Édesapja, Kemény Tibor magkereskedéssel, bankszakmával foglalkozott, édesanyja Fried Lucia volt. A család Budapest belvárosában lakott, így természetes módon tanulmányait a Rácz-féle elemiben kezdte el, ahova korábban Neumann János is járt. Ezután a Berzsenyi Gimnáziumba íratták be szülei. Ez a pesti gimnázium számos híres tanítvánnyal büszkélkedhet, többek között Soros György is ide járt. Kemény így emlékezett vissza gimnáziumára: "Nagyon boldog voltam a Berzsenyiben. Volt egy csodálatos matematika-tanárom, Bölcsházy tanár úr." Hamar megmutatkozó matematikai tehetségét ő ismerte fel és ápolta, számos matematika versenyen mérettette meg sikeresen.
Bécs német megszállásakor, 1938-ban édesapja érezte, nem szabad Magyarországon maradniuk. Külföldi kapcsolataira támaszkodva Amerikába utazott, hogy ott a család megélhetését megalapozza. 1940 januárjában indult a család utána. A pályaudvaron az egész osztály búcsúztatta Keményt, és Bölcsházy tanár úr, aki ugyan az utazással egyetértett, nagyon sajnálta távozását, mert úgy remélte, ő lesz az első tanítványa, aki megnyeri az Eötvös-versenyt.
A 14 évesen úgy szállt partra Amerikában, hogy egy szót sem tudott angolul, németül és latinul tanult csak korábban. New-yorki középiskolája, a George Washington High School a legjobbak közé tartozott. Ezidőtájt az egyik legrangosabb tanulmányi verseny a Fi-Mü-Epszilon (Fizika-Matematika-Angol) volt, amiről véletlenül értesült csak. Minden tanári segítség és támogatás nélkül, harmadik helyezést ért el rajta, főként a Pesten tanultakat használva sikerült ez, beváltva Bölcsházy tanár úr sejtését.
A pálya kezdete
A princetoni egyetemet 3 év alatt végezte el. Egy jól sikerült vizsga után furcsa kiejtése miatt egyik professzora megkérdezte, honnan származik. Mikor Kemény megmondta, a professzor kifakadt: „Úristen, még egy magyar!”. Még folyt a világháború, amikor 1945-ben megkapta az amerikai állampolgárságot. Be is hívták katonának. 19 évesen a szolgálatát Los Alamosban töltötte, ahol az atombomba készítését célzó Manhattan Terv Elméleti Fizikai Osztályán dolgozott, a nála nem sokkal idősebb Richard Feynman fizikus volt a főnöke. Elektromos kalkulátorokkal kellett elvégeznie bonyolult számításokat, innen fakadhatott érdeklődése a számítógépekben rejlő lehetőségek iránt.
Los Alamosban találkozott Szilárd Leóval, Wigner Jenővel, Neumann Jánossal, Teller Edével; ők mind Budapest ugyanazon kerületéből jöttek. Nem csoda, hogy a Los Alamosban dolgozó tudósok elfogadták azt az elméletet, miszerint ezer esztendővel ezelőtt egy Marsról érkező űrhajónak kényszerleszállást kellett végrehajtania hazánk mai területén. A magyarok marsi eredetének három bizonyítékát is megadták: a magyarok bárhol feltalálják magukat, egy rendkívül egyszerű és logikus nyelvet beszélnek, aminek semmi kapcsolata sincs más szomszédos nyelvekkel, és sokkal okosabbak a többi földlakónál.
1947-ben leszerelve visszatért Princetonba, ahol évfolyamelsőként zárta vizsgáit. 1948-ban Albert Einstein tanársegédévé nevezték ki. „Einstein volt a legkedvesebb, legaranyosabb ember, akivel életemben találkoztam. …Értette a matematikát, de nem volt korszerű matematika-tudása. Ehhez kellett az asszisztens. Hogy őszinte legyek, a matematika modern módszereihez jobban értettem. Természetesen kellett tudnom egy kis fizikát is.”
1949-ben doktorált logikából. Neumann és Einstein univerzalitását vallotta példaképének, mert ők nem csak egy egészen szűk területen dolgoztak, hanem számos témában alkottak maradandót. Ő maga a matematika területén kiemelkedő eredményeket a Markov-láncok témakörében alkotott, de már kezdetektől szenvedélyesen érdekelte a matematika társadalmi szerepe és a tanítása is.
Számítógépet mindenkinek!
Einstein ajánlására a 27 éves Kemény Jánost 1953-ban a Dartmouth Kollégium meghívta a matematika professzornak. Ezt az új-angliai egyetemet még az angolok alapították 1759-ben, és igen konzervatív hagyományok szerint működött. Kemény meg volt győződve arról, hogy a matematika mindenkit megillet, és ragaszkodott hozzá, hogy minden gólyáknak ő tartson előadást, ha nem is volt matematika szakja. Munkája elismeréséül 1955-ben kinevezték a Matematikai Intézet vezetőjének, amit rövidesen saját arcára formált.
Az egyetem első számítógépe szekrény méretű volt, és 60 műveletet volt képes elvégezni másodpercenként, de így is sokkal gyorsabban számolt, mint egy ember. Nem is ezzel volt elégedetlen Kemény, hanem azzal, ahogy a számítógépeket használták. „Óriási és drága bestiák voltak ezek. A számítógépközpontok igazgatói azt tekintették fő feladatuknak, hogy gépeiket megóvják a használóktól. Az ember lyukkártyákra gépelte a programot és benyújtotta az operátornak. Az operátornál mindennap összegyűlt vagy száz ilyen köteg, ő ezután sorra mindegyik csomagot betáplálta a számítógépbe. A gép végrehajtotta az utasítássorozatot, a végén egy kis lapra kinyomtatta az eredményt. Sorra kerülhetett a következő köteg. Másnap a használó megkapta az eredménylapot, amin rendszerint valami ilyen volt olvasható: HIBA A 27. KÁRTYÁN. Vagy nem volt olvasható semmi, mert a használó elfelejtette a program végére odaírni: PRINT X. Jött a hibakeresés, lyukasztás, sorbanállás, az új nap.”
Éppen emiatt már a hatvanas évek elején azon kezdett el gondolkozni, hogyan használhatnák egyszerre többen is a számítógépet. Hiszen amíg a felhasználó gépel vagy nyomtat, a processzor nem csinál semmit! Így fogalmazódott meg az időelosztásos számítógép gondolata. Mindegyik felhasználó saját terminálján a saját programjával foglalkozik, a központi számítógép pedig beosztja saját processzorának működési idejét: így minden másodpercet kihasználva végül is mindenkit ellát. Az időelosztás a központi program feladata. A Dartmouth Időelosztásos Rendszer 1963-ban valósult meg. "Életem egyik legboldogabb pillanata volt, amikor nem kellett többé kártyákat lyukasztgatnom" - emlékezett vissza Kemény. Az ekkoriban használt FORTRAN nyelv viszont nem volt alkalmas arra, hogy a sok különböző szakos egyetemi hallgató egyszerűen megtanulhassa és segítségével használhassa a számítógépet, mert nem volt elég didaktikus. Kemény úgy gondolta, ki kell dolgozni a célnak jobban megfelelő interaktív nyelvet, amelynél a gép azonnal reagál a kapott utasításra, így azt a kezdő is gyorsan megtanulhatja próba-szerencse alapon.
BASIC-et mindenkinek
Ezen céloknak megfelelően született meg Kemény és Tom Kurtz alkotása: a BASIC (Beginners All-purpose Symbolic Instruction Code). Az első BASIC program 1964. május 1-én hajnali 4-kor futott le. Kemény és Kurtz a BASIC márkanevet levédette, de a nyelvet bárki számára díjazás nélkül használhatóvá tette. Ez is hozzájárult a BASIC gyors elterjedéséhez. A homecomputerek kezdetben csak egy erősen lebutított mini BASIC változatot voltak képesek futtatni, ami nem is lett volna baj, de később a személyi számítógépek is ezt a lebutított BASIC-et használták. Ezért 1984-ben Tom Kurtzcal útjára bocsátották a TRUEBASIC-et, amely az eredeti DARTMOUTH-BASIC-nek PC-re írt modern örököse volt, egy teljesen strukturált nyelv, amely futhat interaktív és fordító módban egyaránt, utasítás-számozás és GOTO nélkül, amiket a legtöbben támadtak, ugyanakkor érti a korábbi mini BASIC-et is. A TRUEBASIC ugyan nem vált egyeduralkodóvá, de másokat arra ösztönzött, hogy teljesebb verziókat készítsenek, mint QUICKBASIC vagy éppen a VISUAL BASIC. Ennek is köszönhető, hogy a révükön a kilencvenes évekig a legtöbb ember által értett és használt nyelvvé válhatott a BASIC.
A nyelv egyszerűségét és könnyen tanulhatóságát jól mutatja, hogy az 1983-ban a magyar iskoláknak szétosztott iskolaszámítógépek is mini BASIC nyelven voltak programozhatók és anélkül, hogy a tanárok ezt tudták volna oktatni, a diákok azonnal birtokukba vették a gépeket, szinte önmaguktól tanultak meg rajtuk programozni.
A közember
Kemény számos egyetem díszdoktora lett, több akadémia is a tagjává fogadta. Az igazi elismertséget viszont az 1979. március 28-án a Three Mile Island-i atomerőműben történt, valójában jelentéktelen üzemzavar kivizsgálására létrehozott bizottság vezetői megbízása hozta el. A sajtó azonnal felfújta az esetet, számos támadás érte a tudósokat, a technikát. Kemény lett a bizottság elnöke, mint nagytekintélyű kívülálló tudós, a kockázatelemzés szakértője. A Bizottság fél év múlva nyújtotta be jelentését Carter elnöknek. Ez a jelentés nemcsak a baleset műszaki és szervezési hátterét tárta fel, hanem a jövő számára is megfogalmazott tanulságokat. Mindezt olyan közérthető stílusban, hogy azt a Kongresszus tagjai, az újságírók és a diákok is megérthették.
A jelentés feltárta, hogy egy másik erőműnél korábban már előfordult hasonló üzemzavar, de az arról szóló figyelmeztetés eltűnt a bürokrácia útvesztőiben, és adott esetben nem volt egyszemélyben döntési felelősségű vezető, az ismeretek hiánya és a döntések elodázása együtt vezetett a következményekhez. A sajtót és a lakosságot főleg a sugárszennyezés mértéke érdekelte. A jelentésnek ezt a részét Kemény maga fogalmazta meg úgy, hogy az szakmailag pontos, de mégis közérthető legyen, és mindenki számára megnyugtató. Kemény e részben külön kiemeli, hogy az ismeretlentől való félelem és a bizonytalanság sokkal nagyobb lelki károkat okozhat, mint a valódi fizikai hatás.
Pálya vége
Egy váratlanul jött szívroham vitte el 1992 karácsonya másnapján, nem készült még a pályája összegzésére. Amikor 1981-ben leköszönt a rektorságról, az egyeteme hallgatóihoz intézett beszédének zárógondolataiban már igen pontosan összefoglalta emberi hitvallását: „Az előttetek álló években sokféle hang fog szólni hozzátok - hangok, amelyek mondják, mit tegyetek éltetek során. E hangok közt lesz egy, amit sokféle mezben mondtak már a történelem folyamán, ez a legveszedelmesebb hang, amit hallani fogtok. Mindnyájunkban jelenlévő ősi ösztönre alapoz: az emberi előítéletre. Megpróbál megosztani bennünket: fehéreket a feketék ellen, keresztényeket a zsidók ellen, férfiakat a nők ellen. És ha sikerül neki, hogy elválasszon embertársainktól, a széttöredezett társadalomra kényszerítheti gonosz hatalmát. Ne hallgassatok erre a hangra! Inkább arra a belső szóra figyeljetek, amelyik azt mondja, hogy az emberiség békében élhet, az emberiség harmóniában élhet, hogy az emberiség tisztelheti minden egyes ember jogát és méltóságát. Használjátok tehetségeteket - ezt a bennetek meglévő nagy értéket - egy jobb világ megalkotására, egy elviselhetőbb világ megalkotására, amelyben mindnyájunknak jut hely. Egyetemünk fiai és leányai: az egész emberiség a testvéretek, és ti testvéretek őrizői vagytok.”
(Rozgonyi-Borus Ferenc cikke
