| |
A régiekről emlékezni hagyománytisztelet. Szeretni, becsülni, védeni az ősi földet, ahol elődeink éltek és dolgoztak, ahol születtünk és élünk, vagy ahonnan elszakadtunk, de ahová az élet fáradalmait kipihenni visszatérünk, kötelesség.
Minden nép büszke hazájára, szülőföldjére, megbecsüli, ápolja történelmi, kulturális emlékeit, a régmúlt hagyományait. Ezt tesszük most mi is, miközben a múlt eseményeit kutatva és bemutatva, felidézzük a történelmet, hogy abban a mának is üzenő tanulságot találjunk.
Manapság - s ez büszkeséggel tölt el bennünket - mind többen fordulnak a gyökerekhez, s kezdenek mind behatóbban foglalkozni közvetlen környezetük, falujuk, régiójuk múltjával; helytörténeti kutatásokat folytatnak e témakörrel kapcsolatos kérdéseikre választ remélve. Noha ezekre a kérdésekre nem minden esetben sikerül kimerítő feleletet találni, e tevékenység mégis akarva-akaratlanul a történelmi önismeret gyarapodását, az önazonossági és nemzeti tudat felébredését, annak ösztönzését szolgálja.
Vajon lehet-e még újat mondani a Csallóközről, amit a már megírt könyvek százai el nem mondottak volna? Mi úgy érezzük, lehet! Szegényebbek lennénk, ha nem kísérelnénk meg egy újabb emléket állítani az itt élő nép(esség) nagyságának és dicsőségének.
Az ezeregyszáz esztendős múlt taglalása - amint azt az alábbiakban látni fogjuk -nagyszerű nemzeti sajátosságok értékállóságáról ad bizonyságot. Ezeregyszázféle ember életrajzából, sírásából-nevetéséből, ezeregyszázféle sorsából és küzdéséből ezeregyszáz éven át egyetlen közös melódia száll majd felénk. Ezeregyszáz év: mily szörnyűséges erők tör(het)tek a Csallóközre, városaira és falvaira, s mily hősi volt a küzdelem a megmaradásért!
Mit tudunk a múltról? Szerencsére elég sokat. A Csallóköz bizonyítottan ezeregyszáz éve lakóhelyünk. Ezeregyszáz éve jöttek ide eleink, ősi szállástelepülésünk tehát ez a vidék.
Még a történelmi előidőkben keletkezett az a rengeteg néprege, mely a Csallóközben évszázadokon át élt az egykor itt megtelepedett nép ajkán. A táltosoknak vélt pásztorok és a boszorkánysággal kacérkodó vagy azzal vádolt vénasszonyok mesélték a hosszú téli estéken, hogy a Csallóköz szigetét az ősidőkben földöntúli hatalommal bíró tündérek, jóakaratú vízi manók, lápvilágot gyújtogató csalfa lidércek, mesebeli viliik, bömbölő sárkányok, fanyűvő óriások és más efféle csodalények lakták.
Ipolyi Arnold, a csallóközi születésű katolikus pap és történész, aki könyvet írt a magyar nép őshitéről, mítoszairól, az 1800-as évek közepén kiadott Magyar Mithologia címmű művében így ír a Csallóközről:
„A Csallóköz tája a régi időkben olyan csodaszép volt, hogy Aranykertnek nevezték. A Duna megszámlálhatatlan szigeteit tündérek lakták, kiknek királynéjuk: Tündér Ilona, hófehér hattyú képében úszkált a Dunán, hogy megtalálja szíve párját, Árgyílust, a csodaszép királyfit. A tündérek palotáiban földi halandók által sohasem látott fény, pompa uralkodott. Aranytól-gyémánttól ragyogott minden. Kertjeikben aranyalmák csüngtek az ágakon. A fűszálakon harmat helyett gyémántcseppek csillogtak. Asztalaik roskadoztak a világ minden tájáról hozott ínyencfalatoktól, és alkonyattói hajnali kakasszóig minden éjszakán messzire hangzó zene verte föl a tájék csendjét.
Hogy mikor hagyták el a tündérek a Csallóközt, nem tudja senki, de emlékük él a magyar nép meséiben. Élt abban a tömérdek árvalányhajban is, amely valósággal ellepte a fenyéres helyeket, mert a rege szerint nem egyebek azok, mint az egykor itt élt tündérek aranyszőke hajszálai, és hajdani itt lakásuk bizonyítékai azok az aranyporok is, amelyeket nemzedékek mostak ki a Dunából. Az arany szemcsék egykor a tündérek ruháiból hullottak a vizekbe...".
A monda után nézzük a valóságot.
 |
| A táltos - sámán tartotta a természeti totemiszti-kus istenekkel való kapcsolatot. Elkerülhetetlen kelléke a dob volt, amely Ró-heim Géza szerint később táltos lóvá alakult. A Csallóközben a hiedelem szerint a táltos ember két foggal jön a világra. (Feszty-körkép) |
Az egykor vizeiben oly gazdag Csallóközt átutazva ma már hiába keressük a régi okiratokban leírt, a szigetet keresztül-kasul átszelő folyók medreit; ezekből már nem látunk semmit, csak itt-ott csillan meg egy-egy mélyre ásott, mesterséges csatorna vize. Az ember tehát hatalmába kerítette a hajdanán korlátok nélkül folyó vizeket, és a hajdani mocsarak helyén a zsombékos, nádas morotvák, vízállások süppedékes iszapfenekére termőföldet varázsolt.
A halászat, az egykor oly nagyra becsült, nagy hagyományokkal rendelkező mesterség - melynek a csallóköziek nagy értői voltak -, sem a régi már: mindörökre eltűnt az utolsó piszkés toldott-foldott sátrával és régi pákászok elenyészett mesterségével.
A Csallóköz - ez a magába zárt, külön világot képező vidék - a Duna „gyermeke". A Duna pedig - Donau néven -Németországban, a Bádeni Nagyhercegségben található Fekete-erdőben ered. A Duna Európa második legnagyobb folyama, méreteiben csak a Volga előzi meg. A nagy folyó, ahogyan ezt mindig is mondták a csallóköziek, 2890 kilométernyi teljes hosszának még csak az egyharmadát futja be, amikor Dévénynél, a Kis-Kárpátok és a Lajtahegység közé szorított kapun, a Porta Hungarica nevű szoroson belép a történelmi Magyarország területére. Azt követően a Dunából két mellékfolyó ágazik el, és ezek jobbra is, balra is egy-egy szigetet kanyarítanak ki a kihasadá-suk után elterülő földből.
 |
A jobbra ágazó folyó neve Mosoni-Duna, az általa bezárt terület a Szigetköz nevet viseli; a balra ágazó folyó neve Kis-Duna (az egykori főág, a Csalló ősfolyó utódja, melytől a sziget nevét nyerte), az általa bezárt terület pedig a Csallóköz nevet viseli.
A Csallóköz annak a Kisalföldnek a része, amely Kemeneshátnál és a Ba-konynál kezdődik, majd átnyúlva a Dunán felhúzódik északra a Vág völgyébe és a Mátyusföldre. A Kisalföld tehát magába foglalja a földtanilag azonos és ég-hajlatilag is megegyező Szigetközt és a Csallóközt, s ez utóbbin belül a Csiliz-közt.
A Csallóköz nemcsak a Duna, hanem egyben Európa legnagyobb folyami szigete. Északról a Pozsony alatt a Nagy-Dunából kiszakadó, először északkeletre, majd délkeletre forduló északi Duna-ág határolja - Kis-Duna néven -, amely Gútánál az északról délre rohanó Vág vizével egyesülve - Vág-Duna néven - jut ismét vissza Komáromnál a Nagy- vagy Öreg-Dunába, mely délről zárja be a Csallóközt, s választja el az egyébként teljesen azonos adottságokkal rendelkező Szigetköztől.
A legutóbbi időkben egy kisebb tájegység is kialakult a nagyon belül. A vízerőmű felvízvezető csatornája, valamint a Duna eredeti medre között húzódó területet - ahol Bodak, Vajka és Do-borgaz községek találhatók - Kis-Csal-lóköznek hívják.
A Duna Pozsony és Komárom közötti nagy szigetét, illetve szigeteinek sokaságát évszázadokon át Csallóköznek hívták. Német neve Schütt, Grosse Schütt volt. Szlovák nevet - Zitny ostrov - a legújabb időkben, az új csehszlovák állam részeként kapott.
A két Duna-ág közötti csallóközi sziget 84 kilométer hosszú és helyenként 15-30 kilométer szélességű terület. Már emberemlékezet óta két részre választja a lerakódott diluviális küszöb, melyen keresztül vezet a Pozsony-Dunaszerda-hely-Komárom főútvonal. Feltételezhetően a Csallóköznek éppen ez a része volt legmegfelelőbb a letelepedésre. A legutóbbi mérések adatai szerint az északi szélesség 47° 49' és 48° 11' között, illetve a keleti hosszúság 34° 49' és 35° 49' között terül el. Így a Csallóköz 1885 négyzetkilométer, azaz csallóközi szemmel nézve 188 519 hektár területű, vízzel körülzárt sziget. A tájegység egyetlen síkság, tengerszint fölötti magassága 105 és 129 méter között van.
A kedvező éghajlati viszonyoknak köszönhetően a vidék nyári turistaparadicsomnak számít. A Csallóköz Szlovákia legmelegebb és legszárazabb vidéke. Az évi átlaghőmérséklet Pozsonyban 9,6 °C, Komáromban 9,8 °C és Ógyallán 9,7 °C. A januári átlaghőmérséklet magasabb mint -2 °C. Mindamellett évente 2000-2500 órán át süt a nap.
 |
 |
Ezen a szigeten az idők folyamán számos település alakult, de közülük jó néhány eltűnt vagy más helységbe olvadt. Jelenleg mintegy kétszáz település található rajta.
Ahogy már említettük, figyelemre méltó sajátossága a szigetnek, hogy -képzeletbeli hossztengelye mentén -emberemlékezet óta két részre választja egy lerakódott diluviális küszöb, melyen keresztül vezet a sziget kiemelkedő hátságait követő Pozsony-Csütör-tök-Lég-Dunaszerdahely-Nagyme-gyer-Komárom ősi nyomvonalú - már a mocsaras időkben is meglévő - főútvonal. Ez az az út, melynek századokkal ezelőtti nyomvonalát forrásanyagaink „vasárút" néven említik. Feltehetően a Csallóköznek éppen ez a része volt a legmegfelelőbb a letelepedésre. Bizonyítják ezt mindennél hitelesebben az itt található majd ezeréves építészeti műemlékek.
A sziget két fontos kapuja - délen Rév-Komárom, északnyugaton Főrév -nevében viselte, hogy folyami átkelőhely volt. E két véget kötötte össze a kiemelkedő hátságokon vezető „vásárút". A Csallóköz fontos vásáros központja évszázadokon keresztül Komárom és Pozsony volt. Talán éppen ezért a régi időkben a sziget belsejében nem is nagyon alakulhatott ki igazi város az egy, szabadalmakkal bíró Somorján kívül. Dunaszerdahely és Nagymegyer városi múltja csak rövid időre tekint vissza.
Az idők folyamán számtalan - helyét sűrűn változtató - vízfolyás szabdalta fel a sziget területét északtól délig és nyugattól keletig. A rengeteg mocsár és láp miatt csak a területet alaposan ismerő helybeliek számára volt járható, használható a vidék. Olyan volt ez a táj, mint egy hatalmas vízi vár, amelynek a titkát csak kevesen ismerték. A Csallóközt általában el is kerülték a hadak még a történelmileg jól ismert utolsó századokban is. De az itteni népesség sem mozdult ki gyakran - a dombosabb részeken (a hátságokon) kiépített, s e vidékre jellemző, sűrűn egymás mellett fekvő -apró kis településeiből. Házasodni is csak ritkán ment a szomszéd faluba, pedig a legtöbb esetben nem is kellett volna messzire mennie. De még a kisebb-nagyobb birtokos réteg is csak a Csallóköz határán belül házasodott egymással, és tartotta a kapcsolatot, így a csallóközi családok (a nemesi családok is) jóformán minden hasonló falubeli (csallóközi birtokos) családdal atyafiságban voltak.
Bizonyára a fentebb említett földrajzi okok is közrejátszottak abban, hogy itt nem alakul(hat)tak ki latifundiumok (nagybirtokok); inkább az apróbb birtokok és a kisparaszti gazdálkodás, a halászat és a vadászat volt a vidék jellemző foglalkozása, mely apáról fiúra szállt több mint ezer éven át.
 |
| A Dévényi kapun keresztüljutva a Duna sodra hirtelen legyengül, és nagy területen hatalmas mennyiségű hordalék rakódik le - így keletkezett a Csallóköz is. Pozsonynál és a Csallóközben a Duna a saját hordalékai által megemelkedett mederben folyik. |
| |