| |
A DUNA GEOLÓGUSSZEMMEL
A Duna a Dévényi-kapun keresztül (a középkortól Porta Hungarica néven ismert) lép a Kárpát-medencébe. Nem mindig volt ez így. A geológiai közelmúltban a folyó néhány kilométerrel délebbre folyt a Carnuntumi-kapun keresztül. Körülbelül 50 000 évvel ezelőtt az alpesi vidékek eljegesedésének második szakaszában, az ún. mindéiben a folyó medre észak felé tolódott, és kihasználva a tektonikusan gyenge terület nyújtotta adottságokat az ott emelkedő hegységben vájt utat magának. Egy 2 km széles és 12 km hosszú folyómedret alakított ki magának, felosztva ezzel a geológiailag egybetartozó hegyvonulatot a Kis-Kár-pátokra és a szemben elnyúló Hundshei-mi-dombokra. A hegyvonulat lassan emelkedett, így a folyó mindig képes volt átvágni, és a hegyvonulat változásai nem kényszerítették arra, hogy folyásiránya újra dél felé forduljon. A meredek esési görbe ezen a helyen igazolja, hogy a Dunának ezzel a csekély emelkedéssel (max. 0,5 méter ezer év alatt) még a mai napig is meg kell birkóznia.
Ahol a Duna eléri az Alföldet, a folyó folyásának ereje hirtelen legyengül, és nagy területen hatalmas mennyiségű hordalék rakódik le (főleg kavicsos homok). A Duna-ágak sokasága gyakran megváltozott, mivel azokban rövid idő alatt hordalék rakódott le. Fokozatosan érdekes helyzet alakult ki - a Duna Po-zsonynál a saját hordalékai által megemelkedett mederben folyik.
A Duna mai arculata századokon keresztül alakult ki számos feltöltődéssel, majd később szabályozással. A folyó arculatának kialakítása a XIII. században kezdődött alacsony és önálló helyi gátak építésével. A szervezett építkezés gyökerei a XVII. századba nyúlnak vissza. Az első gátak nem voltak elég erősek, ezért gyakran átszakadtak. 1886-96-ban nagyszabású átalakítások történtek a folyón - a gátakat feltöltötték és megerősítették. A Duna vizének szabályozása a XX. században folytatódott, többek között a bősi vízerőmű felépítésével, amely jelentős mértékben megváltoztatta az egész Csallóköz arculatát Dunacsúntól Szapig.
Talán nem lesz érdektelen, ha dióhéjban elmondjuk azt is, hogy a régi könyvekben a geológusok szerint mikor s hogyan keletkezett a Csallóköz. Nos, szerintük az ún. aquitániai korban, amikor térségünk alföldjeit, lapályait egy óriási víztömeg, az ún. Pannon-tenger borította. Ebből a víztömegből csak a Kárpátok
A Csallóköz és a folyó szoros kapcsolata a rengeteg előny mellett (természetes védelem, megélhetési forrás) sok veszélyt is rejtegetett magában. Minden évben árvízveszély fenyegette az itt élő embereket. Az Alpokból lezúduló víz és jég egyrészt jelentősen megnövelte a Duna vízszintjét és sodrásának erősségét, másrészt a jég meggátolta a víz szabad folyását. Jelentős árvizek sújtották a vidéket az 1012., 1210., 1501., 1572., 1578., 1789., 1850., 1954. és 1965. években. Minden idők legnagyobb árvize Pozsonyban és a Csallóközben 1501-ben volt; ekkor a Duna medrében 14 000 m3 víz folyt másodpercenként. Ez az adatot később határozták meg Bécsben a fennmaradt vízszintjelzők segítségével. (Érdekességképpen megjegyezzük, hogy az átlagos vízsebesség a mederben 2020 m3/mp, és az 1954-es nagy árvízkor elérte a 10 400 m3/mp-t.) Ilyen nagyarányú árvíz a vízügyi szakemberek szerint csak minden háromezer évben egyszer fordul elő. A víz elöntötte Pozsony alacsonyan fekvő külvárosait, majd a Fő térrel együtt a város egy részét is. Mivel a folyó éjjel lépett ki a medréből, a helyi lakosokat váratlanul érte, 53 emberáldozatot követelt. Az árvizekről szóló első részletes feljegyzések 1526-ból a pozsonyi városi jegyzőkönyvekben találhatóak. gránittömege s imitt-amott egy-egy sziget, szigetcsoport emelkedett ki.
 |
Az utolsó katasztrofális kimenetelű árvíz régiónkban 1965-ben volt. Csicsón és Piiton átszakadt a Duna védőgátja. A Csallóközben 65 ezer hektár terület került víz alá; ki kellett telepíteni 53 ezer embert és az állatállomány jelentős részét. Az árvíz négyezer lakóházat tett teljesen tönkre, hatezret pedig megrongált. |
 |
| A Nagy- és Kis-Csallóköz Libay József István 1788-ban készített térképén |
A Duna tehát akkoriban rövidebb volt, s a Pannon-tengerbe ömlött valahol Pozsony vagy Bécs táján. Tudjuk, hogy a patakok, a folyók nagy mennyiségű iszapot, kavicsot, üledéket sodornak magukkal, s ezt torkolatuknál - sebességük megszűntével - lerakják, s ún. deltát, szigeteket képeznek. Amiként a mostani Duna a fekete-tengeri torkolatánál képez deltát, akképpen képezett deltát az akkori Duna is ott, ahol a Pannon-tengerbe ömlött. Ebből a deltából (törmelékkúpból) alakult ki a későbbiekben a Csallóköz és a Szigetköz. Tehát az Alpokból lesodort homok-, kavics- és iszaphordalékokból, amit a Duna sodort magával, épült fel, alakult ki a Csallóköz. A Csallóközt -mint deltát - a Duna tehát szépen összehordta.
Tudvalévő, hogy a delták vízerekkel vannak átszelve; a Csallóköznél is így volt ez akkortájt, amikor még delta jelleggel bírt, sőt még utána is sokáig.
Hogy körülbelül mennyi időbe tellett, míg a Duna a csallóközi deltát (törmelékkúpot) összehordta, erre még hozzávetőleges adatot is nehéz mondani; ámbátor nem lehetetlenség, „hisz Balló Mátyás buáapesti tanár kiszámította, hogy a Duna vize évenként összesen 364 millió 432 ezer 819 métermázsa szilárd alkatrészt, azaz földet visz, helyesebben lop, nagyobbrészt hazánk területéből, a Fekete-tengerbe" (Staub M.).
| |