A Cassini űrszonda pályára állítása (fantáziarajz, NASA)
Cassini-Huygens űrprogram
A Cassini-Huygens űrprogramot a Szaturnusz gyűrűit tanulmányozó és leíró Christiaan Huygens holland, és a bolygót kutató, továbbá a gyűrűrendszerben lévő nagy rést felfedező Giovanni Cassini, olasz származású francia csillagászról nevezték el. A nemzetközi projektben 17 ország (köztük hazánk) vett részt. Az űrszonda indítása 1997-ben volt, de 2004-ig kellett várni, míg megérkezett a Szaturnuszhoz. A Huygens leszállóegységet sikeresen eljuttatták a bolygó Titán nevű holdjára, a Cassini-egység pedig még jelenleg is a Szaturnusz körül kering, pedig 2008-ig tervezték lezárni a programot. Azonban a szonda jól működik, és mind a mai napig szebbnél szebb képekkel kápráztatja el a világot, és persze fontos adatokat továbbít. Már többször meghosszabbították a program végét, jelenleg úgy tűnik, hogy 2017-ig fog tartani.
Adatok Szaturnuszról
A Szaturnusz a naprendszer második legnagyobb bolygója. Leggyakrabban a nála kicsivel nagyobb Jupiterrel szokás összehasonlítani. Mindkét bolygóra igaz ugyanis, hogy főként hidrogénből és héliumból állnak, igaz a Szaturnusz légkörét még inkább a hidrogén uralja. Hasonlóan a Jupiterhez, legbelül feltehetően egy szilárd kőzetekből, fémes anyagokból álló központi mag található, ami körül a nagy nyomás miatt fémként viselkedő folyékony hidrogénréteg található, míg e fölött molekuláris állapotú hidrogénóceán következik, azután pedig a főként hidrogéngázból álló légkör. Az atmoszférában uralkodó szelek iszonyú erejűek lehetnek, sebességük elérheti az 500 km/s-t. A Szaturnusz sűrűsége nagyon kicsi, a legkisebb a Naprendszerben, továbbá lapultsága is jelentősebb, mint amit a Jupiternél meg lehet figyelni. A bolygó körül folyamatosan fedeznek fel apróbb holdakat, ezek közül 18 nagyobbnak mondható, de összlétszámuk már eléri a hatvanegyet.
A Szaturnusz talán legkülönlegesebb holdja a Titán. Feltehetően szilikátmagból áll, de található itt víz is. Különlegesség még, hogy légkörének nagy része (a Földhöz hasonlóan) nitrogénből áll, de található itt nemesgáz és metán is. A Titán az egyetlen olyan hold, melynek állandó légköre van. Az egyetlen gond, hogy borzasztó hideg van a felszínén...
Sarki fény
A Cassini űrszonda döbbenetes képeket készített a Szaturnuszon lévő sarki fényekről is. A bolygó déli féltekén körkörös alakban megjelenő fényjelenség hatalmas kiterjedésű, és hasonlóan a földi fényjelenséghez, az égitest mágneses terével és a napszéllel van kapcsolatban. Több mindenben különbözik azonban attól, amit bolygónkon lehet megfigyelni: időnként a pólus körül körkörösen mozog, máskor pedig nem mutat ilyen mozgást. Abban is jelentős különbség van, hogy míg a Földön percekben mérhető a sarki fényjelenség hossza, addig a Szaturnuszon akár egy napig is eltarthat.
Sarki fény a Szaturnuszon (NASA)
Hatalmas vihar
A Szaturnuszon ritkák a hatalmas viharok. Az állandóan fújó szelek lehetnek gyorsak, de a bolygó légkörét felforgató viharok ritkák. A Cassini által megfigyelt óriási kiterjedésű vihar egy kis pontban kezdődött, de később nagyobb kiterjedésű lett, mint a Föld, a vihar nyomában kialakult felhőcsóvák pedig körbeérték az egész bolygót.
A bolygót körbefutó vihar a Szaturnuszon (NASA)
A Szaturnusz „felülről”
Igen különleges képet mutat a Szaturnusz „felülnézetből”, amikor a bolygó árnyéka rávetül gyűrűrendszerére. A NASA által közzétett képrészletek segítségével sokszor amatőr rajongók készítenek érdekes képeket.
A Szaturnusz „felülről” (NASA)
Dione alatti óceán
A NASA tudósai szerint asztrobiológiai potenciállal rendelkezik a Szaturnusz Dione nevű holdja, ugyanis a felszínén olyan képződményeket láttak, amelyek a felszín alatti víz jelenlétére utalnak. Azt feltételezik, hogy a felszín alatt egy óceán is rejtőzhet.
Mivel a Cassini szonda tökéletesen működik, várható, hogy a jövőben is egyre érdekesebb adatok és felvételek érkeznek a Szaturnuszról és holdjairól.
Kapcsolódó linkek
Barta Géza cikke
