A Nebra-korong - a bronzkori csillagászati ismeretek bizonyítéka?
2012/08/21 08:00
2150 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

A bronzkori csillagászati ismeretekről tanúskodó emlékek sorából kiemelkedő jelentőségű az a régészeti lelet, amely Nebra-korong néven vált ismertté Európa-szerte. 2002-ben került a hallei Lan- desmuseum für Vorgeschichte birtokába, miután a svájci rendőrség letartóztatta a lopott műkincsekkel kereskedő orgazdákat.

nebrakorong_200 (2) A kincsvadászok a Nebra település (Sach- sen-Anhalt, Németország) melletti Mittelberg nevű hegyet jelölték meg lelőhelyként. A korong feltehetően egy középső bronzkori (Kr. e. 1600 körüli) kőládás sírhoz vagy áldozati lelethez tartozott, amely még két kardot, két kartekercset és néhány más bronztárgyat is tartalmazott. A 32 cm átmérőjű bronzkorong ezek fölött feküdt a meg- találók elmondása szerint. A kerek, kb. 2 kg súlyú bronzlapra eredetileg 32 db aranyfóliából készült kicsi, kerek korongot, egy nagyobb korongot, egy félhold alakú lemezt, egy 120 fokos, 9 cm sugarú körcikkhez tartozó ívet és két szimmetrikusan elhelyezett, a teljes kör kb. negyed-negyed részét kitevő pántot applikáltak föl. E negyed körívű aranylemez csík egyike hiányzik.

A bronzlapon található ábrázolás szinte habozás nélkül arra késztette a kutatókat, hogy a kis korongokat a csillagokkal, a nagyobb korongot a Nappal, vagy esetleg a teliholddal, a félhold alakú díszítményt pedig a Holddal azonosítsák. A nagy, kerek és a félhold alakú aranylemez applikációk között hét kicsi aranykorong – csoportot alkotva látszólag összetartozik, ezt a Pleiadok/Fiastyúk csillaghalmaz égi képének tartották.

A Nap és a Hold ábrázolása a korongon

Valóban, már első látásra minden szemlélőnek az a benyomása támad, hogy a korong égitesteket ábrázol. A kérdés azonban az, hogy mennyire volt pontos/valósághű ez az égi ábrázolás. Vannak esetek, amikor a Nap és a Hold látható együtt az égen, azonban a Holdnak mindig a „gömbölyű” felét kell a Nap felé fordítania, hiszen attól kapja a fényét. E két központi elemet sokan értelmezték úgy, hogy egy éppen folyamatban lévő napfogyatkozást ábrázolnak, de a bronzkori Európából nincs egyetlen olyan lelet, vagy akár sziklarajz-ábrázolás sem, amely azt tanúsítaná, hogy a korszak emberének szüksége volt erre a tudásra és birtokolta is azt.

pleiadok_200 Még azt sem tudjuk biztosan, hogy melyik égitest lehetett fontosabb a számukra, a Nap vagy a telihold. A nagy kerek aranylap ábrázolhatja a teliholdat is. A telihold. és a napkorong-ábrázolások között azonban sokszor nem tudunk különbséget tenni.

Ha összehasonlítjuk ezt a szimbólumot az egykorú napábrázolásokkal, akkor láthatjuk, hogy mind Közép-Európában, mind az erdélyi területeken – ahonnan a metallurgiai vizsgálatok szerint az applikáláshoz felhasznált arany egy része származhat − a nap- szimbólumnak tartott jelek vagy ábrázolják a napsugarakat is, vagy a kör belseje gazdagon díszített koncentrikus körökkel, spiráli- sokkal, hogy érzékeltesse a Nap vibráló erejét. Ilyen egyszerű napábrázolás erről a területről származó presztízstárgyakon nincs.

A holdsarló alakja ritkán található meg az európai bronzkori tárgyak díszítő motívumai között. Csak egyetlen, késő bronzkori aranytálka felületén találkozhatunk egyértelmű holdszimbólummal, ámbár néhány erdélyi aranyból készített karperec vége fél- hold alakban záródik, de ennek oka lehet az ún. napbárka ábrázolása is.

Csillagábrázolások a korongon

Hasonlót állíthatunk a csillagábrázolásokról is, melyeket szintén nehéz megkülönböztetni a napszimbólumoktól, különösen akkor, ha kisméretűek. A biztosan bronzkorra datálható gyönyörű aranyékszerek, például a dunavecsei karperec is azt bizonyítják, hogy nem okozhatott gondot az aranyművesnek még a bronzkorban sem sugarakkal ábrázolni a csillag- és napszimbólumokat – ha akarták. Ezért az ábrázolásnak ez az egyszerű stílusa szándékos lehetett; talán azzal a néprajzi kutatásokkal is alátámasztott hittel volt kapcsolata, mely szerint a csillagok lyukak az égen. Ezzel a hiedelemmel az Eurázsia és Amerika északi részén élő népeknél találkozhatunk.

Számos kísérlet történt arra, hogy a Nebra-korong 32 csillagszimbólumnak tartott arany applikációját meglévő csillagképekkel azonosítsák. Két megfigyelés is ellentmond ezeknek a feltételezéseknek:

  • nebrakorong_200
    Túl szabályos az elhelyezésük. Ilyen elrendezés akkor keletkezik, amikor valaki szabad kézzel úgy rajzol pöttyöket/csillagokat, hogy a háttér kitöltése a szemlélő számára szép legyen.
  • Ha megrajzoljuk a Fiastyúk csillaghalmaznak azt környezetét, amely ugyanannyi számú csillagot tartalmaz, mint a korong (csak azokat a csillagokat figyelembe véve, melyeknek a látszó magnitúdója 3,0, mert általában ez a legkisebb fényesség, amivel csillagot ábrázolnak az egyszerűbb csillag- térképeken), akkor a 4. ábrán látható képet kapjuk. A valóságos égen nem található olyan terület vagy rész, amely megegyezne a korong elrendezésével.

A Nebra-korong csillagoség-ábrázolása sokkal inkább az észak-amerikai Skidi Pawnee indiánok csillagtérképével állítható párhuzamba. A szarvasbőrre rajzolt, közel 300 éves térképen a csillagok méretét, alakját és elhelyezését elsősorban az indián törzs hite határozta meg. Amelyik égitest fontos szerepet játszott a hitvilágukban, azt nagyobbnak, fényesebbnek rajzolták. A többinek a szerepe csak a szükséges környezet biztosítása volt, de nem a valóságnak megfelelő elrendezésben. Természetesen a néhány közismert, könnyen felismerhető/megjegyezhető csillagcsoportosulást (pl. Tejút, Fiastyúk, Nagy Medve) itt is nagy valószínűséggel beazonosíthatták.

Ha csillagképet nem is, de egyetlen csillagcsoportosulást, a Fiastyúkot (a Pleiadok nyílthalmazt) nagy valószínűséggel ábrázol a korong. Szabad szemmel rendszerint hat csillagot számlálnak meg benne, és hattal ábrázolják az indián csillagtérképen is, bár a neve – a hét csillag– eggyel többre utal. A Pleiadok csillaghalmaz fontos szerepet játszott a mezopotámiai kultúrák életében, és szerepel a korai írásos emlékekben is, például a Kr. e. 1830−1530 közti időszakból származó ó-babiloni Könyörgés az éjszaka isteneihez’című szövegben. Valószínűleg ezek alapján feltételezte néhány kutató, hogy a Nebra-korongot birtokló/készítő népre a folyamközi kultúrák olyan mély hatást gyakoroltak, hogy átvették az ott gyakran használt nap-hold-csillag hármas ikonográfiai használatát, a mögötte lévő hitelemekkel együtt.

A Pleiadok megjelenítése a korongon azonban jelentősen különbözik a mezopotámiai leleteken található ábrázolásoktól. Míg a korongon kerek alakzatba vannak rendez- ve a „csillagok”, addig az ókori közel-keleti leleteken a csillaghalmaz képe a valóság- hoz közelebb álló, hosszúkás formájú, valódi megfigyelést tükröz.3600 évvel ezelőtt a Pleiadok közel feküdt a tavaszi napéjegyenlőségi ponthoz, ahhoz a ponthoz, melyben a Nap keresztezi az égi egyenlítőt, miközben a déli égi féltekéről halad az északi felé.

ábra). Így a bronzkorban a Pleiadok az őszi égbolt feltűnő, könnyen észrevehető csillag- csoportja volt. Wolfhard Schlosser német csillagász érdekes tényre hívta fel a figyelmet a csillagkép 3600 évvel ezelőtti nyugtával kapcsolatban. Feltételezése szerint annak heliákus nyugta (az utolsó nap, amikor az esti szürkületben a csillagcsoport nyugta látható) márciusban és akronikus nyugta (az a nap, amikor a hajnali fényben a csillagcsoport nyugta először látható) októberben jelezhette a földművelők számára az év földműveléssel eltöltött időszakát. Bizonyítékul Hésziodosz Munkák és napok című művét hozta fel, amely a Pleiadok fontosságát támasztja alá a görög földműveléssel kapcsolatos naptári szokásokban.

Hésziodosz Kr. e. VII. századi műve alapján valóban állíthatjuk, hogy a Pleiadok ismert volt és fontos szerepet tölthetett be az ókori görög földművesek legfontosabb munkáinak megtervezésében. Azonban nem a csillagok, hanem egy adott terület éghaj- lata és helyi időjárása az, ami elsősorban meghatározza a földművelési tevékenységeket, illetve azok időbeosztását. Még görög földön is más munkaszokások uralkodtak a síkságon és mások az északi magasabb, hegyvidéki területeken. Az időjárási viszonyok eltérő volta miatt még itt sem estek a munkaszokások mindenütt azonos időpontokra. Közép-Európában – vagy pontosabban Nebra környékén, Németország középső részén más éghajlati zónához, más korszakhoz tartozva nehezen vehető szilárd bizonyítéknak az ókori görög példa.

Nem szükséges mezopotámiai hatást sem feltételeznünk Közép-Európában a Fiastyúk ismerete és az agrármítoszokban játszott esetleges szerepe miatt sem, mint ahogy azt Harald Meller régész és néhány más kutató is állítja. A Pleiadok, vagy magyar nevén Fiastyúk azon csillagképek (jelenleg nem tekintjük önálló csillagképnek, hanem a Bika csillagkép egy részének) közé tartozik, melyek a néprajzi és történeti kutatások szerint földünk szinte minden kultúrájában megtalálhatók.

A csoportosulást alkotó csillagok szabad szemmel oly szorosan összetartoznak, hogy minden nép ugyanazokat a csillagokat hitte együvé tartozóknak. Ugyanez állítható még például az Orion és a Nagy Medve csillagképről is, valamint a Tejútról. Így könnyű felismerhetőségük és megfigyelhetőségük azt eredményezte, hogy világszerte – egymástól függetlenül is – fontos szerepet játszottak az agrárkultuszokban, talán az azték várostervezésben, esetleg az ausztrál őslakó avatási rítusaiban és természetesen a csillagmítoszokban is.

A Nebra-korong mint csillagászati mérőeszköz

A korong ábrázolását és annak csillagásza- ti eseményekkel való lehetséges kapcsolatát tanulmányozó német csillagász érdekes egybeesésre hívta fel a figyelmet. A bronz- korong előlapján, a kerületén szimmetrikusan elhelyezve, két aranylemezből készült szegélyívet erősítettek, amelyekből az egyik már hiányzik. Ezekhez az ívekhez tartozó központi szögek egyenlők és nagyságuk 82–83º. Ez megegyezik azzal a szöggel, amelyet a nyári és téli napfordulói napkelték vagy napnyugták bezárnak egymással, ha a feltételezett lelőhelyről, Mittelbergről figyeljük a Nap évi mozgását a horizonton.

Így a két arany szegélycsík a Nap két félévi útját szimbolizálhatja az adott földrajzi helyhez kötődve. Ennek alapján Wolfhard Schlosser és Harald Meller állítja, hogy a korong naptárszámítást segítő csillagászati mérőműszerként is funkcionált.

dunavecsei_200 A néprajzi kutatások szerint a téli és nyári napfordulók fontos szerepet játszottak az európai népek, különösen az északiak agrármítoszaiban és szokásaiban, bár alkalmazásuk a népi időszámításban nem egyértelmű. A legkorábbi írásos bizonyíték a nyári napforduló ünneplésére a Kr. u. VI. századba nyúlik vissza, amikor Noyon püspöke igyekszik megtiltani a Szent Iván-napi mulatságokat. A megalitikus építmények tanulmányozása során is gyakran feltételezik, hogy a napfordulók kiemelt szerepet játszhattak egyes objektumok tájolásában. Az észt és finn népszokásokról szóló kutatások azonban az jelzik, hogy bár a naptáruk tartalmazott négy fordulópontot, ezek valószínűleg nem a Nap mozgásával, hanem például az időjárással (az átlagosan leghidegebb és legmelegebb napok az év során) és a gazdálkodással álltak kapcsolatban.

Bizonyára azzal is tisztában voltak a Nebra-korong készítői, hogyan mozog a Nap az év folyamán. Ehhez azonban nem volt szükségük külön eszközre, hiszen referenciapontokként rendelkezésre álltak a horizonton látható tájelemek, melyeket sokkal könnyebb volt használni, ha emlékezni akartak a Nap számukra fontos keltéire vagy nyugtáira. Ha a korong célja az volt, hogy eszközként is használható legyen, kellene, hogy tartalmazzon egy referenciapontot, melyhez viszonyítva a mérések elvégezhetők. Ennek azonban még nyoma sincs a korongon.

A Nebra-korong és a légköri jelenségek

A két aranyszegély talán jelképezhette azt az ívet, amelyet a Nap megtesz két napforduló napkeltéje vagy nyugtája között a horizonton. Azonban más értelmezés is tekintetbe vehető. A két ív nagyjából négy részre osztja a kört, ami gyakran használt kozmikus szimbólum a bronzkorban. Az írott forrásokból tudjuk, hogy az eget is gyakran szilárd anyagból készült különálló égitestnek, több rétegből álló, vagy több szintből álló vízszintes térrésznek hitték az emberek a történelem hajnalán, melyek között lépcsőkön vagy létrán közlekedtek az istenek vagy a kiválasztottak. Még a késői néphitben is találkozhatunk olyan fel- tételezéssel, hogy az éggömb aranyból készült, és csak villámláskor láthatjuk az igazi színét.

Ugyancsak a néprajzi kutatásokból tudjuk, hogy sokszor olyan égi jelenségeket is önálló égitesteknek hittek az emberek, amelyeket valójában csak a légkör okozott. Ezek közé tartozik például a keleti és a nyugati horizont színének megváltozása napkelte- kor és napnyugtakor. A Skidi Pawnee indiánok híres csillagtérképén jól látható, hogy a Hajnalpír és az Aranyló Napnyugta külön elemként van a térképre berajzolva. Talán a Nebra-korong „népét” szintén elbűvölte e szép légköri jelenség, amely tiszta időben mindennap megismétlődő látvány, és a két aranyszegély ezeket hivatott szimbolizálni.

Másik feltűnő, és Észak-Európa mítoszaiban jelentős szerepet játszó légköri jelenség a szivárvány, amely talán szintén szerepel a Nebra-korongon látható szimbólumok között. Bár a korongon található rövidebb ívet az eddigi kutatás napbárka-szimbólumnak feltételezte, sok minden ellene szól ennek az állításnak.

Először is a forma túlságosan szabályosan körívszerű. Nincs olyan hajóábrázolás a sziklarajzok és a dán késő bronzkori bronz- borotvákat díszítő motívumok között, amelyik hasonlítana rá. A hajókat kissé nyújtott formában ábrázolták, lapos fenékkel, és ritkán hiányzik a tat és a hajóorr a rajzokról. A másik problémát a rövid vonalak jelentik, amelyek körülveszik ezt a szimbólumot a korongon. Bár ezzel az ábrázolási móddal gyakran jelezték a hajók legénységét, de természetesen csak a hajón „belül”. Ez a stíluselem alkalmas arra is, hogy a fény ragyogását tegye szemléletessé. A szimbólum alakja ezzel együtt már megfelel egy szivárvány ábrázolásának. Ezt támasztja alá az ív felületének három csíkra bontása is. A skandináv mitológia szerint a szivárvány feladata, hogy összekösse az eget a földdel. Három színből alkották, melyből a középső égő vasból készült.

Nincs tehát olyan bizonyíték, mely azt igazolná, hogy a Nebra-korong valaha is csillagászati mérőeszközként szolgálhatott, vagy az ég akár egy részletének is jelentősebb csillagászati háttértudást feltételező ábrázolása. Sokkal valószínűbb, hogy a korong egy közösség hitét tükrözi a környező természetről, és szimbolikusan ábrázolja azokat az égi elemeket, amelyek fontos szerepet játszhattak a közösség hitvilágában.

Összegzés

Már ezek a kutatási eredmények is jelzik, hogy az őskori Európa népei rendelkezhettek bizonyos ismeretekkel az égitestek mozgásáról, és ez az égi jelenségek más elemeivel együtt fontos része volt kultúrájuknak. Ezek a tudományos erőfeszítések azonban arra is felhívják a figyelmet, hogy ne várjuk, hogy az égi jelenségek egyforma mértékben érdekelték az őskori Európa népeit és egyforma tudásanyaggal rendelkeztek az egyes korokban. Ha az égi jelenségek a rítusban játszottak szerepet, a különböző régészeti kultúrák rítusai eltérő tudásszintet várhattak el az égről. A népi időjóslást, és részben a naptárt is, egyértelműen a lokális földrajzi és időjárási viszonyok határozták meg. A korai közösségi szükségleteknek megfelelő égismeret tudása szájról szájra hagyományozódott, ami egyértelművé teszi, hogy a „tudományos egzaktság” nem sok szerepet játszott. A közösség szerényebb „csillagászati” tudással is megelégedett. Elegendő volt számukra, ha az égi- testek mozgását és változását akár a földi táj elemeihez, vagy akár például egymás színéhez, pozíciójához viszonyítva emlékeikben meg tudták tartani.

Kapcsolódó oldalak

Scientix A természettudományos oktatás közössége
All you need is code Minden a kódolás tanulásáról
A National Geographic A National Geographic honlapja.
Interpress Magazin Az IPM honlapja archívummal
Világtudomány.hu A magyar és nemzetközi tudományos élet hírei
Űr világ Asztronautikai hírportál

Csoportot ajánlunk