Johann Heinrich Thünen (1783-1850) a németországi Oldenburg nagyhercegségben született, birtokosi családba. Érdeklődését már egész fiatal korától kezdve a mennyiségtan és a mezőgazdaság kötötte le. Johann Heinrich Thünen (1783-1850) Tanulmányait többet között a híres mezőgazdásznál, Thaernél (1752-1828) végezte. Tudományos munkásságán kívül tudását a gyakorlatban is kamatoztatta: birtokán kísérleti mintagazdaságot létesített. Fő műve Der isolierte Staat in Beziehung auf Landwirtschaft und Nationalökonomie (Az elszigetelt állam mezőgazdasági és nemzetgazdasági kérdései) címmel 1826-ban jelent meg Hamburgban. Könyve három részre osztható: az első az elszigetelt állam kérdéseit taglalja, a második a természetes munkabér és kamat alakulását kíséri nyomon, míg a harmadik gyakorlati kérdésekre öszpontosít. Thünen módszertana az egzakt kutatási módszeren alapszik, ettől a korban idegenkedtek, ezért munkássága kevéssé vált ismertté. Thünen elgondolásainak alapja földjáradékelmélete és az ezzel kapcsolatos termelési körök elmélete. Szerinte a földjáradék a megművelt föld minőségétől és a piactól való távolságtól függ. A földjáradék annál nagyobb, minél kedvezőbb a föld piachoz viszonyított helyzete. Thünen elképzelt egy elméleti államot, mely elszigetelt, földjei azonos minőségűek, mint ahogy az azonos termékek ára is azonos, és az állam középpontjában lévő fővároshoz is azonos minőségű utak vezetnek. Ebből következik, hogy ugyanazon termékekre nézve annak a termelőnek kisebb a haszna, aki távolabbról szállít, tehát az ö földjének a járadéka alacsonyabb. Ebből az elméletből viszont az is következik, hogy a piactól való távolság dönti el, hogy mit lehet eredménnyel termelni. A piachoz közel értékükhöz képest nagy súlyú/térfogatú terményeket is lehet termelni, de tőle távol csak olyanokat, melyek értéküknél fogva nagyobb termelési (szállítási) költséget is elbírnak. Egy jószágot annál távolabb lehet termelni, minél kevesebb költséggel jár és minél kevesebb befektetést kíván. A város körül párhuzamos körökkel jelöli ki az egyes termények termelési helyét.

Alapvetően öt Thünen-féle termelési kör van. Az elsőben romlandó terményeket, kerti terményeket, tejféléket állítanak elő. A másodikban erdőgazdálkodást folytatnak, mivel a nagy súlyú fa szállítása nem érné meg nagyobb távolságról. A harmadikban a szemes terményeket termesztenek, a negyedik kör marad az állattenyésztésnek, hisz az állatok saját lábukon szállíthatóak. Az utolsó körben vadgazdálkodást folytatnak. A termelési körök elmélete befolyásolja a telephely-elméletet. Thünen annyival lép tovább Ricardo földjáradék-elméletén, hogy a föld minőségi járadékán kívül helyzeti járadékával is foglalkozik. A föld minőségével kapcsolatban kijelenti, hogy a legrosszabb minőségű föld is adhat járadékot, ha a piac képes még felvenni terményét. Persze a föld minőségének javulásával a járadék épp úgy nő, mint a piactól való távolságának csökkenésével. Thünen elméletének egyik legmaradandóbb eleme az a kimondatlan premissza, hogy a különböző gazdálkodási formák értéke csak viszonylagos, mert a keletkező hasznot egy sor egyéb körülmény dönti el.

Frenkel Gergely