| |
Az alábbiakban röviden bemutatjuk a régi Csallóköz vízrendszerét kialakító egyes Duna-ágaknak a hajdani sziget keretében elfoglalt helyét és szerepét, illetve azok egymáshoz való viszonyát. Mondanivalónk lényegét az alábbi ábrákon mutatjuk be, amelyek a régi Csallóközön túl a sziget egész mai területét is felölelik.
A régi Csallóköz vízrendszere a Duna két fő - északi és déli - irányba folyó vizének többrendbeli széthasadására és ismételt egyesülésére épült. Ezt a kettőszáznál is több - kisebb-nagyobb - ágat felölelő középkori vízrendszert lényegében három könnyen felismerhető egységre lehet bontani: az északi vízrendszerre, vagyis az akkori főág vízrendszerére, a déli vízrendszerre és a kettőt harántosan összekötő Kar-csa-táji vízrendszerre.
 |
| A középkori Csallóköz fontosabb Dunaágainak előzetes vázlata. (Püspöki Nagy Péter: A Csallóköz vízrajzi képének története Strabon Geographikájától IV. Béla koráig. In: Új Mindenes Gyűjtemény. Madách 1985. 97. old.) |
Az északi vízrendszert, vagyis az akkori főág vízrendszerét főképpen hosszú erek jellemezték. Tengelyük a Csalló folyó volt, mely Pozsony alatt szakadt ki, és Apácaszakállasnál - kettéhasadással -szűnt meg.
A Csalló vízrendszerének legkiemelkedőbb eleme a Pályázó folyó volt, mely a Csalló bal partján Ivánka falunál hasadt ki, és Nyárasdnál tért bele vissza. Nagysága miatt a Csallóközön belül egy belső - Pályázó nevű - tájegységet alakított ki.
A Csalló jobb oldalán Nagymagyarnál hasadt ki az okleveleinkben Nagy-érként is emlegetett Beld-ér, amely Vásár-út határában tért vissza a Csallóba. Már a Beid névhez toldott minősítő név, az ér is utal arra, hogy ez a folyás csupán közepes vízbőségű volt, ezért nem alkotott a Pályázóhoz hasonlóan belső tájegységet.
Ugyanezen a szakaszon folyt az Áld-ér is. Emlékét az okleveleken kívül főként a dűlőnevek őrizték meg napjainkig.
Végül a Csalló jobb oldali vízrendszeréhez tartozott a vele csaknem azonos hosszúságú Hum-ér is. Kihasadásának helye Vereknye és Hidas Csalló-partjá-nál kezdődő közös határvonalának kezdőpontján volt. A Hum-ér szintén Nyá-rasd körül tért vissza a Csallóba.
A Pályázó folyó kivételével a most említett erek: a Beld-ér, az Áld-ér és a Hum-ér áthaladtak Dunaszerdahely határán, melynek északi szegélyét a Csalló mosta.
A régi Csallóköz déli határát kialakító vízrendszer, mely sokkal bonyolultabb volt a Csalló viszonylag egyszerű és könnyen áttekinthető vízrendszerénél, a pozsonyi szigetvilágnak a legdélibb csúcsánál, a hajdani Farkastorok és Óliget szigetek legalsóbb pontjánál keletkezett. Itt szakadt ki az a Duna-folyás, amelynek sokszor szétszakadó, majd ismét egyesülő mederkötege övezte a Csallóköz déli részét.
A pozsonyi szigetvilágból érkező vizek mintegy 18 km hosszú, Gútorig terjedő, viszonylag egységes ágban egyesültek, és így egy aránylag nagy (széles) Duna-meder keletkezett, mely jelző természetes névként ragadt erre a mederre, Nagy-Duna néven.
Ennek a mintegy 18 km hosszú Nagy-Dunának megvolt a helyi párja, a Kis-Duna, mely a középkorban a főágból Püspöki határában szakadt ki, és Csö-lösztő határáig mintegy 6-7 km hosszú szigetet alkotott. E sziget északi oldalán haladó ágat Korousdunának, a déli ágat pedig Prandunának nevezték.
Az előbbi esethez hasonlóan a Csö-lösztő falu előtt egyesült Korousduna és Pranduna Csölösztőnél ismét kettévált, hogy ezúttal a sziget déli oldalának két leghosszabb és legjelentősebb folyását hozza létre. Itt kezdődött a Cseles és a Csiliz átlósan mintegy 48 km hosszú szakasza. A Csiliz Patasnál a Cselesbe torkollt.
A régi Csallóköz területét a Megye-ág zárta le. Ez a Pozsony és Komárom vármegyét elválasztó ág Patas határában szakadt ki a Cselesből, és Apácaszakállastól nyugatra érte el a Csallót.
 |
| A déli vízrendszer |
A régi Csallóköz vízrendszerének áttekintése hiányos maradna, ha röviden nem mutatnánk be a sziget két oldalának vízrendszerét harántosan összekötő Karcsa-táji vízhálózatot. Ez a vízrendszer tulajdonképpen a Karcsa-falvak területét keresztül-kasul szántó kisebb vizek sokasága volt. Tekintettel arra, hogy a vízrendszer részletes ismertetése egy önálló monográfiát is megtöltene, csupán az ábráinkon mutatjuk be. A Karcsa-táji vízrendszer a Dunaszerdahely város területébe olvadt történelmi falvak némelyikének, sőt magának Szerdahelynek is a déli határát alkotta. A Karcsa-táji vízrendszer Süly és Felbár közt a Cseles folyótól kapta a vizét. Ez a víz a Karcsa-falvak területén szétágazott, majd a Tejed-falvak táján ismét egyesült, és a Csallóba torkollt.
A sziget imént bemutatott kora középkori vízrajzi rendszere azt mutatja, hogy a Csallóköz legmarkánsabb és legnagyobb vízbőségű folyója az északi oldalon haladó Csalló volt. Kétségtelen tehát, hogy a középkori fő Duna-ág a Csallóköz északi oldalán haladt.
 |
| A pozsonyi szigetvilág A. E. Frics 1753-ban készült térképén. (Püspöki Nagy Péter: A Csallóköz vízrajzi képének története Strabon Geographi-kájától IV. Béla koráig. In: Új Mindenes Gyűjtemény. Madách 1985. 96. old.) |
A mai Csallóköz területe az idők folyamán három történelmi vízrajzi egység egyesülése következtében alakult ki részben természetes, részben mesterséges úton. Ezek: a régi Csallóköz, a sziget nyugati, nagyobbik részén hajdan létező Csalló és a (mai Nagy-) Duna közti földdarab; továbbá az eltűnt Vágköz, a sziget keleti részén hajdan szintén létező vízrajzi egység, a Duna és a Vág köze; valamint a Csallóköz és a Vágköz közös határa alatt, a mai sziget közepének déli részén a hajdan volt Csiliz és a Duna köze, a Csilizköz.
A mai Csallóköz nyugati, a sziget felső és nagyobb területét felölelő része - a tulajdonképpeni régi Csallóköz, mely ma kisebb eltérésekkel a Dunaszerdahelyi járás területét alkotja - a történelmi Pozsony (vár)megye területéhez tartozott. Népi táj megjelölés szerint ez volt a Főtáj.
A mai Csallóköz keleti, a sziget alsó része - a történelmi Vágköz, mely szintén teljesen önálló vízrajzi egység volt -pedig a történelmi Komárom (vár)megyéhez kapcsolódott: ennek népi neve az Altáj.
Ez a szemlélet él a Felső-Csallóköz és az Alsó-Csallóköz megnevezésben is.
A Csallóköz és a Vágköz közös határa alatt helyezkedett el a harmadik köz, szintén valódi vízköz: a Csilizköz, a sziget délkeleti, vizenyős területe, amelyet a Csiliz folyó és a Duna fogott közre. Sajátos kistáj volt ez a nagyon belül, mely egykor közigazgatásilag is különállt, Győr (vár)megyéhez tartozott.
Ez a három köz a XV-XVIII. században fokozatosan lezajló nagy vízrajzi átalakulások folyamán olvadt eggyé, a mai Csallóközzé.
| |