Az amerikai Voyager űrprogram első szondája a Voyaer-1. Jelentősége felbecsülhetetlen, már érintette a Jupitert és a Szaturnuszt, melyekről részletes felszíni fényképeket is készített. Az űrszonda utazása lassan komoly fordulóponthoz ér: jelenleg egy stagnálási zónán halad át, melyet a Naprendszer határának tekintenek.
A Voyager-1 1977. szeptember 5-én indították útjára a Cape Canaveralból. A 15 km/mp sebességgel haladó űrszonda első állomása a Hold volt. Félmillió kilométerre közelítette meg a bolygót. A készített felvételeket később lesugározta a Földre. Utazása közben lehagyta az addigra kilőtt Voyager-2-t a kisbolygó övben. A második űrszondát 1977-ben indította el a NASA a Naprendszer külső bolygóinak megfigyelésére.
Jelenleg 14,7 milliárd kilométer távolságra van a Naptól. A Voyager-1 utazásában a Hold után a Jupiter és a Szaturnusz következett. Utazása során fontos adatokat gyűjtött már össze, így derült fény a Nagy Vörös Folt nevű légköri őrvényre, melyről 1980-ban készítettek felvételeket. Csak 1980-ban több mint 10 milliárd bit információt sugárzott le a Voyager-1. az adatok lesugárzása egyébként kevesebb,mint egy napot vesz igénybe.
2011. november 30-án körülbelül 18 milliárd kilométer távolságra került a Földtől. Arra, hogy az űrutazó elérte a Naprendszer határát a megnőtt kozmikus sugárzás utal. Ezt igazolja az a tény, hogy a Nap által generált részecskék mennyisége folyamatos csökkenést jelez. Egy harmadik változás várhatóan akkor következik be, ha az űrszonda végleg kilép a Naprendszerből. Ekkor az addig kelet-nyugati irányú mezővonalak hirtelen észak-délire változnak, hiszen a gép ekkorra már kilép a hélioszférából.
Mindez azért lényeges, mert egyre közeleg a pillanata, mikor az első, emberi kéz által készített objektum átlépi az általunk ismert határt és belép a csillagközi térbe. Kép: wikipédia