"Ért maga a kenyérpirítóhoz?", avagy miből lesz a Katicabogár?
2014/04/24 14:04
1394 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

Hazánk egyik kibernetikai ékköve a Katicabogár, az első magyar műállat, amit egy angol újságcikk által felvetődött ötlet alapján Dr. Muszka Dániel valósított meg. A több világkiállításon is szereplő, a magyar tudományt népszerűsítő szerkezet ma a szegedi Agora Informatika Történeti kiállításán tekinthető meg, modern hasonmása pedig akár működés közben is.

A szegedi műállat készítőjének, Dr. Muszka Dánielnek, többek között a szegedi Informatika Történeti Múzeum megalapítójának adományozta az idén 25 éves Szegedért Alapítvány az egyik alapítóról elnevezett Debreczeni Pál-díjat. A díjjal az alapítók azon személyek munkáját kívánják elismerni, akik Szeged szellemiségének alakításában, a város hírnevének és értékeinek megóvásában élen járnak.

Gyermekkorában a kibernetika igencsak gyermekcipőben járt az egész világon is. Miért választotta ezt a területet későbbi pályájának?

Akkoriban nem tudtam én, hogy mi az a kibernetika. Első gimnazista koromban, 11 évesen Nagykőrösön találkoztam először tekerős számológéppel egy villanyszerelő cégében, aki korábban rádiókereskedő is volt. Rádióamatőrként borzasztóan imádtam a szerelést, és ennél a Kellermann és társánál a rádiók javítását is megismerhettem. A tulajdonosnak volt egy tekerős Brunsviga mechanikus számológépe, amivel kiszámolta a kuncsaftok által fizetendő összeget. Amikor egyedül maradtam a műhelyben, megpróbáltam számolni a géppel, azt vettem észre, hogy a 3×3 11, a 8×8 meg 72 lesz. A mester, mikor szóvá tettem, hogy nem jól számol a gép, cinkosan rám kacsintva mondta: „A szolid kisipari haszon automatizálva van a gépben!”

muszka

Eszem ágában sem volt különben kibernetikával foglalkozni, de egész életemben véletlenek sorozata terelt erre a területre. Az osztályban én voltam a legjobb átlagú, de nem a legjobb tanuló. A műegyetemre szerettem volna menni villamosmérnöknek, a felvételim jól is sikerült, de mégsem vettek fel. A megszerzett tudásommal akartam viszont valamit kezdeni, így egy villanyszerelő ismerősömnél kezdtem el dolgozni mint ipari tanuló, ott rádiókat is javíthattam, mert ahhoz nem értett. Egy év múlva szakmunkás oklevelet kaptam.

A friss végzettséggel jobban fizető munkát keresni felmentem Pestre a bátyámhoz. A munkaközvetítő irodában újra nagy szerencsémre éppen egy nagykőrösi építkezéshez kerestek villanyszerelőket, így végül is otthon lakva járhattam munkába, és nagyon jól is kerestem. Később már technikusként a nagyfogyasztókkal kellett a kapcsolatot tartanom a cégnél.

Újra beadtam a felvételi jelentkezésemet, de ekkor már a műszaki tanárképzőre. De onnan is visszajött a teljes anyagom, vele együtt a vállalatom „ajánló levele” is, amelyben leírták, hogy szorgalmas és tehetséges munkatárs vagyok, több újítással, de nem javasolják a felvételem, mert a család a klérus hatása alatt áll. Ez valóban igaz volt, a családunk vallásos volt, de a legfőbb „bűnöm” is, hogy a nagynéném az angolkisasszonyok rendfőnöke volt.

A Kalmár László által létrehozott kutatócsoport első valódi, de félállású munkatársa volt. Hogyan került ebbe a pozícióba?

Már szinte biztos voltam, hogy katonának visznek, ahogy akkoriban szokás volt. De újra szerencsém lett, mert egy volt vízilabdázó társammal találkozva megtudtam, hogy Szegeden még van hely a tanári szakokon. Jelentkeztem is, de szeptember 15-ig nem kaptam választ, így szabadságot kértem és Szegedre utaztam, életemben először. A vonatról leszállva elindultam az idegen városba az egyetemet keresve, és megint szerencsém volt, mert éppen a tanulmányi osztály egyik vezetőjétől kértem útbaigazítást, aki végig segített a kései jelentkezés megoldásában, és az „ajánló levél” dacára való felvételem elintézésében. A hölgy egyébként, milyen az élet, Kalmár László felesége volt.

Végül matematika-fizika szakos hallgató lettem, befogadtak egy albérletbe társnak is, akik segítségével 3-4 hét után már értettem is, hogy mit tanulnak a többiek, hamar behoztam a lemaradásomat, sőt segíteni is tudtam az évfolyamtársaimnak.

Az egyetemi évek alatt is foglalkozhattam a hobbimmal, ugyanis a Kísérleti Fizikai Intézet rádiólaboratóriumában éppen segítség kellett. Ott főleg a hangosítással és az erősítőkkel foglalkoztak, de a fél egyetem rádióit is ott javították mellékesben.

1955-ben, az egyetem elvégzése után továbbra is villamosmérnök akartam lenni, ezért Pestre menten újra. Ott azt mondták, hogy ez csak úgy sikerülhet, ha egy vállalat javasol erre. Így kerestem egy céget Szegeden, a GELKA alkalmazott is. A próbamunkám egy olyan erősítő megjavítása volt, ami már többször kifogott rajtuk.

Én szerencsére ismertem a típust, mert a nagykőrösi vízilabda sportegyesületének is ilyen volt, és azt jó párszor kellett már javítanom. Egy általuk nem használt oszcilloszkóppal bemértem a hibát, egy foglalat égett át, azt kicseréltem, és egy hanggenerátorral beállítottam az erősítőt. 40 perc alatt végeztem, így felvettek. Innentől kezdve rádióműszerészként dolgoztam.

1957 szeptembere vége felé telefonon hívtak az egyetemről, hogy Kalmár professzor szeretne velem egy fontos dolgot megbeszélni. Emlékezett rám, ugyanis negyedéves koromban az egyik logika vizsgámon 4-5 mondatnál többet nem tudtam a tételemből elmondani és elakadtam. Rám nézett, majd megkérdezte: „Mondja, maga mi volt, mielőtt idejött?” Mire mondtam, hogy rádió- és villanyszerelő. „Ért maga a kenyérpirítóhoz?” – kérdezte erre. Igen, vágtam rá. A vizsga véget értével mentünk Laci bácsi lakására a kedvenc Angliában vett pirítójáért, ami elromlott, és senki nem vállalta megjavítani a nyugati holmit, de nekem szerencsére sikerült, az egyik alkatrésze hajlott meg.

Kalmár emlékezett erre, és azért hívott, mert elektronikus számítógépet terveztek építeni, és ehhez a munkacsoporthoz kellene neki elektromos szakember. 1955 végén indult egy szeminárium a matematikai logika műszaki alkalmazásai céllal. 1956 tavaszán konkretizálódott a konkrét gép ötlete. A kibernetika Sztálin miatt burzsoá áltudománynak számított, nagyon merész gondolat volt akkoriban hazánkban egy gondolkodó gép építése. A logikai gép ötlete viszont átment az engedélyezésen. Ekkor fél állásban már fel is vett az egyetem, majd teljes állású lettem egy hónap múlva.

Mi volt a Katicabogár megvalósításában a legnehezebb?

A logikai gépet én raktam össze, de a dugaszolásos módszerű logikai kapu megvalósítást Laci bácsi találta ki. Zseniális volt, mert más gépekben jelfogókkal oldották meg mindezt. Később már mindenki a brüsszeli világkiállításra készült, amin a logikai gépet is bemutattuk.

Eközben a Lélektani Intézetben is pusztultak a rádiók, így gyakran jártam oda is, csináltam reakcióidőmérő-műszertől kezdve persze mást is ott. Nagyon sok folyóirat járt hozzájuk, és az egyikben találtak egy műállatról szóló cikket. Felvetették, hogy csináljunk Szegeden is műállatot. „Mit kell tudnia?” - kérdeztem. Ezek akkoriban képesek voltak a fény követésére, emellett tanítható volt, ami azt jelentette, hogy képes volt két egyidejű inger hatására egy idő után megtanulni, hogy az egyik ingerre is megcsináljon valamit.

Muszka2

Sikerült pénzt szerezni, egy jó kis műhelyt be tudtam rendezni belőle és elkezdhettem a munkát. Az első gond a fény követésének megoldása volt. Sokáig az volt a gond, hogy a szerkezetet három keréken gurulva terveztem mozgatni, de az első kereket akartam kormányozni, ami mindenfelé ment, csak éppen arra nem, amerre akartam. Egyszer csak jött az ötlet, hogy meg kell fordítani a szerkezetet, és az első két kereket kell meghajtani, a hátsó kerék fusson szabadon. Innentől a szerkezet azonnal megbízhatóan mozgott.

A téli szünetben hazautazás közben találtam ki a vonaton a tanulás megoldását, két kondenzátor segítségével. Innentől már a hang és fényjelet össze tudtam kötni. Ha mindkettő feltöltötte a saját kondenzátorát, akkor már az egyik is elég volt a működéshez.

Az elkészített Katicabogár vázát egy könyvkötő mester készítette el, aki viszont nem tudta ráfesteni a fekete pöttyöket a piros testre, mert mindig megfolyt a festék. Ekkor jött az ötlet: vágjuk ki a pettyeket, és azokat így már feketére lehet festeni. És ha már külön is mozgathatók, akkor legyenek érzékelők: ha megnyomjuk őket, akkor rettenjen meg, és álljon le az állat. A hátán lévő kapcsoló megsimogatása után egy kicsit még áll, nem azonnal indul el, mivel fel kell melegedni a csöveknek. Ez az „engesztelődési idő” is egy jó vonása lett.

Muszka3

A műállat több külföldi bemutatót is szerepelt. Hogyan fogadták ezt a magyar fejlesztést?

A Katica igazi látványosság lett, és egy igen fontos dolgot ért el: a vásárokban és kiállításokon bizonyította, hogy hazánk sem marad el kibernetikában a többi országtól, illetve a Sztálin által dogmaként hangoztatott „A kibernetika burzsoá áltudomány” megtörését sikerült elérnem vele, az akkori pártvezetés és főleg Kádár feleségének érdeklődése tette szabaddá az utat más területeken is a számítástechnika elterjedése előtt.

Az interjú folytatásában az Informatika Történeti Múzeum létrehozásának történetéről olvashatunk.

További érdekes oldalak:

Rozgonyi-Borus Ferenc cikke

Kapcsolódó oldalak

Scientix A természettudományos oktatás közössége
All you need is code Minden a kódolás tanulásáról
A National Geographic A National Geographic honlapja.
Interpress Magazin Az IPM honlapja archívummal
Világtudomány.hu A magyar és nemzetközi tudományos élet hírei
Űr világ Asztronautikai hírportál

Csoportot ajánlunk