A londoni Természettudományi Múzeum méltán a világ egyik leghíresebb múzeuma. A lenyűgöző mennyiségű kincs és téma tálalása élvezetes, ötletes és interaktív.
A "Föld galériák" egy külön épületrészben, két emeleten találhatók. A földrajz iránt érdeklődőnek ide mindenképp el kell jönnie, ha Londonban jár.

A múzeum főépülete építészetileg is szenzációs, a Cromwell Road felőli oldal (ahol a főbejárat is található) egy katedrálisra emlékeztet. 1881-ben nyílt meg, tervezője Alfred Waterhouse a viktoriánus kor legújabb építészeti megoldásait alkalmazta.
Kezdjük a legpraktikusabb részével! Hogyan lehet eljutni legkönnyebben a múzeumhoz?
Legegyszerűbb módszer a metró! (Londonban "underground" vagy "tube" a neve.) A múzeum South Kensingtonban található és ennél a metró megállónál is kell leszállni. Három vonal megy keresztül ezen az állomáson, a zöld színű: District, a sárga színű: Circle és a sötétkék színű: Piccadilly -ezekkel tehát átszállás nélkül el lehet jutni a múzeumhoz. Ha netán a Heathrowra (London legnagyobb reptere) érkezne gépünk, átszállás nélkül elérhetjük a Természettudományi Múzeumot, mert a Piccadilly metró egyik végállomása éppen a Heathrow. Így viszonylag olcsón bejuthatunk a város szívébe és természetesen a múzeumhoz is.
(Londonban 12, a várost keresztül-kasul behálózó metró vonal van, amelyeket külön színnel jelölnek, akárcsak Budapesten, de mindegyiknek van külön neve is.)
A Természettudományi Múzeum két nagy tematikus egységre oszlik: az élettudományok, és a földtudományok galériáira. Utóbbiak egy külön épületrészben találhatók 3 szinten 4 nagy téma köré csoportosulva:
-Belső erők
(földrengések, vulkánosság)
- Nyugtalan felszín
(felszínt formáló erők)
- A kezdetektől
(földtörténet)
- A Föld kincsei
(ásványok, kőzetek az ember használatában)
Találhatunk még itt különféle tárlatokat, érdekes megközelítéseket a Föld jelenéről, jövőjéről és egy laboratóriumot is, amelyeket diákcsoportok használnak.
A "Föld galériák" belépőcsarnoka nagyon látványos: szobrok között vezet az út (a Földet vállán cipelő Atlasztól a szkafanderes emberig) egy hosszú mozgólépcsőhöz, ami felvisz a második emeletre, miközben keresztülmegyünk egy fémből készült Föld-maketten. A második emeleten kezdődik tehát a kiállítás... Először a vulkánok világa fogadja az odalátogatót. A termek hangulata lenyűgöző: filmek, ábrák és egyszerűen végrehajtható kísérletek sokasága fogadja az embereket. Az egyik terem érdekességeit egy vulkánszerű kupola alatt tekinthetjük meg. Máshol a vulkáni kőzeteket tanulmányozhatjuk. Egy egyszerű kísérlettel szembesülhetünk azzal, hogy egy óriási darab horzsakő milyen könnyű lehet.
A vulkáni magma olvadt kőzet és gázok keveréke. A kialakult vulkáni kőzet típusát jelentős mértékben befolyásolja az olvadék kémiai összetétele és gáztartalmának mennyisége.

Horzsakő
Meglepően könnyű, mert apró lyukakkal átjárt - tulajdonképpen megszilárdult habnak tekinthető. A hirtelen kitörő vulkán gázokkal átjárt kőzetolvadékából alakulhat ki.

A földrengésekkel az általánosságokon túl, konkrét példákon keresztül ismerkedhetünk meg. Több folyosó is a japán földrengésekkel foglalkozik. Az embernek az az érzése, hogy valahova Japánba keveredett, ahol épp földrengés volt: egy Mitsubishi autóra pl. rádőlt az épület. Majd belépünk egy kis boltba, ahol néhány percenként egy enyhébb földrengésben lehet részünk (mozog alattunk a föld), miközben TV-n keresztül figyelhetjük a kobei földrengés egy bolti kamera által rögzített megdöbbentő képsorait... Az SDT-n különböző háttéranyagokat találni a földrengésekhez. A kőzetlemezek mozgására tipikus példa India Ázsiának ütközése (ld. még SDT rövidfilm). A múzeumban azt is megtudhatjuk, hogy a Himalája felgyűrődése mellett micsoda változások zajlottak még a lemezmozgásokhoz kapcsolódóan. Kevésbé ismert, de megváltoztak a légáramlatok is és kialakult az Indiára oly jellemző monszun, de a tengeráramlatok is új irányt vettek, amivel az Indiai-óceán különleges (télen és nyáron váltakozó irányú) áramlásrendszere jött létre.
A kőzetek körforgását is egyszerűbben megértjük, ha játszhatunk egy kicsit. Például a "kőzetátalakító automatával", ahol a hőmérséklet és a nyomás változtatásával különböző kőzeteket kaphatunk. Ha még ehhez hozzávesszük az SDT-n megtalálható animációt, nyert ügyünk lesz!
Minden kőzet csak egy állomás a nagy átalakulásban, számunkra tapasztalható élete röpke pihenő a felszín és a Föld mélye között zajlódó nagy körforgásban.

Kőzetátalakító automata
1. Összepréseljük és elhajlítsuk? (Igen, Nem)
2. Emeljük a hőmérsékletet és a nyomást? (Igen, Nem)
3. Még több hő és nyomás? (Igen, Nem)
Egyszerűen szemléltetik a konglomerátum képződését is.
Végy különböző méretű kemény, szögletes alakú gumidarabokat (fadarabok is megteszik), önts rá vizet és egy nyomókar segítségével próbáld összenyomni! Nincs könnyű dolga az embernek! Hát még milyen nehéz dolga van a természetnek! Ráérezhetünk micsoda erők munkálkodnak az üledék összepréselésekor például konglomerátumképződés esetén. A kísérleti eszközt más is elkészítheti!
Jól használható animációt az SDT-n találni az üledékes kőzetek keletkezéséről.

Következő látogatásunk alkalmával a többi galériát is meglátogatjuk! A kísérletek órai felhasználására a módszertani útmutató ad segítséget.

Barta Géza