Pünkösd a tavaszi időszak és az egyházi év harmadik fő ünnepe: a kereszténységben az egyetemes egyház alapítását kötik ehhez az időponthoz. Elnevezése a görög pentekoszté, az ötvenedik szóból származik, mivel húsvét után az ötvenedik napon van a helye a naptárban, azaz idén május 19. A húsvéttal együtt mozgó ünnepet Magyarországon már a kereszténység elterjedése, a Szent István előtti időkben is ismerték, ám akkor még, mint a nyárnak, a termőerőnek az ünnepét tisztelték e napokban, a földeken dolgozók pihenhettek-vigadhattak ilyenkor egy utolsót a nagy nyári munkák, az aratás megkezdése előtt. Később a meglévő pogány hagyományokra épültek rá az ünnep keresztény elemei.
A tavasz búcsúztatásához számos népszokás kapcsolódik, ám mind közül a pünkösdi király választása az egyik legősibb és legismertebb. A falu legényei közül ilyenkor különböző erő- és ügyességpróbák során választották ki a legrátermettebbet, akit virágkoszorúval végül "megkoronáztak", s különleges jogokkal ruházták fel. A pünkösdi királlyá választott legény egy évig ingyen ihatott a kocsmában, állatait ingyen őrizték, apróbb vétségeit elnézték, s a következő pünkösdig ő volt a legények vezetője, a lányok kedvence. A kedves népszokást ma már igen kevés helyen elevenítik fel az országban, ám pünkösdi mulatságokat, bálokat, nagyszabású összejöveteleket ma is számos helyen rendeznek szerte az országban és a határon túl.
Szintén gyakori népszokás pünkösdkor a májusfa állítása és kitáncolása. A hagyomány szerint a májusfa állítás a termékenység és a tavaszvárás szimbóluma, ezért jellemzően udvarlási szokásból a fiatal legények lepték meg ezzel a lányokat. A fa kidöntése és kitáncolása mindig nagy ünnepléssel járt együtt.
A pünkösdi zöldágazás is ehhez az ünnephez kötődik, melynek során a régi időkben zöld ágakat tűztek ki a házakra, hogy elijesszék a „rosszat”.
Mindenkinek nagyon szép időtöltést és jó pihenést kívánunk a pünkösdi hosszú hétvégére!