| |
A Csallóköz a szlovákiai Kisalföld jelentős részét alkotja. Természeti környezete erősen degradálódott az intenzív mezőgazdasági termelés, az erős szél, illetve vízerózió hatására. Az északi rész degradálásához hozzájárul a Pozsonyban folyó ipari termelés okozta környezetszennyeződés. A pusztulást a nagyon jó minőségű homokos kavics- és a tőzegbányászat is okozza.
Jellegét tekintve a táj folyami síkság. Nagyobb magasságkülönbségek itt nem keletkeztek, a Csallóköz felszíne csak mérsékelten lejt Pozsonytól Komáromig. Pozsony tengerszint feletti magassága 134 m, Komáromé 108 m, míg Dunaszerdahely környéke 118 és 119 m tengerszint feletti magasságban terül el. A talaj termőrétege különböző vastagságú, többnyire azonban sekély, és nagyon gyorsan átmegy a tengeri, tavi s a fejlődés későbbi időszakából való dunai folyami üledékekbe. Egyes helyeken futóhomok alkotta mérsékelten kiemelkedő homokvonulatok találhatók. A leülepedett kavics, homokrétegek és a meszes agyag vastagsága elérheti a hihetetlen 3500 métert is. Ez a maximális vastagság Bős környékén található, és az újhar-madidőszakban (neogén) lejátszódó süllyedések következtében keletkezett, amikor a Kárpátok íve felemelkedett.
Mivel a Csallóköz domborzata elsősorban a Dunának és ágainak hatására jött létre, ez a terület a Duna hordalékán kialakult síkság. Az öntéstalajok mellett kisebb mértékben található itt eolikus eredetű domborzat is, amely szél hordta finom folyami hordalékok felhalmozódásával keletkezett. Találhatók itt tehát folyami hordalékon kialakult síkságok, régi holtágak medrei, meanderek és homokdünék. A régi holtágak és meanderek medrei elsősorban Ekecs, Várkony, Bögellő, Alistál, Hodos stb. környékén figyelhetők meg. Éppen ezeken alakult ki a botanikailag nagyon érdekes mocsári, síklápi, nedves réti és víztárolók környéki növénytársulások. A nedvességkedvelő és vízi növényekkel benőtt területek kialakulása a talajvíz szintjének emelkedéséhez vezet. A talajvíz szintje 200-700 cm mélységben van a felszín alatt, de a Duna és a Kis-Duna közelében csak 100-150 cm mélységben. A Csallóköz középső részén levő mocsaras területek a Duna magas vízállásakor veszélyeztetik a környező falvakat és a mezőgazdasági földeket. A kiszáradt folyók mocsaras feneke sással és náddal van benőve. Annak ellenére, hogy a Csallóköz Szlovákia egyik legcsapadékszegé-nyebb területe (a csapadék többévi átlaga 590 mm), legnagyobb kincse éppen a víz. A Csallóköz alatti üledékek kb. 10 milliárd m3 kiváló minőségű ivóvizet tartalmaznak. Ezt a vízkészletet elsősorban a folyók átszivár-gásai töltik fel. Számítások szerint a jövőben Szlovákia jelentős részét éppen a Csallóköz fogja ellátni ivóvízzel. Ezt az értékes vízkészletet a vegyszerezés, a nagymértékű trágyázás, a gépesítés, a hizlalók nem megfelelő állapota és a silózás veszélyezteti.
A hőmérséklet azok közé az éghajlati tényezők közé tartozik, melyek döntő mértékben befolyásolják a természet jellegét, így a növényzetet is. A valódi tél a Csallóközben kb. 40 napig tart. A fagyok október második felében, 20. körül kezdődnek. A nyári napok száma 100 körül mozog, a trópusi napok száma több mint 30. A legmelegebb hónap a július 20 Celsius-fok körüli középhőmérséklettel.
A csapadékos napok száma télen több, ennek ellenére a legtöbb csapadék mégis a nyári hónapokban hull, valamivel kevesebb tavasszal. Az évi napfénytartam hazai viszonylatban a legtöbb, kb. 2000 óra. A legmagasabb értékek augusztusra, a legalacsonyabbak decemberre esnek.
Az uralkodó szélirány az északnyugati. A legnagyobb sebességű szelek márciusban, a legenyhébbek decemberben fordulnak elő.
Az eredeti biocönózis maradványait ismerve hű képet alakíthatunk ki a Kárpát-medence e részének eredeti növénytakarójáról.
 |
| A NÖVÉNYZET |
A növényföldrajzi felosztás alapján a Csallóköz területét a közép-európai és keleteurópai flóratartomány (Pannonicum), pontosabban a pannon flóravidékhez soroljuk. A táj jellegét az épségben maradt területeken olyan fák határozzák meg. mint a fehér fűz (Salix alba), törékeny fűz (Salix fragilis), enyves éger (Alnus glutino-sa), fehérnyár (Populus álba), feketenyár (Populus nigra), szürkenyár (Populus canes-cens) és még több faj a fűzfélék családjából. A legkiterjedtebb növényállományok a töltések közti területeken találhatók. A különböző fajok elterjedését nagymértékben befolyásolja a vízszint ingadozása a vízfolyásokban.
A magastörzsű fűz-, nyártársulások a ligeterdők jellemzői. Különböző szélességben szegélyezik a Duna főmedrét, ágait és a Kis-Dunát. A cserjeszintet olyan fajok alkotják, mint a vénic szil (Ulmus laevis), a fekete bodza (Sambucus nigra) és a veresgyűrű som (Cornus sanguinea). Az alsó szinteket olyan bokorfüzek képezik, mint a mandulalevelű fűz (Salix triandra), a csigolyafűz (Salix purpurea), a csöröge fűz (Salix fragilis) és a kosárkötő fűz (Salix viminalis).
 |
 |
A lágy szárú növények szintje az adott nedvességviszonyokhoz és a terület elárasztásához igazodik. A talaj itt tápanyagokban gazdag. A leggyakrabban a következő növényfajok fordulnak elő: pántlikafű (Phalaris arundinacea), nagy csalán (Urtica di-oica), szeder (Rubus spec.) és a perjefajok (Poa spec). Gyakran társulnak hozzájuk olyan fajok, mint a mocsári galaj (Galium palustre), a ragadós galaj (Galium apari-ne), a mocsári gólyahír (Caltha palustris), a fekete nadálytő (Symphyatum officinale), a mentafajok (Mentha spec), az árvacsalánfajok (Lamium spec), a medvehagyma (Alium ursinum), a nyári tőzike (Leucoium aestivum) és a közönséges komló (Humu-lus lupulus). Ritkábban megtalálhatók a kosborfélék (Orchidaceae) családjának képviselői is. A Kis-Duna mellett gyakran találkozhatunk a mocsári nefelejccsel (Myo-sotis palustris) és az őszi kikericcsel (Colchicum autumnale). A tavasz hírnöke a Duna és a Duna-ágak ligeterdeiben a hóvirág (Galanthus nivalis), a tavaszi csillagvirág (Scilla bifolia), később az ibolyafélék több faja (Viola spec).
A nyárfákat mesterségesen telepítették az öntözési csatornák mentén mint erre a célra nagyon alkalmas, gyorsan növő fákat. A nyárfa a széltörő erdősávok uralkodó faja. A kiirtott ligeterdőket a talaj nagy tápanyagtartalma miatt már a múltban is felhasználták a mezőgazdaságban. Ezeken a területeken azokat a legintenzívebb és legigényesebb kultúrnövényeket termesztették, amilyen a kukorica, a gabonafélék, a cukorrépa és a melegkedvelő zöldségnövények.
Sókedvelő növénytársulások a Kisalföld területén csak jelentéktelen élőhelyeken találhatók. Ezeknek a szikes területeknek a többsége, ahol a rétisás van túlsúlyban, többé-kevésbé hatásos rekultiváción esett át. Az ún. sós sztyeppek a területek legeltetésének, valamint lecsapolásának hatására alakultak ki. Jellegzetes szárazságtűrő növény a sziki csenkesz.
A Csallóköz következő fontos biológiai társulása az álló- és lassú folyású vizek növényzete. A leginkább megőrződött ilyen típusú területekhez tartozik a Duna csicsói ága a Dunaszerdahelyi és a Komáromi járás határán, és a Kis-Duna tőkési ága. Elsősorban a csicsói ág nagyon értékes élettér, ahol megtalálható a Duna összes élőhelye a vízi növényzet hihetetlen gazdagságával.
A folyóágak és a lápok lecsapolása, rekultivációja, kiszárítása lényeges változást okozott a vízi és a nedvességkedvelő növények természetes társulásaiban. A fajok száma jelentősen csökkent. A növényzetre jellemző a vízfenékhez rögzített gyökérzet, a víz felszínén úszó levelek és virágok. E hínárcsoport legfontosabb képviselője a védett fehér tündérrózsa (Nymphea alba).
FEHÉR TÜNDÉRRÓZSA
(NYMPHEA ALBA)
 |
| Fehér tündérrózsa |
A nagy nyilvánosság számára elsősorban pompás külseje miatt ismert növény a fehér tündérrózsa. Valószínűleg éppen ez az egyik oka annak, hogy száma a természetben egyre csökken. A Duna-ágak jellegzetes növénye. Gyökerei 1,5-3 m mélyen kapaszkodnak a folyó iszapos fenekébe. Nagy, épszéli levelei a víz felszínén úsznak. Pompás virágának átmérője a 20 cm-t is elérheti. A csészelevelek külső oldala zöld, a belső fehér színű. Az álló- és lassan folyó vizeket, csatornákat, holtágakat és halastavakat kedveli.
A folyók szabályozásának, illetve annak hatására, hogy a vizek minősége a mezőgazdaság vegyszerezése miatt megváltozott, a tündérrózsát ma növényvilágunk veszélyeztetett fajai közé sorolják.
Előfordulnak még a következő fajok: sárga tavirózsa (Nuphar lutea), közönséges rence (Utricularia vulgáris), érdes tócsagaz (Ceratophyllum demer-sum), réti boglárka (Ranunculus acer). súlyom (Trapa natans), rucaöröm (Sal-vinia natans), tündérfátyol (Nymphoi-des peltata) stb.
VÍZI RUCAÖRÖM
(SALVINIA NATANS)
A rucaöröm a védett növényi fajok közé tartozik. Többnyire az úszó vízinövények szövevényében található, a mocsarak és állóvizek növénytársulásába tartozik. Elsősorban az állóvizeket és a holtágakat kedveli. Apró, a víz felszínén úszó növény. Nagysága elérheti a 20 cm-t. Levelei széles ovális alakúak, fonákuk szőrös, nem átnedvesedő. Régebben kerti víztartályokban is termesztették. Természetes élőhelyei a vizek kiszárítása és lecsapolása következtében hamarosan eltűnnek.
 |
| Sárga tavirózsa |
 |
| Virágkáka |
TÜNDÉRFÁTYOL
(NYMPHOIDES PELTATA)
A tündérfátyolt szintén a védett fajok közé soroljuk, mivel természetes élőhelyei fokozatosan eltűnnek. Kúszó, vízben úszó szára 1,5 m hosszúra is megnő. Az álló- és a lassan folyó vizek iszapos fenekén gyökerezik. Levelei bőrszerűek és kerek szív alakúak. Virágai aranysárga színűek, átlagban 4 cm-esek. Termése hasadó toktermés. Tekintettel arra, hogy száma egyre csökken, megérdemli a védelmet.
Az állóvizek felszínét borítja az aprólevelű, kozmopolita faj, az apró békalencse
(Lemna minor). Ez a jellegzetes növény tömegesen elterjedt Szlovákia egész területén. Már messziről elkápráztat a vizek, partok egyik leggyakoribb növénye, a sárga nőszirom
(Iris pseudo-carus). Az öntözőcsatornák partjain előfordul az általánosan ismert széleslevelű gyékény
(Typha latifolia) és a kes-kenylevelű gyékény (Typha angustifo-lia).
Magasságuk eléri az 1-2 m-t. Száruk sötétbarna, szivar alakú, összetéveszthetetlen virágzatban végződik.
Talán a legismertebb nedvességkedvelő faj a nád
(Phragmites australis). Nedves élőhelyeken nagy területeket borít be, és a többi növényfajt erősen elnyomja. Régebben az építészetben tetőfedésre, később a zöldség- és virágkertészetben árnyékolásra használták. Ma fonatokat készítenek belőle dekorációs célokra. Az utóbbi nedves években a nád ismét feltűnt a szántóföldeken, elsősorban régi folyómedrekben. Gyökerei mélyre nyúlnak. Vegyszerekkel nehezen irtható.
 |
| Őszi kikerics |
 |
| Nyári tőzike |
A Csallóköz jelentős tájformáló elemét, egyedülálló és különleges kategóriáját alkotják a jellegzetesen magas talajvízszintű nedves (ún. savanyú) rétek. Ezeket a réteket rendszeresen elárasztja a víz, elsősorban a régebbi folyóágak helyén. E területek több fejlődési szakaszon mennek át. Az egyes fejlődési szakaszokat különböző növényfajok jellemzik. E területeket síklápoknak is nevezik. A már említett nedvességkedvelő és vízinövényeken kívül ezeken a következő növényfajok találhatók: sziki káka (Schoenoplectus Taberna-emontani), zsióka (Bolboschoenus mariti-mus), a sás több faja (Carex spec), a mé-telykórók (Oenanthe), mocsári kutyatej (Euphorbia palustris), mocsári zsurló (Equisetum palustre) stb.
A Csallóköz eredeti növénytakarójának nagy részét a mocsári és a réti növénytár sulások alkotják. A szántóföldek intenzív kihasználásának, a rétek felszántásának, a mocsarak és elvizesedett talajok lecsapolásának következtében a rétek és főként a mocsarak megszűnnek, s ezáltal veszélybe kerül a mocsarak növényvilága. Részletesebben a három legjelentősebb területet vizsgálták. Ezek a Mocsaras (Bariny), a Hani földek (Hrboliste) és a Belsőkuti (Studnicny hon) nevű területek.
MOCSARAS (BARINY)
Mocsaras Bögellő kataszteri területén Patas irányában található. A sás magas fajaival (Carycetum elatae társulás) benőtt fekete síklápot ma a valamikori holtágak és a Duna meanderei alkotják. Legjelentősebb azonban a ritka téli sás (Cladium mariscus) előfordulása.
 |
| Közönséges rence |
 |
 |
| Sárga nőszirom |
TÉLI SÁS
(CLADIUM MARISCUS)
A téli sás egyszikű növény, a palkafé-lék (Cyperaceae) családjába tartozik. Magassága 80-200 cm. Szárának keresztmetszete háromélű, üreges, nem ágazódik el. Levelei 1-1,5 cm szélesek, fokozatosan hegyesedők. Jellegzetes a levéllemez szélén levő fűrészes fogazat. Virága a szár csúcsán levő keskeny füzér, amely a csomóban álló 3-10 kalászból tevődik össze. Termése fénylő barna, háromélű, tojásdad alakú kaszat. Kedveli az állóvizek övezetében található lúgos, humuszos talajú lápréteket.
Ez a faj hazánkban csak öt helyen fordul elő, ebből három élőhely éppen a Csallóköz területén található. A Mocsaras területén a többi faj mellett még megtalálható a mocsári gólyahír (Caltha palustris), a vízi menta (Mentha aquati-ca), a szulákfajok (Convolvulus spec), a sárga nőszirom (Iris pseudacorus), a gyékényfajok (Typha spec), a boglárkafajok (Ranunculus spec), a pimpófajok (Potentilla spec.) és a kúszó fűz (Salix repens s. rozmarinifolia) bokrai.
HANI FÖLDEK (HRBOLISTE)
A Hani földek nevű terület Felsőpatony község kataszterében, Sárrét irányában található. A talajt itt fekete tőzeg alkotja, a talajvíz szintje kb. 40 cm mélyen van. A növényzettel benőtt területeken túlsúlyban vannak az alacsony növésű sásfajok és a kékperje társulása (Molinion), a más sásfajok (Carex), a csomós ebir (Dactylis glomerata), a réti margitvirág (Chrysanthemum leucanthemum), a mocsári gólyahír (Caltha palustris), a pimpófajok (Potentilla), réti csenkesz (Fes-tuca pratensis), réti boglárka (Ranunculus acer), réti útifű (Plantago média), gyakoriak a mohák, és elvétve megtalálható a mocsári kosbor (Orchis palustris).
 |
| Mocsári kosbor |
 |
| Mocsári gólyahír |
BELSŐKUTI (STUDNICNf HON)
Belsőkuti nevű terület Nagyabonytól északra Dióspatony irányában fekszik. A területet az alacsony sásfajok (Carex) és a kékperje (Molinia) sűrű növényzete borítja. Továbbá megtalálhatók itt a következő fajok: a réti boglárka (Ranuncu-lus acer), réti csenkesz (Festuca praten-sis), réti margitvirág (Chrysanthemum leucanthemum), vízi menta (Mentha aquatica), réti perje (Poapratensis), rez-gőfű (Briza média) és a martilapu (Tus-silago farfara).
Természetvédelmi szempontból szükséges volna megőrizni a síkláp-tőzegek jellegzetes növényvilágának utolsó maradványait a Csallóközben.
Érdekes és botanikai szempontból értékes néhány megmaradt park, az ún. történelmi zöldövezet. A Csallóköz központi részén tíz ilyen park található, melyek kastélyokhoz vagy kúriákhoz tartoznak. A legszebb Királyfiakarcsán, Légen és Gombán található. Értékes botanikai összetétele van a pozsonyeperjesi történelmi kertnek is.
 |
| Őszi kikerics |
|
|
|