Beszámoló a NASA irányítóközpontjából
2004/02/21 19:29
798 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Turczi Dávid írása, aki egy héten át személyesen dolgozott a Spirit Mars-jármű tudományos csapatának tagjaként Pasadena-ban, a Sugárhajtás Laboratóriumában.

Előzmények

Dávid és indiai kollégája a JPL-ben

Sokan kérdezték tőlem, hogy mit vártam az utamtól, s hogy mi igazolódott be. Sokszor felbukkant a kérdés a joystick-ról és hogy mikor szóltam bele a tudósok munkájába. Írásom célja azonban, hogy élményeim helyett elsősorban inkább tudományos szempontból tekintsem át a program működésének azon részét, amelynek szemtanúja voltam.

Az előzményeket rövidre fogom, a szükséges lényeg annyi, hogy az amerikai The Planetary Society (röviden TPS) 2003 elején kiírt egy nemzetközi pályázatot, Red Rover Goes to Mars II (másként RRGTM II) címmel. Mivel magam is a 16 győztes közé kerültem, lehetőségem nyílt arra, hogy február 6-15. között egy másik győztessel (Saatvik Agrawal, Indiából) együtt kiutazzam a kaliforniai Pasadena városába. Itt pedig nap mint nap bejuthattam a Sugárhajtás Laboratóriumába (angolul Jet Propoulsion Laboratory, röviden JPL), ahonnan a NASA Mars-járműveit irányítják.

Maga az utazásom pár nappal korábban kezdődött, február 2-án, amikor apukámmal és anyukámmal összepakolva nekiindultunk a hosszú repülőútnak, ami ekkor még csak New Yorkig tartott. A New York-i tartózkodásunk csak egy rövid családi nyaralás volt és bár a metropolisz lenyűgözött, át is ugranám a kevésbé "akciódús" részeket egészen február 5-éig, mikor megérkeztünk Pasadenába.

A munka másnap délelőtt kezdődött, a TPS irodájában, ahol többek közt alkalmam nyílt találkozni az előttem dolgozó két diákkal (egy amerikai lány, illetve egy lengyel fiú), valamint azokkal az emberekkel, akik megszervezték, lehetővé tették utazásunkat. Itt fogtam kezet Louis Friedmannal is, a TPS igazgatójával, aki annak idején Carl Sagannal közösen alapította a most 1,2 millió tagot számláló szervezetet. Itt a koordinátorunk, Emily Lakdawalla megtartotta az előzetes eligazítást, majd beültünk az autóba, és a JPL felé vettük az utunkat, ahol a "Bolygóközi Irányítóközpont" 8. emeletén elfoglaltuk helyünket az RRGTM-irodában.

A tudományos megbeszélések látogatása

A szakemberek találkozóinak helyszínén

Innentől kezdve minden nap, de mindig egyre később érkeztünk az irodába (a marsi idő és a földi idő különbsége miatt), ahol a képfeldolgozás és a naplóírás folyt - az a két feladat, amelyeket minden diák elvégzett a projektben való részvétele során. A képfeldolgozásról annyit, hogy mindkét Mars Exploration Rover (MER) űrszondán megtalálható egy-egy kalibrációs célpont a panoráma-kamerák (Pancam) számára, ami kísértetiesen hasonlít egy napórára, és ezért lett a neve Sundial (pontosabban, ellensúlyozva a földi - EarthDial - párját, MarsDial).

Mivel erről rengeteg kép készül mérnöki célokra, a mi feladatunk volt ezek hasznos és érdekes információvá formálása: a nyers felvételek grafikává alakítása, az adathalmaz tudományosan megbízhatóvá formálása, különböző fény- és porértékek megmérése, valamint a napóra tényleges kalibrálása. Meglepő módon a pormérésről néhány héttel korábban kiderült, hogy hasonló elven működik, mint az egyik marsi légkörkutató vizsgálata - a por sűrűségének mérése a rover körül. Ő ezt egy napelemcella napi újratöltődéséből, mi pedig a tökéletesen fekete oszlop árnyékának meghatározott színű felületen történő szóródásából számoltuk ki, ezzel lényegében referenciát szolgáltatva a kutatásokhoz.

Az irodai munka viszont csak időkitöltésnek tűnt (bár rendkívül hasznosnak) a másik programpont mellett: ez volt a tudományos megbeszélések látogatása. Jómagam a Spirit Tudományos Irányítócsoportjának (angolul Science Operations Working Group, röviden SOWG) különböző találkozóit követtem figyelemmel. A mérnöki és a témacsoporti megbeszélések közt, mintegy összehangolásként négy nagy megbeszélést tartottak egy sol (vagyis marsi nap) alatt. Az első volt a Tudományos áttekintő megbeszélés (Science Context Meeting), ahol mindig az előző este összeállított, aznapi tervet értékelték ki, az előzetes eredmények alapján kiválasztották az esetleges következő célpontokat stb. Ezen a megbeszélésen főként a témacsoportok vezetői beszéltek, prezentációkat tartottak, az ülés levezetése pedig az egyenlők közötti elsőnek, a Hosszú-távú Tervezés témacsoportnak (Long-Term Planning, röviden LTP) jutott. Ezután a tudósok elvonultak az adatokat elemezni, mi pedig visszatértünk az irodába - és ha aznap épp egy rövid szolgálatunk volt, nekiláttunk a naplóírásnak.

Ezalatt megtörtént a nap végi nagysebességű kapcsolatfelvétel az űrszondával és megérkeztek a tudományos eredmények. A Downlink megbeszélés (Downlink Assesment) első része mindig ezen adatok kiértékelése volt, valamint az, hogy az aznapi ülésvezető (SOWG Chairman) vezetésével megtervezzék, hogy ténylegesen mit akarnak másnap csinálni. Bár a viták sose fajultak veszekedéssé, itt azért időnként igazán heves érvcsaták zajlottak, egy-egy stratégiai vagy tudományos kérdésben. Miután vagy a meggyőzés ereje, vagy az ülésvezető által javasolt szavazás megoldotta a kérdést, kiosztották a feladatokat, hogy melyik csoport melyik műveletsorozatot tervezze meg az esti Irányítócsoport-találkozóra.

Mindenki tudja a dolgát

A mars-járművek földi modellje

Tartózkodásom alatt kétszer azonban volt időnk és lehetőségünk tovább is bent maradni, így megfigyelhettük az SOWG találkozót, ami bár külső szemlélő számára roppant unalmas (egy ember beszél két órát arról, hogy miért jók a tervek, de miért nem lehet megcsinálni - idő-, adat- és áramkorlátok), de a tervezés szempontjából kulcsfontosságú. Itt dől el ugyanis, hogy milyen prioritási sorrendet kapnak az egyes feladatok - és bármi további szűkítést követően a mérnökök ezek alapján készítik el a végleges, továbbítandó műveletsort.

Amit késői időpontja miatt egyszer sem volt lehetőségem megfigyelni, az a marsi napok végét lezáró megbeszélés volt. Csak a tudósok szavaiból szűrtem le, hogy ez főként stratégiai jellegű, témája a rover további sorsa. A joystick (ami ugye nincs), a számítógépkonzolok és a töménytelen programozás már mind a mérnökök és technikusok feladata, s bár ők sem voltak tőlünk messze, az ő munkájukba sajnálatos módon nem volt betekintésem, így hát beszámolni sem tudok róla.

Mindenesetre úgy érzem, már önmagában azért megérte kimennem, hogy ezt a folyamatot megfigyelhettem élőben, hogy beszélhettem a tudósokkal, hogy beláthattam a tudományos színfalak mögé, és köszönöm mindazoknak akik ezt lehtővé tették; a szervezőknek: The Planetary Society, a nemzetközi, valamint a Magyar Asztronautikai Társaság a magyar oldalról.

Forrás

Csatlakozz hozzánk!

Kapcsolódó oldalak

Scientix A természettudományos oktatás közössége
All you need is code Minden a kódolás tanulásáról
Go Lab Laboratóriumok online
CodeWeek A Kódolás Hetének honlapja
Jövő osztályterme Modern tanulási környezetekről a Sulineten

Csoportot ajánlunk