A poliuretánt Otto Bayer (1902 - 1982) német kémikus fejlesztette ki 1937-ben 1,6-diizocianát-hexán és 1,6-diamino-hexán reakciójával.
Alapanyag és összetétel
A poliuretán előállítás kiindulási anyagai diizocianátok és poliolok lehetnek. A poliuretán elnevezés gyűjtőnév. Minden olyan makromolekula ebbe a csoportba tartozik, amelyben uretán funkciós-csoport található. Az átalakulási reakció tetszés szerinti állapotban megállítható, így különböző tulajdonságú végtermékeket lehet előállítani.
Kemény poliuretán-hab például három monomerből állítható elő: glikolból, ftálsavból és difenilmetán-4,4'-diizocianátból. Az első két vegyület polihidroxi-észtert alkot az A kompo-nensben.
A harmadik vegyület alkotja a B komponenst. Az A komponenshez katalizátort kevernek, hogy összekeverés után a poliaddíció gyorsabban játszódjon le.
A habképző gáz az eredeti oldatokban jól oldódik.
Az átalakulás, szilárdulás során az oldhatósága lecsökken és kis buborékok formájában kiválik. Kb. 3 perc után megindul a gázfejlődés.
20-25 perc után a hab megkeményedik és vágni lehet.
A kismértékben elágazó, nagy molekulatömegű poliuretánhabok lágyak, rugalmasak. A lán-cokat hidrogénkötések kapcsolják össze. A nagymértékben elágazó polimerek kemények, így fűrészelhetőek.
A poliuretán felhasználási területei
- Hézagok, rések, repedések tömítése pl.: az ablakok körüli hézag kitöltése
- Üregek kitöltése
- Hő- és hangszigetelés
- Kárpitozott bútorok és habszivacs-betétek készítése
- Ragasztó- és festékgyártás
További érdekes oldalak:
- Műanyaghabok
- Polyurethanes
- Kétkomponensű poliuretán előállítása
- Polyurethane Foam
- Polyurethane Spray Foam Demo Video
Siegler Gábor cikke