Kezdjük az elején!
Az Ebola nevű betegség vírus eredetű betegség, melyet jelen ismereteink szerint öt vírusfaj okozhat. Ezek felbukkanási helyükről kapták a nevüket: zairei, szudáni, restoni (csak állatokat betegít), elefántcsontparti és bundibugyoi (Uganda). Az Ebola vírusok közeli rokonságban vannak a Marburg-vírusokkal, melyek szintén trópusi területeken élnek és szintén vérzéses lázt idéznek elő. Az Ebolát először 1976-ban diagnosztizálták, az akkori Zaire (ma Kongói Demokratikus Köztársaság) területén. A betegség és a vírus nevét adó Ebola folyó környéki településen kialakult járványt csak komoly erőfeszítésekkel sikerült megfékezni. A környező települések mellett a szomszédos Szudánban is megjelent – bár ez egy másik változat volt. Az első járvány teljes felszámolása közel négy évet vett igénybe.
A betegség
Az egyes vírustípusok által okozott betegségek lefolyása némi különbséget mutat. A vírus elsődlegesen az immunrendszerünket támadja meg, annak segítségével eljutva belső szerveinkbe. A lappangási idő néhány naptól akár három hétig is terjedhet, majd influenzaszerű tünetek jelentkeznek. Láz, torok- és fejfájás, köhögés, mellkasi fájdalom, általános rosszullétek. A beteg étvágytalanná válik, hasmenés és hányás jelentkezik. A diagnózis felállítását jelentősen könnyítik a néhány nap elteltével megjelenő pontszerű bevérzések, melyek eleinte a nyálkahártyákon (száj, íny, orr), majd előfordulhatnak a test bármely pontján. A betegeknél véralvadási és keringési, továbbá légzési zavarok lépnek fel. A keringési zavarok, a testszerte megjelenő vizenyő valamennyi belső szerv működését megzavarja, így a végzetes problémát több szerv együttes működési zavar okozza. A legkritikusabb időszak az első tünetek jelentkezését követő 5-8. nap.
A szerencsések akár több hónapig eltartó gyógyulási fázis után teljesen felépülhetnek, azonban sokáig fertőzőképesek maradnak, ráadásul számos szövődmény alakulhat ki.
Fertőzés
Meglepő módón a kórokozó természetes hordozója továbbra sem ismert. Kimutatták növényekben, egyes gerinctelenekben (rovarok) és természetesen számos emlős csoportnál. A legelső járvány kialakulásáért denevéreket tesznek felelőssé és továbbra is ők számítanak a legvalószínűbb terjesztőknek, ugyanakkor a kísérletek azt mutatják, hogy nem közvetlenül a denevérektől kapják el az emberek, hanem más emlősöktől, főként főemlősöktől. Emberek közötti terjedése testnedvekkel (vér, ondó, nyál) történik, de kétségkívül segítik a járványok kialakulását a nem megfelelő higiéniás körülmények is.
Járványok
A már említett 1976-os járvány mellett említést érdemel a közel húsz évvel későbbi, 1994-96 közötti. Míg az első Ebola járvány Zairet és Szudánt érintette mintegy 500 áldozattal, addig az utóbbi Gabonban, Elefántcsontparton, ismét Zaireban és a Dél-afrikai Köztársaságban ütött fel a fejét. A járványoknak feltehetően nincs egymáshoz köze, hisz nem csupán földrajzilag alakultak ki egymástól távolabb, hanem a vírustípus is eltérő volt. Emellett a Fülöp-szigeteken és az Egyesült Államokban is kimutatták a vírust főemlősökben, azonban megbetegedést nem okozott. A 2000-es években évről évre felbukkant valahol (Gabon, Kongó, Szudán, Uganda) az áldozatok száma valamivel több, mint ötszáz. A napjainkban is tartó, ez idáig legnagyobb járvány 2013-ban Guineából indult ki, majd terjedt át a szomszédos országokba (Szenegál, Sierra Leona, Libéria, Nigéria stb.). Az ez idáig (2014. szeptember eleje) közel kétezer áldozatot követelő járvány ellen védőoltás továbbra sincs, gyógyítás terén számos terápiával próbálkoznak több-kevesebb sikerrel, igazi áttörés nincs.
További érdekes oldalak:
Marsi Zoltán írása
