Maecenas Kiadó, 1989-2001
Mi volt akkor, amikor még nem volt Világegyetem? És mi lesz utána? Mi az idő? Hol van? A fejünkben? Vagy a dolgokban? Mi a tér - és mi a Világegyetem? Hogyan jött létre és mekkora?
Nem túlzás azt állítani, hogy ezek a kérdések mindig is érdekelték az embert - és az sem túlzás, hogy az emberiség sohasem volt még olyan közel e kérdések megválaszolásához, mint most. Stephen Hawking megkísérli mindenki számára érthetően összefoglalni azokat az elméleteket, melyek ma a legvalószínűbbeknek tűnnek. Sok izgalmas történetet tár elénk arról, hogy sokszor milyen nehéz megtalálni a helyes választ egy-egy évszázadok tudósait foglalkoztató kérdésre.
Korunk legnagyobb tudományos bestsellerjének mára több kiadása van, mint ahány lapja. A fülszövegek rendszerint úgy hirdetik a szerzőt, mint Einstein óta a leghíresebb tudóst - és nem is túloznak. A fizika világában kétségtelenül ő tette a legtöbbet egy új, olyan elmélet felé vezető út megépítéséért, mely egyesítené a jelenleg érvényesnek tartott elméletek eredményeit. Olyan fizikát képzeljünk el, melyben még a gravitáció jelensége is megmagyarázható. Hiszen amit ma tudunk a gravitációról, az az, hogy létező jelenség
Könyvét eredetileg azok számára írta, akik szeretnének közelebbről megismerkedni azokkal az elméletekkel, melyek manapság a fizikusokat foglalkoztatják - a könyv így áttekintés lett. Részben a fizika története, részben pedig a világegyetemé - hiszen a kettő elválaszthatatlan. Azt meséli el (mindössze egyetlen egyenletet alkalmazva: a híres E=m×c2 formulát), hogyan jött létre az, amit világunkként ismerünk, és ha már létrejött, hogyan néz ki. Miről tudhatunk? Legfeljebb arról, ami számunkra azon a körön belül van, amit a fénysebességgel terjedő információ határol. Ha most megszűnne a Nap, csak nyolc perc múlva vennénk észre - addig számunkra a Nap még a helyén volna. És nincs olyan eszköz, mellyel hamarább tudhatnánk egy ilyen fontos eseményt. Vagy mégis? Egyetlen ilyen eszköze van az emberiségnek, ez pedig - Hawking szerint - a fizika. Ha jól gondolkodunk, megismerhetjük azt is, amit tudatlanul nem láthatunk, vagy hallhatunk.Sokan hallottak már a fekete lyukakról - de hányan tudják, hogy nem is olyan feketék? Hogy onnan is jön információ, és ez ellenkezik az einsteini elmélet eredeti formájával? Ezek a könyv legizgalmasabb lapjai: új fejezetet tárnak föl számunkra a sokszor lezártnak tűnő világból, megmutatják, milyen lehetőségek rejlenek egy új elméletben, mit is várnak ettől a fizikusok
A Merre halad az idő? című fejezet arra keresi a választ, hogy a tudomány által létrehozott időfogalom - melyben múlt és jövő egyenértékű és egységes rendszert alkot - hogyan viszonyul ahhoz, amit mi a mindennapokban időnek tartunk. Hawking három időirányt különböztet meg: a pszichológiait (az irány, ahogy mi tapasztaljuk) a termodinamikait (ez a növekvő entrópia felé mutat) és a kozmológiait (a Világegyetem tágulása felé mutató). Ezek után ravaszul bebizonyítja, hogy a kozmosz történetének csak ebben a szakaszában alakulhatott ki az ember, és az emberi értelem. A könyv végén érzékletesen vázolja a fizikatörténet három legnagyobb alakjának profilját: Einsteinét, Galileiét és Newtonét.
A könyv a mai napig a legsikerültebb kozmológiai fejtágító (a kozmológia az a tudomány, amelyik a világ történetével foglalkozik). A könyvnek egyetlen hibája van, ami Hawking legújabb hozzászólásaiban is jelentkezik: meg van győződve róla, hogy a fizikán kívül a világ mibenlétét érintő valamennyi hozzászólás csak szájtépés. Főleg a filozófusokat csepüli - akik azóta is vígan gondolkodnak, és köszönik, jól vannak.
