A holdralépést megelőzően nagy verseny kezdődött az akkori kétpólusú világ nagyhatalmai a Szovjetúnió és az Amerikai Egyesült Államok között.

Rakétaharc

Wernher von Braun a második világháború német mérnöke hozt létre a V-2 rakétát, aminek alapján az oroszok szintén híres szakembere Szergej Koroljov megalkotta az R-7 elnevezésű rakétát, amiknek a továbbfejlesztett változataikkal nagy előnyre tettek szert a kiélezett űrversenyben. Az elején szinte mindenben a Nyikita Hruscsov vezette Szovjetunió volt az első. Ők helyezték pályára a Szputnyik névre keresztelt első műholdat, ők juttatták az első élőlényt - Lajka kutyát - az űrbe, ők adták az első űrhajóst Gagarint és Alekszej Leonov volt az első ember aki az űrbe lépett.

Persze nem volt makulátlan a szovjetek programja sem, hiszen  1960. Október 24-én, a pártfőtitkár parancsára eltitkolt, száz ember életét követő szerencsétlenség történt, az úgynevezett Nyegyelin-katasztrófa, ahol egy intekontinentális ballasztikus rakéta kísérleti kilövésekor felrobbant, ezzel közel 120 ember halálát okozva.

Éleződik a verseny

A Szputnyik pályára állítása sokkolta az Amerikaiakat, akik kezdetben három különálló intézmény a légierő, a hadsereg és a haditengerészet különálló kutatásaira támaszkodtak, míg végre erőiket és tudásukat egyesítve 1958-ban megalapították a NASA-t (Amerikai Egyesült Államok Nemzeti Légügyi és Űrhajózási Hivatala).
A NASA által beindított Mercury – és Gemini-programot követő Apollo-program (1961-1972) célja volt, hogy embert juttasson a Holdra. A programot az akkori amerikai elnök John F. Kennedy 1961. Május 25-én tett bejelentése indította hivatalosan el, kilenc éves határidőt szabva az eredmények eléréséig.

Puha landolás

Ekkor már amerikai állampolgárként Braun létrehozta a szovjet rivális Atlas és Saturn rakétákat. Az 1960-as évek közepére rugaszkodott el Amerika a versenyben azzal, hogy sokkal biztonságosabban tudtak űrszondákat a Holdra juttatni, mint az oroszok. Az előbbiek előnye a puha landolásban volt, míg a szovjetek csak 50 kilométer per órás sebességgel tudtak szilárd taljt fogni, amit az asztronauták alig élhettek volna túl.

Sajnos az Apolló-program is tragédiával kezdődött, mert  1967 január 27-én az Apollo-1 legénységének három tagja egy indítás következtében kigyulladt tűzben elégett.

A Sas leszáll

Ezután az Apollo-8 emberekkel a fedélzetén már hold körüli pályára állt. Az Apolló-10 1969-es májusi feladata pedig már az utolsó próba volt, mielőtt az Apollo-11 küldetését teljesítve 1969. július 20-án elkezdte a Holdra szállást. A Sasnak nevezett holdkomp először levállt a Columbiáról és megkezdte az ereszkedést, amit az egyenetlen talaj miatt az automatika helyett Armstrongnak kellett irányítani. A leszállás simán ment, az komp 22 óra 17 perckor a felszínre érkezett, Armstsrong szavait idézve: „ Houston, itt a Nyugalom Bázis. A Sas leszállt”.

Legfontosabb feladatként ellenőrizték a visszainduláshoz szükséges feltételeket majd közel negyven perc múlva az első ember a Holdra lépett. Ekkor hangzott el Arsmstrong azóta legendássá vált mondata miszerint „Kis lépés ez egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek”.

Miután az amerikai szászlót és az emlékplakettet elhelyezték az asztronauták váltottak pár szót az elnökkel és az anyagminták összegyűjtése után visszatértek a kompra, hogy a Columbiához és Collinshoz csatlakozva elindulhassanak hazaútjukra.

Megérte a pénzét

A további öt küldetést is sikeresen teljesítették az amerikaiak 1969 és 1972 között, ezzel tizenkét embert a Holdra segítve. Kivételt az Apollo-13 szerencsétlen esete jelentette, ami a tapasztalt legénység józanságának és szakértelmének köszönhetően szintén épségben visszatérhett a földre. Az Apolló-programot rengeteg kritika érte a hazai politika részéről (több, mint 19,5 milliárd dollárba került, de az idő igazolta, hogy nem voltak hiábavalók az erőfeszítések.

Az összesen 15 Apollo űrhajó számos holdmintával és méréssel tért haza, amik forradalmi változásokat hoztak az űrkutatásban. Ezek hosszú évek elteltével a mai napig is folynak, így közelebb vive minket a Hold és a Naprendszer keletkezésének megértése felé.