A globális felmelegedéshez jócskán hozzájáruló fosszilis eredetű energiahordozók kitermelőjeként és forgalmazójaként degeszre gazdagodott Shell óriásvállalat a jövőbe tekintett. Az olajszármazékoknak előbb-utóbb befellegzik, érdemes tehát más bevételi forrás után nézni, ami a dolgok jelenlegi állása szerint a színtelen, szagtalan általános iskolai kémiai tananyag, a hidrogén lesz. A lehetőségek országa egy újabb lehetőséggel gyarapodott. Miközben az Egyesült Államok a világ legnagyobb szennyezőjeként, sokak szerint épp az iraki olajat nyúlja le, a Shell megnyitotta első amerikai hidrogénkútját.
Úgy látszik, a Shell közel lehet a nagy amerikai pecsenyesütögető tűzhöz, hogy az elsők között vághat bele a bizniszbe. A tengerentúlon tavaly (2003), év elején maga a világ kedvence, ifjabb Bush jelentette be, hogy a hidrogén mint alternatív energiaforrás kutatása elsőbbséget kap. A periódusos rendszer első elemében sokan látnak fantáziát és a kutatások-fejlesztések is abba az irányba mutatnak, hogy a hidrogén lesz a jövő energiaforrása. Ez azért lesz jó, vagy jobb, mint a jelenlegi energiaforrások, mert a hidrogén a legelterjedtebb elemek közé tartozik a Földön, kötött állapotban az oxigén után a második leggyakoribb elem, tehát szinte korlátlan mennyiségen áll rendelkezésre. Ugyan a kőolajjal ellentétben a hidrogén tiszta formájában nem fordul elő a természetben. Vízből viszont egyelőre van elég, és azt elektrolízissel hidrogénre és oxigénre lehet bontani. Mindemellett üzemanyagként teljesen környezetbarátnak tekinthető, a hidrogén-meghajtású járművek végterméke nem füst és korom, hanem tiszta víz.
Széleskörű elterjedésének már csupán egyetlen gátja van, nagyon nehéz biztonságosan tárolni. A hidrogén tizenötször könnyebb a levegőnél, és körülbelül 1 köbméter hidrogéngáz ér fel 1 liter benzin energiatartalmával. Ezért a hidrogént csak nyomás alatt, cseppfolyós állapotban lehet tárolni, s ehhez körülbelül -250 °C-ra kell hűteni. A tárolókat és a csővezetékrendszereket ehhez szigetelni kell. A személygépkocsikhoz kifejlesztett hengeres hidrogéntartályoknak kettős külső fala van, és a falak között 3 centiméter vastag a vákuumszigetelés, azt hetven rétegű alumíniumfólia és üvegrost szigetelés veszi körül. 12 liter folyékony hidrogént lehet benne tárolni, és a jó szigetelésének köszönhetően a párolgási veszteség elenyészően csekély. Sokakban bizalmatlanságot szülhet a hidrogénnel szemben, hogy levegővel keveredve robbanóelegyet alkot, ami zárt térben életveszélyes lehet. Több lég- és űrhajó katasztrófájához vezetett a hidrogén szivárgása. Napjainkban azonban már nagyon ritkák a balesetek, Németországban évente 20 milliárd köbméternyit dolgoznak fel, mégis csak elvétve történik baj.
A hidrogén felhasználása szorosan összefügg az üzemanyagcellák fejlesztésével. Az üzemanyagcellák az elemekhez hasonlóan vegyi reakcióval keltenek elektromosságot hidrogénből és oxigénből, a folyamat mellékterméke némi hő és víz. A különbség az, hogy míg az elemeket kifogytuk után el kell dobni, az üzemanyagcella mindaddig üzemel, amíg üzemanyagot töltünk bele.
Vannak olyan vélekedések, melyek szerint, ha a hidrogént sikerül teljes egészében a napenergia felhasználásával előállítani, az örökre megoldhatja az emberiség környezetbarát energiaellátását. Bár egyesek arra figyelmeztetnek, a túlságosan sok légkörbe jutó hidrogén káros hatással lehet az egyébként is gyengélkedő ózonrétegre.
A Shell hidrogénkútja egy hosszútávú fejlesztés első lépése, egyelőre csak az autógyártók tesztjárműveit szolgálja ki. A globális hálózattal rendelkező világcég tervei szerint 2020 körül már világméretű hidrogénkút-hálózattal fog rendelkezni. Az első észak-amerikai Shell hidrogénforrást a következő években olyan helyeken fogják telepíteni, ahol legalább 100 hidrogénhajtású jármű közlekedik rendszeresen.
