Orangután A főemlősök megjelenése

A főemlősök (Primates) az emlősök osztályának egy rendjét alkotják. Teljesen specifikus tulajdonságaik nincsenek, azonban néhány, emlősökre jellemző tulajdonságot markánsan magukon hordoznak. Ezek közé tartozik

• nagymértékben mozgatható öt ujj
• szembe fordítható (opponálható) hüvelykujj
• ujjak végén megfigyelhető köröm
• előrenéző szemek
• a szaglás háttérbe szorulása, a látás térhódítása
• testmérethez viszonyított jelentősebb agytérfogat

A legidősebb ma ismert főemlős lelet egy felső krétakori (97-66 millió éve) fog, amely az Egyesült Államokban került elő. A főemlősök első képviselői a kréta végén (97-66 millió éve, földtörténeti középkor-mezozoikum), feltehetően a rovarevőkből (Insectivora) fejlődtek ki. A paleocénkori főemlősök a rovarevőkkel ellentétben már nem három, hanem négycsücskös őrlőfogakkal rendelkeztek. A két csoport közötti átmenetet feltehetően a mókuscickányok (Tupaiidae) képviselik.

A majmok szétválása

Az eocén (55-36 millió éve) elején válhattak szét a félmajmok (Prosimii) és az igazi majmok (Anthropoidea). A félmajmok alrendjét napjainkban maki-, a lóri- és a koboldmaki-alakúak képviselik.  A makifélék Madagaszkáron élő, fán lakó félmajmok, pl. gyűrűsfarkú maki. A lórifélék Afrika és Ázsia területén élő, éjjel aktív állatok, pl.: karcsú lóri.

Az igazi majmok alrendje két csoportra tagolódik. A szélesorrú vagy újvilági majmok (Platyrrhini) orrsövénye széles, orrnyílásaik kissé oldalra néznek, Dél-Amerikában élnek. A keskenyorrú vagy óvilági majmok (Catarrhini) orrsövénye keskeny, Afrikában és Ázsiában élnek.

Recens igazi majmok

Az igazi majmok mai képviselőiről egy nagyon rövid áttekintést adunk csupán. A szélesorrú majmok három fontosabb, a keskenyorrúak négy fontosabb csoporttal képviseltetik magukat.

Szélesorrú majmok csoportjai:

Bőgőmajmok - csoportosan élő, hangosan ricsajozó fajok.
Pókmajmok - hosszú végtagú, fákon csoportosan élő fajok.
Csuklyásmajmok - erdős vidékeken csapatosan élő csoport.

Keskenyorrú majmok csoportjai:

Makákók - többségük Ázsiában él, növényi eredetű táplálékot fogyaszt. Pl.: bunder- vagy rhesusmajom.
Páviánok - elsősorban Afrika nyílt szavannáinak lakói. Pl.: vörös pávián.
Gibbonok - Délkelet-Ázsia erdőlakói. Pl.: sziamang gibbon
Emberfélék - legnagyobb termetű és legfejlettebb majmok. Orángután, csimpánz, törpe csimpánz, gorilla, ember.

Majmoktól az egyiptomi leletekig

Az emberi evolúciót a keskenyorrú, más néven óvilági majmoktól kezdjük. A majmok őseinek fejlődése, azaz az új- és óvilági majmok szétválása a kontinensek szétválására vezethető vissza, így feltételezett időpontja kb. 55-36 millió éve, a földtörténeti eocén időszakban.  A keskenyorrú majmok fejlődése még az eocén végén kettéválik, egyik ágát a cerkófok, másikat az Oligopithecus és Aegyptopithecus leszármazottai képviselik. Mindkét emberelőd fosszíliái Egyiptomból kerültek elő, előbbi fajnak (Oligopithecus savagei) egyetlen állkapocs csontja, míg utóbbinak több csontmaradványa is előbukkant. Az Aegyptopithecus zeuxisnál már megfigyelhető volt némi különbség a nemek közt (ivari dimorfizmus), feltehetően fákon élő növényevő volt, aki a földön négy lábon járt. Testtömege kb. 7 kg, míg agytérfogata kb. 30 cm3 lehetett.

További érdekes oldalak:

• Rakd össze a csimpánz és az ember csontvázát! (angol)
• A főemlősök korai evolúciója
• Az ember evolúciója képgyűjtemény

Marsi Zoltán írása

Kép forrása: wikipedia.hu