Felébred álmából a Rosetta!
2013/12/11 08:00
1623 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

A közel 10 éve útjára indított űrszonda már eddig is csodálatos felvételekkel örvendezette meg a kutatókat, és az érdeklődőket egyaránt. Hamarosan felélesztik a hibernációból, mert eljött az ideje a valódi küldetésnek: megközelíteni a 67P/Csurjumov-Geraszimenko üstököst!

A Rosettát 2004. március 3-án az Európai Űrügynökség (ESA) indította útjára egy Ariana rakéta segítségével. A program még 1993-ban kezdődött, amikor a projekt tervezői meghatározták az űrszonda tudományos programját. A projekt kutatási feladata többek között választ keresni az üstökösök eredetével kapcsolatos vitatott kérdésekre, valamint a napszél és az üstökösök anyaga közötti kölcsönhatásra.

A szonda eredeti célja a Wirtanen-üstökös volt, amelyhez nyolc év utazás után ért volna el, miközben pályája során két kisebb aszteroida (Otawara és Sirawa) mellett is elrepült volna.

rosetta_steins_flyby

Problémák az indítás során

A hordozórakéta hibája miatt az eredeti küldetés helyett egy másik célpontot kellett találni. A terjedelmes lista tartalmazta a 67P/Csurjumov-Geraszimenko üstököst is, és végül ez lett az új célpont. A kutatók azonban nem voltak biztosak abban, hogy kész szonda méretei, műszerei az új feladatra is alkalmasak. Három kutató, köztük a magyar Tóth Imre, látott hozzá az üstökös feltérképezéséhez. A vizsgálathoz a legjobb eszköznek a Hubble teleszkóp tűnt, és a kutatók azonnal kaptak is távcsőidőt. A csaknem egy napig tartó vizsgálat eredménye 61 fénykép lett, és az adatok feldolgozása után helyesnek tűnt a vezetők döntése az új célpont kiválasztásában. Egy üstökösre történő leszállás és helyszíni vizsgálat hatalmas tudományos eredmény lenne.

A küldetés

Az űrszonda csaknem 200 kilogramm műszert visz magával. Az üstökös magját négy műszer, egy ultraibolya-spektrométer, egy nagy felbontású kamera és egy mikrohullámú radiométer, illetve spektrométer fogja figyelni. További három műszer az üstökösmag sugárzásait és összetételét vizsgálja. Természetesen nem marad ki az a műszercsoport sem, amely a csóva vizsgálatát végzi. A leszállóegység kamerái térbeli panorámaképek készítésére alkalmasak, más műszerei pedig vizsgálják a felszín összetételét, és a felszín alatti szerkezetet.

rosetta_lander

Magyar szakemberek a programban

A szonda leszállóegységén a hibatűrő központi vezérlő és adatgyűjtő számítógépet a KFKI Részecske és Magfizikai Intézetében tervezték és építették. Az Intézetben fejlesztették ki a leszállóegység földi szimulátorát is. A leszállóegység, amelynek nevet is adtak - Philae - fedélzetén a műszerek meghatározó része tehát magyar munka. Hasonlóan magyar fejlesztés a fedélzeti számítógép szoftvere is, amely a különböző kísérletek összehangolását végzi.

Januárban újrakezdés

Miután háromszor megkerülte a Földet, majd a parittyahatást kihasználva a Mars körül is megfordult. Útközben elrepült két kisbolygó közelében: 2008 szeptemberében a Steins, 2010 júliusában pedig a Lutetia került útjába. Mindkét esetben méréseket végzett és képeket küldött a Földre. A Földről irányító személyzet  vigyázza útját, és a fedélzeti berendezéseinek óvása érdekében,  és az energiaforrások megkímélése miatt egy évvel később, 2011 júliusában hibernálták az űreszközt.

A földi személyzet szerint nagyon izgalmas lesz az ébredés. Mindenki izgatottan várja 2014 január 20-át, amikor a szonda vekkere megszólal, és elindul egy hosszadalmas folyamat. Először a fedélzeti elektronika melegszik üzemi hőmérsékletre, majd meghatározza a helyét az űrjármű. A mély álomban alatt lassú forgást végzett, ezt megállítja az automatika, és sorban feléleszti a műszereket, és elvégzi a tesztelésüket is.

Ha minden rendben találtatik, akkor útnak indul, és a tervek szerint augusztusban kerül az üstökös közelébe. Novemberben megint nem mindennapi izgalmakra számíthatunk, hiszen a leszállóegység, amelynek a neve Philae, megkísérli a leszállást a felszínre. Ilyen landolást még nem végzett ember irányította jármű, nagyon fontos a pontos tervezés, és előkészítés. Ha a manőverek sikeresek lesznek, akkor a robot mintákat vesz, és adatokat rögzít, fényképeket készít. Az üstökös 2015-ben eléri pályája Naphoz közeli pontját, és a kutatók reménykednek, hogy sok adatot tud begyűjteni a rejtélyes égi objektumról.

Miért fontos a kisbolygók és üstökösök vizsgálata?

A kisbolygók és üstökösmagok életében nagyon csekély a változás, ezért  ha megvizsgáljuk őket,  az ősi viszonyok rekonstruálhatók, hiszen bennük megtalálható az ősanyag. Ezen apró égitesteinek kutatása az egész minket körülvevő rendszer kialakulásának viszonyaira utalnak. A bulvárlapokban rendszeresen szereplő hírek szempontjából is fontos az ilyen kutatás: idővel  valóban előfordulhat, hogy pl. egy kisbolygóról kiderül: becsapódna a Földbe, és ezért meg kell változtatni a pályáját. Mi tegyünk, mit tehetünk ilyen esetben? A hatékony módszer kidolgozásához jobban meg kell ismerni  az égi vándorok fizikai jellemzőit.

További érdekes oldalak:

Zsigó Zsolt cikke

Csatlakozz hozzánk!

Kapcsolódó oldalak

Scientix A természettudományos oktatás közössége
All you need is code Minden a kódolás tanulásáról
Go Lab Laboratóriumok online
CodeWeek A Kódolás Hetének honlapja
Jövő osztályterme Modern tanulási környezetekről a Sulineten

Csoportot ajánlunk