Mi is az a rovás?

A rovásírásról már mindenki hallott, ez is hasonlít rá, de ez az eszköz kifejezetten a számolásban segítette az embereket. A neve: rovás! Ez egy rovott, de csak számoknak megfelelő jeleket tartalmazó bot, vagy deszkadarab volt. A legegyszerűbb esetben annyi jelet véstek a pásztorok, a gulyások, a csikósok a karikás ostoruk nyelére, ahány állatot rájuk bíztak.

A rovás azonban az adózás, a "számadás" eszköze is volt. Ekkor az úgynevezett páros számrovást használták. A pálcát vagy botot kettéhasították és a pontosan összeillő részekre egyszerre vésték fel a jeleket. A számolás befejezése után az egyik felét az eladó vagy a hitelező, míg a másik felét a vevő vagy az adós kapta. Ezek voltak a nyugták, a csekkek, a váltók ősei (angol nevük: tally). A részek összeillesztésével lehetett ellenőrizni a számolás hitelességét.

Takács Gyula a Somogyi pásztorvilág című művében olvashatunk az eszköz használatáról:

"Mielőtt a tanyára indult volna a gulyás, 1907-ig szokás volt az, hogy még a téli szálláson a pásztor elkészítette a rovást (rovás pálcát). A rovást kecskerágitóból, hársból vagy fűzfából készítették, a pálca négyszögletes volt, a lapja 2 cm széles, a vastagsága pedig 1 cm. Erre a 2 cm széles lapra bizsókkal metszette bele a jószág darabszámát, mégpedig úgy, hogy bordaszerűen állt ki a darab a lapból. Melléje tüzes ár szúrásával 1-2 stb. pontot égetett, amely azt jelezte, hogy az a darabjószág hány füves, azaz hány esztendős. A kihajtás előtt készen volt a rovás-pálca. Ilyennel adta át egyik gulyás a másiknak a jószágot."

A pásztorok nyelve?

Herman Ottó, az egyik legismertebb néprajzkutatónk is foglalkozott A magyar pásztorok nyelvkincse című, 1914-ben megjelent művében a rovással.

Az idézett néhány mondat nagyon szemléletesen írja le: " Általánosan véve a rovás az analfabetizmus idejében az egész közéletre kiható elszámolás, nyilvántartás, ellenőrzés eszköze volt, melynek gyakorlata abban állott, hogy a rovókéssel bizonyos konvencziónális jegyeket róttak alkalmas pálczákra. Az adás-vevésben, a hitelben, ellenőrzésben, közérvényben állott a rovásfa, és számos találó szólásmódban érvényesült. Valakinek sok "bűne van a rováson", innen "rovott multú", megróni valakit, felróni valakinek valamit, leróni a tartozást, mind a rovástól és műveletétől erednek. A duhaj nóta így mondja:

Korcsmárosné bort ide a kupámba,
Hadd igyék a szegény legény bújában;
Róvja fel a rézfokosom nyelére:
Hány itcze bor fogyott el már kedvembe.

Kiváló értékkel és jelentőséggel bírt a rovás a pásztoréletben, hol a nyáj és szolgálmánya s minden járandóság rováson tartatott nyilván és számoltatott el. A számrendszer ötös = quinárius volt s a kéz öt ujján alapult.

Használhatjuk mi is?

Igen, természetesen, nagyon könnyen megtanulható a használata. A számjegyek írása fonetikusan történik, ahogy azt a következő ábra mutatja:

A számjegyek, és használatuk módja emlékeztet a római számjegyekre és azok használatára. Az írás iránya más, itt balról jobbra helyett a jobbról balra irány szerint kell írnunk, és olvasnunk is.

A bátrabbak, ügyesebbek megpróbálhatják a faragást is.

További érdekes oldalak 

• Számrovás gyakorlás
• Takáts Gyula - Somogyi pásztorvilág
• Friedrich Klára - Új rovásírás tankönyv
• Lukács Ágnes rovásírással kapcsolatos gyűjteménye és gondolatai

Zsigó Zsolt cikke