A 400 millió éves evolúciós múltra visszatekintő kétéltűek hatezerre becsült fajszámukkal a gerincesek egyik legkisebb és egyben legveszélyeztetettebb törzse, fajaik több mint felét kipusztulás fenyegeti. Életük során többségük eltávolodik a víztől, attól függetlenül is megél - igaz a levegő nedvessége életben maradásukhoz nélkülözhetetlen - azonban szaporodásukhoz vízre van szükség, hisz petéik, majd lárvájuk vízben fejlődik. Három csoportjuk közül kettő közismert, a farkatlan kétéltűek közé tartoznak a békák, a farkos kétéltűek közé a szalamandrák és a gőték, a lábatlan kétéltűek azonban hazánkban kevésbé ismertek, Dél-Amerika mellett kisebb faj- és egyedszámban Afrikában és Ázsiában is előfordulnak.
Hazai képviselőik és mérgeik
Hazánkban tizennyolc (időnként vitatott a szám, bizonyos vélemények szerint 16) kétéltű faj él, közülük mindegyik védelmet élvez. Jellegzetes, élénk hasszínűkről könnyen felismerhető, 5-6 cm nagyságú vöröshasú (síkvidéki) és sárgahasú (hegyvidéki) unka ijedtében jelentősen növeli bőrváladéka termelését, így testük felülete gyakran habos lesz. A fokhagymaillatú váladék szembe, szájba vagy orrba jutva égő, csípő érzést vált ki.
A 8-13 cm-es varangyok szintén két fajjal képviseltetik magukat hazánkban, mind a zöld, mind a barna varanggyal akár településeken is találkozhatunk. Bőrmirigyeik bufotenint és bufiviridint termelnek, amelyek a hazai fajok közül a legerősebb méreganyagoknak tekinthetők. Szerencsére a nyálkahártya- és bőrirritációnál komolyabb tünetre nem kell számítanunk. A bufotenint a fültőmirigyükből is ürítik, olykor tudatmódosító szerként, illetve afrodiziákumként használják.
A kisméretű, alig 5 cm-es zöld levelibéka mérge hemolitikus hatású, azaz vörösvértesteket elpusztító hatással bír. Szerencsére komoly aggodalomra nincs ok, az állat testén található mennyiség igen csekély, teljesen veszélytelen mennyiségű.
Az Aggteleki Nemzeti Park címerállata, a foltos szalamandra is rejteget némi veszélyt. Méreganyaga a szamandarin az idegrendszerre gyakorol hatást, fokozza a vérnyomást, görcsöket válthat ki, sőt érzéstelenítő hatással is bír. Azonban itt is megnyugtatunk mindenkit, oly kicsiny mennyiségű, hogy maximum nyálkahártya-irritációt válthat ki.
A hazai fajok méreganyaga
A fentiekből kitűnik, hogy a hazai kétéltű fajok méreganyaga igen szerény mennyiségű, mérgezést semmilyen esetben sem válthat ki. Legrosszabb esetben nyálkahártya- és bőrirritáció alakulhat ki, amely kézmosással teljesen elkerülhető.
Tünetek (hazai fajok esetén)
- nyálkahártya (orr, száj, hüvely, makk) irritáció - csípő, égető érzés
- bőrirritáció - csípő, égető érzés
- szemirritáció - csípő, égető érzés
Mit tegyünk?
Hazai fajok esetében egy alapos, szappanos kézmosás bőven elegendő. Abban az esetben, ha már kialakult a nyálkahártya irritáció, szintén ajánlott a bő vízzel történő öblítés. Szerencsére allergiás reakciók nem ismertek.
A veszélyes trópusi fajok
A Dél-Amerikában honos nyílméregbékák neve onnan ered, hogy bőrük váladékát az indiánok nyílaik hegyére kenték, majd ezzel vadásztak. Az igen élénk és változatos színű békák számos méreganyagot termelnek, egy alig 3 cm-es egyed váladéka akár 50 nyílhegy készítésére is alkalmas. Jelenleg a legveszélyesebbnek - amely egyébként valamennyi veszélyes állat között is előkelő helyen szerepel - az arany nyílméregbékát tekintik. A Kolumbia esőerdeiben őshonos faj neurotoxint, azaz idegmérget termel, amely az idegsejtek közötti információátadást akadályozza. Egyetlen milligramm méreg akár 20 felnőtt ember megöléséhez is elegendő.
Marsi Zoltán cikke