhelyezkedő rövidebb-hosszabb gerinc. A Mariner-4 a felszínnek csupán 1 százalékát, a Mariner-6 és -7 további 20 százalékát fényképezte le. A Mariner-4 a felszínnek csupán 1 százalékát, a Mariner-6 és -7 további 20 százalékát fényképezte le. 1971. május 8-án bocsátották fel az amerikai Mariner-8 űrlaboratóriumot, amely a Mariner-9 párja lett volna. A rakéta műszaki hibája miatt azonban a Mariner-8 nem állt rá a kívánt pályára, hanem az Atlanti-óceánba zuhant és megsemmisült.1971. május 8-án bocsátották fel az amerikai Mariner-8 űrlaboratóriumot, amely a Mariner-9 párja lett volna. A rakéta műszaki hibája miatt azonban a Mariner-8 nem állt rá a kívánt pályára, hanem az Atlanti-óceánba zuhant és megsemmisült.

Az, hogy a Marsról ma már olyan elsőrendű térképeink vannak -ideértve a felszín geológia térképeit is-, amelyek a legjobb holdtérképekkel is felveszik a versenyt, elsősorban a Mariner-9 űrhajó által szolgáltatott fényképfelvételeknek köszönhető. A Mariner-9 útja az űrhajózás eddigi történetének egyik legnagyobb diadala volt. Ez az automatikus űrlaboratórium feltárta előttünk a maga teljes valóságában az idegenszerű és távoli világot, amely évszázadok óta foglalkoztatta az emberiség képzeletét. A Mariner-9 1972 májusáig mintegy 7000, október 27-ig, a fényképezési program befejezéséig pedig összesen 7273 felvételt készített, és ezeknek a képeknek köszönhetően újabb 70 százalékot ismertünk meg a bolygó felszínéből. A Mariner-9 képei is kimutattak kisebb hegyláncokat, így azok az előző állítások, hogy nincsenek, nem fogadhatóak el. A Mars holdjairól először a Mariner-9 készített jó, közeli felvételeket. Ezek a holdak a Phobos és a Deimos, melyek nagyságáról úgy szerezhetünk szemléletes képet, ha valamely jól ismert födi képződménnyel, hasonlítjuk őket össze, pl.: a Balatonnal. A Phobos és a Deimos felszíne erősen kráterezett és egy gerincet is sikerült felfedezni, melyet Keplerről neveztek el, így sikerült elkészíteni a Phobos részletes térképét is.Az, hogy a Marsról ma már olyan elsőrendű térképeink vannak -ideértve a felszín geológia térképeit is-, amelyek a legjobb holdtérképekkel is felveszik a versenyt, elsősorban a Mariner-9 űrhajó által szolgáltatott fényképfelvételeknek köszönhető. A Mariner-9 útja az űrhajózás eddigi történetének egyik legnagyobb diadala volt. Ez az automatikus űrlaboratórium feltárta előttünk a maga teljes valóságában az idegenszerű és távoli világot, amely évszázadok óta foglalkoztatta az emberiség képzeletét. A Mariner-9 1972 májusáig mintegy 7000, október 27-ig, a fényképezési program befejezéséig pedig összesen 7273 felvételt készített, és ezeknek a képeknek köszönhetően újabb 70 százalékot ismertünk meg a bolygó felszínéből. A Mariner-9 képei is kimutattak kisebb hegyláncokat, így azok az előző állítások, hogy nincsenek, nem fogadhatóak el. A Mars holdjairól először a Mariner-9 készített jó, közeli felvételeket. Ezek a holdak a Phobos és a Deimos, melyek nagyságáról úgy szerezhetünk szemléletes képet, ha valamely jól ismert födi képződménnyel, hasonlítjuk őket össze, pl.: a Balatonnal. A Phobos és a Deimos felszíne erősen kráterezett és egy gerincet is sikerült felfedezni, melyet Keplerről neveztek el, így sikerült elkészíteni a Phobos részletes térképét is.

A Mars holdjai:
PHOBOS DEMIOS

A Mars körüli térség vizsgálata során a Mariner-9 a bolygótól mintegy 40 000 km távolságig kiterjedő hidrogénfelhőt is felfedezett. A Mars körüli térség vizsgálata során a Mariner-9 a bolygótól mintegy 40 000 km távolságig kiterjedő hidrogénfelhőt is felfedezett. Az összes eddigi marsűrhajó közül kétségkívül az 1971 májusában felbocsátott két szovjet laboratóriumnak, a Marsz-2-nek és -3-nak jutott a legérdekesebb szerep. Mindkettőt olyan berendezéssel látták el, amely leereszkedett a bolygó felszínére, miközben a két anyaűrhajó a Mars körül záródó pályára állt és a Mariner-9-cel együtt a bolygó mesterséges holdjává vált.Az összes eddigi marsűrhajó közül kétségkívül az 1971 májusában felbocsátott két szovjet laboratóriumnak, a Marsz-2-nek és -3-nak jutott a legérdekesebb szerep. Mindkettőt olyan berendezéssel látták el, amely leereszkedett a bolygó felszínére, miközben a két anyaűrhajó a Mars körül záródó pályára állt és a Mariner-9-cel együtt a bolygó mesterséges holdjává vált. A Marsz-2 és a Marsz-3 egyaránt 4650 kg tömegű volt. A közép-ázsiai kilövőállomástól a Marsig a két űrhajó nagyszámú mérést hajtott végre a világűrben: vizsgálta a Napból érkező elektromágneses és részecskesugárzást, a bolygóközi mágneses tér szerkezetét, a kozmikus sugárzást és természetesen magát a Marsot is. Mint általában minden kozmikus űrhajót, úgy a Marsz-2 és Marsz-3 űrszondákat is automatikus optikai orientációs rendszer irányította a világűrben. Az elsőt és a másodikat hagyományos módon a földi megfigyelőállomás utasítására irányították, a harmadikat az űrhajózás történetében első ízben - a földi irányítás teljes mellőzésével bonyolították le. A Marsz-2 és a Marsz-3 egyaránt 4650 kg tömegű volt. A közép-ázsiai kilövőállomástól a Marsig a két űrhajó nagyszámú mérést hajtott végre a világűrben: vizsgálta a Napból érkező elektromágneses és részecskesugárzást, a bolygóközi mágneses tér szerkezetét, a kozmikus sugárzást és természetesen magát a Marsot is. Mint általában minden kozmikus űrhajót, úgy a Marsz-2 és Marsz-3 űrszondákat is automatikus optikai orientációs rendszer irányította a világűrben. Az elsőt és a másodikat hagyományos módon a földi megfigyelőállomás utasítására irányították, a harmadikat az űrhajózás történetében első ízben - a földi irányítás teljes mellőzésével bonyolították le. Az űrhajó saját orientációs rendszere és fedélzeti számítógépe adta meg az adatokat és a pályakorrekció önműködően megtörtént.Az űrhajó saját orientációs rendszere és fedélzeti számítógépe adta meg az adatokat és a pályakorrekció önműködően megtörtént.

A bolygó közelébe érve mind a Marsz-2-ről, mind pedig társáról levált a leszállóegység, amelynek saját rakétahajtóműve volt. A Marsz-2-ről a leszállóegység 1971. november 17-én indult, és csakhamar el is érte az égitest felszínét, de jelzéseket ismeretlen okok miatt nem közvetített többé. A Marsz-3-ról a leszállóegység december 2-án vált le. A Marsz-3, amikor a bolygó légkörét elérte, sebessége kb. 6 km volt másodpercenként. Végül, a felszíntől alig 20-30 méternyire, a rádióradar magasságmérő jelzése bekapcsolt egy fékező rakétát. Ennek hatására minimális sebességgel érte el a talajt, hogy semmiféle műszere ne menjen tönkre. Másfél perccel a talajra való megérkezés után már működni kezdtek a jelzések, melyek rövidesen megszakadtak. Ennek oka valószínűleg az volt, hogy a szél könnyen belekapaszkodott az ejtőernyőkbe és az egész berendezést nekilódította egy kemény sziklának, vagy pedig a leszállóegységet homokkal fújta be és eltemette. A mérési eredményeket rögtön azok beérkezése után feldolgozták az űrhajók, melyek legfőképpen a marsfelszín hőmérsékletmérésére szolgáltak. A bolygó közelébe érve mind a Marsz-2-ről, mind pedig társáról levált a leszállóegység, amelynek saját rakétahajtóműve volt. A Marsz-2-ről a leszállóegység 1971. november 17-én indult, és csakhamar el is érte az égitest felszínét, de jelzéseket ismeretlen okok miatt nem közvetített többé. A Marsz-3-ról a leszállóegység december 2-án vált le. A Marsz-3, amikor a bolygó légkörét elérte, sebessége kb. 6 km volt másodpercenként. Végül, a felszíntől alig 20-30 méternyire, a rádióradar magasságmérő jelzése bekapcsolt egy fékező rakétát. Ennek hatására minimális sebességgel érte el a talajt, hogy semmiféle műszere ne menjen tönkre. Másfél perccel a talajra való megérkezés után már működni kezdtek a jelzések, melyek rövidesen megszakadtak. Ennek oka valószínűleg az volt, hogy a szél könnyen belekapaszkodott az ejtőernyőkbe és az egész berendezést nekilódította egy kemény sziklának, vagy pedig a leszállóegységet homokkal fújta be és eltemette. A mérési eredményeket rögtön azok beérkezése után feldolgozták az űrhajók, melyek legfőképpen a marsfelszín hőmérsékletmérésére szolgáltak.

A két szovjet marsszonda hőmérsékleti mérései szerint a bolygó felszíne az est leszálltával nagyon gyors ütemben hűl le. Mind a két szovjet marsszondában elhelyeztek egy-egy miniatürizált műszert is, amely a bolygó termális rádiósugárzását mérte. Így a talaj legfelső rétegének sűrűségéből kapták, hogy a felszínt száraz, porszerű és homokos anyag borítja. A két szovjet marsszonda hőmérsékleti mérései szerint a bolygó felszíne az est leszálltával nagyon gyors ütemben hűl le. Mind a két szovjet marsszondában elhelyeztek egy-egy miniatürizált műszert is, amely a bolygó termális rádiósugárzását mérte. Így a talaj legfelső rétegének sűrűségéből kapták, hogy a felszínt száraz, porszerű és homokos anyag borítja. A marsbeli légnyomás mérésére a harmadik szovjet űrhajó egy fotométert is magával vitt, amely a légkör széndioxid-tartalmát mérte. A nagy homokvihar rendkívül megnehezítette a fényképezést, de a Marsz-2-nek mégis sikerült egy felvételt készítenie a kavargó porfátylon keresztül. Ezt a képet olyan szovjet geológusok értékelték ki, akik a légi felvételek alapján végzett földtani kutatás szakemberei. A marsbeli légnyomás mérésére a harmadik szovjet űrhajó egy fotométert is magával vitt, amely a légkör széndioxid-tartalmát mérte. A nagy homokvihar rendkívül megnehezítette a fényképezést, de a Marsz-2-nek mégis sikerült egy felvételt készítenie a kavargó porfátylon keresztül. Ezt a képet olyan szovjet geológusok értékelték ki, akik a légi felvételek alapján végzett földtani kutatás szakemberei. A Szovjetunió és az Egyesült Államok között még a Marsz típusú űrhajók és a Mariner-9 időszakában megállapodás jött létre, hogy a kapott adatokat kicserélik egymással. Ez annál is inkább hasznosnak bizonyult, hiszen a szovjet és az amerikai kísérletek eltérő célkitűzésűek voltak. A Mariner-9 legfontosabb feladataként a bolygó fényképezését írták elő. A Marsz-2 és -3 műszerei egészen 1972 augusztusáig működtek és szolgáltatták a további adatokat a bolygóról. Végül említést érdemel, hogy az űrhajók a bolygótól 200 000 km-re egy elektronokból álló felhőrendszert fedeztek fel. A Szovjetunió és az Egyesült Államok között még a Marsz típusú űrhajók és a Mariner-9 időszakában megállapodás jött létre, hogy a kapott adatokat kicserélik egymással. Ez annál is inkább hasznosnak bizonyult, hiszen a szovjet és az amerikai kísérletek eltérő célkitűzésűek voltak. A Mariner-9 legfontosabb feladataként a bolygó fényképezését írták elő. A Marsz-2 és -3 műszerei egészen 1972 augusztusáig működtek és szolgáltatták a további adatokat a bolygóról. Végül említést érdemel, hogy az űrhajók a bolygótól 200 000 km-re egy elektronokból álló felhőrendszert fedeztek fel. Az 1973. július 21-én indított szovjet Marsz-4 űrállomást július 25-én követte a Marsz-5, augusztus 5-én a Marsz-6 és végül augusztus 9-én a Marsz-7. A Marsz-6 és -7 francia műszereket is vitt magával, amelyek a Nap méteres hullámhosszúságú elektromágneses sugárzásán a szoláris plazmaáramlást (napszelet), valamint a kozmikus sugárzást vizsgálták. Az 1973. július 21-én indított szovjet Marsz-4 űrállomást július 25-én követte a Marsz-5, augusztus 5-én a Marsz-6 és végül augusztus 9-én a Marsz-7. A Marsz-6 és -7 francia műszereket is vitt magával, amelyek a Nap méteres hullámhosszúságú elektromágneses sugárzásán a szoláris plazmaáramlást (napszelet), valamint a kozmikus sugárzást vizsgálták. A Marsz-4 fékezőegysége nem kapcsolódott be, ezért az űrállomás mintegy 2200 km távolságban haladt el a bolygó mellett. A Marsz-4 fékezőegysége nem kapcsolódott be, ezért az űrállomás mintegy 2200 km távolságban haladt el a bolygó mellett. Közben televíziós úton fényképeket készített és közvetített a Mars felszínéről, útja további során pedig a Marson túli térségek fizikai állapotáról nyújtott adatokat. Közben televíziós úton fényképeket készített és közvetített a Mars felszínéről, útja további során pedig a Marson túli térségek fizikai állapotáról nyújtott adatokat. A Marsz-5 1974. február 12-én pályára állt, amely a Mars körül zárult. Ettől kezdve a méréseit teljes egészében saját automatikus berendezései irányították. A Marsz-5 által készített felvételek minőségileg teljesen egyenértékűek a Mariner-9 űrszonda révén kapott fényképekkel. A Marsz-5 képek egyikén 150 km átmérőjű gyűrűshegy látható, amelynek nyugati falán egy nem túlságosan idős kráter helyezkedik el. A Marsz-5 segítségével még színes képeket is sikerült előállítani a földi irányítóközpontban. A Marsz-5 1974. február 12-én pályára állt, amely a Mars körül zárult. Ettől kezdve a méréseit teljes egészében saját automatikus berendezései irányították. A Marsz-5 által készített felvételek minőségileg teljesen egyenértékűek a Mariner-9 űrszonda révén kapott fényképekkel. A Marsz-5 képek egyikén 150 km átmérőjű gyűrűshegy látható, amelynek nyugati falán egy nem túlságosan idős kráter helyezkedik el. A Marsz-5 segítségével még színes képeket is sikerült előállítani a földi irányítóközpontban. A Marsz-6 pályája igen erőteljesen lapult pálya volt, amely azt a célt szolgálta, hogy a bolygó körüli térséget szélesebb övezetben szondázhassa. A Marsz-6 pályája igen erőteljesen lapult pálya volt, amely azt a célt szolgálta, hogy a bolygó körüli térséget szélesebb övezetben szondázhassa. A Marsz-7 jelzésű szondában ismét hiba mutatkozott a berendezések egyikében. Emiatt a fékezőrakéta nem kapcsolódott be, és a leszállóegység nem jutott el a bolygó felszínére, hanem mintegy 1300 km-re száguldott el a leszállásra kijelölt pont fölött. A Marsz-7 jelzésű szondában ismét hiba mutatkozott a berendezések egyikében. Emiatt a fékezőrakéta nem kapcsolódott be, és a leszállóegység nem jutott el a bolygó felszínére, hanem mintegy 1300 km-re száguldott el a leszállásra kijelölt pont fölött. A kísérletsorozat legeredményesebb tagja kétségkívül a Marsz-6 volt. Ez az automatikus űrlaboratórium 1974. március 12-én közelítette meg annyira a bolygót, hogy a leszállóegység elindulhasson a Marsra. A leszállóegység másodpercenkénti 5700 méteres sebességgel lépett be a bolygó légterébe. A nagy súrlódás következtében fémburkolata rendkívül erőteljesen felmelegedett. Csak ezt követően nyílt ki a nagy ejtőernyő, amely 148 másodpercen keresztül fékezte tovább a leszállóegységet mindaddig, amíg az el nem érte a bolygó szilárd felületét. Az utolsó másodpercekben megszakadt a leszállóegység és a Mars körül keringő Marsz-6 közötti rádió-összeköttetés (a Földre az adatokat a Marsz-6 közbeiktatásával továbbították). A kísérletsorozat legeredményesebb tagja kétségkívül a Marsz-6 volt. Ez az automatikus űrlaboratórium 1974. március 12-én közelítette meg annyira a bolygót, hogy a leszállóegység elindulhasson a Marsra. A leszállóegység másodpercenkénti 5700 méteres sebességgel lépett be a bolygó légterébe. A nagy súrlódás következtében fémburkolata rendkívül erőteljesen felmelegedett. Csak ezt követően nyílt ki a nagy ejtőernyő, amely 148 másodpercen keresztül fékezte tovább a leszállóegységet mindaddig, amíg az el nem érte a bolygó szilárd felületét. Az utolsó másodpercekben megszakadt a leszállóegység és a Mars körül keringő Marsz-6 közötti rádió-összeköttetés (a Földre az adatokat a Marsz-6 közbeiktatásával továbbították). Amíg a leszállóegység el nem érte a bolygó felszínét, addig a Mars légkörében végzett méréseket, mégpedig a hőmérsékletet, a kémiai összetételt és a nyomást, valamint a páratartalom-méréseket. Amíg a leszállóegység el nem érte a bolygó felszínét, addig a Mars légkörében végzett méréseket, mégpedig a hőmérsékletet, a kémiai összetételt és a nyomást, valamint a páratartalom-méréseket. A floridai Cape Canaveralról 1975. augusztus 20-án indították a Viking-1 jelzésű marskutató laboratóriumot, amelyet körülbelül 10 nappal később követett a Viking-2. A Viking-1 1976. június 19-én állt a Mars körül záródó pályára és az űrhajó leszálló egysége július 7-én ereszkedett le a bolygó felszínére. A Viking-2 1976 augusztusában állt marskörüli pályára és szintén lebocsátott egy egységet az égitest felszínére. A floridai Cape Canaveralról 1975. augusztus 20-án indították a Viking-1 jelzésű marskutató laboratóriumot, amelyet körülbelül 10 nappal később követett a Viking-2. A Viking-1 1976. június 19-én állt a Mars körül záródó pályára és az űrhajó leszálló egysége július 7-én ereszkedett le a bolygó felszínére. A Viking-2 1976 augusztusában állt marskörüli pályára és szintén lebocsátott egy egységet az égitest felszínére. A Mars körül záródó pálya mindkét esetben erősen elnyúlt ellipszis, amelynek a bolygótól legtávolabbi pontja 32 560 km-re, legközelebbi pontja pedig 1500 km-re van a felszíntől. A Viking-1 és -2 számára egy-egy javasolt, s további egy-egy tartaléknak tekinthető leszállási helyet jelöltek ki. A Mars körül záródó pálya mindkét esetben erősen elnyúlt ellipszis, amelynek a bolygótól legtávolabbi pontja 32 560 km-re, legközelebbi pontja pedig 1500 km-re van a felszíntől. A Viking-1 és -2 számára egy-egy javasolt, s további egy-egy tartaléknak tekinthető leszállási helyet jelöltek ki.

űEzek a következők:űEzek a következők:

ŰrhajóŰrhajó

  • Javasolt helyJavasolt hely
  • Tartalék helyTartalék hely

Viking - 1Viking - 1

  • 19,5 fok É, 34 fok (Chrysé)19,5 fok É, 34 fok (Chrysé)
  • 20,5 fok É, 252 fok (Tritanis Lacus)20,5 fok É, 252 fok (Tritanis Lacus)

Viking -2Viking -2

  • 44,3 fok É, 10 fok (Cydonia)44,3 fok É, 10 fok (Cydonia)
  • 44,2 fok É, 110 fok (Alba)44,2 fok É, 110 fok (Alba)

A leszállóegység indítását automatikus berendezések végzik -tehát nem földi parancsra történik -akárcsak a szovjet Marsz-típusú szondák esetében is. (A földi utasítás ugyanis a nagy távolság miatt csak 40 perc késéssel érkezne meg). A leszállóegységek indítása előtt a kiválasztott területeket 10-15 napon át vizsgálják. A legkisebb Mars-űrlaboratórium távolság esetén a televíziós kamerák 50 méteres felbontást képesek elérni, tehát a leszállásra kijelölt helyeket igen nagy pontossággal lehet tanulmányozni.A leszállóegység indítását automatikus berendezések végzik -tehát nem földi parancsra történik -akárcsak a szovjet Marsz-típusú szondák esetében is. (A földi utasítás ugyanis a nagy távolság miatt csak 40 perc késéssel érkezne meg). A leszállóegységek indítása előtt a kiválasztott területeket 10-15 napon át vizsgálják. A legkisebb Mars-űrlaboratórium távolság esetén a televíziós kamerák 50 méteres felbontást képesek elérni, tehát a leszállásra kijelölt helyeket igen nagy pontossággal lehet tanulmányozni.


A VIKING - űrszondák leszállóhelyeinek
környékét por és kőtörmelék fedi

A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.

Linkek:

Marsi képtár egy ifjúsági magazinbanMarsi képtár egy ifjúsági magazinban

környékét por és kőtörmelék fedi

A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.

Linkek:

Marsi képtár egy ifjúsági magazinbanMarsi képtár egy ifjúsági magazinban

A VIKING - űrszondák leszállóhelyeinek
környékét por és kőtörmelék fedi

A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.

Linkek:

Marsi képtár egy ifjúsági magazinbanMarsi képtár egy ifjúsági magazinban

környékét por és kőtörmelék fedi

A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.

Linkek:

Marsi képtár egy ifjúsági magazinbanMarsi képtár egy ifjúsági magazinban

Olympus Monsa, a Mars legnagyobb hegye

Aztán az 1800-as években a Dolland által feltalált akromatikus lencsék már szélesebb körben is elterjedtek. Aztán az 1800-as években a Dolland által feltalált akromatikus lencsék már szélesebb körben is elterjedtek. Arago 1811-ben kezdte meg észlelését és nem kevesebb, mint 36 éven át foglalkozott a Mars bolygóval. Meghatározta az égitest átmérőjét és lapultságának mértékét. Arago 1811-ben kezdte meg észlelését és nem kevesebb, mint 36 éven át foglalkozott a Mars bolygóval. Meghatározta az égitest átmérőjét és lapultságának mértékét. A legnagyobb érdem Wilhelm Beeré és Johann Heinrich von Madleré, akik a marskutatás és -marsrajz- megteremtői voltak. 1840-ben publikálták az első olyan marstérképet, amelyen a hosszúsági és szélességi köröket is feltüntették. Ez a térkép a legtöbb olyan jelentősebb marsbeli képződményt tartalmazta már, amelyet napjainkban is ismerünk. Közöttük vonalszerű alakzatok is előfordultak, amelyeket később csatornáknak neveztek.A legnagyobb érdem Wilhelm Beeré és Johann Heinrich von Madleré, akik a marskutatás és -marsrajz- megteremtői voltak. 1840-ben publikálták az első olyan marstérképet, amelyen a hosszúsági és szélességi köröket is feltüntették. Ez a térkép a legtöbb olyan jelentősebb marsbeli képződményt tartalmazta már, amelyet napjainkban is ismerünk. Közöttük vonalszerű alakzatok is előfordultak, amelyeket később csatornáknak neveztek.

EEbben az időben a Vörös Bolygó kutatása óriási lendülettel folytatódott.bben az időben a Vörös Bolygó kutatása óriási lendülettel folytatódott.

  • 1858: Sechi megkezdte a marsfelszín elszíneződéseinek vizsgálatát;1858: Sechi megkezdte a marsfelszín elszíneződéseinek vizsgálatát;
  • 1862: Lassel és Rosse elsőrendű rajzokat készített a bolygóról, egy 120 cm és egy 200 cm átmérőjű tükrösteleszkóp-óriással;1862: Lassel és Rosse elsőrendű rajzokat készített a bolygóról, egy 120 cm és egy 200 cm átmérőjű tükrösteleszkóp-óriással;
  • 1863: Rutherfurd, Huggins és Vogel felfedezték a Fraunhofer-féle színképvonalakat a Mars spektrumában;1863: Rutherfurd, Huggins és Vogel felfedezték a Fraunhofer-féle színképvonalakat a Mars spektrumában;
  • 1864: Kaiser egy új marstérképet készített, még ugyanebben az évben Dawes kb. 10 vonalas képződményt fedezett fel a Mars felszínén;1864: Kaiser egy új marstérképet készített, még ugyanebben az évben Dawes kb. 10 vonalas képződményt fedezett fel a Mars felszínén;
  • 1867: von Zöllner Seidel és Schmidt meghatározták, milyen az égitest felszínének fényvisszaverő-képessége (albedója). Eredményeik szerint:1867: von Zöllner Seidel és Schmidt meghatározták, milyen az égitest felszínének fényvisszaverő-képessége (albedója). Eredményeik szerint:

    • aa Mars albedója 0,267, Mars albedója 0,267,
    • a Holdé 0,174,a Holdé 0,174,
    • a Szaturnuszé 0,498,a Szaturnuszé 0,498,
    • a Jupiteré 0,624,a Jupiteré 0,624,
    • a homoké 0,237 (tehát nagyon közel áll a Marséhoz!), és végül a homoké 0,237 (tehát nagyon közel áll a Marséhoz!), és végül
    • a fehér papíré 0,a fehér papíré 0,700.700.
  • 1869: Proctor egy új marstérképet publikált, elsősorban saját és Dawes megfigyelései alapján. A bolygón látható képződményeket kortársairól és a korábbi idők nagy marskutató csillagászairól nevezte el. Ezt a nevezékrendszert egészen 1888-ig alkalmazták.1869: Proctor egy új marstérképet publikált, elsősorban saját és Dawes megfigyelései alapján. A bolygón látható képződményeket kortársairól és a korábbi idők nagy marskutató csillagászairól nevezte el. Ezt a nevezékrendszert egészen 1888-ig alkalmazták.


A marsszondák kora
A marsszondák kora::

A Mars felszínéről új ismeretekre tehettünk szert, hiszen számos “közelről” készített fénykép van ma már birtokunkban a különböző automatikus űrhajók kameráinak és képtovábbító berendezéseinek köszönhetően. A Mars felszínéről új ismeretekre tehettünk szert, hiszen számos “közelről” készített fénykép van ma már birtokunkban a különböző automatikus űrhajók kameráinak és képtovábbító berendezéseinek köszönhetően. Az első marsszondát Szovjetunióból bocsátották fel 1962. november 1-én. Ez a Marsz-1 jelzésű űrhajó 1963. június 19-én elhaladt ugyan a bolygó közvetlen közelében, de mérési eredményeket sajnos nem közvetített. Az első marsszondát Szovjetunióból bocsátották fel 1962. november 1-én. Ez a Marsz-1 jelzésű űrhajó 1963. június 19-én elhaladt ugyan a bolygó közvetlen közelében, de mérési eredményeket sajnos nem közvetített. A Zond-2 jelzésű, szintén szovjet űrhajót 1964. november 30-án indították útjára. 1965. augusztus 6-án 1500 km-nyi távolságban száguldott el a Mars felszínétől. A rádiókapcsolat 1965 áprilisában szűnt meg. A Zond-2 jelzésű, szintén szovjet űrhajót 1964. november 30-án indították útjára. 1965. augusztus 6-án 1500 km-nyi távolságban száguldott el a Mars felszínétől. A rádiókapcsolat 1965 áprilisában szűnt meg. A két említett űrszonda útja nem volt sikertelen, hiszen a rádiókapcsolat megszűnéséig nagyszámú adatot közöltek a bolygóközi térség fizikájáról. A két említett űrszonda útja nem volt sikertelen, hiszen a rádiókapcsolat megszűnéséig nagyszámú adatot közöltek a bolygóközi térség fizikájáról. A Mariner-4 űrszonda 1965. július 14-én két és fél hónapos út után 9789 km távolságban elszáguldott a Mars mellett. Kevesebb, mint fél óra leforgása alatt a Mariner-4 kamerái 22 felvételt készítettek a bolygóról. Sajnos az utolsó 7 kép nem sikerült a teljes éjszakai sötétség miatt, de a többi képek értékelhetőek voltak és a marskutatás történetében valóban fordulópontot jelentettek. A képek legtöbbje gyűrűs képződményeket mutatott, de kifejtették, hogy a 11. felvétel tarthat számot nagy érdeklődésre, minthogy ez egyike korunk legjelentősebb tudományos fényképfelvételeinek. A Mariner-4 képei alapján az a vélemény alakult ki, hogy a Mars sokkal erőteljesebben hasonlít a Holdra, mint a Földre.A Mariner-4 űrszonda 1965. július 14-én két és fél hónapos út után 9789 km távolságban elszáguldott a Mars mellett. Kevesebb, mint fél óra leforgása alatt a Mariner-4 kamerái 22 felvételt készítettek a bolygóról. Sajnos az utolsó 7 kép nem sikerült a teljes éjszakai sötétség miatt, de a többi képek értékelhetőek voltak és a marskutatás történetében valóban fordulópontot jelentettek. A képek legtöbbje gyűrűs képződményeket mutatott, de kifejtették, hogy a 11. felvétel tarthat számot nagy érdeklődésre, minthogy ez egyike korunk legjelentősebb tudományos fényképfelvételeinek. A Mariner-4 képei alapján az a vélemény alakult ki, hogy a Mars sokkal erőteljesebben hasonlít a Holdra, mint a Földre.


Az első, a Marsot meglátogató
űrszonda, a MARINER-4 felvétele

A Mariner-6 és -7 útja csakhamar elhomályosította a Mariner-4 kísérletet, hiszen a Mariner-6 74, a Mariner-7 pedig 126 teljes fényképet sugárzott vissza a Földre. A Mariner-6 útját úgy választották meg, hogy a Juventae Fons és Oxia Palus oázisokat is fényképezhesse. A Mariner-7 pedig 469 000 km-nyire volt a bolygótól, amikor a felvételeket készítette. A Mariner-7 által készített felvételek egy olyan különleges területet is kimutattak, amelyen gyűrűshegyek egyáltalán nincsenek, de annál több a rendszertelenül elhelyezkedő rövidebb-hosszabb gerinc. A Mariner-6 és -7 útja csakhamar elhomályosította a Mariner-4 kísérletet, hiszen a Mariner-6 74, a Mariner-7 pedig 126 teljes fényképet sugárzott vissza a Földre. A Mariner-6 útját úgy választották meg, hogy a Juventae Fons és Oxia Palus oázisokat is fényképezhesse. A Mariner-7 pedig 469 000 km-nyire volt a bolygótól, amikor a felvételeket készítette. A Mariner-7 által készített felvételek egy olyan különleges területet is kimutattak, amelyen gyűrűshegyek egyáltalán nincsenek, de annál több a rendszertelenül elhelyezkedő rövidebb-hosszabb gerinc. A Mariner-4 a felszínnek csupán 1 százalékát, a Mariner-6 és -7 további 20 százalékát fényképezte le. A Mariner-4 a felszínnek csupán 1 százalékát, a Mariner-6 és -7 további 20 százalékát fényképezte le. 1971. május 8-án bocsátották fel az amerikai Mariner-8 űrlaboratóriumot, amely a Mariner-9 párja lett volna. A rakéta műszaki hibája miatt azonban a Mariner-8 nem állt rá a kívánt pályára, hanem az Atlanti-óceánba zuhant és megsemmisült.1971. május 8-án bocsátották fel az amerikai Mariner-8 űrlaboratóriumot, amely a Mariner-9 párja lett volna. A rakéta műszaki hibája miatt azonban a Mariner-8 nem állt rá a kívánt pályára, hanem az Atlanti-óceánba zuhant és megsemmisült.

Az, hogy a Marsról ma már olyan elsőrendű térképeink vannak -ideértve a felszín geológia térképeit is-, amelyek a legjobb holdtérképekkel is felveszik a versenyt, elsősorban a Mariner-9 űrhajó által szolgáltatott fényképfelvételeknek köszönhető. A Mariner-9 útja az űrhajózás eddigi történetének egyik legnagyobb diadala volt. Ez az automatikus űrlaboratórium feltárta előttünk a maga teljes valóságában az idegenszerű és távoli világot, amely évszázadok óta foglalkoztatta az emberiség képzeletét. A Mariner-9 1972 májusáig mintegy 7000, október 27-ig, a fényképezési program befejezéséig pedig összesen 7273 felvételt készített, és ezeknek a képeknek köszönhetően újabb 70 százalékot ismertünk meg a bolygó felszínéből. A Mariner-9 képei is kimutattak kisebb hegyláncokat, így azok az előző állítások, hogy nincsenek, nem fogadhatóak el. A Mars holdjairól először a Mariner-9 készített jó, közeli felvételeket. Ezek a holdak a Phobos és a Deimos, melyek nagyságáról úgy szerezhetünk szemléletes képet, ha valamely jól ismert födi képződménnyel, hasonlítjuk őket össze, pl.: a Balatonnal. A Phobos és a Deimos felszíne erősen kráterezett és egy gerincet is sikerült felfedezni, melyet Keplerről neveztek el, így sikerült elkészíteni a Phobos részletes térképét is.Az, hogy a Marsról ma már olyan elsőrendű térképeink vannak -ideértve a felszín geológia térképeit is-, amelyek a legjobb holdtérképekkel is felveszik a versenyt, elsősorban a Mariner-9 űrhajó által szolgáltatott fényképfelvételeknek köszönhető. A Mariner-9 útja az űrhajózás eddigi történetének egyik legnagyobb diadala volt. Ez az automatikus űrlaboratórium feltárta előttünk a maga teljes valóságában az idegenszerű és távoli világot, amely évszázadok óta foglalkoztatta az emberiség képzeletét. A Mariner-9 1972 májusáig mintegy 7000, október 27-ig, a fényképezési program befejezéséig pedig összesen 7273 felvételt készített, és ezeknek a képeknek köszönhetően újabb 70 százalékot ismertünk meg a bolygó felszínéből. A Mariner-9 képei is kimutattak kisebb hegyláncokat, így azok az előző állítások, hogy nincsenek, nem fogadhatóak el. A Mars holdjairól először a Mariner-9 készített jó, közeli felvételeket. Ezek a holdak a Phobos és a Deimos, melyek nagyságáról úgy szerezhetünk szemléletes képet, ha valamely jól ismert födi képződménnyel, hasonlítjuk őket össze, pl.: a Balatonnal. A Phobos és a Deimos felszíne erősen kráterezett és egy gerincet is sikerült felfedezni, melyet Keplerről neveztek el, így sikerült elkészíteni a Phobos részletes térképét is.

A Mars holdjai:
PHOBOS DEMIOS

A Mars körüli térség vizsgálata során a Mariner-9 a bolygótól mintegy 40 000 km távolságig kiterjedő hidrogénfelhőt is felfedezett. A Mars körüli térség vizsgálata során a Mariner-9 a bolygótól mintegy 40 000 km távolságig kiterjedő hidrogénfelhőt is felfedezett. Az összes eddigi marsűrhajó közül kétségkívül az 1971 májusában felbocsátott két szovjet laboratóriumnak, a Marsz-2-nek és -3-nak jutott a legérdekesebb szerep. Mindkettőt olyan berendezéssel látták el, amely leereszkedett a bolygó felszínére, miközben a két anyaűrhajó a Mars körül záródó pályára állt és a Mariner-9-cel együtt a bolygó mesterséges holdjává vált.Az összes eddigi marsűrhajó közül kétségkívül az 1971 májusában felbocsátott két szovjet laboratóriumnak, a Marsz-2-nek és -3-nak jutott a legérdekesebb szerep. Mindkettőt olyan berendezéssel látták el, amely leereszkedett a bolygó felszínére, miközben a két anyaűrhajó a Mars körül záródó pályára állt és a Mariner-9-cel együtt a bolygó mesterséges holdjává vált. A Marsz-2 és a Marsz-3 egyaránt 4650 kg tömegű volt. A közép-ázsiai kilövőállomástól a Marsig a két űrhajó nagyszámú mérést hajtott végre a világűrben: vizsgálta a Napból érkező elektromágneses és részecskesugárzást, a bolygóközi mágneses tér szerkezetét, a kozmikus sugárzást és természetesen magát a Marsot is. Mint általában minden kozmikus űrhajót, úgy a Marsz-2 és Marsz-3 űrszondákat is automatikus optikai orientációs rendszer irányította a világűrben. Az elsőt és a másodikat hagyományos módon a földi megfigyelőállomás utasítására irányították, a harmadikat az űrhajózás történetében első ízben - a földi irányítás teljes mellőzésével bonyolították le. A Marsz-2 és a Marsz-3 egyaránt 4650 kg tömegű volt. A közép-ázsiai kilövőállomástól a Marsig a két űrhajó nagyszámú mérést hajtott végre a világűrben: vizsgálta a Napból érkező elektromágneses és részecskesugárzást, a bolygóközi mágneses tér szerkezetét, a kozmikus sugárzást és természetesen magát a Marsot is. Mint általában minden kozmikus űrhajót, úgy a Marsz-2 és Marsz-3 űrszondákat is automatikus optikai orientációs rendszer irányította a világűrben. Az elsőt és a másodikat hagyományos módon a földi megfigyelőállomás utasítására irányították, a harmadikat az űrhajózás történetében első ízben - a földi irányítás teljes mellőzésével bonyolították le. Az űrhajó saját orientációs rendszere és fedélzeti számítógépe adta meg az adatokat és a pályakorrekció önműködően megtörtént.Az űrhajó saját orientációs rendszere és fedélzeti számítógépe adta meg az adatokat és a pályakorrekció önműködően megtörtént.

A bolygó közelébe érve mind a Marsz-2-ről, mind pedig társáról levált a leszállóegység, amelynek saját rakétahajtóműve volt. A Marsz-2-ről a leszállóegység 1971. november 17-én indult, és csakhamar el is érte az égitest felszínét, de jelzéseket ismeretlen okok miatt nem közvetített többé. A Marsz-3-ról a leszállóegység december 2-án vált le. A Marsz-3, amikor a bolygó légkörét elérte, sebessége kb. 6 km volt másodpercenként. Végül, a felszíntől alig 20-30 méternyire, a rádióradar magasságmérő jelzése bekapcsolt egy fékező rakétát. Ennek hatására minimális sebességgel érte el a talajt, hogy semmiféle műszere ne menjen tönkre. Másfél perccel a talajra való megérkezés után már működni kezdtek a jelzések, melyek rövidesen megszakadtak. Ennek oka valószínűleg az volt, hogy a szél könnyen belekapaszkodott az ejtőernyőkbe és az egész berendezést nekilódította egy kemény sziklának, vagy pedig a leszállóegységet homokkal fújta be és eltemette. A mérési eredményeket rögtön azok beérkezése után feldolgozták az űrhajók, melyek legfőképpen a marsfelszín hőmérsékletmérésére szolgáltak. A bolygó közelébe érve mind a Marsz-2-ről, mind pedig társáról levált a leszállóegység, amelynek saját rakétahajtóműve volt. A Marsz-2-ről a leszállóegység 1971. november 17-én indult, és csakhamar el is érte az égitest felszínét, de jelzéseket ismeretlen okok miatt nem közvetített többé. A Marsz-3-ról a leszállóegység december 2-án vált le. A Marsz-3, amikor a bolygó légkörét elérte, sebessége kb. 6 km volt másodpercenként. Végül, a felszíntől alig 20-30 méternyire, a rádióradar magasságmérő jelzése bekapcsolt egy fékező rakétát. Ennek hatására minimális sebességgel érte el a talajt, hogy semmiféle műszere ne menjen tönkre. Másfél perccel a talajra való megérkezés után már működni kezdtek a jelzések, melyek rövidesen megszakadtak. Ennek oka valószínűleg az volt, hogy a szél könnyen belekapaszkodott az ejtőernyőkbe és az egész berendezést nekilódította egy kemény sziklának, vagy pedig a leszállóegységet homokkal fújta be és eltemette. A mérési eredményeket rögtön azok beérkezése után feldolgozták az űrhajók, melyek legfőképpen a marsfelszín hőmérsékletmérésére szolgáltak.

A két szovjet marsszonda hőmérsékleti mérései szerint a bolygó felszíne az est leszálltával nagyon gyors ütemben hűl le. Mind a két szovjet marsszondában elhelyeztek egy-egy miniatürizált műszert is, amely a bolygó termális rádiósugárzását mérte. Így a talaj legfelső rétegének sűrűségéből kapták, hogy a felszínt száraz, porszerű és homokos anyag borítja. A két szovjet marsszonda hőmérsékleti mérései szerint a bolygó felszíne az est leszálltával nagyon gyors ütemben hűl le. Mind a két szovjet marsszondában elhelyeztek egy-egy miniatürizált műszert is, amely a bolygó termális rádiósugárzását mérte. Így a talaj legfelső rétegének sűrűségéből kapták, hogy a felszínt száraz, porszerű és homokos anyag borítja. A marsbeli légnyomás mérésére a harmadik szovjet űrhajó egy fotométert is magával vitt, amely a légkör széndioxid-tartalmát mérte. A nagy homokvihar rendkívül megnehezítette a fényképezést, de a Marsz-2-nek mégis sikerült egy felvételt készítenie a kavargó porfátylon keresztül. Ezt a képet olyan szovjet geológusok értékelték ki, akik a légi felvételek alapján végzett földtani kutatás szakemberei. A marsbeli légnyomás mérésére a harmadik szovjet űrhajó egy fotométert is magával vitt, amely a légkör széndioxid-tartalmát mérte. A nagy homokvihar rendkívül megnehezítette a fényképezést, de a Marsz-2-nek mégis sikerült egy felvételt készítenie a kavargó porfátylon keresztül. Ezt a képet olyan szovjet geológusok értékelték ki, akik a légi felvételek alapján végzett földtani kutatás szakemberei. A Szovjetunió és az Egyesült Államok között még a Marsz típusú űrhajók és a Mariner-9 időszakában megállapodás jött létre, hogy a kapott adatokat kicserélik egymással. Ez annál is inkább hasznosnak bizonyult, hiszen a szovjet és az amerikai kísérletek eltérő célkitűzésűek voltak. A Mariner-9 legfontosabb feladataként a bolygó fényképezését írták elő. A Marsz-2 és -3 műszerei egészen 1972 augusztusáig működtek és szolgáltatták a további adatokat a bolygóról. Végül említést érdemel, hogy az űrhajók a bolygótól 200 000 km-re egy elektronokból álló felhőrendszert fedeztek fel. A Szovjetunió és az Egyesült Államok között még a Marsz típusú űrhajók és a Mariner-9 időszakában megállapodás jött létre, hogy a kapott adatokat kicserélik egymással. Ez annál is inkább hasznosnak bizonyult, hiszen a szovjet és az amerikai kísérletek eltérő célkitűzésűek voltak. A Mariner-9 legfontosabb feladataként a bolygó fényképezését írták elő. A Marsz-2 és -3 műszerei egészen 1972 augusztusáig működtek és szolgáltatták a további adatokat a bolygóról. Végül említést érdemel, hogy az űrhajók a bolygótól 200 000 km-re egy elektronokból álló felhőrendszert fedeztek fel. Az 1973. július 21-én indított szovjet Marsz-4 űrállomást július 25-én követte a Marsz-5, augusztus 5-én a Marsz-6 és végül augusztus 9-én a Marsz-7. A Marsz-6 és -7 francia műszereket is vitt magával, amelyek a Nap méteres hullámhosszúságú elektromágneses sugárzásán a szoláris plazmaáramlást (napszelet), valamint a kozmikus sugárzást vizsgálták. Az 1973. július 21-én indított szovjet Marsz-4 űrállomást július 25-én követte a Marsz-5, augusztus 5-én a Marsz-6 és végül augusztus 9-én a Marsz-7. A Marsz-6 és -7 francia műszereket is vitt magával, amelyek a Nap méteres hullámhosszúságú elektromágneses sugárzásán a szoláris plazmaáramlást (napszelet), valamint a kozmikus sugárzást vizsgálták. A Marsz-4 fékezőegysége nem kapcsolódott be, ezért az űrállomás mintegy 2200 km távolságban haladt el a bolygó mellett. A Marsz-4 fékezőegysége nem kapcsolódott be, ezért az űrállomás mintegy 2200 km távolságban haladt el a bolygó mellett. Közben televíziós úton fényképeket készített és közvetített a Mars felszínéről, útja további során pedig a Marson túli térségek fizikai állapotáról nyújtott adatokat. Közben televíziós úton fényképeket készített és közvetített a Mars felszínéről, útja további során pedig a Marson túli térségek fizikai állapotáról nyújtott adatokat. A Marsz-5 1974. február 12-én pályára állt, amely a Mars körül zárult. Ettől kezdve a méréseit teljes egészében saját automatikus berendezései irányították. A Marsz-5 által készített felvételek minőségileg teljesen egyenértékűek a Mariner-9 űrszonda révén kapott fényképekkel. A Marsz-5 képek egyikén 150 km átmérőjű gyűrűshegy látható, amelynek nyugati falán egy nem túlságosan idős kráter helyezkedik el. A Marsz-5 segítségével még színes képeket is sikerült előállítani a földi irányítóközpontban. A Marsz-5 1974. február 12-én pályára állt, amely a Mars körül zárult. Ettől kezdve a méréseit teljes egészében saját automatikus berendezései irányították. A Marsz-5 által készített felvételek minőségileg teljesen egyenértékűek a Mariner-9 űrszonda révén kapott fényképekkel. A Marsz-5 képek egyikén 150 km átmérőjű gyűrűshegy látható, amelynek nyugati falán egy nem túlságosan idős kráter helyezkedik el. A Marsz-5 segítségével még színes képeket is sikerült előállítani a földi irányítóközpontban. A Marsz-6 pályája igen erőteljesen lapult pálya volt, amely azt a célt szolgálta, hogy a bolygó körüli térséget szélesebb övezetben szondázhassa. A Marsz-6 pályája igen erőteljesen lapult pálya volt, amely azt a célt szolgálta, hogy a bolygó körüli térséget szélesebb övezetben szondázhassa. A Marsz-7 jelzésű szondában ismét hiba mutatkozott a berendezések egyikében. Emiatt a fékezőrakéta nem kapcsolódott be, és a leszállóegység nem jutott el a bolygó felszínére, hanem mintegy 1300 km-re száguldott el a leszállásra kijelölt pont fölött. A Marsz-7 jelzésű szondában ismét hiba mutatkozott a berendezések egyikében. Emiatt a fékezőrakéta nem kapcsolódott be, és a leszállóegység nem jutott el a bolygó felszínére, hanem mintegy 1300 km-re száguldott el a leszállásra kijelölt pont fölött. A kísérletsorozat legeredményesebb tagja kétségkívül a Marsz-6 volt. Ez az automatikus űrlaboratórium 1974. március 12-én közelítette meg annyira a bolygót, hogy a leszállóegység elindulhasson a Marsra. A leszállóegység másodpercenkénti 5700 méteres sebességgel lépett be a bolygó légterébe. A nagy súrlódás következtében fémburkolata rendkívül erőteljesen felmelegedett. Csak ezt követően nyílt ki a nagy ejtőernyő, amely 148 másodpercen keresztül fékezte tovább a leszállóegységet mindaddig, amíg az el nem érte a bolygó szilárd felületét. Az utolsó másodpercekben megszakadt a leszállóegység és a Mars körül keringő Marsz-6 közötti rádió-összeköttetés (a Földre az adatokat a Marsz-6 közbeiktatásával továbbították). A kísérletsorozat legeredményesebb tagja kétségkívül a Marsz-6 volt. Ez az automatikus űrlaboratórium 1974. március 12-én közelítette meg annyira a bolygót, hogy a leszállóegység elindulhasson a Marsra. A leszállóegység másodpercenkénti 5700 méteres sebességgel lépett be a bolygó légterébe. A nagy súrlódás következtében fémburkolata rendkívül erőteljesen felmelegedett. Csak ezt követően nyílt ki a nagy ejtőernyő, amely 148 másodpercen keresztül fékezte tovább a leszállóegységet mindaddig, amíg az el nem érte a bolygó szilárd felületét. Az utolsó másodpercekben megszakadt a leszállóegység és a Mars körül keringő Marsz-6 közötti rádió-összeköttetés (a Földre az adatokat a Marsz-6 közbeiktatásával továbbították). Amíg a leszállóegység el nem érte a bolygó felszínét, addig a Mars légkörében végzett méréseket, mégpedig a hőmérsékletet, a kémiai összetételt és a nyomást, valamint a páratartalom-méréseket. Amíg a leszállóegység el nem érte a bolygó felszínét, addig a Mars légkörében végzett méréseket, mégpedig a hőmérsékletet, a kémiai összetételt és a nyomást, valamint a páratartalom-méréseket. A floridai Cape Canaveralról 1975. augusztus 20-án indították a Viking-1 jelzésű marskutató laboratóriumot, amelyet körülbelül 10 nappal később követett a Viking-2. A Viking-1 1976. június 19-én állt a Mars körül záródó pályára és az űrhajó leszálló egysége július 7-én ereszkedett le a bolygó felszínére. A Viking-2 1976 augusztusában állt marskörüli pályára és szintén lebocsátott egy egységet az égitest felszínére. A floridai Cape Canaveralról 1975. augusztus 20-án indították a Viking-1 jelzésű marskutató laboratóriumot, amelyet körülbelül 10 nappal később követett a Viking-2. A Viking-1 1976. június 19-én állt a Mars körül záródó pályára és az űrhajó leszálló egysége július 7-én ereszkedett le a bolygó felszínére. A Viking-2 1976 augusztusában állt marskörüli pályára és szintén lebocsátott egy egységet az égitest felszínére. A Mars körül záródó pálya mindkét esetben erősen elnyúlt ellipszis, amelynek a bolygótól legtávolabbi pontja 32 560 km-re, legközelebbi pontja pedig 1500 km-re van a felszíntől. A Viking-1 és -2 számára egy-egy javasolt, s további egy-egy tartaléknak tekinthető leszállási helyet jelöltek ki. A Mars körül záródó pálya mindkét esetben erősen elnyúlt ellipszis, amelynek a bolygótól legtávolabbi pontja 32 560 km-re, legközelebbi pontja pedig 1500 km-re van a felszíntől. A Viking-1 és -2 számára egy-egy javasolt, s további egy-egy tartaléknak tekinthető leszállási helyet jelöltek ki.

űEzek a következők:űEzek a következők:

ŰrhajóŰrhajó

  • Javasolt helyJavasolt hely
  • Tartalék helyTartalék hely

Viking - 1Viking - 1

  • 19,5 fok É, 34 fok (Chrysé)19,5 fok É, 34 fok (Chrysé)
  • 20,5 fok É, 252 fok (Tritanis Lacus)20,5 fok É, 252 fok (Tritanis Lacus)

Viking -2Viking -2

  • 44,3 fok É, 10 fok (Cydonia)44,3 fok É, 10 fok (Cydonia)
  • 44,2 fok É, 110 fok (Alba)44,2 fok É, 110 fok (Alba)

A leszállóegység indítását automatikus berendezések végzik -tehát nem földi parancsra történik -akárcsak a szovjet Marsz-típusú szondák esetében is. (A földi utasítás ugyanis a nagy távolság miatt csak 40 perc késéssel érkezne meg). A leszállóegységek indítása előtt a kiválasztott területeket 10-15 napon át vizsgálják. A legkisebb Mars-űrlaboratórium távolság esetén a televíziós kamerák 50 méteres felbontást képesek elérni, tehát a leszállásra kijelölt helyeket igen nagy pontossággal lehet tanulmányozni.A leszállóegység indítását automatikus berendezések végzik -tehát nem földi parancsra történik -akárcsak a szovjet Marsz-típusú szondák esetében is. (A földi utasítás ugyanis a nagy távolság miatt csak 40 perc késéssel érkezne meg). A leszállóegységek indítása előtt a kiválasztott területeket 10-15 napon át vizsgálják. A legkisebb Mars-űrlaboratórium távolság esetén a televíziós kamerák 50 méteres felbontást képesek elérni, tehát a leszállásra kijelölt helyeket igen nagy pontossággal lehet tanulmányozni.


A VIKING - űrszondák leszállóhelyeinek
környékét por és kőtörmelék fedi

A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.

Linkek:

Marsi képtár egy ifjúsági magazinbanMarsi képtár egy ifjúsági magazinban

környékét por és kőtörmelék fedi

A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.

Linkek:

Marsi képtár egy ifjúsági magazinbanMarsi képtár egy ifjúsági magazinban

A VIKING - űrszondák leszállóhelyeinek
környékét por és kőtörmelék fedi

A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.

Linkek:

Marsi képtár egy ifjúsági magazinbanMarsi képtár egy ifjúsági magazinban

környékét por és kőtörmelék fedi

A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.

Linkek:

Marsi képtár egy ifjúsági magazinbanMarsi képtár egy ifjúsági magazinban

Az első, a Marsot meglátogató
űrszonda, a MARINER-4 felvétele

A Mariner-6 és -7 útja csakhamar elhomályosította a Mariner-4 kísérletet, hiszen a Mariner-6 74, a Mariner-7 pedig 126 teljes fényképet sugárzott vissza a Földre. A Mariner-6 útját úgy választották meg, hogy a Juventae Fons és Oxia Palus oázisokat is fényképezhesse. A Mariner-7 pedig 469 000 km-nyire volt a bolygótól, amikor a felvételeket készítette. A Mariner-7 által készített felvételek egy olyan különleges területet is kimutattak, amelyen gyűrűshegyek egyáltalán nincsenek, de annál több a rendszertelenül elhelyezkedő rövidebb-hosszabb gerinc. A Mariner-6 és -7 útja csakhamar elhomályosította a Mariner-4 kísérletet, hiszen a Mariner-6 74, a Mariner-7 pedig 126 teljes fényképet sugárzott vissza a Földre. A Mariner-6 útját úgy választották meg, hogy a Juventae Fons és Oxia Palus oázisokat is fényképezhesse. A Mariner-7 pedig 469 000 km-nyire volt a bolygótól, amikor a felvételeket készítette. A Mariner-7 által készített felvételek egy olyan különleges területet is kimutattak, amelyen gyűrűshegyek egyáltalán nincsenek, de annál több a rendszertelenül elhelyezkedő rövidebb-hosszabb gerinc. A Mariner-4 a felszínnek csupán 1 százalékát, a Mariner-6 és -7 további 20 százalékát fényképezte le. A Mariner-4 a felszínnek csupán 1 százalékát, a Mariner-6 és -7 további 20 százalékát fényképezte le. 1971. május 8-án bocsátották fel az amerikai Mariner-8 űrlaboratóriumot, amely a Mariner-9 párja lett volna. A rakéta műszaki hibája miatt azonban a Mariner-8 nem állt rá a kívánt pályára, hanem az Atlanti-óceánba zuhant és megsemmisült.1971. május 8-án bocsátották fel az amerikai Mariner-8 űrlaboratóriumot, amely a Mariner-9 párja lett volna. A rakéta műszaki hibája miatt azonban a Mariner-8 nem állt rá a kívánt pályára, hanem az Atlanti-óceánba zuhant és megsemmisült.

Az, hogy a Marsról ma már olyan elsőrendű térképeink vannak -ideértve a felszín geológia térképeit is-, amelyek a legjobb holdtérképekkel is felveszik a versenyt, elsősorban a Mariner-9 űrhajó által szolgáltatott fényképfelvételeknek köszönhető. A Mariner-9 útja az űrhajózás eddigi történetének egyik legnagyobb diadala volt. Ez az automatikus űrlaboratórium feltárta előttünk a maga teljes valóságában az idegenszerű és távoli világot, amely évszázadok óta foglalkoztatta az emberiség képzeletét. A Mariner-9 1972 májusáig mintegy 7000, október 27-ig, a fényképezési program befejezéséig pedig összesen 7273 felvételt készített, és ezeknek a képeknek köszönhetően újabb 70 százalékot ismertünk meg a bolygó felszínéből. A Mariner-9 képei is kimutattak kisebb hegyláncokat, így azok az előző állítások, hogy nincsenek, nem fogadhatóak el. A Mars holdjairól először a Mariner-9 készített jó, közeli felvételeket. Ezek a holdak a Phobos és a Deimos, melyek nagyságáról úgy szerezhetünk szemléletes képet, ha valamely jól ismert födi képződménnyel, hasonlítjuk őket össze, pl.: a Balatonnal. A Phobos és a Deimos felszíne erősen kráterezett és egy gerincet is sikerült felfedezni, melyet Keplerről neveztek el, így sikerült elkészíteni a Phobos részletes térképét is.Az, hogy a Marsról ma már olyan elsőrendű térképeink vannak -ideértve a felszín geológia térképeit is-, amelyek a legjobb holdtérképekkel is felveszik a versenyt, elsősorban a Mariner-9 űrhajó által szolgáltatott fényképfelvételeknek köszönhető. A Mariner-9 útja az űrhajózás eddigi történetének egyik legnagyobb diadala volt. Ez az automatikus űrlaboratórium feltárta előttünk a maga teljes valóságában az idegenszerű és távoli világot, amely évszázadok óta foglalkoztatta az emberiség képzeletét. A Mariner-9 1972 májusáig mintegy 7000, október 27-ig, a fényképezési program befejezéséig pedig összesen 7273 felvételt készített, és ezeknek a képeknek köszönhetően újabb 70 százalékot ismertünk meg a bolygó felszínéből. A Mariner-9 képei is kimutattak kisebb hegyláncokat, így azok az előző állítások, hogy nincsenek, nem fogadhatóak el. A Mars holdjairól először a Mariner-9 készített jó, közeli felvételeket. Ezek a holdak a Phobos és a Deimos, melyek nagyságáról úgy szerezhetünk szemléletes képet, ha valamely jól ismert födi képződménnyel, hasonlítjuk őket össze, pl.: a Balatonnal. A Phobos és a Deimos felszíne erősen kráterezett és egy gerincet is sikerült felfedezni, melyet Keplerről neveztek el, így sikerült elkészíteni a Phobos részletes térképét is.

A Mars holdjai:
PHOBOS DEMIOS

A Mars körüli térség vizsgálata során a Mariner-9 a bolygótól mintegy 40 000 km távolságig kiterjedő hidrogénfelhőt is felfedezett. A Mars körüli térség vizsgálata során a Mariner-9 a bolygótól mintegy 40 000 km távolságig kiterjedő hidrogénfelhőt is felfedezett. Az összes eddigi marsűrhajó közül kétségkívül az 1971 májusában felbocsátott két szovjet laboratóriumnak, a Marsz-2-nek és -3-nak jutott a legérdekesebb szerep. Mindkettőt olyan berendezéssel látták el, amely leereszkedett a bolygó felszínére, miközben a két anyaűrhajó a Mars körül záródó pályára állt és a Mariner-9-cel együtt a bolygó mesterséges holdjává vált.Az összes eddigi marsűrhajó közül kétségkívül az 1971 májusában felbocsátott két szovjet laboratóriumnak, a Marsz-2-nek és -3-nak jutott a legérdekesebb szerep. Mindkettőt olyan berendezéssel látták el, amely leereszkedett a bolygó felszínére, miközben a két anyaűrhajó a Mars körül záródó pályára állt és a Mariner-9-cel együtt a bolygó mesterséges holdjává vált. A Marsz-2 és a Marsz-3 egyaránt 4650 kg tömegű volt. A közép-ázsiai kilövőállomástól a Marsig a két űrhajó nagyszámú mérést hajtott végre a világűrben: vizsgálta a Napból érkező elektromágneses és részecskesugárzást, a bolygóközi mágneses tér szerkezetét, a kozmikus sugárzást és természetesen magát a Marsot is. Mint általában minden kozmikus űrhajót, úgy a Marsz-2 és Marsz-3 űrszondákat is automatikus optikai orientációs rendszer irányította a világűrben. Az elsőt és a másodikat hagyományos módon a földi megfigyelőállomás utasítására irányították, a harmadikat az űrhajózás történetében első ízben - a földi irányítás teljes mellőzésével bonyolították le. A Marsz-2 és a Marsz-3 egyaránt 4650 kg tömegű volt. A közép-ázsiai kilövőállomástól a Marsig a két űrhajó nagyszámú mérést hajtott végre a világűrben: vizsgálta a Napból érkező elektromágneses és részecskesugárzást, a bolygóközi mágneses tér szerkezetét, a kozmikus sugárzást és természetesen magát a Marsot is. Mint általában minden kozmikus űrhajót, úgy a Marsz-2 és Marsz-3 űrszondákat is automatikus optikai orientációs rendszer irányította a világűrben. Az elsőt és a másodikat hagyományos módon a földi megfigyelőállomás utasítására irányították, a harmadikat az űrhajózás történetében első ízben - a földi irányítás teljes mellőzésével bonyolították le. Az űrhajó saját orientációs rendszere és fedélzeti számítógépe adta meg az adatokat és a pályakorrekció önműködően megtörtént.Az űrhajó saját orientációs rendszere és fedélzeti számítógépe adta meg az adatokat és a pályakorrekció önműködően megtörtént.

A bolygó közelébe érve mind a Marsz-2-ről, mind pedig társáról levált a leszállóegység, amelynek saját rakétahajtóműve volt. A Marsz-2-ről a leszállóegység 1971. november 17-én indult, és csakhamar el is érte az égitest felszínét, de jelzéseket ismeretlen okok miatt nem közvetített többé. A Marsz-3-ról a leszállóegység december 2-án vált le. A Marsz-3, amikor a bolygó légkörét elérte, sebessége kb. 6 km volt másodpercenként. Végül, a felszíntől alig 20-30 méternyire, a rádióradar magasságmérő jelzése bekapcsolt egy fékező rakétát. Ennek hatására minimális sebességgel érte el a talajt, hogy semmiféle műszere ne menjen tönkre. Másfél perccel a talajra való megérkezés után már működni kezdtek a jelzések, melyek rövidesen megszakadtak. Ennek oka valószínűleg az volt, hogy a szél könnyen belekapaszkodott az ejtőernyőkbe és az egész berendezést nekilódította egy kemény sziklának, vagy pedig a leszállóegységet homokkal fújta be és eltemette. A mérési eredményeket rögtön azok beérkezése után feldolgozták az űrhajók, melyek legfőképpen a marsfelszín hőmérsékletmérésére szolgáltak. A bolygó közelébe érve mind a Marsz-2-ről, mind pedig társáról levált a leszállóegység, amelynek saját rakétahajtóműve volt. A Marsz-2-ről a leszállóegység 1971. november 17-én indult, és csakhamar el is érte az égitest felszínét, de jelzéseket ismeretlen okok miatt nem közvetített többé. A Marsz-3-ról a leszállóegység december 2-án vált le. A Marsz-3, amikor a bolygó légkörét elérte, sebessége kb. 6 km volt másodpercenként. Végül, a felszíntől alig 20-30 méternyire, a rádióradar magasságmérő jelzése bekapcsolt egy fékező rakétát. Ennek hatására minimális sebességgel érte el a talajt, hogy semmiféle műszere ne menjen tönkre. Másfél perccel a talajra való megérkezés után már működni kezdtek a jelzések, melyek rövidesen megszakadtak. Ennek oka valószínűleg az volt, hogy a szél könnyen belekapaszkodott az ejtőernyőkbe és az egész berendezést nekilódította egy kemény sziklának, vagy pedig a leszállóegységet homokkal fújta be és eltemette. A mérési eredményeket rögtön azok beérkezése után feldolgozták az űrhajók, melyek legfőképpen a marsfelszín hőmérsékletmérésére szolgáltak.

A két szovjet marsszonda hőmérsékleti mérései szerint a bolygó felszíne az est leszálltával nagyon gyors ütemben hűl le. Mind a két szovjet marsszondában elhelyeztek egy-egy miniatürizált műszert is, amely a bolygó termális rádiósugárzását mérte. Így a talaj legfelső rétegének sűrűségéből kapták, hogy a felszínt száraz, porszerű és homokos anyag borítja. A két szovjet marsszonda hőmérsékleti mérései szerint a bolygó felszíne az est leszálltával nagyon gyors ütemben hűl le. Mind a két szovjet marsszondában elhelyeztek egy-egy miniatürizált műszert is, amely a bolygó termális rádiósugárzását mérte. Így a talaj legfelső rétegének sűrűségéből kapták, hogy a felszínt száraz, porszerű és homokos anyag borítja. A marsbeli légnyomás mérésére a harmadik szovjet űrhajó egy fotométert is magával vitt, amely a légkör széndioxid-tartalmát mérte. A nagy homokvihar rendkívül megnehezítette a fényképezést, de a Marsz-2-nek mégis sikerült egy felvételt készítenie a kavargó porfátylon keresztül. Ezt a képet olyan szovjet geológusok értékelték ki, akik a légi felvételek alapján végzett földtani kutatás szakemberei. A marsbeli légnyomás mérésére a harmadik szovjet űrhajó egy fotométert is magával vitt, amely a légkör széndioxid-tartalmát mérte. A nagy homokvihar rendkívül megnehezítette a fényképezést, de a Marsz-2-nek mégis sikerült egy felvételt készítenie a kavargó porfátylon keresztül. Ezt a képet olyan szovjet geológusok értékelték ki, akik a légi felvételek alapján végzett földtani kutatás szakemberei. A Szovjetunió és az Egyesült Államok között még a Marsz típusú űrhajók és a Mariner-9 időszakában megállapodás jött létre, hogy a kapott adatokat kicserélik egymással. Ez annál is inkább hasznosnak bizonyult, hiszen a szovjet és az amerikai kísérletek eltérő célkitűzésűek voltak. A Mariner-9 legfontosabb feladataként a bolygó fényképezését írták elő. A Marsz-2 és -3 műszerei egészen 1972 augusztusáig működtek és szolgáltatták a további adatokat a bolygóról. Végül említést érdemel, hogy az űrhajók a bolygótól 200 000 km-re egy elektronokból álló felhőrendszert fedeztek fel. A Szovjetunió és az Egyesült Államok között még a Marsz típusú űrhajók és a Mariner-9 időszakában megállapodás jött létre, hogy a kapott adatokat kicserélik egymással. Ez annál is inkább hasznosnak bizonyult, hiszen a szovjet és az amerikai kísérletek eltérő célkitűzésűek voltak. A Mariner-9 legfontosabb feladataként a bolygó fényképezését írták elő. A Marsz-2 és -3 műszerei egészen 1972 augusztusáig működtek és szolgáltatták a további adatokat a bolygóról. Végül említést érdemel, hogy az űrhajók a bolygótól 200 000 km-re egy elektronokból álló felhőrendszert fedeztek fel. Az 1973. július 21-én indított szovjet Marsz-4 űrállomást július 25-én követte a Marsz-5, augusztus 5-én a Marsz-6 és végül augusztus 9-én a Marsz-7. A Marsz-6 és -7 francia műszereket is vitt magával, amelyek a Nap méteres hullámhosszúságú elektromágneses sugárzásán a szoláris plazmaáramlást (napszelet), valamint a kozmikus sugárzást vizsgálták. Az 1973. július 21-én indított szovjet Marsz-4 űrállomást július 25-én követte a Marsz-5, augusztus 5-én a Marsz-6 és végül augusztus 9-én a Marsz-7. A Marsz-6 és -7 francia műszereket is vitt magával, amelyek a Nap méteres hullámhosszúságú elektromágneses sugárzásán a szoláris plazmaáramlást (napszelet), valamint a kozmikus sugárzást vizsgálták. A Marsz-4 fékezőegysége nem kapcsolódott be, ezért az űrállomás mintegy 2200 km távolságban haladt el a bolygó mellett. A Marsz-4 fékezőegysége nem kapcsolódott be, ezért az űrállomás mintegy 2200 km távolságban haladt el a bolygó mellett. Közben televíziós úton fényképeket készített és közvetített a Mars felszínéről, útja további során pedig a Marson túli térségek fizikai állapotáról nyújtott adatokat. Közben televíziós úton fényképeket készített és közvetített a Mars felszínéről, útja további során pedig a Marson túli térségek fizikai állapotáról nyújtott adatokat. A Marsz-5 1974. február 12-én pályára állt, amely a Mars körül zárult. Ettől kezdve a méréseit teljes egészében saját automatikus berendezései irányították. A Marsz-5 által készített felvételek minőségileg teljesen egyenértékűek a Mariner-9 űrszonda révén kapott fényképekkel. A Marsz-5 képek egyikén 150 km átmérőjű gyűrűshegy látható, amelynek nyugati falán egy nem túlságosan idős kráter helyezkedik el. A Marsz-5 segítségével még színes képeket is sikerült előállítani a földi irányítóközpontban. A Marsz-5 1974. február 12-én pályára állt, amely a Mars körül zárult. Ettől kezdve a méréseit teljes egészében saját automatikus berendezései irányították. A Marsz-5 által készített felvételek minőségileg teljesen egyenértékűek a Mariner-9 űrszonda révén kapott fényképekkel. A Marsz-5 képek egyikén 150 km átmérőjű gyűrűshegy látható, amelynek nyugati falán egy nem túlságosan idős kráter helyezkedik el. A Marsz-5 segítségével még színes képeket is sikerült előállítani a földi irányítóközpontban. A Marsz-6 pályája igen erőteljesen lapult pálya volt, amely azt a célt szolgálta, hogy a bolygó körüli térséget szélesebb övezetben szondázhassa. A Marsz-6 pályája igen erőteljesen lapult pálya volt, amely azt a célt szolgálta, hogy a bolygó körüli térséget szélesebb övezetben szondázhassa. A Marsz-7 jelzésű szondában ismét hiba mutatkozott a berendezések egyikében. Emiatt a fékezőrakéta nem kapcsolódott be, és a leszállóegység nem jutott el a bolygó felszínére, hanem mintegy 1300 km-re száguldott el a leszállásra kijelölt pont fölött. A Marsz-7 jelzésű szondában ismét hiba mutatkozott a berendezések egyikében. Emiatt a fékezőrakéta nem kapcsolódott be, és a leszállóegység nem jutott el a bolygó felszínére, hanem mintegy 1300 km-re száguldott el a leszállásra kijelölt pont fölött. A kísérletsorozat legeredményesebb tagja kétségkívül a Marsz-6 volt. Ez az automatikus űrlaboratórium 1974. március 12-én közelítette meg annyira a bolygót, hogy a leszállóegység elindulhasson a Marsra. A leszállóegység másodpercenkénti 5700 méteres sebességgel lépett be a bolygó légterébe. A nagy súrlódás következtében fémburkolata rendkívül erőteljesen felmelegedett. Csak ezt követően nyílt ki a nagy ejtőernyő, amely 148 másodpercen keresztül fékezte tovább a leszállóegységet mindaddig, amíg az el nem érte a bolygó szilárd felületét. Az utolsó másodpercekben megszakadt a leszállóegység és a Mars körül keringő Marsz-6 közötti rádió-összeköttetés (a Földre az adatokat a Marsz-6 közbeiktatásával továbbították). A kísérletsorozat legeredményesebb tagja kétségkívül a Marsz-6 volt. Ez az automatikus űrlaboratórium 1974. március 12-én közelítette meg annyira a bolygót, hogy a leszállóegység elindulhasson a Marsra. A leszállóegység másodpercenkénti 5700 méteres sebességgel lépett be a bolygó légterébe. A nagy súrlódás következtében fémburkolata rendkívül erőteljesen felmelegedett. Csak ezt követően nyílt ki a nagy ejtőernyő, amely 148 másodpercen keresztül fékezte tovább a leszállóegységet mindaddig, amíg az el nem érte a bolygó szilárd felületét. Az utolsó másodpercekben megszakadt a leszállóegység és a Mars körül keringő Marsz-6 közötti rádió-összeköttetés (a Földre az adatokat a Marsz-6 közbeiktatásával továbbították). Amíg a leszállóegység el nem érte a bolygó felszínét, addig a Mars légkörében végzett méréseket, mégpedig a hőmérsékletet, a kémiai összetételt és a nyomást, valamint a páratartalom-méréseket. Amíg a leszállóegység el nem érte a bolygó felszínét, addig a Mars légkörében végzett méréseket, mégpedig a hőmérsékletet, a kémiai összetételt és a nyomást, valamint a páratartalom-méréseket. A floridai Cape Canaveralról 1975. augusztus 20-án indították a Viking-1 jelzésű marskutató laboratóriumot, amelyet körülbelül 10 nappal később követett a Viking-2. A Viking-1 1976. június 19-én állt a Mars körül záródó pályára és az űrhajó leszálló egysége július 7-én ereszkedett le a bolygó felszínére. A Viking-2 1976 augusztusában állt marskörüli pályára és szintén lebocsátott egy egységet az égitest felszínére. A floridai Cape Canaveralról 1975. augusztus 20-án indították a Viking-1 jelzésű marskutató laboratóriumot, amelyet körülbelül 10 nappal később követett a Viking-2. A Viking-1 1976. június 19-én állt a Mars körül záródó pályára és az űrhajó leszálló egysége július 7-én ereszkedett le a bolygó felszínére. A Viking-2 1976 augusztusában állt marskörüli pályára és szintén lebocsátott egy egységet az égitest felszínére. A Mars körül záródó pálya mindkét esetben erősen elnyúlt ellipszis, amelynek a bolygótól legtávolabbi pontja 32 560 km-re, legközelebbi pontja pedig 1500 km-re van a felszíntől. A Viking-1 és -2 számára egy-egy javasolt, s további egy-egy tartaléknak tekinthető leszállási helyet jelöltek ki. A Mars körül záródó pálya mindkét esetben erősen elnyúlt ellipszis, amelynek a bolygótól legtávolabbi pontja 32 560 km-re, legközelebbi pontja pedig 1500 km-re van a felszíntől. A Viking-1 és -2 számára egy-egy javasolt, s további egy-egy tartaléknak tekinthető leszállási helyet jelöltek ki.

űEzek a következők:űEzek a következők:

ŰrhajóŰrhajó

  • Javasolt helyJavasolt hely
  • Tartalék helyTartalék hely

Viking - 1Viking - 1

  • 19,5 fok É, 34 fok (Chrysé)19,5 fok É, 34 fok (Chrysé)
  • 20,5 fok É, 252 fok (Tritanis Lacus)20,5 fok É, 252 fok (Tritanis Lacus)

Viking -2Viking -2

  • 44,3 fok É, 10 fok (Cydonia)44,3 fok É, 10 fok (Cydonia)
  • 44,2 fok É, 110 fok (Alba)44,2 fok É, 110 fok (Alba)

A leszállóegység indítását automatikus berendezések végzik -tehát nem földi parancsra történik -akárcsak a szovjet Marsz-típusú szondák esetében is. (A földi utasítás ugyanis a nagy távolság miatt csak 40 perc késéssel érkezne meg). A leszállóegységek indítása előtt a kiválasztott területeket 10-15 napon át vizsgálják. A legkisebb Mars-űrlaboratórium távolság esetén a televíziós kamerák 50 méteres felbontást képesek elérni, tehát a leszállásra kijelölt helyeket igen nagy pontossággal lehet tanulmányozni.A leszállóegység indítását automatikus berendezések végzik -tehát nem földi parancsra történik -akárcsak a szovjet Marsz-típusú szondák esetében is. (A földi utasítás ugyanis a nagy távolság miatt csak 40 perc késéssel érkezne meg). A leszállóegységek indítása előtt a kiválasztott területeket 10-15 napon át vizsgálják. A legkisebb Mars-űrlaboratórium távolság esetén a televíziós kamerák 50 méteres felbontást képesek elérni, tehát a leszállásra kijelölt helyeket igen nagy pontossággal lehet tanulmányozni.


A VIKING - űrszondák leszállóhelyeinek
környékét por és kőtörmelék fedi

A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.

Linkek:

Marsi képtár egy ifjúsági magazinbanMarsi képtár egy ifjúsági magazinban

környékét por és kőtörmelék fedi

A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.

Linkek:

Marsi képtár egy ifjúsági magazinbanMarsi képtár egy ifjúsági magazinban

A VIKING - űrszondák leszállóhelyeinek
környékét por és kőtörmelék fedi

A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.

Linkek:

Marsi képtár egy ifjúsági magazinbanMarsi képtár egy ifjúsági magazinban

környékét por és kőtörmelék fedi

A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.

Linkek:

Marsi képtár egy ifjúsági magazinbanMarsi képtár egy ifjúsági magazinban


Az első, a Marsot meglátogató
űrszonda, a MARINER-4 felvétele

A Mariner-6 és -7 útja csakhamar elhomályosította a Mariner-4 kísérletet, hiszen a Mariner-6 74, a Mariner-7 pedig 126 teljes fényképet sugárzott vissza a Földre. A Mariner-6 útját úgy választották meg, hogy a Juventae Fons és Oxia Palus oázisokat is fényképezhesse. A Mariner-7 pedig 469 000 km-nyire volt a bolygótól, amikor a felvételeket készítette. A Mariner-7 által készített felvételek egy olyan különleges területet is kimutattak, amelyen gyűrűshegyek egyáltalán nincsenek, de annál több a rendszertelenül elhelyezkedő rövidebb-hosszabb gerinc. A Mariner-6 és -7 útja csakhamar elhomályosította a Mariner-4 kísérletet, hiszen a Mariner-6 74, a Mariner-7 pedig 126 teljes fényképet sugárzott vissza a Földre. A Mariner-6 útját úgy választották meg, hogy a Juventae Fons és Oxia Palus oázisokat is fényképezhesse. A Mariner-7 pedig 469 000 km-nyire volt a bolygótól, amikor a felvételeket készítette. A Mariner-7 által készített felvételek egy olyan különleges területet is kimutattak, amelyen gyűrűshegyek egyáltalán nincsenek, de annál több a rendszertelenül elhelyezkedő rövidebb-hosszabb gerinc. A Mariner-4 a felszínnek csupán 1 százalékát, a Mariner-6 és -7 további 20 százalékát fényképezte le. A Mariner-4 a felszínnek csupán 1 százalékát, a Mariner-6 és -7 további 20 százalékát fényképezte le. 1971. május 8-án bocsátották fel az amerikai Mariner-8 űrlaboratóriumot, amely a Mariner-9 párja lett volna. A rakéta műszaki hibája miatt azonban a Mariner-8 nem állt rá a kívánt pályára, hanem az Atlanti-óceánba zuhant és megsemmisült.1971. május 8-án bocsátották fel az amerikai Mariner-8 űrlaboratóriumot, amely a Mariner-9 párja lett volna. A rakéta műszaki hibája miatt azonban a Mariner-8 nem állt rá a kívánt pályára, hanem az Atlanti-óceánba zuhant és megsemmisült.

Az, hogy a Marsról ma már olyan elsőrendű térképeink vannak -ideértve a felszín geológia térképeit is-, amelyek a legjobb holdtérképekkel is felveszik a versenyt, elsősorban a Mariner-9 űrhajó által szolgáltatott fényképfelvételeknek köszönhető. A Mariner-9 útja az űrhajózás eddigi történetének egyik legnagyobb diadala volt. Ez az automatikus űrlaboratórium feltárta előttünk a maga teljes valóságában az idegenszerű és távoli világot, amely évszázadok óta foglalkoztatta az emberiség képzeletét. A Mariner-9 1972 májusáig mintegy 7000, október 27-ig, a fényképezési program befejezéséig pedig összesen 7273 felvételt készített, és ezeknek a képeknek köszönhetően újabb 70 százalékot ismertünk meg a bolygó felszínéből. A Mariner-9 képei is kimutattak kisebb hegyláncokat, így azok az előző állítások, hogy nincsenek, nem fogadhatóak el. A Mars holdjairól először a Mariner-9 készített jó, közeli felvételeket. Ezek a holdak a Phobos és a Deimos, melyek nagyságáról úgy szerezhetünk szemléletes képet, ha valamely jól ismert födi képződménnyel, hasonlítjuk őket össze, pl.: a Balatonnal. A Phobos és a Deimos felszíne erősen kráterezett és egy gerincet is sikerült felfedezni, melyet Keplerről neveztek el, így sikerült elkészíteni a Phobos részletes térképét is.Az, hogy a Marsról ma már olyan elsőrendű térképeink vannak -ideértve a felszín geológia térképeit is-, amelyek a legjobb holdtérképekkel is felveszik a versenyt, elsősorban a Mariner-9 űrhajó által szolgáltatott fényképfelvételeknek köszönhető. A Mariner-9 útja az űrhajózás eddigi történetének egyik legnagyobb diadala volt. Ez az automatikus űrlaboratórium feltárta előttünk a maga teljes valóságában az idegenszerű és távoli világot, amely évszázadok óta foglalkoztatta az emberiség képzeletét. A Mariner-9 1972 májusáig mintegy 7000, október 27-ig, a fényképezési program befejezéséig pedig összesen 7273 felvételt készített, és ezeknek a képeknek köszönhetően újabb 70 százalékot ismertünk meg a bolygó felszínéből. A Mariner-9 képei is kimutattak kisebb hegyláncokat, így azok az előző állítások, hogy nincsenek, nem fogadhatóak el. A Mars holdjairól először a Mariner-9 készített jó, közeli felvételeket. Ezek a holdak a Phobos és a Deimos, melyek nagyságáról úgy szerezhetünk szemléletes képet, ha valamely jól ismert födi képződménnyel, hasonlítjuk őket össze, pl.: a Balatonnal. A Phobos és a Deimos felszíne erősen kráterezett és egy gerincet is sikerült felfedezni, melyet Keplerről neveztek el, így sikerült elkészíteni a Phobos részletes térképét is.

A Mars holdjai:
PHOBOS DEMIOS

A Mars körüli térség vizsgálata során a Mariner-9 a bolygótól mintegy 40 000 km távolságig kiterjedő hidrogénfelhőt is felfedezett. A Mars körüli térség vizsgálata során a Mariner-9 a bolygótól mintegy 40 000 km távolságig kiterjedő hidrogénfelhőt is felfedezett. Az összes eddigi marsűrhajó közül kétségkívül az 1971 májusában felbocsátott két szovjet laboratóriumnak, a Marsz-2-nek és -3-nak jutott a legérdekesebb szerep. Mindkettőt olyan berendezéssel látták el, amely leereszkedett a bolygó felszínére, miközben a két anyaűrhajó a Mars körül záródó pályára állt és a Mariner-9-cel együtt a bolygó mesterséges holdjává vált.Az összes eddigi marsűrhajó közül kétségkívül az 1971 májusában felbocsátott két szovjet laboratóriumnak, a Marsz-2-nek és -3-nak jutott a legérdekesebb szerep. Mindkettőt olyan berendezéssel látták el, amely leereszkedett a bolygó felszínére, miközben a két anyaűrhajó a Mars körül záródó pályára állt és a Mariner-9-cel együtt a bolygó mesterséges holdjává vált. A Marsz-2 és a Marsz-3 egyaránt 4650 kg tömegű volt. A közép-ázsiai kilövőállomástól a Marsig a két űrhajó nagyszámú mérést hajtott végre a világűrben: vizsgálta a Napból érkező elektromágneses és részecskesugárzást, a bolygóközi mágneses tér szerkezetét, a kozmikus sugárzást és természetesen magát a Marsot is. Mint általában minden kozmikus űrhajót, úgy a Marsz-2 és Marsz-3 űrszondákat is automatikus optikai orientációs rendszer irányította a világűrben. Az elsőt és a másodikat hagyományos módon a földi megfigyelőállomás utasítására irányították, a harmadikat az űrhajózás történetében első ízben - a földi irányítás teljes mellőzésével bonyolították le. A Marsz-2 és a Marsz-3 egyaránt 4650 kg tömegű volt. A közép-ázsiai kilövőállomástól a Marsig a két űrhajó nagyszámú mérést hajtott végre a világűrben: vizsgálta a Napból érkező elektromágneses és részecskesugárzást, a bolygóközi mágneses tér szerkezetét, a kozmikus sugárzást és természetesen magát a Marsot is. Mint általában minden kozmikus űrhajót, úgy a Marsz-2 és Marsz-3 űrszondákat is automatikus optikai orientációs rendszer irányította a világűrben. Az elsőt és a másodikat hagyományos módon a földi megfigyelőállomás utasítására irányították, a harmadikat az űrhajózás történetében első ízben - a földi irányítás teljes mellőzésével bonyolították le. Az űrhajó saját orientációs rendszere és fedélzeti számítógépe adta meg az adatokat és a pályakorrekció önműködően megtörtént.Az űrhajó saját orientációs rendszere és fedélzeti számítógépe adta meg az adatokat és a pályakorrekció önműködően megtörtént.

A bolygó közelébe érve mind a Marsz-2-ről, mind pedig társáról levált a leszállóegység, amelynek saját rakétahajtóműve volt. A Marsz-2-ről a leszállóegység 1971. november 17-én indult, és csakhamar el is érte az égitest felszínét, de jelzéseket ismeretlen okok miatt nem közvetített többé. A Marsz-3-ról a leszállóegység december 2-án vált le. A Marsz-3, amikor a bolygó légkörét elérte, sebessége kb. 6 km volt másodpercenként. Végül, a felszíntől alig 20-30 méternyire, a rádióradar magasságmérő jelzése bekapcsolt egy fékező rakétát. Ennek hatására minimális sebességgel érte el a talajt, hogy semmiféle műszere ne menjen tönkre. Másfél perccel a talajra való megérkezés után már működni kezdtek a jelzések, melyek rövidesen megszakadtak. Ennek oka valószínűleg az volt, hogy a szél könnyen belekapaszkodott az ejtőernyőkbe és az egész berendezést nekilódította egy kemény sziklának, vagy pedig a leszállóegységet homokkal fújta be és eltemette. A mérési eredményeket rögtön azok beérkezése után feldolgozták az űrhajók, melyek legfőképpen a marsfelszín hőmérsékletmérésére szolgáltak. A bolygó közelébe érve mind a Marsz-2-ről, mind pedig társáról levált a leszállóegység, amelynek saját rakétahajtóműve volt. A Marsz-2-ről a leszállóegység 1971. november 17-én indult, és csakhamar el is érte az égitest felszínét, de jelzéseket ismeretlen okok miatt nem közvetített többé. A Marsz-3-ról a leszállóegység december 2-án vált le. A Marsz-3, amikor a bolygó légkörét elérte, sebessége kb. 6 km volt másodpercenként. Végül, a felszíntől alig 20-30 méternyire, a rádióradar magasságmérő jelzése bekapcsolt egy fékező rakétát. Ennek hatására minimális sebességgel érte el a talajt, hogy semmiféle műszere ne menjen tönkre. Másfél perccel a talajra való megérkezés után már működni kezdtek a jelzések, melyek rövidesen megszakadtak. Ennek oka valószínűleg az volt, hogy a szél könnyen belekapaszkodott az ejtőernyőkbe és az egész berendezést nekilódította egy kemény sziklának, vagy pedig a leszállóegységet homokkal fújta be és eltemette. A mérési eredményeket rögtön azok beérkezése után feldolgozták az űrhajók, melyek legfőképpen a marsfelszín hőmérsékletmérésére szolgáltak.

A két szovjet marsszonda hőmérsékleti mérései szerint a bolygó felszíne az est leszálltával nagyon gyors ütemben hűl le. Mind a két szovjet marsszondában elhelyeztek egy-egy miniatürizált műszert is, amely a bolygó termális rádiósugárzását mérte. Így a talaj legfelső rétegének sűrűségéből kapták, hogy a felszínt száraz, porszerű és homokos anyag borítja. A két szovjet marsszonda hőmérsékleti mérései szerint a bolygó felszíne az est leszálltával nagyon gyors ütemben hűl le. Mind a két szovjet marsszondában elhelyeztek egy-egy miniatürizált műszert is, amely a bolygó termális rádiósugárzását mérte. Így a talaj legfelső rétegének sűrűségéből kapták, hogy a felszínt száraz, porszerű és homokos anyag borítja. A marsbeli légnyomás mérésére a harmadik szovjet űrhajó egy fotométert is magával vitt, amely a légkör széndioxid-tartalmát mérte. A nagy homokvihar rendkívül megnehezítette a fényképezést, de a Marsz-2-nek mégis sikerült egy felvételt készítenie a kavargó porfátylon keresztül. Ezt a képet olyan szovjet geológusok értékelték ki, akik a légi felvételek alapján végzett földtani kutatás szakemberei. A marsbeli légnyomás mérésére a harmadik szovjet űrhajó egy fotométert is magával vitt, amely a légkör széndioxid-tartalmát mérte. A nagy homokvihar rendkívül megnehezítette a fényképezést, de a Marsz-2-nek mégis sikerült egy felvételt készítenie a kavargó porfátylon keresztül. Ezt a képet olyan szovjet geológusok értékelték ki, akik a légi felvételek alapján végzett földtani kutatás szakemberei. A Szovjetunió és az Egyesült Államok között még a Marsz típusú űrhajók és a Mariner-9 időszakában megállapodás jött létre, hogy a kapott adatokat kicserélik egymással. Ez annál is inkább hasznosnak bizonyult, hiszen a szovjet és az amerikai kísérletek eltérő célkitűzésűek voltak. A Mariner-9 legfontosabb feladataként a bolygó fényképezését írták elő. A Marsz-2 és -3 műszerei egészen 1972 augusztusáig működtek és szolgáltatták a további adatokat a bolygóról. Végül említést érdemel, hogy az űrhajók a bolygótól 200 000 km-re egy elektronokból álló felhőrendszert fedeztek fel. A Szovjetunió és az Egyesült Államok között még a Marsz típusú űrhajók és a Mariner-9 időszakában megállapodás jött létre, hogy a kapott adatokat kicserélik egymással. Ez annál is inkább hasznosnak bizonyult, hiszen a szovjet és az amerikai kísérletek eltérő célkitűzésűek voltak. A Mariner-9 legfontosabb feladataként a bolygó fényképezését írták elő. A Marsz-2 és -3 műszerei egészen 1972 augusztusáig működtek és szolgáltatták a további adatokat a bolygóról. Végül említést érdemel, hogy az űrhajók a bolygótól 200 000 km-re egy elektronokból álló felhőrendszert fedeztek fel. Az 1973. július 21-én indított szovjet Marsz-4 űrállomást július 25-én követte a Marsz-5, augusztus 5-én a Marsz-6 és végül augusztus 9-én a Marsz-7. A Marsz-6 és -7 francia műszereket is vitt magával, amelyek a Nap méteres hullámhosszúságú elektromágneses sugárzásán a szoláris plazmaáramlást (napszelet), valamint a kozmikus sugárzást vizsgálták. Az 1973. július 21-én indított szovjet Marsz-4 űrállomást július 25-én követte a Marsz-5, augusztus 5-én a Marsz-6 és végül augusztus 9-én a Marsz-7. A Marsz-6 és -7 francia műszereket is vitt magával, amelyek a Nap méteres hullámhosszúságú elektromágneses sugárzásán a szoláris plazmaáramlást (napszelet), valamint a kozmikus sugárzást vizsgálták. A Marsz-4 fékezőegysége nem kapcsolódott be, ezért az űrállomás mintegy 2200 km távolságban haladt el a bolygó mellett. A Marsz-4 fékezőegysége nem kapcsolódott be, ezért az űrállomás mintegy 2200 km távolságban haladt el a bolygó mellett. Közben televíziós úton fényképeket készített és közvetített a Mars felszínéről, útja további során pedig a Marson túli térségek fizikai állapotáról nyújtott adatokat. Közben televíziós úton fényképeket készített és közvetített a Mars felszínéről, útja további során pedig a Marson túli térségek fizikai állapotáról nyújtott adatokat. A Marsz-5 1974. február 12-én pályára állt, amely a Mars körül zárult. Ettől kezdve a méréseit teljes egészében saját automatikus berendezései irányították. A Marsz-5 által készített felvételek minőségileg teljesen egyenértékűek a Mariner-9 űrszonda révén kapott fényképekkel. A Marsz-5 képek egyikén 150 km átmérőjű gyűrűshegy látható, amelynek nyugati falán egy nem túlságosan idős kráter helyezkedik el. A Marsz-5 segítségével még színes képeket is sikerült előállítani a földi irányítóközpontban. A Marsz-5 1974. február 12-én pályára állt, amely a Mars körül zárult. Ettől kezdve a méréseit teljes egészében saját automatikus berendezései irányították. A Marsz-5 által készített felvételek minőségileg teljesen egyenértékűek a Mariner-9 űrszonda révén kapott fényképekkel. A Marsz-5 képek egyikén 150 km átmérőjű gyűrűshegy látható, amelynek nyugati falán egy nem túlságosan idős kráter helyezkedik el. A Marsz-5 segítségével még színes képeket is sikerült előállítani a földi irányítóközpontban. A Marsz-6 pályája igen erőteljesen lapult pálya volt, amely azt a célt szolgálta, hogy a bolygó körüli térséget szélesebb övezetben szondázhassa. A Marsz-6 pályája igen erőteljesen lapult pálya volt, amely azt a célt szolgálta, hogy a bolygó körüli térséget szélesebb övezetben szondázhassa. A Marsz-7 jelzésű szondában ismét hiba mutatkozott a berendezések egyikében. Emiatt a fékezőrakéta nem kapcsolódott be, és a leszállóegység nem jutott el a bolygó felszínére, hanem mintegy 1300 km-re száguldott el a leszállásra kijelölt pont fölött. A Marsz-7 jelzésű szondában ismét hiba mutatkozott a berendezések egyikében. Emiatt a fékezőrakéta nem kapcsolódott be, és a leszállóegység nem jutott el a bolygó felszínére, hanem mintegy 1300 km-re száguldott el a leszállásra kijelölt pont fölött. A kísérletsorozat legeredményesebb tagja kétségkívül a Marsz-6 volt. Ez az automatikus űrlaboratórium 1974. március 12-én közelítette meg annyira a bolygót, hogy a leszállóegység elindulhasson a Marsra. A leszállóegység másodpercenkénti 5700 méteres sebességgel lépett be a bolygó légterébe. A nagy súrlódás következtében fémburkolata rendkívül erőteljesen felmelegedett. Csak ezt követően nyílt ki a nagy ejtőernyő, amely 148 másodpercen keresztül fékezte tovább a leszállóegységet mindaddig, amíg az el nem érte a bolygó szilárd felületét. Az utolsó másodpercekben megszakadt a leszállóegység és a Mars körül keringő Marsz-6 közötti rádió-összeköttetés (a Földre az adatokat a Marsz-6 közbeiktatásával továbbították). A kísérletsorozat legeredményesebb tagja kétségkívül a Marsz-6 volt. Ez az automatikus űrlaboratórium 1974. március 12-én közelítette meg annyira a bolygót, hogy a leszállóegység elindulhasson a Marsra. A leszállóegység másodpercenkénti 5700 méteres sebességgel lépett be a bolygó légterébe. A nagy súrlódás következtében fémburkolata rendkívül erőteljesen felmelegedett. Csak ezt követően nyílt ki a nagy ejtőernyő, amely 148 másodpercen keresztül fékezte tovább a leszállóegységet mindaddig, amíg az el nem érte a bolygó szilárd felületét. Az utolsó másodpercekben megszakadt a leszállóegység és a Mars körül keringő Marsz-6 közötti rádió-összeköttetés (a Földre az adatokat a Marsz-6 közbeiktatásával továbbították). Amíg a leszállóegység el nem érte a bolygó felszínét, addig a Mars légkörében végzett méréseket, mégpedig a hőmérsékletet, a kémiai összetételt és a nyomást, valamint a páratartalom-méréseket. Amíg a leszállóegység el nem érte a bolygó felszínét, addig a Mars légkörében végzett méréseket, mégpedig a hőmérsékletet, a kémiai összetételt és a nyomást, valamint a páratartalom-méréseket. A floridai Cape Canaveralról 1975. augusztus 20-án indították a Viking-1 jelzésű marskutató laboratóriumot, amelyet körülbelül 10 nappal később követett a Viking-2. A Viking-1 1976. június 19-én állt a Mars körül záródó pályára és az űrhajó leszálló egysége július 7-én ereszkedett le a bolygó felszínére. A Viking-2 1976 augusztusában állt marskörüli pályára és szintén lebocsátott egy egységet az égitest felszínére. A floridai Cape Canaveralról 1975. augusztus 20-án indították a Viking-1 jelzésű marskutató laboratóriumot, amelyet körülbelül 10 nappal később követett a Viking-2. A Viking-1 1976. június 19-én állt a Mars körül záródó pályára és az űrhajó leszálló egysége július 7-én ereszkedett le a bolygó felszínére. A Viking-2 1976 augusztusában állt marskörüli pályára és szintén lebocsátott egy egységet az égitest felszínére. A Mars körül záródó pálya mindkét esetben erősen elnyúlt ellipszis, amelynek a bolygótól legtávolabbi pontja 32 560 km-re, legközelebbi pontja pedig 1500 km-re van a felszíntől. A Viking-1 és -2 számára egy-egy javasolt, s további egy-egy tartaléknak tekinthető leszállási helyet jelöltek ki. A Mars körül záródó pálya mindkét esetben erősen elnyúlt ellipszis, amelynek a bolygótól legtávolabbi pontja 32 560 km-re, legközelebbi pontja pedig 1500 km-re van a felszíntől. A Viking-1 és -2 számára egy-egy javasolt, s további egy-egy tartaléknak tekinthető leszállási helyet jelöltek ki.

űEzek a következők:űEzek a következők:

ŰrhajóŰrhajó

  • Javasolt helyJavasolt hely
  • Tartalék helyTartalék hely

Viking - 1Viking - 1

  • 19,5 fok É, 34 fok (Chrysé)19,5 fok É, 34 fok (Chrysé)
  • 20,5 fok É, 252 fok (Tritanis Lacus)20,5 fok É, 252 fok (Tritanis Lacus)

Viking -2Viking -2

  • 44,3 fok É, 10 fok (Cydonia)44,3 fok É, 10 fok (Cydonia)
  • 44,2 fok É, 110 fok (Alba)44,2 fok É, 110 fok (Alba)

A leszállóegység indítását automatikus berendezések végzik -tehát nem földi parancsra történik -akárcsak a szovjet Marsz-típusú szondák esetében is. (A földi utasítás ugyanis a nagy távolság miatt csak 40 perc késéssel érkezne meg). A leszállóegységek indítása előtt a kiválasztott területeket 10-15 napon át vizsgálják. A legkisebb Mars-űrlaboratórium távolság esetén a televíziós kamerák 50 méteres felbontást képesek elérni, tehát a leszállásra kijelölt helyeket igen nagy pontossággal lehet tanulmányozni.A leszállóegység indítását automatikus berendezések végzik -tehát nem földi parancsra történik -akárcsak a szovjet Marsz-típusú szondák esetében is. (A földi utasítás ugyanis a nagy távolság miatt csak 40 perc késéssel érkezne meg). A leszállóegységek indítása előtt a kiválasztott területeket 10-15 napon át vizsgálják. A legkisebb Mars-űrlaboratórium távolság esetén a televíziós kamerák 50 méteres felbontást képesek elérni, tehát a leszállásra kijelölt helyeket igen nagy pontossággal lehet tanulmányozni.


A VIKING - űrszondák leszállóhelyeinek
környékét por és kőtörmelék fedi

A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.

Linkek:

Marsi képtár egy ifjúsági magazinbanMarsi képtár egy ifjúsági magazinban

környékét por és kőtörmelék fedi

A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.

Linkek:

Marsi képtár egy ifjúsági magazinbanMarsi képtár egy ifjúsági magazinban

A VIKING - űrszondák leszállóhelyeinek
környékét por és kőtörmelék fedi

A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.

Linkek:

Marsi képtár egy ifjúsági magazinbanMarsi képtár egy ifjúsági magazinban

környékét por és kőtörmelék fedi

A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.

Linkek:

Marsi képtár egy ifjúsági magazinbanMarsi képtár egy ifjúsági magazinban

Az első, a Marsot meglátogató
űrszonda, a MARINER-4 felvétele

A Mariner-6 és -7 útja csakhamar elhomályosította a Mariner-4 kísérletet, hiszen a Mariner-6 74, a Mariner-7 pedig 126 teljes fényképet sugárzott vissza a Földre. A Mariner-6 útját úgy választották meg, hogy a Juventae Fons és Oxia Palus oázisokat is fényképezhesse. A Mariner-7 pedig 469 000 km-nyire volt a bolygótól, amikor a felvételeket készítette. A Mariner-7 által készített felvételek egy olyan különleges területet is kimutattak, amelyen gyűrűshegyek egyáltalán nincsenek, de annál több a rendszertelenül elhelyezkedő rövidebb-hosszabb gerinc. A Mariner-6 és -7 útja csakhamar elhomályosította a Mariner-4 kísérletet, hiszen a Mariner-6 74, a Mariner-7 pedig 126 teljes fényképet sugárzott vissza a Földre. A Mariner-6 útját úgy választották meg, hogy a Juventae Fons és Oxia Palus oázisokat is fényképezhesse. A Mariner-7 pedig 469 000 km-nyire volt a bolygótól, amikor a felvételeket készítette. A Mariner-7 által készített felvételek egy olyan különleges területet is kimutattak, amelyen gyűrűshegyek egyáltalán nincsenek, de annál több a rendszertelenül elhelyezkedő rövidebb-hosszabb gerinc. A Mariner-4 a felszínnek csupán 1 százalékát, a Mariner-6 és -7 további 20 százalékát fényképezte le. A Mariner-4 a felszínnek csupán 1 százalékát, a Mariner-6 és -7 további 20 százalékát fényképezte le. 1971. május 8-án bocsátották fel az amerikai Mariner-8 űrlaboratóriumot, amely a Mariner-9 párja lett volna. A rakéta műszaki hibája miatt azonban a Mariner-8 nem állt rá a kívánt pályára, hanem az Atlanti-óceánba zuhant és megsemmisült.1971. május 8-án bocsátották fel az amerikai Mariner-8 űrlaboratóriumot, amely a Mariner-9 párja lett volna. A rakéta műszaki hibája miatt azonban a Mariner-8 nem állt rá a kívánt pályára, hanem az Atlanti-óceánba zuhant és megsemmisült.

Az, hogy a Marsról ma már olyan elsőrendű térképeink vannak -ideértve a felszín geológia térképeit is-, amelyek a legjobb holdtérképekkel is felveszik a versenyt, elsősorban a Mariner-9 űrhajó által szolgáltatott fényképfelvételeknek köszönhető. A Mariner-9 útja az űrhajózás eddigi történetének egyik legnagyobb diadala volt. Ez az automatikus űrlaboratórium feltárta előttünk a maga teljes valóságában az idegenszerű és távoli világot, amely évszázadok óta foglalkoztatta az emberiség képzeletét. A Mariner-9 1972 májusáig mintegy 7000, október 27-ig, a fényképezési program befejezéséig pedig összesen 7273 felvételt készített, és ezeknek a képeknek köszönhetően újabb 70 százalékot ismertünk meg a bolygó felszínéből. A Mariner-9 képei is kimutattak kisebb hegyláncokat, így azok az előző állítások, hogy nincsenek, nem fogadhatóak el. A Mars holdjairól először a Mariner-9 készített jó, közeli felvételeket. Ezek a holdak a Phobos és a Deimos, melyek nagyságáról úgy szerezhetünk szemléletes képet, ha valamely jól ismert födi képződménnyel, hasonlítjuk őket össze, pl.: a Balatonnal. A Phobos és a Deimos felszíne erősen kráterezett és egy gerincet is sikerült felfedezni, melyet Keplerről neveztek el, így sikerült elkészíteni a Phobos részletes térképét is.Az, hogy a Marsról ma már olyan elsőrendű térképeink vannak -ideértve a felszín geológia térképeit is-, amelyek a legjobb holdtérképekkel is felveszik a versenyt, elsősorban a Mariner-9 űrhajó által szolgáltatott fényképfelvételeknek köszönhető. A Mariner-9 útja az űrhajózás eddigi történetének egyik legnagyobb diadala volt. Ez az automatikus űrlaboratórium feltárta előttünk a maga teljes valóságában az idegenszerű és távoli világot, amely évszázadok óta foglalkoztatta az emberiség képzeletét. A Mariner-9 1972 májusáig mintegy 7000, október 27-ig, a fényképezési program befejezéséig pedig összesen 7273 felvételt készített, és ezeknek a képeknek köszönhetően újabb 70 százalékot ismertünk meg a bolygó felszínéből. A Mariner-9 képei is kimutattak kisebb hegyláncokat, így azok az előző állítások, hogy nincsenek, nem fogadhatóak el. A Mars holdjairól először a Mariner-9 készített jó, közeli felvételeket. Ezek a holdak a Phobos és a Deimos, melyek nagyságáról úgy szerezhetünk szemléletes képet, ha valamely jól ismert födi képződménnyel, hasonlítjuk őket össze, pl.: a Balatonnal. A Phobos és a Deimos felszíne erősen kráterezett és egy gerincet is sikerült felfedezni, melyet Keplerről neveztek el, így sikerült elkészíteni a Phobos részletes térképét is.

A Mars holdjai:
PHOBOS DEMIOS

A Mars körüli térség vizsgálata során a Mariner-9 a bolygótól mintegy 40 000 km távolságig kiterjedő hidrogénfelhőt is felfedezett. A Mars körüli térség vizsgálata során a Mariner-9 a bolygótól mintegy 40 000 km távolságig kiterjedő hidrogénfelhőt is felfedezett. Az összes eddigi marsűrhajó közül kétségkívül az 1971 májusában felbocsátott két szovjet laboratóriumnak, a Marsz-2-nek és -3-nak jutott a legérdekesebb szerep. Mindkettőt olyan berendezéssel látták el, amely leereszkedett a bolygó felszínére, miközben a két anyaűrhajó a Mars körül záródó pályára állt és a Mariner-9-cel együtt a bolygó mesterséges holdjává vált.Az összes eddigi marsűrhajó közül kétségkívül az 1971 májusában felbocsátott két szovjet laboratóriumnak, a Marsz-2-nek és -3-nak jutott a legérdekesebb szerep. Mindkettőt olyan berendezéssel látták el, amely leereszkedett a bolygó felszínére, miközben a két anyaűrhajó a Mars körül záródó pályára állt és a Mariner-9-cel együtt a bolygó mesterséges holdjává vált. A Marsz-2 és a Marsz-3 egyaránt 4650 kg tömegű volt. A közép-ázsiai kilövőállomástól a Marsig a két űrhajó nagyszámú mérést hajtott végre a világűrben: vizsgálta a Napból érkező elektromágneses és részecskesugárzást, a bolygóközi mágneses tér szerkezetét, a kozmikus sugárzást és természetesen magát a Marsot is. Mint általában minden kozmikus űrhajót, úgy a Marsz-2 és Marsz-3 űrszondákat is automatikus optikai orientációs rendszer irányította a világűrben. Az elsőt és a másodikat hagyományos módon a földi megfigyelőállomás utasítására irányították, a harmadikat az űrhajózás történetében első ízben - a földi irányítás teljes mellőzésével bonyolították le. A Marsz-2 és a Marsz-3 egyaránt 4650 kg tömegű volt. A közép-ázsiai kilövőállomástól a Marsig a két űrhajó nagyszámú mérést hajtott végre a világűrben: vizsgálta a Napból érkező elektromágneses és részecskesugárzást, a bolygóközi mágneses tér szerkezetét, a kozmikus sugárzást és természetesen magát a Marsot is. Mint általában minden kozmikus űrhajót, úgy a Marsz-2 és Marsz-3 űrszondákat is automatikus optikai orientációs rendszer irányította a világűrben. Az elsőt és a másodikat hagyományos módon a földi megfigyelőállomás utasítására irányították, a harmadikat az űrhajózás történetében első ízben - a földi irányítás teljes mellőzésével bonyolították le. Az űrhajó saját orientációs rendszere és fedélzeti számítógépe adta meg az adatokat és a pályakorrekció önműködően megtörtént.Az űrhajó saját orientációs rendszere és fedélzeti számítógépe adta meg az adatokat és a pályakorrekció önműködően megtörtént.

A bolygó közelébe érve mind a Marsz-2-ről, mind pedig társáról levált a leszállóegység, amelynek saját rakétahajtóműve volt. A Marsz-2-ről a leszállóegység 1971. november 17-én indult, és csakhamar el is érte az égitest felszínét, de jelzéseket ismeretlen okok miatt nem közvetített többé. A Marsz-3-ról a leszállóegység december 2-án vált le. A Marsz-3, amikor a bolygó légkörét elérte, sebessége kb. 6 km volt másodpercenként. Végül, a felszíntől alig 20-30 méternyire, a rádióradar magasságmérő jelzése bekapcsolt egy fékező rakétát. Ennek hatására minimális sebességgel érte el a talajt, hogy semmiféle műszere ne menjen tönkre. Másfél perccel a talajra való megérkezés után már működni kezdtek a jelzések, melyek rövidesen megszakadtak. Ennek oka valószínűleg az volt, hogy a szél könnyen belekapaszkodott az ejtőernyőkbe és az egész berendezést nekilódította egy kemény sziklának, vagy pedig a leszállóegységet homokkal fújta be és eltemette. A mérési eredményeket rögtön azok beérkezése után feldolgozták az űrhajók, melyek legfőképpen a marsfelszín hőmérsékletmérésére szolgáltak. A bolygó közelébe érve mind a Marsz-2-ről, mind pedig társáról levált a leszállóegység, amelynek saját rakétahajtóműve volt. A Marsz-2-ről a leszállóegység 1971. november 17-én indult, és csakhamar el is érte az égitest felszínét, de jelzéseket ismeretlen okok miatt nem közvetített többé. A Marsz-3-ról a leszállóegység december 2-án vált le. A Marsz-3, amikor a bolygó légkörét elérte, sebessége kb. 6 km volt másodpercenként. Végül, a felszíntől alig 20-30 méternyire, a rádióradar magasságmérő jelzése bekapcsolt egy fékező rakétát. Ennek hatására minimális sebességgel érte el a talajt, hogy semmiféle műszere ne menjen tönkre. Másfél perccel a talajra való megérkezés után már működni kezdtek a jelzések, melyek rövidesen megszakadtak. Ennek oka valószínűleg az volt, hogy a szél könnyen belekapaszkodott az ejtőernyőkbe és az egész berendezést nekilódította egy kemény sziklának, vagy pedig a leszállóegységet homokkal fújta be és eltemette. A mérési eredményeket rögtön azok beérkezése után feldolgozták az űrhajók, melyek legfőképpen a marsfelszín hőmérsékletmérésére szolgáltak.

A két szovjet marsszonda hőmérsékleti mérései szerint a bolygó felszíne az est leszálltával nagyon gyors ütemben hűl le. Mind a két szovjet marsszondában elhelyeztek egy-egy miniatürizált műszert is, amely a bolygó termális rádiósugárzását mérte. Így a talaj legfelső rétegének sűrűségéből kapták, hogy a felszínt száraz, porszerű és homokos anyag borítja. A két szovjet marsszonda hőmérsékleti mérései szerint a bolygó felszíne az est leszálltával nagyon gyors ütemben hűl le. Mind a két szovjet marsszondában elhelyeztek egy-egy miniatürizált műszert is, amely a bolygó termális rádiósugárzását mérte. Így a talaj legfelső rétegének sűrűségéből kapták, hogy a felszínt száraz, porszerű és homokos anyag borítja. A marsbeli légnyomás mérésére a harmadik szovjet űrhajó egy fotométert is magával vitt, amely a légkör széndioxid-tartalmát mérte. A nagy homokvihar rendkívül megnehezítette a fényképezést, de a Marsz-2-nek mégis sikerült egy felvételt készítenie a kavargó porfátylon keresztül. Ezt a képet olyan szovjet geológusok értékelték ki, akik a légi felvételek alapján végzett földtani kutatás szakemberei. A marsbeli légnyomás mérésére a harmadik szovjet űrhajó egy fotométert is magával vitt, amely a légkör széndioxid-tartalmát mérte. A nagy homokvihar rendkívül megnehezítette a fényképezést, de a Marsz-2-nek mégis sikerült egy felvételt készítenie a kavargó porfátylon keresztül. Ezt a képet olyan szovjet geológusok értékelték ki, akik a légi felvételek alapján végzett földtani kutatás szakemberei. A Szovjetunió és az Egyesült Államok között még a Marsz típusú űrhajók és a Mariner-9 időszakában megállapodás jött létre, hogy a kapott adatokat kicserélik egymással. Ez annál is inkább hasznosnak bizonyult, hiszen a szovjet és az amerikai kísérletek eltérő célkitűzésűek voltak. A Mariner-9 legfontosabb feladataként a bolygó fényképezését írták elő. A Marsz-2 és -3 műszerei egészen 1972 augusztusáig működtek és szolgáltatták a további adatokat a bolygóról. Végül említést érdemel, hogy az űrhajók a bolygótól 200 000 km-re egy elektronokból álló felhőrendszert fedeztek fel. A Szovjetunió és az Egyesült Államok között még a Marsz típusú űrhajók és a Mariner-9 időszakában megállapodás jött létre, hogy a kapott adatokat kicserélik egymással. Ez annál is inkább hasznosnak bizonyult, hiszen a szovjet és az amerikai kísérletek eltérő célkitűzésűek voltak. A Mariner-9 legfontosabb feladataként a bolygó fényképezését írták elő. A Marsz-2 és -3 műszerei egészen 1972 augusztusáig működtek és szolgáltatták a további adatokat a bolygóról. Végül említést érdemel, hogy az űrhajók a bolygótól 200 000 km-re egy elektronokból álló felhőrendszert fedeztek fel. Az 1973. július 21-én indított szovjet Marsz-4 űrállomást július 25-én követte a Marsz-5, augusztus 5-én a Marsz-6 és végül augusztus 9-én a Marsz-7. A Marsz-6 és -7 francia műszereket is vitt magával, amelyek a Nap méteres hullámhosszúságú elektromágneses sugárzásán a szoláris plazmaáramlást (napszelet), valamint a kozmikus sugárzást vizsgálták. Az 1973. július 21-én indított szovjet Marsz-4 űrállomást július 25-én követte a Marsz-5, augusztus 5-én a Marsz-6 és végül augusztus 9-én a Marsz-7. A Marsz-6 és -7 francia műszereket is vitt magával, amelyek a Nap méteres hullámhosszúságú elektromágneses sugárzásán a szoláris plazmaáramlást (napszelet), valamint a kozmikus sugárzást vizsgálták. A Marsz-4 fékezőegysége nem kapcsolódott be, ezért az űrállomás mintegy 2200 km távolságban haladt el a bolygó mellett. A Marsz-4 fékezőegysége nem kapcsolódott be, ezért az űrállomás mintegy 2200 km távolságban haladt el a bolygó mellett. Közben televíziós úton fényképeket készített és közvetített a Mars felszínéről, útja további során pedig a Marson túli térségek fizikai állapotáról nyújtott adatokat. Közben televíziós úton fényképeket készített és közvetített a Mars felszínéről, útja további során pedig a Marson túli térségek fizikai állapotáról nyújtott adatokat. A Marsz-5 1974. február 12-én pályára állt, amely a Mars körül zárult. Ettől kezdve a méréseit teljes egészében saját automatikus berendezései irányították. A Marsz-5 által készített felvételek minőségileg teljesen egyenértékűek a Mariner-9 űrszonda révén kapott fényképekkel. A Marsz-5 képek egyikén 150 km átmérőjű gyűrűshegy látható, amelynek nyugati falán egy nem túlságosan idős kráter helyezkedik el. A Marsz-5 segítségével még színes képeket is sikerült előállítani a földi irányítóközpontban. A Marsz-5 1974. február 12-én pályára állt, amely a Mars körül zárult. Ettől kezdve a méréseit teljes egészében saját automatikus berendezései irányították. A Marsz-5 által készített felvételek minőségileg teljesen egyenértékűek a Mariner-9 űrszonda révén kapott fényképekkel. A Marsz-5 képek egyikén 150 km átmérőjű gyűrűshegy látható, amelynek nyugati falán egy nem túlságosan idős kráter helyezkedik el. A Marsz-5 segítségével még színes képeket is sikerült előállítani a földi irányítóközpontban. A Marsz-6 pályája igen erőteljesen lapult pálya volt, amely azt a célt szolgálta, hogy a bolygó körüli térséget szélesebb övezetben szondázhassa. A Marsz-6 pályája igen erőteljesen lapult pálya volt, amely azt a célt szolgálta, hogy a bolygó körüli térséget szélesebb övezetben szondázhassa. A Marsz-7 jelzésű szondában ismét hiba mutatkozott a berendezések egyikében. Emiatt a fékezőrakéta nem kapcsolódott be, és a leszállóegység nem jutott el a bolygó felszínére, hanem mintegy 1300 km-re száguldott el a leszállásra kijelölt pont fölött. A Marsz-7 jelzésű szondában ismét hiba mutatkozott a berendezések egyikében. Emiatt a fékezőrakéta nem kapcsolódott be, és a leszállóegység nem jutott el a bolygó felszínére, hanem mintegy 1300 km-re száguldott el a leszállásra kijelölt pont fölött. A kísérletsorozat legeredményesebb tagja kétségkívül a Marsz-6 volt. Ez az automatikus űrlaboratórium 1974. március 12-én közelítette meg annyira a bolygót, hogy a leszállóegység elindulhasson a Marsra. A leszállóegység másodpercenkénti 5700 méteres sebességgel lépett be a bolygó légterébe. A nagy súrlódás következtében fémburkolata rendkívül erőteljesen felmelegedett. Csak ezt követően nyílt ki a nagy ejtőernyő, amely 148 másodpercen keresztül fékezte tovább a leszállóegységet mindaddig, amíg az el nem érte a bolygó szilárd felületét. Az utolsó másodpercekben megszakadt a leszállóegység és a Mars körül keringő Marsz-6 közötti rádió-összeköttetés (a Földre az adatokat a Marsz-6 közbeiktatásával továbbították). A kísérletsorozat legeredményesebb tagja kétségkívül a Marsz-6 volt. Ez az automatikus űrlaboratórium 1974. március 12-én közelítette meg annyira a bolygót, hogy a leszállóegység elindulhasson a Marsra. A leszállóegység másodpercenkénti 5700 méteres sebességgel lépett be a bolygó légterébe. A nagy súrlódás következtében fémburkolata rendkívül erőteljesen felmelegedett. Csak ezt követően nyílt ki a nagy ejtőernyő, amely 148 másodpercen keresztül fékezte tovább a leszállóegységet mindaddig, amíg az el nem érte a bolygó szilárd felületét. Az utolsó másodpercekben megszakadt a leszállóegység és a Mars körül keringő Marsz-6 közötti rádió-összeköttetés (a Földre az adatokat a Marsz-6 közbeiktatásával továbbították). Amíg a leszállóegység el nem érte a bolygó felszínét, addig a Mars légkörében végzett méréseket, mégpedig a hőmérsékletet, a kémiai összetételt és a nyomást, valamint a páratartalom-méréseket. Amíg a leszállóegység el nem érte a bolygó felszínét, addig a Mars légkörében végzett méréseket, mégpedig a hőmérsékletet, a kémiai összetételt és a nyomást, valamint a páratartalom-méréseket. A floridai Cape Canaveralról 1975. augusztus 20-án indították a Viking-1 jelzésű marskutató laboratóriumot, amelyet körülbelül 10 nappal később követett a Viking-2. A Viking-1 1976. június 19-én állt a Mars körül záródó pályára és az űrhajó leszálló egysége július 7-én ereszkedett le a bolygó felszínére. A Viking-2 1976 augusztusában állt marskörüli pályára és szintén lebocsátott egy egységet az égitest felszínére. A floridai Cape Canaveralról 1975. augusztus 20-án indították a Viking-1 jelzésű marskutató laboratóriumot, amelyet körülbelül 10 nappal később követett a Viking-2. A Viking-1 1976. június 19-én állt a Mars körül záródó pályára és az űrhajó leszálló egysége július 7-én ereszkedett le a bolygó felszínére. A Viking-2 1976 augusztusában állt marskörüli pályára és szintén lebocsátott egy egységet az égitest felszínére. A Mars körül záródó pálya mindkét esetben erősen elnyúlt ellipszis, amelynek a bolygótól legtávolabbi pontja 32 560 km-re, legközelebbi pontja pedig 1500 km-re van a felszíntől. A Viking-1 és -2 számára egy-egy javasolt, s további egy-egy tartaléknak tekinthető leszállási helyet jelöltek ki. A Mars körül záródó pálya mindkét esetben erősen elnyúlt ellipszis, amelynek a bolygótól legtávolabbi pontja 32 560 km-re, legközelebbi pontja pedig 1500 km-re van a felszíntől. A Viking-1 és -2 számára egy-egy javasolt, s további egy-egy tartaléknak tekinthető leszállási helyet jelöltek ki.

űEzek a következők:űEzek a következők:

ŰrhajóŰrhajó

  • Javasolt helyJavasolt hely
  • Tartalék helyTartalék hely

Viking - 1Viking - 1

  • 19,5 fok É, 34 fok (Chrysé)19,5 fok É, 34 fok (Chrysé)
  • 20,5 fok É, 252 fok (Tritanis Lacus)20,5 fok É, 252 fok (Tritanis Lacus)

Viking -2Viking -2

  • 44,3 fok É, 10 fok (Cydonia)44,3 fok É, 10 fok (Cydonia)
  • 44,2 fok É, 110 fok (Alba)44,2 fok É, 110 fok (Alba)

A leszállóegység indítását automatikus berendezések végzik -tehát nem földi parancsra történik -akárcsak a szovjet Marsz-típusú szondák esetében is. (A földi utasítás ugyanis a nagy távolság miatt csak 40 perc késéssel érkezne meg). A leszállóegységek indítása előtt a kiválasztott területeket 10-15 napon át vizsgálják. A legkisebb Mars-űrlaboratórium távolság esetén a televíziós kamerák 50 méteres felbontást képesek elérni, tehát a leszállásra kijelölt helyeket igen nagy pontossággal lehet tanulmányozni.A leszállóegység indítását automatikus berendezések végzik -tehát nem földi parancsra történik -akárcsak a szovjet Marsz-típusú szondák esetében is. (A földi utasítás ugyanis a nagy távolság miatt csak 40 perc késéssel érkezne meg). A leszállóegységek indítása előtt a kiválasztott területeket 10-15 napon át vizsgálják. A legkisebb Mars-űrlaboratórium távolság esetén a televíziós kamerák 50 méteres felbontást képesek elérni, tehát a leszállásra kijelölt helyeket igen nagy pontossággal lehet tanulmányozni.


A VIKING - űrszondák leszállóhelyeinek
környékét por és kőtörmelék fedi

A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.

Linkek:

Marsi képtár egy ifjúsági magazinbanMarsi képtár egy ifjúsági magazinban

környékét por és kőtörmelék fedi

A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.

Linkek:

Marsi képtár egy ifjúsági magazinbanMarsi képtár egy ifjúsági magazinban

A VIKING - űrszondák leszállóhelyeinek
környékét por és kőtörmelék fedi

A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.

Linkek:

Marsi képtár egy ifjúsági magazinbanMarsi képtár egy ifjúsági magazinban

környékét por és kőtörmelék fedi

A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.A mérések és vizsgálatok a következő főbb témákat érintették: porfelhők és viharok eloszlása, évszakos elszíneződések, légköri vízpáratartalom, a felszín hőmérséklete, hőtérkép-szerkesztés-különös tekintettel a vulkáni vidékekre-, talajmintavétel, sztereo- és panoráma- felvételek készítése, a talaj mágneses részecskéinek tanulmányozása, szélsebesség és szélirány a leszállási helyen, légnyomás és hőmérséklet, esetleges marsrengések. E széleskörű programot pedig megkoronázzák azok a vizsgálatok, amelyek a marsbeli élet megállapítását célozzák.

Linkek:

Marsi képtár egy ifjúsági magazinbanMarsi képtár egy ifjúsági magazinban

Csatlakozz hozzánk!

Kapcsolódó oldalak

Scientix A természettudományos oktatás közössége
All you need is code Minden a kódolás tanulásáról
Go Lab Laboratóriumok online
CodeWeek A Kódolás Hetének honlapja
Jövő osztályterme Modern tanulási környezetekről a Sulineten

Csoportot ajánlunk