A medúzák rövid jellemzése
A medúzák evolúciós értelemben rendkívül egyszerű, primitív lények. Még bélcsatornájuk sincs, csak űrbelük, és idegrendszerük is rendkívül egyszerű. Mindez elég azonban ahhoz, hogy jól alkalmazkodjanak a vízi környezethez, sőt egyre inkább feltűnjenek a Földközi-tenger partvidéki vizeiben is - a fürdőzők nagy riadalmára.
A medúzák a csalánozók törzsébe tartoznak. A rendszertani csoporthoz tartozó fajoknál általánosan elterjedtek a csalánsejtek. A csalánozók ragadozó állatok, jóllehet áldozataikat nem „üldözik”, azokkal spontán találkoznak. Vannak közöttük rendkívül aprók, de hatalmas méretűek is. Sok közülük helytülő életmódot folytat (hidra állatok), mások azonban szabadon úsznak. Ezeket nevezzük medúzáknak - és ezektől tartunk annyira.
Csípések a víz alatt
A medúzák csalánsejtjei automatikusan működnek: ha az áldozat bőre érzékelőtüskéjükhöz ér, azonnal működésbe lépnek. Legalább húszféle csalánsejt létezik, melyek közül a legkellemetlenebbek számunkra a „faltörő” csalánsejtek, mert ezek képesek arra, hogy az ember bőrét felsértve a méreganyagot a szervezetbe juttassák.
A csalánsejtek által termelt méreganyagok többsége teljesen ártalmatlan. A Földközi-tengerben található több, mint 180 medúzafajból alig néhány az, amelyik komoly problémát okozhat. Ha azonban nagy tömegben jelennek meg, akkor valóban megkeserítik a fürdőzők életét. Az utóbbi években erre többször volt példa, leginkább augusztusban, a főszezon kellős közepén.
Veszélyes fajok a Földközi-tengerben és melléktengereiben
Néhány faj sajnos komoly veszélyeket jelent az ember számára is. Az egyik leggyakoribb ezek közül a világító medúza. A nem túl nagy méretű (és ezért nehezebben észrevehető) medúzafaj csupán 10 cm-es, igaz tapogatói hosszabbak. Csípése nagyon fájdalmas, a bőr később felhólyagosodik, lassan gyógyul, azonban ezeken a fájdalmakon és kellemetlenségeken túl nagyobb bajt nem okoz. A világító medúzák inváziója többször okozott már komoly problémát augusztusban a Földközi-tengeren, Spanyolország, Olaszország és Görögország tengerpartjain. Ilyenkor az adott partszakaszon tilos (és veszélyes) a fürdőzés.
Rendkívül veszélyes és akár halálos csípése is lehet a hólyagmedúzának vagy más néven portugál gályának. Valójában nem egy egyed úszik a vízben, hanem egy kolónia, melyek között munkamegosztás is van. A hólyagmedúza különlegességét a víz felszínén úszó hólyagszerű képződménye adja, melyet a szél fúj. Ebből szinte láthatatlanul nyúlnak le akár 30 méter mélyre a hosszú fonalak, melyeken a rendkívül mérgező csalánsejtek találhatók. A hólyagmedúzák korábban sosem veszélyeztették a fürdőzőket és inkább a nyílt vizeken, az Atlanti-óceánban voltak jellemzőek, az utóbbi években azonban megjelentek a Földközi-tengerben is, igaz még mindig ritkának számítanak, annak ellenére, hogy Szicília közelében már volt halálos áldozata az ember-hólyagmedúza találkozónak.
Fájdalmas csípések, lassan gyógyuló, örökre megmaradó sebek és hegek jellemzik a kockamedúzák marásait. Sajnos ilyenekkel is lehet találkozni a mediterrán Európában, jóllehet ezek a fajok itt annyira ritkák, hogy nem jelentenek igazi veszélyt a fürdőzőkre.
Globális klímaváltozás és medúzainvázió
A kutatók szerint van összefüggés a medúzainváziók gyakorisága és az emberi tevékenység között. A globális klímaváltozás miatt a nyarak szárazabbak és melegebbek a Földközi-tenger medencéjének területén is, ami csökkenti az édesvízbevitelt, aminek következményeként a víz sósabbá és melegebbé válik, és ez kedvez a medúzák szaporodásának. De komoly beavatkozást jelent a halászat is, mert a megritkult halállomány miatt a medúza lárvák fogyasztása is csökken, így jóval több medúza marad meg.
A medúzainvázió 2011-ben Skóciában a Torness erőmű leállítását eredményezte. Az erőmű hűtőrendszere tengervízzel működik, a döbbenetes mennyiségű medúza pedig bejutott a hűtővízrendszerbe, továbbá a kisebb tengeri állatok bejutását akadályozó szűrőket odatapadó testükkel eltömítették.
Medúzatanulmányozó tudományos programok
Ma már az Európai Unió „VECTORS” programján belül is figyelik a medúzák szaporodását és életműködését, ugyanis valójában igen keveset tudunk ezeknek az - alapjában véve rejtett életmódot folytató - élőlényeknek viselkedéséről, biológiájáról. A „CIESM” medúza-figyelő program is a földközi-tengeri medúzaállomány feltérképezését és tudományos megfigyelését próbálja megvalósítani. A programban nem csak európai, hanem észak-afrikai és közel-keleti országok is részt vesznek.
További érdekes oldalak
- A CIESM hivatalos oldala
- A VECTORS hivatalos oldala
- Csalánozók a „Kék Bolygó” oldalon
- Medúzacsípés – online diagnosztika
Barta Géza cikke