Gottfried Wilhelm von Leibniz

Lipcsében született jogász családban. Apja, a Lipcsei Egyetem erkölcstanprofesszora nagy gonddal és szeretettel nevelte fiát, de 1652-ben bekövetkező halála miatt szellemi hagyatékként fiára már csak óriási könyvtárát hagyhatta. Leibniz tehetsége már korán megnyilvánult, hiszen tízévesen eredeti nyelven olvasta a görög és latin szerzők műveit, s 15 éves korában már egyetemi tanulmányait is megkezdte.

Kezdetben Lipcsében jogot, majd Jénában matematikát hallgatott. Az egyetem befejezése után Nürnbergben élt, ahol a francia és holland természettudósok munkáit tanulmányozta. 1668-tól a mainzi választófejedelem vette pártfogásába, s így külföldi tanulmányútra indulhatott: 1672-1676 közt Párizsban Descartes, Pascal és a természettudósok munkáival ismerkedett, s a modern matematikában elmélyülve kidolgozta - Newtonnal egyidejűleg - az infinitezimális-számítást. Időközben ellátogatott Londonba és Hollandiába, ahol Spinozával kötött ismeretséget és a mikorszkóp feltalálójával Leuwenhoekkal. 1676-ban visszatért Mainzba, s negyven éven át a Hannover-ház szolgálatában tevékenykedett mint könyvtáros, de tanácsadói és diplomáciai teendőket is ellátott. 1700-ban a Porosz Tudományos Akadémia első elnöke lett, s meghatározó szerepe lett a bécsi és a szentpétervári akadémia létrehozásában. A Francia Tudományos Akadémia és az Angol Royal Society is tagjává választotta. Tevékenysége alapján kora polihisztorának tekintik, hiszen foglakozott matematikával, filozófiával, jogtudománnyal, történelemmel, régészettel, nyelvészettel, közgazdaságtannal és politikával.

A nagy német filozófus a matematikában is sokoldalú tevékenységet folytatott. A nevét viselő Newton-Leibniz-formula is mutatja, hogy a matematikai analízis is az általa művelt szakterületek közé tartozott. Összefoglalta kora analitikus geometriai ismereteit és ebből fejlesztette ki a kalkulust. Newtonnal vitába is keveredett, ami arra vonatkozott, hogy kié vot az elsőség a differenciál- és integrálszámítás megalkotásában. Leibniz széles körben publikálta is eredményeit, és a svájci Bernoulli család segítségével az analízis fokozatosan kezdett terjedni Európában.

Számológép konstruálásával is foglalkozott.

Leibniz neve fémjelezte igen hosszú ideig a kombinatorikát.

Kutatta a tizedestörtek tulajdonságait.

Alkalmazta a sorfejtések módszereit is.

Sok matematikai elnevezés és jelölés tőle származik.

Ezek mellett a természettudományok és a filozófia legkülönbözőbb témáiban végzett vizsgálódásokat. Hihetetlenül sokoldalú volt: a jog, a vallás, a diplomácia, atörténetírás, a logika terén egyaránt sokat alkotott. 150 évig nem tudta a tudományos környezet megfelelően megérteni a logikáját. 1910 körül értettek meg a valódi mélységét... Ő alapította meg a Porosz Tudományos Akadémiát. Ő volt - Newtonnal együtt - az első külföldi tagja a Francia Tudományos Akadémiának. Leibniz hozzájárult az impulzus, a mozgási és helyzeti energia fogalmának kialakításához. Élete vége felé törtenetíró volt, és az akkori időket felkavaró, híres mechanikus szerkezet, az Orffyreus kerék után nyomozott (1710 körül), és levelezgetett többek között Teuberrel, Gartnerrel, Borlachhal az üggyel kapcsolatban.

Főbb művei: Újabb vizsgálódások az emberi értelemről, Theodicea, Metafizikai értekezés, Monadológia (ez utóbbit filozófiai főművének tartják).