A játékok már a reneszánsz kor tudósainak figyelmét is felkeltették, ekkor elkezdődtek az első kísérletek a játékok matematikai elemzésére. A vizsgálódást természetesen először a szerencsejátékokon kezdték, hiszen a korszak kedvelt játékai voltak például a kockajátékok. Ezekben a játékokban a játék végeredménye csak a véletlentől (vagy köznapi szóhasználattal: a szerencsétől) függ, nincs szerepe benne a játékos stratégiájának, ügyességének.
A szerencsejátékok tanulmányozása vezetett a valószínűségszámítás kialakulásához, a véletlen szerepének és törvényszerűségeinek feltárásához.
A következő nagy lépésre elég sokat kellett várni, csak a XX. század elején kezdődött meg a stratégiai játékok vizsgálata. Stratégiai játéknak szokás nevezni azokat a játékokat, amelyekben nincs szerepe a véletlennek (ilyen pl. a sakk vagy a go), vagy csak részben van szerepe a véletlennek. Ez utóbbiak a kártyajátékok, hiszen a lapok keverése és az osztás hordozza a véletlenszerűséget. Az előbb említett játékokban a végeredményt, a játék kimenetelét egészen vagy részben a játékosok játéktudása, játékintelligenciája, stratégiája határozza meg.
Mi is a játékelmélet?
A játékelmélet kutatási területe tehát a stratégiai játékok köre. Mit kutatnak a játékelmélettel foglalkozó matematikusok? Olyan, azonos intelligenciájú játékosok számára dolgoznak ki nyerési, cselekvési stratégiákat, amelyek lehetőség szerint figyelembe veszik az ellenfelek lehetséges lépéseit, megfelelnek a játék szabályainak, és nem felejtik el figyelembe venni a véletlen szerepét sem.
Ha a játékosok optimális lépéseket tesznek a játék során, akkor egyensúlyi helyzet alakul ki, és ettől egyik résztvevőnek sem érdemes eltérni. Egyes szakértők szerint a játékelmélet feladata az egyensúlyi helyzetek megkeresése a játékban. Mivel a véletlen is szerepet játszik a játékokban, ezért a játékelmélet eredményei statisztikus jellegűek, ezért a megállapítások érvényessége csak nagy számú esemény (pl. kártyajáték) lejátszása esetén valósul meg.
A stratégiai játékokra jellemzőek a játékosok közötti konfliktusok, hiszen az érdekek különböznek. A játékszituációk egy adott konfliktushelyzetet modelleznek. Ez a modellalkotás teszi széles körűen alkalmazhatóvá a játékelmélet eredményeit, hiszen a hétköznapi életben sok, viszonylag könnyen modellezhető konfliktushelyzet van.
Játékelmélet a hadászatban?
Számos tudományterületre hatolt be a játékelmélet, a hadászatban, a közgazdaságtanban, a szociológiában kiemelkedő a jelentősége, de megjelentek és felhasználják az eredményeit a pedagógiában és az irodalomtudományban is. A játék és játékos szó nem minden helyzetben használható, pl. a gazdaság olyan játéknak tekinthető, amelyben minden gazdasági egység egy játékos, de van egy kitüntetett szereppel rendelkező játékos, az ÁLLAM, amely ha nem nyer elég sokat a játszmában, akkor megváltoztatja a játék szabályait.
Magyar tudósok a játékelmélet megalapozói között
A játékelmélet megalapozójának Neumann János tekintik, és az egyik legjelentősebb továbbfejlesztője és alkalmazója a szintén magyar Wald Ábrahám volt.
További érdekes oldalak:
Zsigó Zsolt cikke
