A bánya tulajdona maradt egy mocsári ciprus példány, de sajnos a többit nem tudták megmenteni. Milyen módszerek vannak a világban a famatuzsálemek tartósítására?
A leletek
Bükkábrányban, a lignit bányában és a meddőrétegekben 2007-ben igen ritka leletegyüttesre bukkantak bányászat közben. Egy Taxodium-erdő álló fatörzsei bukkantak elő a homokból. A viszonylag kis területen egymáshoz közel 15 fatörzset ástak elő a markolók közvetlenül a lignittelep tetejéről. A fákat szürke színű, jól osztályozott homok vette körül. Ez a homok, látványos hordalékkúpjaival a fatörzsek közötti terület egy részét is elfoglalta. A famaradványok törzsrészeinek teteje a szürke és a fölötte lévő sárga homok határával esett egybe. A mocsarat és a fatörzseket a szürke homok hirtelen temethette be, talán egy hatalmas vihar eredményeképpen. A fatörzsek be nem temetett részei a sárga homokban a későbbi erózió révén elpusztultak, de a szürke homokban lévő törzsek állva maradtak, konzerválódtak. A fatörzsek megmaradásának egyik legfontosabb feltétele, hogy az adott réteg oxigénmentes legyen, a mikroorganizmusok a fa anyagát ne támadhassák meg. A leletek különlegessége, hogy a bükkábrányi példányokban az eredeti faanyag fosszilizálódott, de kovásodás nélkül.
Tartósítás cukorsziruppal
A konzerválást végző régészek bármelyik módszert választják, annak nagyjából legalább másfél-két év az időigénye (ennyi kell a konzerválóoldat felszívódásához). A Miskolcra szállított négy fának, amelynek még tanulmányozhatóan ép volt az évgyűrűszerkezete, a konzerválás előtt még semmilyen beavatkozást nem végeztek. A sejtfalakat szilárdító, rugalmas cellulóz nagyrészt lebomlott, csak a stabilitás nélküli lignin őrződött meg. A miskolci fákat érkezésük után nedves homokot tartalmazó tartályba helyezték, nem hagyták kiszáradni. Ezután megkezdődött a konzerválás hosszú folyamata. Kettőt cukorszirupban tartósítottak, amellyel a kioldódott poliszacharidokat pótolták. Két fa cukorban ázott hosszú ideig. A cukor mellett több érv szólt: olcsó, nem környezetterhelő és bármikor visszafordítható folyamat. A cukor molekulák bediffundáltak a fasejtjeibe és az átalakult cellulóztól átvették a szilárdító funkciót, ezzel szilárdítva, tartósítva a faanyagot. A szeszes erjedés elkerüléséért a cukorlébe gombaölőszert kellett adagolni.
Tartósítás polietilén-glikollal
Egy fa műgyantás konzerválást kapott, egy pedig tiszta vízben állt, amelyhez csak gombaölő vegyszert adtak. Ez a példány ma is alkalmas arra, hogy rajta tudományos kutatásokat végezzenek. Felmerült másik technológia is, a svéd Vasa Múzeum által a viking hajóknál alkalmaztott polietilén-glikolos.
Az 1628-ban elsüllyedt hajót 333 évvel később kiemelték a tengerből, majd több évtizednyi restaurálás után "eredetiben" a nagyközönség elé tárták.
Hasonlóan a cukorszirupos áztatáshoz, ebben az esetben is a fát polietilén-glikolban áztatták pontosan meghatározott hőmérsékleten. A konzerválás e formája rendkívül drága és nem gyorsabb az előző módszereknél.
További érdekes oldalak:
- A mocsári ciprusok története
- Viking hajó a Vasa Múzeumban
- Mocsárciprus ősfalelet Bükkábrányban
- Mocsári cipruserdő
- Bükkábrány-Lignitbánya Mocsárciprus
Siegler Gábor cikke
