152 évvel ezelőtt, 1853. április 4-én született Bécsben. Iskolai tanulmányait már Budapesten végezte, s bár pályáját gyógyszerészként kezdte, már akkor sokat foglalkozott az elektromossággal. Később be is iratkozott a Műegyetemre, ahol még diákként többször tartott elektronikai tárgyú előadásokat. 1878-ban szerezte meg gépészmérnöki oklevelét, és azonnal elfogadta Mechwart András meghívását, ki a Ganz elektromos osztályának megszervezését bízta rá.
Mivel itthon a Ganz volt az első gyár, mi villamossággal kezdett foglalkozni, neki jutott a feladat, hogy az erősáramú villamosipart kifejlessze Magyarországon. Őt erősen foglalkoztatta a váltakozó áram, ezért ilyen világítóberendezések gyártásához látott, melynek köszönhetően a Ganz a váltakozó áramú elektronika úttörőjévé vált.
Nevéhez kötődik a budapesti Nemzeti Színház világításának felszerelése is, mely 1883-ban Magyarország első izzólámpás, váltakozó áramú rendszerével büszkélkedhetett. Zipernowsky Károly váltakozó áramú generátorainak köszönhető az az "óriási gőzvilágítógép" is, mely harminc éven keresztül biztosította a Keleti pályaudvar világítását.
Zipernowsky Károly sokoldalú feltaláló volt. A váltakozóáram tökéletesítése mellett a nagyvasutak villamosításának gondolata is foglalkoztatta. Elektrotechnikai szempontból legfontosabb találmánya a Bláthyval és Dérivel közösen szabadalmaztatott tetszőleges áttételű, zárt vasmagos transzformátor és a párhuzamosan kapcsolt transzformátorokkal felszerelt váltakozó áramú áramelosztó rendszer volt.
Az 1880-as években a szakemberek sokat foglalkoztak a villamos fény osztásának kérdésével. Edison megoldotta a gazdaságos világítás problémáját, egyenárammal, kis távolságra.
Zipernowskynak és munkatársainak történelmi érdeme, hogy kifejlesztették a nagyobb távolságokra történő gazdaságos szállítást és elosztást. 1893-ban a Műegyetem erősáramú elektronikai tanszékének tanára lett, a Magyar Tudományos Akadémia pedig levelező tagjává választotta. 1905-től a Magyar Elektronikai Egyesület elnökeként működött.
Az 1900-as párizsi világkiállításra készített összeállításában 40 találmányának leírását közölte, többek között az egyforgórészes áramátalakítót, az egyvágányú villamosvasutat ismertette. Egy tanulmányában a bécs-budapesti vasútvonalra 200-250 km/óra sebességű, 800 lóerős motorkocsikat javasolt, 10 kV-os vezetékkel. Érdeklődése nemcsak nagyipari megoldásokra, hanem hétköznapi szerkezetekre, háztartási gépek megoldásaira is kiterjedt: vezeték-szerelvényeket, egy bajonettzáras lámpafoglalatot is tervezett. Konstrukciói egyszerű felépítésük, gondos kiképzésük mellett könnyen kezelhetőek voltak. A tervezői készség gazdasági érzékkel, az üzleti lehetőségek és a piaci igények felismerésével egyesült benne.
1942. november 29-én halt meg Budapesten. Emlékét az Egyesület Zipernowsky-emlékérme őrzi.
