A kísérletek alapja – avagy alaptalansága

Mit tennél akkor, ha hirtelen előtted terem egy nagy sebességgel haladó autó? Hogyan cselekednél, ha a parton sétálva meghallanád egy vízben fuldokló kétségbeesett kiáltozását? Elkezdenél gondolkodni azon, hogy mi lenne a legjobb racionális döntés? Hosszasan latolgatnád, hogy mi okozta a kialakult helyzetet és ilyen szituációkban mi lenne a leghatékonyabb döntés? Mérlegelésbe kezdenél, hogy kinek mi lenne a legoptimálisabb? Aligha.

Az érzelmi reakciónk sokkal gyorsabb és sokkal nagyobb szerepet játszik a válsághelyzetekben hozott döntéseinkben, mint ahogy azt gondolnánk. „Az érzelmi elme sokkal gyorsabban dolgozik, mint a racionális elme, akcióba lép anélkül, hogy egy pillanatig is mérlegelné, mit cselekszik. […] Az érzelmet kiváltó momentum és az érzelem kitörése közt szinte nincs is intervallum...” (Goleman, Bp., 1997, 430-431.) Mintha ösztönösen cselekednénk, és csak utólag jövünk rá arra, hogy mi miért is történhetett, vagyis az evolúció folyamán kifinomult emberi ösztönöknek az ember életében is meghatározó szerepe van.

Mindez azért fontos, mert a ma domináns szemlélet szerint az embert az különbözteti meg az állatoktól, hogy míg az állatok ösztönösen, ebből következően szigorúan determinált módon viselkednek, addig az ember - és egyedül az ember - racionális lény. Ebből adódóan általánosan elfogadott vélemény volt az utóbbi évtizedekig, hogy az állatok inkább olyan géphez hasonlatosak, melyek mechanikusan (a természet szabályai) szerint élnek, így nem is érezhetnek fájdalmat, nem szenvedhetnek.

Ha ebből indulunk ki – annak ellenére, amit az emberi érzelmek fontosságáról olvashattunk –, akkor az embernek joga és morális alapja is van arra, hogy állatkísérleteket folytasson, hogy az állatokat felhasználja saját céljai érdekében.

Az állatok az ember szolgálatában

Az állatok sokféleképpen segíthetik az ember érvényesülését, kiteljesedését, ám a modernitással együtt ennek igen szélsőséges formái alakultak ki, ami már erkölcsi értelemben is az eddigi szemlélet felülvizsgálatát igényli.

Az állattartás a XX. sz. második felére ún. „állatgyárakban” zajlik, melyekben természetellenes módon túlzsúfolt környezetben tartják az állatokat a növekvő profit reményében. Egy az ebből az összezártságból adódó, igen sok kellemetlen következőmény közül, hogy ezek az állatok emiatt agresszívebbé válnak. Hogy ezt elkerüljék, tudatosan félhomályban tartják őket; az egymás megsebzésére alkalmas szerveiket pedig vagy teljesen vagy részben eltávolítják (pl. tyúkok csőrét, sertések fogait elcsípik). A termelés eredményessége (nem pedig az adott állat biológiai igényei) szerint táplálják őket (pl. a szarvasmarhákat vashiányos táplálékkal etetik, hogy húsuk színe a vásárlók igényei szerint alakuljon).

Az állatok fel/kihasználásának egy másik végletes módja az állatkísérletekben való alkalmazásuk, ami minden eddiginél nagyobb mértéket öltött az ezredfordulóra. „Évente a világon mintegy 250 millió állatot használnak fel tudományos kísérletek során.” (Dr. Kovács, Bp., 1997, 504.) Pl. emberi használatra szánt kémiai anyagok (kozmetikai szerek) toxikusságát vizsgálják így, vagy azt mérik, mekkora dózisban hat az állatok pusztulására az adott anyag, vagy az adott szer szemre gyakorolt hatását vizsgálják úgy, hogy kifeszített állat szemébe csöppentenek az adott szerből. (Azért feszítik ki az állatot, hogy végtagjaival ne tudja a szemét dörzsölni.)

Kozmetikai anyagok (samponok, szempillafestékek), illetve tisztítószerek esetében alkalmazzák leginkább, de gyakorlatilag minden emberi használatra szánt anyagot így vizsgálnak be, mielőtt piacra bocsátanák az adott termékeket. Gyógyszerek vizsgálatánál is az első lépést az állatkísérletek jelentik. De katonai céllal akár radioaktív sugárzásnak is kitehetik őket és szimulálhatnak velük baleseteket is, hogy annak hatását vizsgálják (koponyájukat, csontjukat törik vizsgálati célból stb.).

Mindez azt feltételezi, hogy a kísérletre és a tömegfogyasztásra szánt állatok nem éreznek sem fájdalmat, sem szenvedést. Ámde aki találkozott már olyan háziállattal, amellyel/akivel valamilyen módon „kommunikált”, az kevéssé érti, mi juttathatta a fenti következtetésre a korabeli embert? Írásunkat folytatjuk Az állatok fájdalmáról és szenvedéséről …címmel!

További érdekes oldalak:

• Daniel Goleman: Érzelmi intelligencia, Háttér K., Bp., 1997
• Dr. Kovács József: A modern orvosi etika alapjai, Medicina K. Bp., 1997
• Dr. Boros Mihály: Állatkísérletek az Orvostudományban
• Állatkísérletek felhasználása az őssejtkutatásban

Farkas Zoltán cikke