A nagy "áttörés"
Amikor 1770-ben Nicholas Cugnot (ejtsd Nikolasz Künyo) előállt egy új gőz által hajtott járművel, még senki sem gondolta, hogy ez a találmány 150 év múlva egész gondolkodásmódunkat, viselkedésünket, életünket megváltoztatja, felforgatja és átrendezi. Ám egészen az 1880-as évekig a mérnököknek nem sikerült továbbfejleszteni a gőzautót. Az áttörés 1885-ben következett be, amikor Ottó feltalálta a benzinmotort. Ettől kezdve a "benzinbolhák", ahogy a kocsikat csúfolták, nagy fejlődésnek indultak. Megjelentek a különböző gépkocsik, pl. a Daimler, Benz, Crysler. Henry Ford (egy farmer fia) volt az első, aki később képes volt megalapozni a tömeges autógyártást.
Ford csak egy michigani elemi iskolát fejezett be, majd 28 évesen, 1891-ben elhagyta otthonát, Detroitba ment, ahol Edisonnál talált munkát. Ford ekkor már tapasztalt mechanikus. 1896-ra megépítette első kéthengeres kocsiját saját garázsában, ám nem számolt azzal a lehetőséggel, hogy a járgány majd nem fér ki a szűk ajtónyíláson, ezért hogy próbaútra tudjon vele menni, ki kellett vernie a kis épület falát. Az oly sok éjszaka munkájával elkészült kis kocsi modelljét titokban akarta kipróbálni, nagyon bízott a sikerében, az eljövendő hírnévben.
1902-ig anyagi támogatót keresett, ám nem talált, ezért megépítette versenyautóját, a 999-est, mely 120 km/h sebességet is elérhetett. De nem merte önmaga vezetni, hanem egy kerékpárversenyzőt ültetett a volán mögé. A 999-es győzelme tőkéhez jutatta, amiből üzemet alapított, s elkészítette az "A-modellt", melyből 1200 darabot adott el. Később elkezdték gyártani a hathengeres "K-modellt", mellyel a luxuspiacra akart betörni, ám a várt siker elmaradt.
Sorozatban
Ekkor visszatért első álmához, az olcsó tömegautóhoz. 1908 márciusára elkészült a "T-modell". Egyszerű, hatékony s olcsó kocsi volt, melynek árát mindössze 850 dollárban állapították meg. (A T-modell főkonstruktőre a makói születésű Galamb József volt.) A hatalmas keresletet nem tudták kielégíteni még úgy sem, hogy napi 65 darabot gyártottak az autóból.
Ezt felismerve Ford új módszert vezetett be, a futószalagot, amelynek funkciójáról a következőt mondta:
"Ne a munkásnak kelljen odamennie, ahol a munka van, hanem a munkadarab menjen a munkáshoz."
Ezzel az ötletével megalapozta annak a gyárnak az alapjait, melyet a ma embere mindenfelé megtalál. A T-modellt 1913. április 1-től már futószalagon gyártották egészen 1927-ig. Ekkorra már 15 millió darabot sikerült ebből a típusból gyártani.Költségei egyre alacsonyabbak lettek. Szakképzett munkások százait foglalkoztatta, ám nekik monoton volt ez a fajta munka, ezért 1914-ben megduplázta a béreket, vagyis egy munkás napi 2 dollár 34 cent helyett napi 5 dollárt keresett. Ezért a lépéséért emberbarátnak titulálta a közvélemény. A sikernek köszönhetően óriási, kb. 700 millió dolláros vagyonra tett szert, de nem tudta élvezni, idegenül érezte magát a milliomosok között. Kétmillió dolláros házat és birtokot vásárolt, hogy ide családjával elvonulhasson.
Egy kis kitérő
1915-ben Schwimmer Róza, a pacifista mozgalom tagja, meglátogatta a neves gyárost. Ford ennek hatására békemisszióra indult, melynek célja a világháború mihamarabbi befejezése volt. Elképzeléseit megosztotta Wilson elnökkel is, majd Európába utazott egy békehajón. A hajó 1915. novemberi indulását egy különös esemény zavarta meg: egy férfi úszott az éppen elinduló hajó után azzal a céllal, hogy megmentse Fordot a németek torpedóitól. Végül a misszió valóban visszafordult, így nem jutottak el Európába.
Detroitba való visszaérkezése után Ford visszavonult a politikától. 1919-ben a "T-modell" árát 575 dollárra csökkentették. Évente majdnem egymillió darabot adtak el ebből a kocsiból, s ez a nagy szám gyakran forgalmi problémákat okozott az utakon. Ugyanebben az évben megvásárolt egy lapot, s társadalompolitikai kérdésekkel kezdett foglalkozni. Elítélte Hollywoodot, a társastáncokat, a túrót és a cigarettát. Szerinte a munka az emberi élet értelme.
Új idők, új elvárások
A '20-as évek közepére az igények megváltoztak, új stílust, luxust kerestek a vásárlók. Az idő olyannyira eljárt a "T-modell" felett, hogy új vicc is született róla:
"Miben hasonlít a "T-modell" egy fürdőkádhoz?
Egyikben sem szeretné az ember, hogy meglássák."
1927-ben új "A-modellt" készített a cég, a háromsebességes, hidraulikus lökésgátlóval felszerelt, s mind a négy kerekén fékkel rendelkező kocsi igazi újdonságnak számított. Az 1929-es gazdasági világválság mélyen érintette az USA-t. Ford a választásokon Hoover elnököt támogatta Roosevelttel és az általa képviselt New Deal (Új Irány) politikával szemben.
Végül azonban Rossevelt nyerte meg a választásokat. Ford nem támogatta az amerikai gazdaság fellendítése érdekében indított "Kék Sas" akciót, ezért a közvélemény elfordult tőle. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy Ford visszavonult birtokára. Greenfieldben múzeumot alapított, ahol az első amerikai feltalálók életét és munkásságát mutatták be. 1941-ben a cég irányítását Edsel nevű fiának adta át, aki sajnálatos módon 1943-ban, 58 éves korában meghalt. Ford ezt a veszteséget már nem tudta feldolgozni, így négy év múlva, 87 éves korában követte fiát.
A 20. század arculatának egyik meghatározó figurája volt ez az ellentmondásosságában is tiszteletet parancsoló, hihetetlen munkabírással, elhivatottsággal élő ember.
Forrás
- Horváth P.: Miről mesél a múlt? Nemzeti Tankönyvkiadó, 1997
- Technika nagy enciklopédiája. Aquila K., 1996
- Greguss F.: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. Móra K., 1985
- 1000 kérdés 1000 válasz. Alexandra K., 1993
- Bálint - Mandel: Autók. Móra K., 1979